Magyar Szó, 1963. január (20. évfolyam, 1-29. szám)
1963-01-01 / 1. szám
Magyar Sió HADftEI A RASraMUSRA - SZABADSÁG A STBHVHKI 1963. január 12., 3 . ................... «•■■••■•••••••••■•••■••••••••••■•■•••••a XX. évf. 1. (5599.) szám ARAMMR Megkönnyebbülten tekintünk az elmúlt esztendőre Tito köztársasági elnök ш m ш u m un ч forr Ш újévi köszöntője 1963 küszöbén Minek rossz most ilyesmivel mondták, látva, hogy miután kutatok régi újságok között. Ünneprontás arról írni ezúttal, hogy az ellenséges nagyhatalomnak, és ezzel a mindkettőnek és a többinek megsemmisítésére vonatkozó döntést meghozhatja a radarkészülék, a telefonösszeköttetés vagy az elektronagy. És ha kétségbeesett álljt kiáltana is egy emberi lény, hogy utánanézzen a gépezet számításainak, már késő. A háború befejeződött. Egy tranzisztor miatti hiba eldöntheti civilizációnk sorsát. Talán tényleg jobb lett volna ehelyett meglesni, hogyan nyúltak a témához a századfordulóbeli kollégák, ha már régiségeket nézegetek. Valószínűleg a technika ígéretei kapcsán nem háborúval ijesztgettek, hanem megjósolták például az autót, hogy elszaporodnak, sokkal gyorsabban haladnak majd, mint az akkoriak, hozzáférhetők lesznek sokak számára és értelmes lények vezethetik, papok, sőt esetleg családanyák is. És a repülőgépet, amely akkortájt éppen hogy néhány ölre emelkedett csak fel és száz métert sem haladt, hogy a leggyorsabb madárral fog versenyezni és átszáll a tengereken. Vagy, hogy minden házban lesz gázvezeték, villanyvilágítás, néhol telefon, melyen kiabálás nélkül lehet majd szót érteni. De hát most, hetekkel ezelőtt virrasztottuk csak át az emberiség drámai éjszakáját. Huszonöt szovjet kereskedelmi hajó tartott a Kuba körül settenkedő amerikai hadiflotta felé, és ha közben nem kapnak más parancsot, elkerülhetetlen a végső leszámolás. Szerencsére ez alkalomból visszafordította őket az értelem, jóllehet nem a Szovjetunió, hanem az Egyesült Államok volt kitéve történelmében először a közvetlen veszélynek, hisz a háború eddig mindig csak tőle messzi kontinenseken tombolt. Baj különben is, hogy az előző napokban, józanul, hideg fejjel kell írni az újévi cikket. Hogyan is találhatni így el a mulatós, vidám, de azért kissé mindig megilletődött és visszaemlékező hangulatot, az érzések, gondolatok hullámzását? Szép évfordulón ültem a minap is, ott is volt bor és zene és köszöntés, és mégis azt mondtam magamban egyszer: olyan kor ez a miénk, amelyben már maga a puszta lét is kiváló teljesítmény. Hát még ha alkot is valamit az ember! Van, igaz, aki bízik a világ legősibb érzésében is, a Elvtársak és elvtársnők! Jugoszlávia polgárai és polgárnői! Az új esztendőbe lépve, megkönnyebbülten tekinthetünk vissza az elmúlt 1962. év veszélyes időszakára, amikor az emberiség rettegéssel várta sorsát. A legszörnyűbb következményekkel járó háborús katasztrófa szélén voltunk. Mégis, ezúttal is győzedelmeskedett a világbéke megóvásáért legfelelősebb tényezők józan emberi értelme. Az egész békeszerető világ hálás nekik ezért, és éppen ez a hála rója rájuk a legfelelősségteljesebb kötelességet, hogy a jövőben is a béke megóvása legyen a legfőbb gondjuk, éberen és komoly figyelemmel kísérjék az emberiség óriási többségének békés törekvéseit, és külpolitikájukban ezt az irányt kövessék. Azok az erők, amelyek a béke politikáját, a népek közötti békés és építő koegzisztencia politikáját követik és fogják követni, teljes joggal és bizalommal számíthatnak a világ összes békeszerető erőinek a támogatására. A világ többi el nem kötelezett és más békeszerető erőivel a békéért és a békés nemzetközi együttműködésért vívott harcban hazánk politikája teljes mértékben kifejezésre jutott nemzetközi síkon, főképpen az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Ennek folytán még jobban növekedett hazánk tekintélye a világban. Külpolitikai tevékenységünket annak a gondnak kell áthatnia, hogy dolgozóink nyugodtan építhessék boldogabb jövőjüket, abban a meggyőződésben, hogy alkotó munkájuk eredményét semmi sem fogja veszélyeztetni. Külpolitikánknak összhangban kell lennie a békés aktív koegzisztencia elveivel, a minden országgal való békés együttműködés elveivel, társadalmi rendszerük különbségére való tekintet nélkül. A békeharcban még jokfélelemben. Állítja, hogy éppen a felgyülemlett termonukleáris bombák ezrei biztosítják a békét. Az, hogy nincs győztes és legyőzött többé. És hogy ezt legjobban azok tudják, akik hatalmon vannak. A fentebb idézett tudós viszont csak azt hajtja, hogy a katonai automatizáció érájában ez nem sokat számít. A földgolyóbis minden nagyobb városa számára létezik egy gomb. Egyetlen mozdulat és repül feléje a rakéta. És mindegy hogyan egybe kell hangolnunk akcióinkat az el nem kötelezett országok akcióival, és még jobban ki kell bővítenünk sokoldalú együttműködésünket ezekkel az országokkal. Ha ilyen alapokra helyezzük külpolitikánkat, akkor járulunk hozzá legnagyobb mértékben a világbéke megszilárdításához és anyugalom megteremtéséhez hazánk szocialista építésében. Mi úgy véljük, hogy az erőpolitika, a nemzetközi viszályok erővel vagy fegyveres leszámolással való megoldásának politikája a mai időkben a legreakciósabb felfogás, bármelyik részről is származik. A szocializmus győzelme a különböző társadalmi rendszerű országok békés gazdasági versengésében a legbiztosabb. Aki ezt tagadja hasonló pozíciókra áll, mint azok a reakciós kapitalista körök, amelyek azt hiszik, hogy a háborúval nemcsak megakadályozhatják, hanem meg is semmisíthetik a kommunizmust, és meg is hosszabbíthatják a kapitalizmus létét. Lejárt a klasszikus háborúk kora, amikor az egyik fél győztes lehetett. Egy új világháborúban, a mai romboló eszközökkel mindenki vesztes lenne és tökéletes lenne a katasztrófa. Polgárok és polgárnők! Az elmúlt évben, 1962-ben dolgozóink új sikereket értek el belső fejlődésünkben és életünkben, alkotó munkájuk különböző területein. Ezek a sikerek — főképpen a mezőgazdaságban, a szocialista szektoron, roppant kedvezőtlen időjárási körülmények és aszály ellenére valósultak meg. Ezáltal még jelentősebb az, hogy miről tanúskodnak ezek a sikerek? Arról tanúskodnak, hogy rossz időjárási körülményekben is lehet jó eredményeket elérni a mezőgazdaságban, ha korszerűen művelik a földet, ha a szétszórt kis parcellákat nagy tagokban egyesítik, mert csakis ott lehet alkalmazni mind szántszándékkal vagy véletlenül, elektronikus hiba folytán. A célpont halálra ítéltetett. Vagy írjak szép, szentimentális sorokat, hogy, lám, egy évvel ismét öregebbek lettünk, a felhívás helyett, hogy, figyelem, mindenki, aki ma bármiféle okból boldogtalan, gondoljon arra, hogy jó, hogy így is van, bár ez nem éppen haladó gondolat, esetleg lemondásra késztet, aminek ezért nincs és nem is lesz értelme. Vagy az említlen szükséges korszerű agrotechnikát. Az idén látszott meg a legkifejezettebben a különbség a társadalmi szektor és a magánszektor hozamaiban. A társadalmi szektor hozama háromszorosa, négyszerese, sőt többszöröse volt a magánszektor hozamának. Szolgáljon ez hasznos tanulságul mezőgazdasági magántermelőinknek, hogy ők maguk is belássák, a mezőgazdasági magánszektornak nincs semmi távlata, és ennek nemcsak az egész közösség vallja a kárát, hanem elsősorban ők maguk. Vagyis a mezőgazdaság, társadalmi, azaz szocialista szektora bebizonyította teljes értékét a termelők és egész közösségünk szempontjából, és kitartóan, szüntelenül bővítenünk kell a szocialista szektort, hogy elegendő mezőgazdasági terményt biztosíthassunk lakosságunk ellátására és kivitelre is, mert erre megvan minden szükséges feltételünk. Nekünk nem mindegy, hogy él parasztunk, mezőgazdasági termelőnk. Mi azt kívánjuk és arra törekszünk, hogy jobban éljen, hogy életszínvonala gyorsabban emeltett és egykori elképzelt vezércikkíró módjára az időváltás apropóján mondjam el ugyanúgy, az övénél semmivel sem abszurdabb ábrándként, hogy a nagy betegségeket hamarosan legyőzzük, a gyerekek már alighanem megérik a húszórás munkahetet, a magánhelikoptert, talán a ki-ki szükséglete szerinti részesedést is a javakból, a drótnélküli telefont, és közülük néhányan alighanem eljutnak a Hold kráterei közé is, a naprendszer kedjen. De ezért neki is a piacra kell termelnie, és úgy emelnie életszintjét. Egymagában erre nem képes, hanem csakis szövetkezve, a szövetkezetben, a társadalmi termelésben. Elvtársak és elvtársnők! Tavaly kénytelenek voltunk bizonyos gyengeségeket megállapítani társadalmi fejlődésünkben és társadalmi viszonyainkban. Erről nyíltan beszéltünk népünk előtt. Megbélyegeztünk bizonyos szubjektív jellegű kirívó jelenségeket és ez kedvező eredménnyel járt, de még elég sokat kell helyrehoznunk, és nem állunk meg az eddigi eredményeknél ebben a tekintetben. Csalódik mindenki, aki azt hiszi, hogy ez csak múló, időszaki vihar volt, és utána újra a régiben megy minden. Gyökerében kell meggátolnunk minden olyan jelenséget, amelyek káros hatással lehetnek normális szocialista társadalmi fejlődésünkre. Kivitelünk nagyon jelentős növekedése, főképpen a második félévben, hasonlóképpen a termelés növekedése arról tanúskodik, hogy ez végtelenségei felé terjedő eljövendő világban. Vagy csak egyszerűen kívánjak boldog új évet és bízzam az olvasóra a többit, a kétségeket és az álmokat, azzal, hogy sokszor úgyis nemcsak az emberiség sorsa körüli dolgok teszik elégedetté vagy szerencsétlenné az egyént. Különösképpen, ha viszonylagosan is, de békében él, szabadon ünnepelhet, és van oka reménykedni, ilyen a természetünk. K. L. nem valami rajtunk kívül álló okból, objektív okból történt, hanem elsősorban szubjektív okból, annak folytán, hogy gyorsan kiküszöböltük a kedvezőtlen dolgokat nagyobb szervezés folytán és annak folytán, hogy a kommunisták és a többi tudatos szocialista erő tevékenyebb volt az egész közösség érdekeinek felmérésében. (Folytatása a 14. oldalon) Tato elnök egyik legújabb fényképe TITO ELNÖK ZÁGRÁBBA , UTAZOTT Joszip Broz Tito köztársasági elnök feleségével együtt tegnap reggel 8 óra tájban Zágrábba érkezett. A zágrábi vasútállomáson dr. Vladimir Bakarics, a Horvát Szábor elnöke, Zvonko Brkics, a horvát végrehajtó tanács elnöke, Ivan Krajacsics alelnök, Vetyeszlav Holjevac, a zágrebi népbizottság elnöke és Ivan Rukavina vezérezredes, a zágrebi katonai körzet parancsnoka üdvözölték elnökünket. Tito elnököt és feleségét kitörő lelkesedéssel és nagy tapssal üdvözölték a zágrebi vasútállomáson tartózkodó polgárok. (Tanjug) 32 oldalas ünnepi számunk ára, naptármelléklettel, 40 dinár ♦ A Magyar Szó legközelebbi száma pénteken, a rendes időben jelenik meg ♦ Minden olvasónknak BOLDOG ÚJ ÉVET kívánunk