Magyar Szó, 1953. április (10. évfolyam, 90-119. szám)
1953-04-01 / 90. szám
halál a fasizmusba — SÍRABADSAG a népnek: Wmn xTevf. 90. (2579.) sz. , Szerda, 1953 április 1. gyHf Az angol-jugoszláv megértés jelentősen csökkenti a háború veszélyét 200.000 főnyi lelkes tömeg üdvözölte Tito marsall Beográdban Lelkesedés és ünneplésed Ságtól től—Beográdig Beográdból jelenti a Tanjug. Tegnap délután pontosan 17 órakor Tito elnök és kísérete megérkezett a beográdi vasútállomásra. Tito elnököt magasrangú állami vezetők és a diplomáciai kar fogadta a vasútállomás peronján, az állomás előtti téren pedig több mint 200.000 főnyi tömeg várta lelkes hangulatban. A vonatból kilépve, Tito elnöknek Pavle Jiaksics tábornok, a beográdi helyőrség parancsnoka adta le raportját, majd az elnök a himnusz elhangzása után megszemlélte a felsorakozott díszszázadot. Ezután üdvözölte a jelenlévő magasrangú államférfiakat és a diplomáciai kar tagjait. A fogadtatáson jelen voltak Edvard Kardelj és Alekszandar Rankovics, a Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnökei, Milovan Gyirasz, Mesa Pijade, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagjai, továbbá Petar Sztambolics, a szerbiai Végrehajtó Tanács elnöke, Iván Gosnyák tábornok, honvédelmi államtitkár a tábornoki és tengernagyi karral, Szvetiszláv Sztefanovics belügyi államtitkár, Gyúró Szalai, a szakszervezeti Szövetség központi bizottságának elnöke, valamint Velyko Zekovics, Dobrivoje Radoszavljevics, Szvetozár Vukmanovics, Milenje Popovics, és számos más közéleti éscultur munkás. A vasútállomáson megjelent majdnem az egész diplomáciai kar, köztük Kro Malet, brit nagykövet, Philip Bodet, francia nagykövet, Agah Akszei, török nagykövet, Kapetanidesz, görög nagykövet és mások. Szívélyes kézszorítás után Trió elnök elhagyta a vasútállomást és a 200.000 főnyi tömeg ünneplése közepette a Testvériség-Egység téren felállított szónoki emelvényre lépett és beszédet tartott Beográd lakosságának. Tito elnök beszéde Klvtársak és elvtáranok! Engedjétek meg, hogy mindenekelőtt mindannyiotokat a szvélyesen üdvözöljelek és megköszönjem Beográd polgárainak ezt a négyszeri fogadtatást. Nagybritanniából tértünk haza és utunkon a brit nép baráti szövetséges jókívánságai kisértek bennünket annak a népnek a jókívánságai, amely teljes elismeréssel adózik hazánk és a háborúban hozott áldozataink iránt Elvtársak és elvtársnők! Mi a háború óta eltelt anyayi év után utaztunk a szövetséges Angliába, olyan időpontban, amikor az Angliával való baráti együttműködésünk terén folytatott fáradozásaink már eredményekkel jártak. (Viharos helyeslés, szakadatlan kiáltások: »Hős Tito!« »Hős Tito!« Tito marsal többizben megkísérli folytatni beszédét, de a tömegből állandóan hangzik az éljenzés: »Hős Tito, Hős Tito!«. Amikor a lelkes ünneplés kissé alábbhagy, Tito elnök folytatja. Nem akarok itt arról beszélni, elvtársak és elvtársnők, amit már mindannyian tudták. Hogyan töltöttük ozt az időt, hogyan fogadtak ben minket a nép és a legfőbb államszervek. Szeretnék azonban kiemelni egy dolgot, amiről már tegnap beszéltem Szplitben: mi ezúttal külföldön úgy beszélgettünk, mint egyenrangú fél a másik egyenrangú féllel. Ez az, ami még nagyobb bizalommal tölt el bennünket önmagunk iránt, és ami végső fokon megmutatta, hogy népeink törekvése a kis és nagy nemzetek egyenrangúságára is már részleges eredményekkel járt. Angliában úgy néznek hazánkra, mint szövetséges országra, úgy néznek népeinkre, mint olyan népekre, amelyek az angolokkal és a többi szövetségessel együtt a legnagyobb áldozatokat hozták a háborúban, amelyek sokat szenvedtek, de szembehelyezkedtek mind a háború folyamán, mind a háború után minden olyan kísérlettel, amely népeink függetlensége és szabadsága ellen irányult. Mi ott nagyjából az országainkat érintő problémákról beszélgettünk, de nemcsak ezekről, hanem a világbéke megszilárdításáról is. Beszélgetésünk első fontos pontja az volt, hogyan és mit kell cselekednünk, hogy biztosítsuk a békét a világban, hogy Európában még inkább megszilárdítsuk a biztonság érzését és lehetetlenné tegyünk minden agressziót. Én és társaim különösen annak örültünk, hogy a fenti kérdésekben elfoglalt álláspontjaink ott teljes megértésre találtak. Éspedig a lokális és általános háború kérdésében, ami számos emberünket kínozott és mint problémát vitatták nemzetközi körökben a sajtó révén is, és mindenféle találgatások tárgya volt. Nagybritanniában a legfőbb államférfiaktól olyan kijelentéseket kaptunk hogy lokális háború nem létezhet, maga Churchill pedig az egyik vacsorán pohárköszöntőjjében ilyen kijelentést tett: »Mi az Önök szövetségesei vagyunk, ha pedig a mi szövetségesünket, Jugoszláviát megtámadják, mi önökkel együtt fogunk menni a halálba«. (Viharos helyeslés.) Számomra és mindannyiunk számára ez nagy ünnepélyes eskü volt és ez nekünk elég, nincs szükségünk aláírt szerződésre. (Hosszantartó helyeslés és kiáltások: »Hős Tito, Hős Tito!«) Természetesen ha már eljutunk addig a pontig, hogy két ország — egy olyan nagy állam, mint Anglia és egy bátor nép, kicsiny Jugoszlávia — között ilyen kölcsönös kijelentésekre és ilyen megértésre került sor, akkor a háború kérdését sokkal meszszebbre toltuk ki, akkor a háború veszélye jelentős mértékben csökkent. Boldogok volnánk, ha az emberiség ma elvetné mindazokat a különböző apróságokat, amelyek naponként súrlódásokat okoznak az egyes népek között, ha mindenki egy irányvonalat venne, megőrizni a békét és ha ebben a kérdésben mindenki szilárdan eltökélt volna, és minden fenntartás nélkül mondaná: szükségünk van a békére, ellenzünk minden agressziót, békés együttműködést akarunk, elvéreztünk az elmúlt háborúban, békésen akarjuk felépíteni azt, ami romokban hever, és ezenkívül sok más újat is, és ebben a kérdésben együtt haladunk, a többit pedig majd békés módon megoldjuk. Ez szerencse volna az emberiségre nézve (helyeslés). Márpedig elmondhatom itt, hogy Nagybritannia felelős államférfiaival folytatott megbeszéléseink még szilárdabb meggyőződéssel telítettek bennünket, azzal a meggyőződéssel, hogy folytatnunk kell külpolitikánkban a béke megszilárdításán való munkálkodás irányát, a kitartó harcot, az együttműködést minden országgal, amely a békét óhajtja, amely ellenzi az agreszsziót. Ez a londoni utunk még egy nagy lépés előre, és mi tovább haladunk ezen az úton. Lelkes ünneplés közepette Tito elnök feleségével, Jovanka Brozzal otthonába gépkocsizik. Tito érkezik Nem történt semiyen ki- HyiTHrTAyC • IKIftilvsülönösebb szervezés, semilyen VrVSY-TVkülönösebb előkészület. Mind°ssze a Szocialista Szövetség hirdette ki falragaszokon Tito elnök érkezésének időpontját. Ez azonban elég volt ahhoz, hogy több mint 200.000 ember gyűljön össze a Testvériség-Egység terén, a beográdi vasútállomás előtt. A gyárak, a vállalatok, az iskolák sebtében feliratokat készítettek: „Éljen Joszip Broz Tito elnök!" „Örülünk, hogy ismét látunk!“ „Szeretettel köszöntünk drága Tito elvtárs!“ „Harcoljunk a világ’ékéért!“ Zászlórengeteg, nemzeti lobogők és vörös zászlók díszítik az épületeket, minden ablakon fej fej mellett a lelkes, kiváncsi közönség. Néhány perccel 17 óra előtt a beográdi vasútállomás peronján már felsorakoztak a Tito elnököt üdvözlő államvezetők és diplomaták. A címeres különvonat hatalmas mozdonya megjelent az első vágányon. Az ablakban Tito elvtárs néz ki derűs, napsütött arccal. Dörög az éljen harsan a dal, a zenekar indulót játszik. Tito elvtárs előbb feleségét, Jovanka Brozt üdvözli, azután Kardely elvtársat és Mesa Pijade elvtársat. Következik a városparancsnok Jaksics tábornok raportja, azután a díszszemle, meleg kézszerítások a réglátott elvtársakkal, államvezetőinkkel, majd a beográdi angol gykövettel és a többi diplomatával. Mhnim*k°r elvtárs megjelent a vasútállomás kapriförni*^OO.OOO főnyi tömeg torkából viharos éljenzés virnnnli*1' Kar°k lendültek a magasba, zsebkendőkkel, m'rrmYi.’ fiókéval integettek szeretett elnökük felé, kisnu, íj* em^ltek a magasba, hadd lássák ők is azt, min*trmyian úgy szeretünk. (Folytatás a 3. oldalon) Föl.piátumot.A Szakszervezeti Szövetség Központi Mesialise Beográdban tegnap délelőtt Gyúró Szelej elnök felével ülést tartott a Szakszervezeti Szövetség Központi Tanácsa, amelyen megbeszélték a szociális biztosítás önigazgatása fejlődésének egyes kérdéseit és a szakszervezetek feladatát énénél koppoloatban. Az ülésen résztvett Szvetozár Vukmanovics, a Szövetségi Végrehajtó Tanács gazdasági bizottságának alelnöke és Borivoje Radoszavlyevics elvtárs is. Mi lesz ha preventív háborúra kerül sor Elmondhatom itt, hogy más kérdésekben is, például a preventív háború kérdésében, — amely népeink számára szintén igen fontos probléma, mert felvetődött a kérdés mi lesz ha egy nap preventív háborúra kerül sor, amely általános háborúvá terjedhet ki, egyetértésre találtunk a felelős brit államférfiaknál. Ugyanis az ő nézetük is az, hogy egy preventív háború az általános világháború tényleges veszedelmét rejti magában és hogy óvakodni kell ettől a lépéstől, különféle más hathatós eszközökhöz kell folyamodni, hogy megőrizzük a békét, és megoldhatjuk a még mindig megoldatlan nemzetközi kérdéseket Az emberiség meg tudja oldani ezeket aproblémákat és egy napon azok is, akik ma úgy gondolják, hogy fegyverek nélkül nem lehet megoldani a vitás kérdéseket meggyőződnek majd hogy eljött az idő, amikor az egyes országok között fennálló kérdéseket békés módon kezdik rendezni. Elvtársak és elvtársnők, amikor itt arról az egyetértésről beszélek, amellyel ott találkoztunk, álláspontunk olyan teljes megértéséről azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, mint amilyen például az Atlanti egyezmény kérdése stb., hangsúlyozni szeretném, hogy mindenkinek, akivel tárgyaltunk — mind a katonai és állami vezetőknek, mind pedig a többieknek is — ugyanaz az álláspontjuk mint nekünk. Tudniillik, hogy nem szükséges belépnünk az Atlanti szövetségbe ahhoz, hogy hathatósan együttműködhessünk a védelmi rendszabályok kérésében, továbbá hogy az a fő, hogy egyetértünk az ide vonatkozó elvi kérdésekről és azokról az intézkedésekről, amelyeket agresszió kísérlete ellen kell foganatosítani. Vita a szövetkezetekről Kinnaj hipersztmnetlapaslala Piaci jelentés i Szó nem volt semmiféle nyomásról Jugoszlávia ma teljes lendületében van, a belső burjánzó életnek és a szocialista építésnek, és külföldi megértéssel viseltetnek azon különféle nehézségek iránt, amelyekkel találkozunk. Elmondhatom itt, hogy csalódtak azok, akik azt jósolgatták, — hazánkban inkább, mint külföldön, szocialista életünk kisszámú ellenfelei — hogy Angliában majd valamilyen nyomást gyakorolnak ellenünk, és majd akkor meg kell tennünk ezt vagy azt. Nem volt ott semilyen nyomás (taps). Ha pedig ők valamilyen nyomást várnak, előbb mind kipusztulnak, amíg az bekövetkezne. Az emberek, az állam vezetők és a nép is, felfogják az alapvető dolgot: egy olyan országban, ahol a nép ennyire egyöntetűen tömörült hatóságai közül és ilyen egységesen juttatja kifejezésre álláspontját a legfontosabb nemzetközi problémákról, nem lehet szó arról, hogy az ilyen egység különböző aláásóinak megengedik, hogy járjanak-keljenek és csináljanak, amit akarnak, mert a népek nemzetközi közönségének, amely óhajtja a békét, erős és egységes, nem pedig belülről nemzeti vagy más kérdésekkel felőrölt Jugoszláviára van szüksége( Helyeslés). És ez legyen tanulság mindazok számára hazánkban, akik azt remélik, hogy valami új jön. (Taps és ütemezés: „Mi Titoé vagyunk — Tito a miénk“). CFolytatás a 3 oldalonl ^ fafajt fa . Bánáti kiadás 7 ~fa Zombori kiadás 6fa Horvátországi k. 5 fa- Szubatiaijopk 4 fa Novi szadi kiad 3 fa Becsei kiadás 2 fa Zentai kiadás 1 fa