Magyar Szó, 1947. november (4. évfolyam, 267-292. szám)
1947-11-07 / 272. szám
1947. XI. 7. Színház, zene és film a Szovjetunióban A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 30. évfordulójának napján, 1947. november 7-én a Szovjetunió dolgozói a színház, a zene és a film újjászületését is ünneplik. Ez a nap az orosz művészet valamenynyi ágában a művészi alkotás és a művészi élmény kifejezésének és szabadságának végtelen távlatait is jelenti. Az Októberi Szocialista Foradalom, Lenin és Sztálin pártjának győzelme a régi hamis művészeti formák felszámolását és az új népi, szocialista művészet hajnalhasadását jelentette. Az Októberi Forradalom győzelmével új korszak kezdődött az orosz művészetben A színház, a zene és a film ezentúl csak a népet és a győzelmeskedő szocialista építést szolgálta. A SZOVJET SZÍNHÁZ ELSŐ A VILÁGON A színművészet a cárizmus idején nem fejlődhetett szabadon. A nagy színházi alkotó, Dencsenko- Nemurovics ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: „Kedvenc íróink darabjait mint pl. Gorkijét, nem adhattuk elő. A cári kritika állandóan sakkba tartott bennünket, elvesztettük alkotási kezdeményezésünket. Enélkül minden művészet halálra van ítélve és mi halálra voltunk ítélve a cárizmus alatt. A szovjet színművészet felszabadulását egyedül az Októberi Forradalomnak köszönhetjük és a Forradalom zseniális vezetőinek“. A szovjet színház első a világon. Rendezői, színészei és egyéb munkásai a világ haladó szellemű színművészetének tanítómesterei lettek. A szovjet színművészet magas színvonala nem gátolta, hanem elősegítette a szovjet nép tömegeinek a színházi művészettel való összekapcsolódását. Ivan Mihajlovics Moszkvin, a híres színpadi művész egyik cikkében a következőket írta: „A proletár forradalom éveiben én a régi világ színésze új felfogással megértettem és értékelni tudtam azt a nagy felelősséget, amely hazánk művészeinek vállán nyugszik. Egy olyan országban, amely gigantikus lépésekben halad amelyben a munka hősökké teszi az embereket és amelyben a legfőbb eszme a szabadság, egység és testvériség, az ilyen országban az ember örökké szeretne élni és sokáig dolgozni". Konstanti Szergejevics Sztaniszlavszki, a legnagyobb szovjet rendező a szovjet és a külföldi színjátszást összehasonlítva a következőket mondotta: „Amikor külföldön vagyok, felkeresnek barátaim és ismerőseim. Ezek az emberek nagy örömmel hallgatják, amit én a szovjet színházról mondok nekik. Ugyanekkor sajnálkoznak, hogy Európában a polgári színjátszás válságban van, a színházi hagyományok elkoptak, nincs hol, mit és kivel játszani és igazit, művészit alakítani. A polgári színművészet állandóan keresi a kiutat és a felfrissülést, természetesen sohasem találja meg. A szovjetszínjátszás pedig egyre fejlődik és mint az új életet építő erők szerves része egyre nagyobb emberi és művészi magaslatok felé tör. Ebben a hites fejlődésben és előrelendülésben van az én örömöm, büszkeségem és ifjúságom “ A SZOVJET ZENEMŰVÉSZET A NÉPI DALOKBÓL táplálkozik A szovjeturalom 30 éves fennállása óta a szovjet zeneszerzők szám tálán olyan monumentális zenei művet alkottak, amely az egész mű értő világ elismerését érdemelte ki. A szovjet zeneszerzők a régi orosz klasszikusoktól tanultak. Következzetesen folytatták Glinka, Csajkovszki, Muszogrszki, Borodin és Rimszki-Korzakov hagyományait. De ugyanakkor a lehető legszorosabb művészi összeköttetést tartják fenn a mával, a szovjetmilliók életével és harcával. A szovjet zeneszerzők a nemzeti és népi melódiák gazdag forrásából táplálkoznak, az igazi folklórt megismerve és értékelve megteremtették a népi és művészi zene szerves szintézisét. Az oratóriumok, az operák és szimfóniák lelkes zenei nyelven beuw nf. ,a nép erőfeszítéseinek problémáiról, a fasizmus elleni háborúról és a szocialista építésről. Különösen a szinmfónia közelítette meg a néptömegeket és vált eszmei és demokratikus tartalmában a nép számára is felfoghatóvá. Nikoláj Mjavszkovszki szimfóniája pl. a falu kollektivizálását önti zenei formába. Dimitrije Sostakovics az emberi öntudat nagy átalakulásáról Deszei szimfóniáiban valamint a nép harcáról és győzelméről. Szergej Prokofjev szimfóniái a legyőzhetetlen népakaratot dolgozzák fel és dicsőítik. Aram Hacsaturjam szimfonikus ódája Sztálin életét mutatja be és a szovjet nép nagy vezérének hódol. A szovjet hivatásos zeneművészettel párhuzamosan széles alapon fejlődik és virágzik a néptömegek zeneművészete is. A nagy Szovjetföldön gombamódra szaporodnak a zenei körök és énekkarok. A Szovjetszövetségben 87 filharmóniai társaság van, amely a legnagyobb és legnehezebb zenei művek előadására képes. A nemhivatásos zenészek 110 zenei körbe tömörültek. Ezek a körök több mint 2 millió embert ölelnek fel, akik zenével foglalkoznak. A Szovjetszövetségről bátran el lehet tehát mondani, hogy a hősiesség, a munka a zene és a dal országa. A LEGTELJESEBB ÉS A LEGTÖMEGESEBB MŰVÉSZET: A FILM „Valamennyi művészet közül számunkra a filmművészet a legfontosabb“, mondotta Lenin. Ezekkel a szavakkal Vladimir Ilics a filmművészet rendkívül nagy ideológiai erejét és kulturmisszióját emelte ki. A film a Szovjetunióban a szocialista fejlődés komoly tényezője lett. A legteljesebb és a legtömegesebb művészet ez. Lenin a szovjetfilm megszületésének idején még a következőket mondotta: „Szükséges, hogy a filmalkotásokban ne csak a tudományt és a technikát emeljük ki; komédia és dráma formájában adjunk a filmben helyet a humornak és a lelkesítő értelmet és érzelmet felcsigázó elemnek is Mindezeknek egy közös cél felé kell mutatniok; az új életet kell ábrázolniuk és tömegeinket a tudomány és művészet megbecsülésére kell nevelniük.“ Ez volt a szovjet film fejlődési vonala kezdve a dokumentáris filmektől egészen a művészi és tudományos alkotásokig, a szovjet rendezők kiváló filmeket készítenek, amelyekhez hasonlót ma sehol a világon nem találhatunk. A világszerte elismert filmek közül meg kell említenünk Eizenstein „Potemkin" és „Október“ című filmjeit; Podumkin „Anya“ és a „Vihar Ázsia felett“ c. rendezményeit; Dovzsenko „Arzenál“ és „Földet“ című alkotásait; az „Út az életbe“ című első szovjet hangosfilmet és a szovjet filmgyártás egyik ragyogó alkotását, a „Csapajevet", amelyet a Vasziljeva-testvérek rendeztek. A Szovjetszövetségben nagy elismerést érdemelt ki magának a világszerte ismert filmtrilógia, amely Maxim Gorkij életrajza után készült; a „Visszatérés“ a „Viborgi vidék“ című filmek, a „Minyín és Pozsárszki“ a „Nagy Péter“, a „Szuvorov", a „Kutuzov" történelmi filmek, a „Lenin Októberben“, a „Lenin 1918-ban“ és az „Ember a puskával" című filmremekek. A Nagy Honvédő Háború alatt készült filmek művészi kivitelezésükkel és mélyen emberi vonásukkal elősegítették a szovjet nép hatalmas tömegeinek mozgósítását a fasizmus elleni harcra. A realisztikus és lélektanilag jól alátámasztott őszinteség, az eszményiség, a színészek magas színvonalú játéka és a rendezés tökéletes technikája a szocialista filmgyártás hatalmas alkotásait teremtették meg. A nagy szovjet filmrendező, Eizenstein a szovjet filmről a következőket mondotta: „A szovjet film erénye és nagysága abban van, hogy a Szovjetföld munkásainak igazi életét ábrázolja. Ez a művészet valamennyi művészet közül a legközvetlenebb lett és a legjobban közelítette meg a szovjet dolgozók tömegeit. Filmeink nagy hatással vannak a szovjet népre. Ez a magyarázata a szovjet film nagy népszerűségének nálunk és külföld haladó köreiben is". Az Októberi Forradalom mindenekelőtt azzal tűnt ki, hogy áttörte a világimperializmus arcvonalát, az egyik legnagyobb tőkés államban megfosztotta uralmától az imperialista uralkodó osztályt és hatalomra emelte a szocialista proletárságot. A bérmunkások, üldözöttek, elnyomottak és kizsákmányoltak osztálya az emberiség történelmében először emelkedett uralkodó osztállyá és példájával magával ragadta a világ proletárjait. Ez azt jelenti, hogy az Októberi Forradalom új korszakot nyitott, a proletárforradalmak korszakát az imperializmus országaiban. Sztálin ★ Sohasem győzhetik le azt a népet, amelynél a munkásság és parasztság többsége felismerte, megérezte és meglátta, hogy saját hatalmát, a szovjet hatalmat, a dolgozók hatalmát védelmezi, hogy azért az ügyért áll ki, amely neki és gyermekeinek biztosítja azt a lehetőséget, hogy a kultúra minden áldását, az emberi munka minden alkotását élvezhesse. Lenin Merkurov szobrász Sztálin óriás szobrán dolgozik Magyar Szó Mit köszönhetnek a szovjet sportolók az Októberi Forradalomnak Népi államban olyan fejlődési lehetőségek nyílnak a testnevelés előtt, mint a tőkés társadalomban soha. A legékesebb bizonyíték erre az a tömeges és minőségileg is az első vonalban álló sportélet, mely a Szovjetunióban, a szocializmus úttörő országában kialakult. A régi cári Oroszország sportolói nem játszottak komoly szerepet világviszonylatban. Most pedig úgyszólván akármelyik sportágat tekintjük, mindenütt ott látjuk legalább is az élcsoportban a szovjet sportolókat, a labdarúgókat, súlyemelőket, korcsolyázókat, atlétákat, birkózókat ökölvívókat, kosarazókat, sőt az elmesport képviselőit, a sakkozókat is. Mi tette lehetővé ezt a hatalmas arányú fejlődést? Erre csak egy válasz lehet: a harminc év előtti Nagy Októberi Szocialista Forradalom. A győztes forradalom tette népivé, s ezzel tömegessé, a tömegesség útján pedig magas színvonalúvá a sportéletet is. Csakis ezen az alapon fejlődhetett olyan naggyá a szovjet sport, amilyen ma. Mert hogy nagy, s méghozzá minden sportágban nagy, azt az alábbi néhány példa is bizonyítja. A LABDARÚGÓk már számos olyan nemzetközi sikert arattak, amelyekre fel kellett figyelnie az egész világnak. 1945- ben például 30 mérkőzést játszottak külföldi pályákon a szovjet labdarúgó csapatok, s a harmincból egyetlenegyet sem vesztettek el. A legjelentősebb sikerek egyike a moszkvai Dinamó angliai vendégszereplése. Négy mérkőzést játszott a szovjet csapat Angliában, a labdarúgás őshazájában, s ezek közül kettőt megnyert, kettőt pedig döntetlenül végzett, s végeredményben 19:9 gólaránnyal fejezte be túráját. A CDKA Jugoszláviában, a tbiliszi Dinamó Romániában a Torpedó Lengyelországban, a Sztálin automobilgyár csapata pedig Magyarországon szerepelt nemrég, s mind a négy csapat sorozatos győzelmekkel tért vissza hazájába. Egyesek azonban még e sikerek után sem akartak hinni a szovjet labdarúgás erejében Ezek különösen nagy érdeklődéssel várták a két vezető csapat, az idei bajnok CDJA és a második helyezett moszkvai Dinamó csehszlovákiai és svédországi vendégjátékát. Ez lesz az igazi erőpróba , mondogatták. Itt eldől majd, hogy valóban olyan erősek-e a szovjet csapatok Hát erőpróbának erőpróba volt. A csehszlovák labdarúgás mindig a legjobbak között volt Európában s a svédek is kitűnőek. A svéd bajnok, csapat legutóbb Angliában túrázott és vereség nélkül tért haza, így azután a svéd lapok is bizakodóan tekintettek a nagy mérkőzés elé, amikor a bajnok Norköping összeméri erejét a Dinamóval. És mi történt? A svédországi és csehszlovákiai vendégszereplés valóban erőpróba volt. Olyan erőpróa és olyan győzelem, ami után most már igazán senki sem kételkedhet a szovjet labdarúgók kivételes tudásában. Svédországban két mérkőzést játszott a moszkvai Dinamó. Az egyiket a Norköping, a másikat Göteborg csapata ellen. És mind a két mérkőzést fölényesen, 5:1 arányban nyerték meg a szovjet labdarúgók. A svéd lapok nagy cikkekben méltatták a Dinamó játékát és kiemelték, hogy legfeljebb a londoni Arsenal háború előtti csapata vehette volna fel a küzdelme- siker reményében a moszkvai tollarugók’--" A csehszlovákiai lapk már óvatosak voltak a jóslásokkal és azt írták, hogy a Spárta és a Szlávia sincs a legjobb formában. Az első mérkőzésen azonban kiderült, hogy a Sparta olyan kitűnő játékot nyújtott, amilyent 1935 óta nem látott tőle a közönség. És a CDJA mégis győzött 2:1 arányban. A csehszlovák sajtó emellett kiemeli, hogy a szovjet labdarúgók még nem is fejtették ki teljes erejüket s általános benyomás szerint még nagyobb teljesítményre is képesek. De nemcsak a labdarúgók értek el ilyen kitűnő eredményeket. A háború utáni két évben 13 Európa, bajnok és egy világbajnok (Grigorije Novak, a felülmúlhatatlan súlyemelő) került ki a szovjet sportolók soraiból. Azonkívül a szovjet kosarazók is megszerezték az Európa-bajnokságot. Más sportágakban szintén kiemelkednek a szovjet sportolók. AZ ÖKÖLVÍVÓK száma például a háború előtt már elérte a 1O.OOOet. Ezek közül 60 versenyző elnyerte a mesteri címet, továbbá mintegy 200 elsőosztályú ökölvívót tartanak nyilván. A háború alatt 1944-ben megrendezték az ökölvívó bajnokságot, s a küzdelmeket naponta több, mint 20.000 ember nézte végig. Ezen a bajnokságon Nikolaj Koroljev nehézsúlyú öklöző szerezte meg az általános bajnok címet. 1945-ben megrendezték az egyéni és csapatbajnokságot is.. Az utóbbit Grúzia öklözői nyerték meg. Az egyéni bajnoksággal kapcsolatban meg kell említeni, hogy az egyes súlycsoportokban bajnokságot nyert nyolc ökölvívó mester közül négy, köztük a Szovjet Szövetség általános bajnoka, Koroljev is, a szakszervezeti testnevlési egyesület tagja. Ez is bizonyítja a munkássport erejét a Szovjetunióban. A testnevelés legnépszerűbb ágai közé tartozik a Szovjet Szövetségben . A SÚLYEMELÉS Mintegy 20.000 ember foglalkozik nehézatlétikával. Tíz évvel ezelőtt még egyetlen olyan szovjet sportoló sem volt, aki csak gondolni is mert volna valamely súlyemelő világrekord megdöntésére. Először a leningrádi Nikolaj Satov indította meg a rohamot és sikerült is megdöntenie a svájci Eschman világrekordját a bal kézzel fej fölé emelésben. Ettől kezdve egyre újabb és újabb világrekordokat döntöttek meg a szovjet súlyemelők. Ma a 35 világrekord közül 27-et szovjet sportolók védenek. Íme azoknak a szovjet súlyemelőknek a névsora, akiknek sikerült a régi világrekord megdöntése: Georgije Popov, Nikolaj Satov, Grigorije Novak, Jankov Kucenko, Alekszej Zsizsin, Vladimir Georgijevszki, Vladimir Krilov, Alekszandar Bozsko, Petar Petrov, Szergo Ambracumjan, Ruben Manukjan, Ivan Maljcev, Konsztantin Miljejev és Izrailj Mehanik. Különösen Grigorije Novak eredményei kitűnőek, ő egymaga nem kevesebb, mint 15 összszövetségi rekordot döntött meg a háború alatt, s ezek közül legtöbb túlszárnyalja a világrekordot is. Egy rövid cikk keretében nemigen sorolhatnánk fel mindazokat a sikereket, amelyeket a szovjet sportolók elértek. A legjobbak közé tartoznak a szovjet birkózók is, élükön az Európa-bajnok Johanes Kotkasszal. Egész külön fejezetet érdemelnének a Szovjetunió sakkozói, akik már többször bizonyságot tettek legyőzhetetlenségükről, győzedelmeskedve Amerika és Anglia együttesei felett Botvinik, Keres, Szmiszlov, Boleszlavszki és a többiek egyénileg is a tervezett világbajnokság legesélyesebb jelöltjei közé tartoznak. Mindez azt bizonyítja, hogy a szovjet sportolóknak tág terük nyílik a fejlődésre, tudásuk gyarapítására s ezzel eredményeik fokozására. Ezt pedig az teszi lehetővé, hogy sehol az egész világon nem fordítanak akkora figyelmet a testnevelésre, mint éppen a Szovjetunióban. Ezért olyan nagy ünnepük a szovjet sportolóknak is a Nagy Októberi Filista Forradalom harmincadik indulója. Novák Grigori, a súlyemelés világbajnoka 5