Magyar Szó, 1948. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1948-01-01 / 1. szám
1948. I. 1. Tito országának „Az embernek nem csak joga Hanem kötelessége is Szabadnak lennie“. (Petőfi) A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságban, az egyenrangú népek testvéri közösségében fennállása negyedik évének kezdetét ünnepli az igazán szabad és igazán magyar népi sajtó. Nyolc magyar újság és folyóirat: Magyar Szó, Ifjúság Szava, HÍD, 7 Nap, Föld Népe, Dolgozó Nő, Pionír Újság és Dolgozók, mindegyik a maga munkaterén hirdeti és erősíti a népuralmat és bizonyítja egyúttal az Alkotmány szavainak valóraváltását , a sajtószabadságot. A nyolc magyar újság következetes folytatója a demokratikus hagyományoknak, a Felszabadító Harc vívmányainak és terjesztője a testvériség-egység gyönyörű gyümölcsöket teremtő eszméjének. Élő bizonyítéka annak, hogy a nemzeti kisebbségek kulturális szabadsága nemcsak törvénycikk, nemcsak paragrafus, hanem egyre terebélyesebbé váló valóság. Évről-évre gyarapodik a jugoszláviai magyar sajtó. Évről-évre emelkedik könyvkiadásunk. A népuralom első esztendejében indult lapunk. A második év kezdetét hárman ünnepeltük. A harmadikét már heten. Most nyolcan vagyunk és az egy napra átszámított példányszámunk túllépi a negyvenezret. Tervünk — és a tervek Tito országában megvalósulnak, — hogy lapjaink számát 1948-ban sport és humorisztikus lap kiadásával tízre emeljük. A félmilliót számoló jugoszláviai magyarság joggal büszkélkedhetik ezzel és büszke lehet sajtójára. * Ki a rm olvasótáborunk? Az egész nép. Kihez szólnak lapjaink? Az egész néphez. Miről írünk? Népünk kérdéseiről Ki írja lapjainkat? A dolgozó nép. ’ Ezt lapjainkminden oldala bizonyítja. Életünk kérdései merülnek fel hasábjainkon, azokra keressük a választ. Amit írunk sohase egyeseknek szól, egy kiválasztott rétegnek. Mert a beszolgáltatás vagy a mélyszántás nem csak földművelőink, illetékes néphatóságaink és szakembereink dolga, hanem mindannyiunkat érdekel. És ugyanis mindannyiunk ügye gyáraink munkája — a több és jobb termelés. Közös munkánk a Népfront és annak minden kezdeményezése. Mindannyiunk ügye az írástudási harc, kultúregyesületeink és műkedvelőink élete. Végül de nem utolsósorban, közvetlen érdeklődésünk középpontjában áll a világesemények színtere, a nemzetközi élet , a béke és a háborús gyújtogatók táborának egyre élesebbé váló harca. És amikor sajtónk erről ír, tudósít, egyúttal tudatosítja is bennnünk a kérdéseket, tudatossá teszi a nemzeti és népi összetartozás harci szellemét Sajtónk fölhív az előttünk álló feladatok megoldására, sorakoztat a harcra.* Lapjaink világosságra törekednek. Arra, hogy a feladatokat tisztán lássuk, hogy kifejezéseink minél egyszerűbbek legyenek. Csak így lehetünk mindenkié — a magunké. Eleven kapcsolatainkat népünk legszélesebb rétegeihez tudósítóink néhány ezerre menő sűrű hálózata képezi és olvasóink leveleinek százai biztosítják. Ez a demokratikus népi sajtó jellegzetessége, amilyen jellegzetessége az is, hogy nagy felelősségünk tudatában, csak a színigazat írjuk. Bírálatunk mindenkori célja a segítség. Azért bírálunk, hogy felismerjük és a leghathatósabban orvosoljuk hibáinkat. Hogy leleplezzük a sorainkba férkőzött kártevőket, boldogabb életünk megteremtésének ádáz ellenségeit és fölvilágosítsuk az általuk tévútra vezetett becsületes szándékú dolgozó testvéreinket . ! Századik évfordulója köszönt ránk 1848-nak, egyúttal az első szabad magyar sajtóterméknek. Vörösmarty Mihály versében így üdvözölte azokat a nevezetes napokat, amikor a magyar nép történetében rövid időre megállt — ahogyan Petőfi nevezte a cenzúrát— a pokol cséplőjének zakatolása: „Kelj föl rabágyad kőpárnáiról Beteg megzsibbadt gondolat! Kiálts fel érzés, mely nyögél Elfojtott vérző szív alatt. Oh jöjjetek ki láncra vert rabok Lássátok a boldog, dicső napot, S a honra, mely soká tűrt vetetek Derűt, vigaszt és áldást hozzatok.“ És a világot ámító, nagyszerű indulás után kilencven évvel a nagy költői utódnak mégis így kellett írni: „Költő vagyok — szólj ügyészedre, Ki ne tépje a tollamat (József Attila) A Felszabadító háború véget vetett a nemzeti és társadalmi elnyomatásnak, népi tartalommal töltötte meg a demokráciát és népi tulajdonná tette a szólás és vélemény szabadság legerősebb eszközét , a sajtót. Államéletünk a demokrácia, a népjogok oszthatatlanságának elvén épül fel és fejlődik. A jogok és kötelességek egyformán mindannyiunké. Demokráciánk nem az athéni rabszolgatartók és nem a tőkés monopolisták kizsákmányoló, kizárólagos és előjogos demokráciája, hanem a maga boldogabb életéért és a tartós békéért küzdő egyetemes nép demokráciája. Ezt a célt szolgáljuk és ezt bizonyítja sajtónk. Nem rikító szenzációk hajhászása és éles elnbetük, nem gyilkosságok vértfagyasztó leírása és leleplezett gyilkosok, szélhámosok kiszínezett életrajza tölti ki hasábjainkat, hanem a munka, az újjáépítés hőstettei és hősei és velük együtt mindennapi életünk apró örömei és bajai. És ez is a népi sajtó jellegzetessége. Lapjaink és folyóirataink számának és példányszámának ádandó emelkedése pedig azt mutatja, hogy jó utat választottunk, helyes cél felé haladunk. Szabadok vagyunk és szabad a sajtónk. Szabadságunk szálka egyesek szemében és fenekednek ránk. Ez egyetlen kötelességet ró mindannyiunkra. Minden erőnkkel védeni vérrel a szemet jogainkat,a demokratikus országok és népek barátságát építve, hazánk erejét növelve kovácsolni a demokrácia fegyvereit hogy még szilárdabb bástyái legyünk a világbékének. Az 1848-as szabadságharc eszméinek szellemében, Tito vezetése alatt mindent meg kell tennünk, hogy a nekünk ünnepi 1948 újabb diadalok és sikerek éve legyen. Hisszük, hogy a szabad Jugoszlávia szabad magyar sajtója megállja helyét és végrehajtja feladatát. Steinfeld Sándor, magyar sajtója * /Hagyat harmadik állffordulójáta Montevideo, 1947 december hó Az Uruguayban élő jugoszláviai magyarok csoportja üdvözletét küldi a jugoszláviai magyar sajtónak és különösen a most negyedikévébe lépő Magyar Szónak. 1944 decemberében a fölszabadult Vajdaságban megjelent az u. Jugoszlávia szabad magyar népi sajtójának első terméke a „Szabad Vajdaság” és magyar nyelven buzdílott harcra Tito zászlaja alatt a megszállók és cinkosaik ellen az új demokratikus országért s népeiért. A „Magyar Szó” azóta is zászlóvivője. Útmutatója és szervezője a magyar dolgozó népnek, magyarnyelvű harci és munkaeszköze Jugoszlávia Népfrontjának, amely a testvériség és egység útján vezeti Jugoszlávia népeit az ötéves Terven át egy békésebb és boldogabb holnap felé, a szocializmus felé. Szeretettel emlékezünk meg ■szabad magyar népi sajtónkról és hároméves áldásos működéséről. Fogadja a Magyar Szó jókívánságainkat és haladjon tovább azon az úton, amely Jugoszlávia többi népei között a magyarnak is békés boldog jövője felé vezet Tito marsal zászlaja alatt. Éljen a hároméves Magyar Szó! Éljen Jugoszlávia Népfrontja és annak lánglelkű vezetője Tito marsal! Éljen Jugoszlávia népeinek testvérisége és egysége! Éljen a jugoszláv,magyar testvériség! Az uruguayi Jugoszláv Egyesület * magyar csoportja Lutkics Konstantin a Jugoszláv Egyesület titkára Kurtics Peter Kovács János Ladányi János Palásthy Mihály, Csurog Mailár Pál, Becse Szolarics János, Muravidék Weisz József, Melence Pécsi Margit Balázs István, Szkorenovác Hrascsanec Rudolf, Muravidék Rack András, Zombor Kovács Károly Horváth Sándor Mallár Vilmos, Becse Beke József, Pádé a magyar csoport elnöke Papp István, Nikinci titkár Oszlár János Forgács Pál, BecseJakub József, Verbász Valló Mátyás, Zsablya Ónódy Ferenc, Mo! Papp Ferenc Oszlár József, Becse Hreskó István, Muravidék Csallak Sándor, Becse Hegedűs Mihály Szabó Pál Masics István, Volosinovo Buncsa Rádó, Csurug Magyar Szó Az egyéves Pionirujság Egy évvel ezelőtt egy decemberi estén, Magyar Szó szerkesztőségében néhányan megbeszélésre jöttek össze. Körülülték az asztalt. Egy feketébe öltözött fiatal asszony papírlapokat vett elő s magyarázni kezdett: — Ez az első oldal. Ide jön Tito képe, ide néhány sor a Petőfi brigádról. Ez a második oldal, ez meg a harmadik. — Sorra vette a ceruzájával felvázolt oldalakat. A kis társaság mindent részletesen megbeszélt. A Pionirujság első száma született meg ezen az estén. A magyarázó fiatalasszony Cellik Magda, a Pionirujság szerkesztője, a fiatalon elhunyt közszeretetben álló tanár Cellik István özvegye. A tapasztalt újságírók technikai tanácsokat adtak, a Magyar Szó, a 7 Nap és a Magyar Kulturszövetség segített a legkisebbek lapja megindulásában. A szerkesztőség három tagja, Cellák Magda Csasznyi Teréz rovatvezető és Molnár Géza tanár, az akkori lektor és korrektor bizakodva hallgatták a bátorító szavakat. Közvetlen és mégis ünnepélyük hangulata este volt ez. Mindenkit áthatott az a felemelő érzés: már ezt is elértük, újságot kapnak a legkisebbek. 40.000 jugoszláviai magyar pionír. És 1947 január elsején megjelent az első szám 18.500 példány Húsz szám jelent meg egész éven át. Minden hónap elsején és 15-én, a nyári hónapok kivételével, megérkezett a kedves vendég uj képeik,kel új tanításokkal, új hírekkel és fejtörőkkel. A 8 oldalból 12 oldal lett, s hogy az ára mégse legyen magasabb az olcsóbb előállítású rotációs gépbe került. Ugyanabba a gépbe, amelyik a Magyar Szót is nyomja. Példányszáma is mindig emelkedett. Szeptemberben, az új iskolai év kezdetén 7.000 példánnyal indult el és három hónap múlva, december 15-én az első évfolyam huszadik, utolsó száma 18.500 példányban jelent meg. Elmondhatjuk tehát, hogy a Pionírusság a jugoszláviai magyar gyermekek nevelésében egyik főttényezővé, sőt szellemi irányítóvá vált. Értékek — fogyatékosságok Nem elég azonban magas példányszám elérése. A Pionirusságnak tartalomban, kidolgozásban és technikai kivitelezésben is fejlődnie kell. Jobb minőségű Pionirusság a célunk! Felsorolhatnánk az 1947.es évi munka értékeit és fogyatékosságait. Értéke, hogy hatalmas tudósítói tábort teremtett, a pionírok részt vesznek a szerkesztésben. Értéke, hogy négy oldallal bővült az év folyamán, és az ára ugyanaz maradt. Szeptembertől kezdve hosszú magánhangzás-szedést kezdett. Feltétlenül értéke, hogy igyekezett mindig időszerű lenni, bekapcsolódni az Ötéves Tervbe és a nagy események útjaira elvezetni a kisembereket, a pionírokat. Fogyatékosságai közül is megemlíthetünk néhányat. Ilyenek a helyesírási, illetve sajtóhibák. Ezeknek teljes kiküszöbölése nyomdai okokból szinte lehetetlen. A tanítók és tanárok azonban ezeket a hibákat, is értékesíthetik úgy, hogy a tanulókat versenyre serkentik kikéresésükben. Lehet, hogy a Pionirusság maga is megindít egy hibakereső versenyt. Fogyatékossága a szövegekben itt-ott előforduló magyar,talanság, a magyar nyelv törvényeinek meg nem felelően, rosszul szerkesztett mondatok. Bizony ebben fejlődnie kell. Fog is. Hibáztatnunk kell a gyermekek fejlettségi fokánál magasabb, nehezebb nyelven megírt cikkeket is, és azt, hogy gyakran csak a legidősebb pionírokat tartja szem előtt. Általában nem érvényesült benne eléggé a nyelvtani elemezésnél való használhatóság szempontja. Az biztos, hogy nyelvtani szempontból az lene az eszményi cioniusság, amelyikben az egyszerű és összetett mondatok, a szótajok és a mondatrészek mindegyükének iskolapéldái sorakoznának fel. Ez azonban nem is olyan egyszerű dolog. Nagy hozzáértést, szaktudást és gyakorlatot és több időt kíván. A szerkesztőség mindezeket maga is tudja és látja. Nagy kár azonban, hogy egész éven át egyetlen szakembertől, — tanártól vagy tanítótól — nem kapott levelet a szerkesztőség. Levelet, amelyben megírták volna, ezt meg ezt jól írtátok meg, nagyszerűen fel tudtam használni, emez azonban nehéz volt, így kellett volna. Ha minden tanító vagy tanár, aki a lapot felhasználta az iskolában, csak egyetlen cikkel kapcsolatban is megírta volna tapasztalatát, véleményét, nagyon hasznos munkát végzett volna. MUNKATÁRSAKUL HÍVJUK A TANÍTÓKAT ÉS TANÁROKAT A Pionirusság éppen azért, hogy a második évfolyam számai a fejlődés magasabb fokára jussanak, munkatársakul hívja a tanítókat és a tanárokat. Azokat, akik képességet éreznek mgukban egy-egy jó cikk megírására és felelősséget a jugoszláviai magyar gyermekek iránt. Közölt írásaikért, természetesen tiszteletdíjat kapnak. A Pionír, újság ugyanis jó előre összeültett terv szerint készül s így kinek-kinek közölheti, hogy miről, mennyit, hogyan és mikorra írjon. Bízunk abban, hogy jelentkeznek erre a nevelők. A szerkesztőség és az olvasó barátsága A gyermekek mindenről beszámolnak Tudósítják a szerkesztőséget az életükben előforduló eseményekről. Különösen szép és eredményes munkát végeznek a debelyacsai pionírok. Ők tartoznak a Pionírusság legjobb tudósítói közé. Ünnepélyükre a szerkesztőség náluk járt tagját meg is hívják. Kedves szerkesztő néni, január elsején szép Télapó ünnepélyt rendezünk, amelyre Terike nénit is meghívjuk. Mi gimnazisták, vagyunk legnagyobb részt a szereplők. Télapó című színdarabot adjuk elő. Lesz még magyar tánc, kóló, orosz tánc, balett és néhány vers. Ünnepély végén Télapó egyforma csomagot oszt minden pionírnak. Beszámolunk az első ötéves Terv első évében elvégzett munkákról is. Felolvassuk a jövő évre vállalt feladatunkat. Ugye szép lesz az ünnepélyünk, amelyre sok szeretettel meghívjuk Terike nénit. ~ Sasi András gimn. 1. a. Debelyacsa Segítőtárs a tanulásban Egy év alatt a gyermekeknek segítőtársuk lett a Pionirusság. Jó pajtásként áll mellettünk és velük harcol aJó osztályzatokért A tanulásra szóló felhívásra versenyeket rendeznek. Az egyik levelük ezzel kapcsolatban így szól Mi magyarcsernyei II. progimnazisták fogadalmat tettünk, hogy február elsejére 12 ötös, 19 négyes és 15 hármas tanulót mutatunk ki. Év végére még többet. Ezt a fogadalmat elfogadta az I. osztály is, úgy szerveztük meg, hogy az I., 11. osztály versenyez egymással. A versenyt december elsején kezdtük meg. Megfogadtuk, hogy a gyenge tanulókon segítünk és megmagyarázunk minden előttük érthetetlen dolgot. Tehát ezzel a versennyel mi magyarcsernyei pionirok fellázadtunk a kettesek ellen“ – Mezei János II. o. t., Novacrnya. A pionirújság szerkesztősége el nem fogyó a munkakedvvel és a pionírok iránti még nagyobb szeretettel kezdi meg a második év munkáját. A nehézségek és sikertelenségek nagyobb erőfeszítésekre, a sikerek nagyobb teljesítményekre serkentik Azt szeretnénk, ha a Pionírujság eljutna minden jugoszláviai magyar pionírhoz, hogy mind-nyind együtt haladjanak. Titóval a hazáért — előre! Orosz László