Magyar Szó, 1962. július (19. évfolyam, 179-209. szám)
1962-07-29 / 207. szám
n. 4 M MAGYAR SZÓ Ha követőnk a Hold Mit lát majd a Holdra érkező utas? Aée rakéták segítségével mindjobban megközelítjük a Holdat, minden nap jobban megismerjük. A Hold megismerése, különösen most, igen fontos feladat. Sok mindent kell tudni erről az égitestről, ha azt kívánjuk, hogy épségben érjen oda a holdrakéta és a rajta utazót ne érje halálos meglepetés. Most már biztosnak mondható, hogy nem kell sokáig várni, hogy holdat érjen az első ember. * Mit is tudunk a Holdról? Mit fog a Holdon látni az ember? Hold a hozzánk legközelebbi égitest. Szabad szemmel is láthatók rajta egyes részletek; fényes korongja vidámabbá teszi a sötét éjeket, és így nem csoda, hogy egyik égitesthez sem fűződik annyi legenda, mítosz, mese, babona mint éppen a Holdhoz. Gyenge fénye elégséges a néphit szerint, hogy éjjeli titkos csodákat műveljen, összerombolja az ősi várakat, esőket hozzon, megérlelje a sajtot, növeszsze a hajszálakat, sőt még holdkórosokat is „gyárt”. A Hold kultusza a vallásokban is jelentkezik: a muzulmán vallás a holdsarlót vette jelvényül, a katolikusok pedig a holdfázis alapján határozzák meg a húsvét napját. Valaha a Hold naptárul szolgált, és ennek a maradványa a hónap időegység. A muzulmánok kalendáriuma továbbra is a Hold fázisai szerint alakul: egy évben 12 holdhónap van, és így az év 354 vagy 355 napig tart. A Hold igen fontos tárgya a csillagászatnak. Gondoljunk csak e nap- és holdfogyatkozásokra, a tömegvonzásra, a Föld alakjának és tömegének kutatására, az árapályra, hogy ne is említsük a laikus előtt ismeretlen fogalmakat. A tengeri árapály jelenség a Nap és a Hold kölcsönös vonzóhatásának köszönhető, de a Hold 2/3 részben járul ehhez a jelenséghez. De nemcsak a Föld víztakaróján, hanem a Föld kérgén és a légkörben is tapasztalható az árapály jelensége. A tengeri dagály alkalmával fellépő súrlódás következtében, különösen a sekély tengerekben, a Föld tengelykörüli forgásának sebessége állandóan csökken: 100 000 évenként a nap 1 másodperccel hosszabbodik. A HOLD ÚTJA. — A Hold A Föld szatelítja, vagy magyar kifejezést használva a holdja, ami annyit jelent, hogy a Hold a Föld bolygó körül kering és vele együtt száguld a Nap körül. A Hold egy majdnem köralakú pályán halad a Föld körül 384 ezer km középtávolságban. Mivel elliptikus pályán kerig, a Földet megközelítheti 363 ezer km-re és eltávolodhat tőle 406 ezer kmre is. A Hold 1 km másodpercekénti sebességgel kering körülöttünk. A Föld társaságéban 30 km/sec sebességgel rohan a Nap körül, de a Nap sem áll, hanem 20 km-t tesz meg másodpercenként. Kísérőnknek 27,3 nap kell, hogy megkerülje a Földet, de 29,5 nap múlik el két újhold között. A Hold alakjának változási (fázisainak változásai) onnan származnak, hogy a Hold különböző helyzeteket foglal el a Földhöz és az öt megvilágító Naphoz képest. A Hold gömbsapkú sötét test Amikor a Hold a Föld és a Nap között van, akkor a Nap nem világítja meg a felénk fordított oldalt. ilyenkor nem láthatjuk A Hold e fázistújholdnak nevezik. 7,4 nap múlva látjuk az első negyedet, amikor a Hold felét látjuk megvilágítva. Amikor Föld van a Nap és a Hold között, a Herak egész felének fordított félgömbjét a Nap erősen megvilágítja. Ezt a fázist nevezik teliholdnak, ez a jelenség újhold után 14,8 napra következik be. 7,4 nap múlva újból csak a fele van megvilágítva a Holdnak, ez az utolsó negyed. A HOLD TENGELYKÖRÜLI FORGÁSA. — Az első pillanatra úgy tetszik, hogy a Hold mindig ugyanazt az oldalát fordítja a Föld felé, akkor nem forog tengelye körül. Nem nehéz belátni e következtetés hibás voltát; ha körüljárunk valamilyen tárgyat (pl. egy asztalt) és nem fordulunk el közben vagyis egész idő alatt arccal ugyanabban az irányban fordulunk, a kérdéses tárgy felé testünknek mindig más és más oldalát fogjuk fordítani. Megfordítva pedig, ha állandóan a székre nézünk, feléje fordítva arcunkat, akkor saját tengelyünk körül is meg kell fordulnunk. A Hold tengelykörüli forgásának periódusa pontosan egyenlő a Föld körüli keringésének idejével. Ennek következtében a Hold mindig ugyanezt az oldalát fordítja a Föld felé, és mi mindig ugyanezt az oldalát látjuk. Tengelye körül forogva, a Hold mindig más oldalát fordítja a Nap felé. Következőleg a Holdon váltakoznak a nappalok az éjszakákkal. Azonban a Holdon egy napnak a tartama egy hónappal egyenlő, vagyis egy nappal majdnem olyan hoszszú, mint 15 földi nap (pontosabban 14,76 nap), és ugyanannyi ideig tart az éjszaka is. 1959. októberében a szovjet holdrakéta lefényképezte a Hold ismeretlen oldalát is, úgyhogy most teljességgel ismerjük követőnk minden részét. Természetesen a túloldalt még nem ismerjük olyan tökéletesen, mint a felénk fordult részt. NAGYSÁG, SÚLY, LÉGKÖR. — A Hold nem teljes, gömb, hanem a Földhöz hasonlóan kissé lapult a sarkokon. Átmérője 3473 km, vagyis a Föld átmérőjének 27%-a. A Föld felülete 14 szerte nagyobb a Hold felületénél, a tömegeik aránya pedig 11. Érmek folytán a Hold vonzóereje 6,1-szer kisebb, mint a Földé. A 80 kg súlyú ember a Holdon mindössze 13,3 kg nehéz. Egy test vonzóerejét sebes mozgással le tudjuk győzni. A Földön például 11,2 km/sec sebességre van szükség, hogy elszakadhassunk égitestünktől és kijussunk a világűrbe. Ezt kritikus sebességnek nevezzük. A fentiekből érthető, hogy a Hold kritikus sebessége miért kisebb mint a Földé, ott mindössze 2,4 km/sec. A megfigyelések azt mutatják, hogy a Holdnak nincs légköre, vagy ha van is, milliószor kisebb sűrűségű, mint a Földé. Könnyen meg lehet magyarázni, hogy a Holdnak miért nincs légköre. A légkört gázok alkotják, ezeket pedig gyorsan mozgó molekulák. A molekulák gyorsasága igen különböző és változó. A legsűrűbben jelentkező molekulasebességet nevezzük közepes sebességnek. Íme az egyes gázok közepes sebessége 0° C hőmérsékleten: hidrogén 1,8 km/sec, hélium 1,3 km/sec, vízgőz 0,6 km/sec, oxigén 0,5 km/sec. Érthető, hogy ha a gázok közepes sebessége nagyobb a kritikus sebességnél, akkor az a test pillanatok alatt elveszti légkörét. Az elméleti számítások azt mutatják, hogy ha a közepes sebesség a kritikus sebesség fele, ez a test már akkor is néhány ór alatt elveszti gázburokját. Ha a molekulák sebessége kisebb a kritikus sebesség 1/5-nél, akkor a légkör igen sokáig megmarad. Nézzük a Földet. A kritikus sebesség 11,2 km /sec, ennek az 1/5-e 2,2 km/sec. Mivel a molekulák közepes sebessége kisebb ennél, a Föld légköre eléggé tartós. De a 2,4 km/sec kritikus sebességével, melynek 1/5-e 0,48 km/sec, a Hold nem tudja megőrizni a körülötte lévő gázréteget, és ezért érthető, hogy a Holdon nem találunk légkört. A HOLD ARCULATA. — A Hold tányérján már puszta szemmel is meg lehet különböztetni sötét foltokat Ezeket a XVII. században tengereknek nevezték el. Ezt -- ‘ • * » _ — - - • ■X рнжтрлИл iff ni hi a nun napig megtartották, habár már régen megállapították, hogy a Holdon nincs víz. A Hold „tengerei” nem egyebek sík vidékeknél, amelyek kevesebb fényt vernek viszsza, mint azok a vidékek, melyeken nagy számú egyenetlenség található, és ezért sötétebbnek látszanak. Távcsővel nézve a Holdat, feltűnik, hogy felülete nagyon egyenetlen: keresztülkasul van szaggatva hegyekkel és hegyláncolatokkal, mintegy himlőhelyesnek látszik a rajta lévő különféle méretű tölcsérek következtében. Ezek a tölcsérek kör alakúak, krátereknek nevezik őket, mert bizonyos hasonlatosságot mutatnak a földi tűzhányók krátereivel. Egyes kráterek átmérői meghaladják a 200 km-t. A kráterek feneke eléggé egyenletes, az oldalfalai több km magasak. A déli sarok környékén lévő Leibnitz hegyekben egyes csúcsok elérik a 9 km magasságot is, ez a legnagyobb magasság a Holdon, összehasonlításképp megemlítjük, hogy a földi Mount Everest 8,9 km magas. A Holdat homok és vulkáni hamu fedi. Ezek nem jó hővezetők, és ezért feltételezhető, hogy 1 m mélységben a hőmérséklet állandó, független az erősen változó felszíni hőmérséklettől. MIT LÁTUNK A HOLDON? — Képzeljük el, hogy űrhajónk épségben megérkezett a Holdra. Mielőtt elhagyjuk rakétánkat, jól és biztonságosan kell felöltöznünk. Ez a követelmény teljességgel érthető, mert az eddigiekből is láthatók, hogy a Hold nem nyújt valami kényelmes életfeltételeket. A különleges öltözet a következő kellemetlenségek- től kell, hogy megóvja a holdlátogatót: a halálos világűri sugaraktól (a Földet körülvevő atmoszféra nem engedi hozzánk e sugarak igen nagy részét); az alacsony légköri nyomástól (legfeljebb 0,4 mm a nyomás, míg a Földön 760 mm); az oxigén-hiánytól (ha van is egy kicsiny levegő, akkor i млж a lenül szükséges oxigénből); a hőmérséklet-különbségtől (a Nap felé fordított testrészünk megsérülhet, a másik oldal pedig megfagyhat) és még sok mástól. Ha egymással beszélgetni kívánunk, akkor egy kis rádióleadó és felvevő készülékre is szükségünk van, mert szánkat nem nyithatjuk ki, de különben sem terjed semmilyen hang sem (nincs hangvivő közeg). A Holdon örökös csönd van. Kiléptünk a rakétából. Az öltözék jól véd, de mégsem érezzük jól magunkat. Súlyunk jóval kisebb, mint a Földön. Meg kell tanulni járni. Hirten és erős mozdulatokat nem végezhetünk, mert földre esünk. Vigyázva kell lépnünk és dolgoznunk. Meglepve látjuk, hogy milyen szaggatott a Hold felszíne. Hatalmas hegyek merednek az ég felé, hirtelen bemélyedések szakítják meg a síkságot, mintha sziklaromok között volnánk. Egészen más a táj, mint a Földön. Éjjel van. Az eget végtelen sok csillag fedi, de fényük nem remeg úgy, mint ahogyan a Földön láttuk (nincs légkör). A hideg fényű csillagok között egy fényes kék korongot látunk. Ez a Föld 14-szer nagyobb területet fed be az égen, mint a Hold a Földről nézve. A Föld több mint 2/3 részét víz fedi, és ez erősen visszaveri a Nap fénysugarait, úgyhogy a Holdról a Föld hétszer fényesebb, mint ahogyan mi látjuk a Holdat. A földfénynél nyugodtan olvasni lehet. A csillagos ég látható képe nap nap után változik, jóval gyorsabban, mint a Földön. E változások alapján megállapíthatjuk, hogy a Holdnak 27,3'földi nap kell a Föld megkerüléséhez. Az égi megfigyelésekből könnyen következtethetünk, hogy hol az északi és déli sarok. A Holdon lévő ember távcső nélkül is jól látja majd hogy a Föld forog tengelye körül. A fehér felhők mozgását szépen látjuk majd a tarka színű föld felületen. Hasonlóan mint a Hold a Földről nézve, a Föld is fázisokat mutat. Teljesen ugyanez a jelenség. A két újföld közötti idő egyezik a két újhold közötti idővel: 2,5 földi nap. A látóhatáron megjelenik a Nap. De mivel nincs légkör, nincs sem hajnaluk, sem szürkület. Az ég továbbra is fekete marad, és rajta egyidőben lehet látni a Napot, a Földet és a csillagokat. (A mi egünk kék színe, a szürkület, a hajnalok és a hozzá hasonló jelenségek olyaan származnak, hogy a levegő részecskéi szétszórják a Vauról érkező fényt) A hegyek árnyékai feketék és élesek. A megvilágított részek fényesek, vakítóak, a többiek olyan sötétek, mint éjjel. Az égen sohasem látható felhő, eső nincs, köd nincs. Szivárványt sem látunk. De a Nap igen lassan halad az égen. Attól a pillanattól kezdve, hogy a Nap elérte a látóhatárt 7,4 földi nap kell, hogy „dél” legyen. A hőmérő, higanya állandóan emelkedésre. Reggel még 160 ° C mutatott fagypont alatt, délre már +120 °C-ra fut fel a higany. De az átmenet nem lassú, hanem pillanatnyi. A nem megvilágított részen szer felett hideg van, és mihelyt a Nap sugarai odaérnek, pillanatok alatt kibírhatatlan a forróság. Nincs egy hűvös szellő sem. Vizet sehol sem találunk. Ha volt is, kipárolgott ily nagy hőségben és elhagyta a Holdat. Ezért valószínű, hogy a Holdon szerves életre nem akadunk. Nincs fa és virág. Kopár és élettelen a táj. Olyan, mint a földi sivatagban. A Holdon napfogyatkozásról akkor beszélünk, amikor a Földről holdfogyatkozást látunk. Ilyenkor a Föld a Hold és a Nap közé kerül, tehát a Holdról nézve a Nap korongja láthatatlanná válik. A fogyatkozás kezdetén és végén kékes-zöld fény festi be a Hold felszínét, majd ezt sötétvörös szín váltja fel. Ezt a Föld légkörének köszönhetjük. A Földről figyelve a Napot. Igen nehéz a koronáját látni. Most már vannak megfelelő műtszereink megfigyelésére, de azért a Nap egyes peremi részeit csak napfogyatkozáskor láthatjuk. Ilyen gond nincs a Holdon. Egy koronggal elfödhetjük szemünk előtt a Napot, és máris irthattuk a koronát, kromoszférát és a protuberanciákat. Földtfogyatkozás akkor van, ha a Hold árnyéka a Földre esik, ezt a jelenséget a Földön mi napfogyatkozásként észleljük A Hold árnyéka csak kb. 300 km átmérőjű foltot vet a Földre, így érthető, hogy ez a jelenség nem olyan fontos a holdlakó szempontjából. Azt látja csak, hogy a Föld egyes részei egy ideig sötétebbek. Egy ilyen rövid írásban nehéz összesűríteni mindazt, amit az ember látni és érezni fog a Holdon. Tudományos szempontból korszakalkotó lesz az ember jelenléte a Föld kísérőjén, de az ember maga sokat fog szenvedni és dolgozni, míg megszokja az ottani körülményeket Egy új életet kell kezdeni. De hinni kell abban, hogy az ember ezt is legyőzi majd. TELEKI György Ember a Holdon, egy művészeti fantázia Tanárnak Ш2. Norm .