Magyar Szó, 1965. április (22. évfolyam, 89-118. szám)
1965-04-18 / 106. szám
12. oldal Hatéves sztárok Magyar gyermek film felnőtteknek Negyven gyerek nyüzsög, civakodik, kiabál, éktelen zűrzavart keltve az osztályban: negyvenhatéves, kihullott tejfogú elsős. Helyes párválasztás zajlik az első tanítási napon, s valahogy mindig ketten érnek egyszerre ugyanarra a helyre. Azután belép a fiatal tanítónő , mintegy varázsütésre csendesedik el a kis méhkas, rendeződnek el a padsorokban a gyerekek. Mindez oly spontán és igazi, hogy szinte összerezzenünk a rendezői szóra: — Ennyi. Köszönöm. Jók voltatok, srácok. A verekedés, a hajcihő olyan harsányan természetes volt, mintha ez a modern, szép, piros padlás tanterem egy valódi iskolában volna, nem pedig a magyarországi Hunnia Filmstúdió egyik műtermében. Méghozzá egy új film első forgatási napján, az elsősökkel, az első tanítási napon, s a fiatal rendezőknek is ez lesz az első nagy filmjük. Ketten rendezik a filmet: Kardos Ferenc és Rózsa János. Ők ketten is írták. A címe egyelőre — reméljük, nem végleg — ez: Gyerekbetegségek. Film gyerekekről felnőtteknek. Főszereplője egy Géczy Pisti nevű kisfiú, akit mintegy húszezer gyerek közül választottak ki, s aki egy profi biztonságával mozog hatévesen a kamera előtt, a „női főszerepre” ugyancsak hatéves kislányt kerestek, s két egyaránt tehetséges jelöltre is találtak Kassai Tündében és Baranyai Ritában. Mivel nem tudtak választani közülük, inkább írtak a filmbe még egy kislányszerepet. A készülő új színes film kamerájánál Sára Sándor, a tehetséges fiatal operatőr áll. A kaliforniai Santa Monicában, mint ismeretes, április 5-én kiosztották az idei Oscar-díjat. Képünkön a legjobb női alakítás díjával kitüntetett Julie Andrew (a Mary Poppins főszereplője), a legjobb férfi alakításért járó díjjal jutalmazott Rex Harrison (a My Fair Lady főszereplője), valamint a legjobb női mellékszerep díjával kitüntetett debütáns Lilly Cadrow (Zorba, a görög) látható. Vidám film a háborúról A lengyel filmművészet állandóan visszatérő témája a háború, az ellenállás időszaka. Szinte minden szemszögből megrajzolták ezeknek az éveknek történetét, láthattunk, megrendítő drámákat, ugyanúgy mint izgalmas kalandfilmeket. Ahhoz azonban, hogy valaki észre vegye ennek a korszaknak groteszk humorát is, hogy felfedezze és bemutassa a tragikus kor komikumát is, húszegynéhány esztendőnek kellett eltelnie. Stanislaw Lenartowicz rendező Egy olasz Varsóban című nemrégen elkészült filmjében, miközben ellenállhatatlanul mulatságos históriát formál a frontról hazafelé igyekvő olasz varsói kalandjaiból, a lengyel ellenállás visszásságairól is szatirikus képet rajzol. Alaposan megszurkálja a konspiráció néhány naivitását, a romantikus pátoszt, az egymástól függetlenül dolgozó, egymás útjjat keresztező ellenállási csoportokat. A film sziporkázóan szellemes ötletei főként az első ,részben teremtenek fergeteges tempót, ahogy a figyelem a későbbiek során sem csökken az a három főszereplő. Antonio Cifariello, Zbigniew Cybulski és Elzbieta Czyzewska játékának is köszönhető. Valószínűleg lesznek, akik rossznéven veszik a lengyel filmrendezőtől, hogy komikus formában szól a háborúról. Tragikus és nemes ügyeken nem illik viccelődni — mondanák. Számukra ezért talán Karinthy Frigyest idéznénk, aki mikor szemére vetették, hogy gúnyt űz a nemes eszmékből, és szent gondolatokkal játszadozik, szerényen csak annyit mondott: azt játszom ezekkel a gondolatokkal, mert szeretem és tisztelem őket. Az apa is szereti gyerekét, amikor játszik vele. A csillag neve ürömvirág ... Most készült el Martin Fric, a kiváló csehszlovák rendező nyolcvanegyedik filmje, „A csillag neve Ürömvirág ...” A történet 1918- ban, az első világháború napjaiban játszódik, és a pilseni k. u. k. háziezred vérbe fojtott lázadásáról szól. A forgatókönyvet .Tiri Prochazka írta, a főszerepeket Rudolf Deyl, Martin Ruzek, Jiri Lovák és Jirina Bodha■lova alakítják. Képünkön Rudolf Deyl és J .Jirina Bodhalova, a film egyik jelenetében. MAGYAR SZÓ Száznyolcvan díj rajzfilmjeinknek Tízéves fennállását ünnepli a zágrábi rajzfilm-stúdió A fennállásának 10. évfordulóját ünneplő zágrábi rajzfilm-stúdió, a Zagrebfilm jubileuma alkalmából egybegyűjtötte és rendszerezte azokat a díjakat, amelyeket szerzői a hazai és a külföldi fesztiválokon kaptak. A díjak fényképmásolatát külön kiadásban teszik közzé. Alkalmi jellege mellett e kiadványnak persze jóval nagyobb fontossága lesz, hisz rajzfilmünkről a nagyközönség ezúttal kap első ízben széles körű tájékoztatót. A gyűjteményes kiadványból például kitűnik, hogy az utóbbi időben úgyszólván egyetlen fesztivál sem volt, ahol a jugoszláv rajzfilm ne kapta volna meg a legnagyobb díjak egyikét, nem is szólva arról, hogy a különféle filmakadémiák, művészi alapítványok szintén megannyi elismerésben részesítették rajzfilmjeinket. A mintegy száznyolcvan különféle díj között külön hely illeti azokat, amelyeket Oberhausenban, Velencében, Karlovy Varyban, Bergamóban, Annecyben, San Franciscóban, Montevideóban, Mannheimban stb. kaptunk. A legtöbb egyéni díjat Dusan Vukotic kapta, aki az Oscar-díj mellett, mintegy hetven különféle értékes díjat és elismerést mondhat magáénak. Utána Vatroslav Mimica, Boris Kolar, Nikola Kostelac és Zlatko Bourek következik. Ez a díjakról és elismerésekről szóló könyv egyúttal azt a megállapítást is elvitatja, hogy a zágrábi rajzfilm stagnál, vagy éppenséggel válságba jutott volna. Annál is inkább, mert a zágrábi rajzfilmek iránt nemhogy csökken, hanem fokozódik az érdeklődés, s az elismerések és a díjak is egyre érkeznek. (sz) Francoise Dorleac és David Niven, a nemrégiben Londonban befejezett HOL VANNAK A KÉMEK című film egyik jelenetében, amely James Laeser Az elfelejtett útlevél c. regénye nyomán készült. Dorleac az utóbbi időben Truffaut BÁRSONYOS BŐRében és Philipe de Broca RIÓI EMBER-ében aratott átütő sikert Filmfidozaik Tippi Hedrent Hitchcock, a detektívfilmek híres rendezője fedezte fel. Tehetségéhez fűzött reményeket azonban nem váltotta be: sem a kritikusok, sem a közönség nincsenek vele megelégedve. Ezért Hitchock következő filmjéhez nem őt, hanem Diane Bakert szerződtette. Tippi Hedren ezen rendkívül feldühödött, s esküdözik, hogy riválisán hamarosan bosszút áll. Marina Vlady főszerepet játszik Orson Welles „Éjféli harangszó” című filmjében. Welles a forgatókönyvet Shakespeare „IV. Henrik” című királydrámája alapján írta. A filmben a rendező Falstaff szerepét alakítja. ★ Philipe de Broca és Jean- Paul Belmondo, a „Cartouche” és a „Riói kaland” után ismét együtt dolgoznak. Jules Verne Egy kínai viszontagságai Kínában című regényéből forgatnak filmet. A forgatást Hong Hongban kezdték meg. A „Kopár sziget” világhírű alkotójának, Kaneto Sindonak „Onibaba” című új filmje az 1500-as években játszódik. Ismét kevés szöveggel, főleg képi hatásokkal fejezi ki megrázó és költői mondanivalóját. * René Clair Romániába utazott, ahol legújabb filmjének, a „Gáláns ünnepek”nek külső felvételeit forgatja. Vasárnap, 1965. április 18. LÁTTUK Megölni egy csúfolódó rigót Finch bíró igazi jó ember, Mayacomba kisváros markáns egyénisége. Gyermekeit, Jemet és Scout-t igyekszik úgy nevelni, hogy az élet visszáságaitól, a rúttól, a rossztól minden esetben távoltartsa őket. Egy alkalommal is, étkezés közben, arról mesél nekik, hogy a csúfolódó rigót, amely kedvtelésből az emberek örömére, szívderítésére énekel, nem szabad megölni. Az intést mindkét gyerek komolyan veszi, emlékezetébe vési. A város tisztes polgárai azonban már korántsem befolyásolhatók ennyire. Nem, hiszik neracsal, hogy madarakat, vadat ölnek, hanem ha nekik éppen úgy tetszik, embert, s persze négert — jogtalanul, ártatlanul. A vak szenvedély és a fajgyűlölet fellángolásának lesz áldozata a liliomtiprással hamisan bevádolt Tom Robinson ... és kis híján a két gyerek is. A vádat képviselő Ewell ugyanis képtelen elviselni, hogy Finch, mint védőügyvéd, a négernek adott igazat, s ezért hitványan gyermekeire ront. Minden bizonnyal meg is ölné őket, de akkor közbelép Boo, a csendes őrült — egyébként a gyerekek régi ismerőse —, és megöli a támadót. A törvény értelmében Boo fölött ítélkezni kellene. Hasadt lélekkel a figyelem központjába állítani azonban — még ha történetesen felmentő ítélet is születne — fölöttébb kockázatos lenne, mert a szellemileg korlátolt, de nyilvánvalóan jót tevő ember meghurcoltatása voltaképpen azt jelentené (ahogy a kislány Scout mondja.), mint megölni egy csúfolódó rigót, egy szeretetteljes dalost, aki az emberek örömére énekelt. Robert Mulligan rendező — a társadalom igazi problémáinak megvilágítására törekvő irányzat, az ún. New York-i iskola jeles képviselője — a kifejező lélekelemzés és a megvalósítás rutinos biztonságával Harper Lee Pulitzer díjas novellájából kitűnő fimet csinált. Igazi rememüvet, melyben a rendezés, Gregory Peck (Finch), valamint " a gyerekeket alakító Mary Badham (Scout), Phillip Alford (Jem) és John Megna (Dill) játéka éppannyira elragadó, mint a tiszta fényképezés, vagy a mű tépett líraiságát elénk hullajtó zene. A film erényeiről bizonyára a nyolc Oscar-díj is eleget mond. Hogy láthattuk, tiszta szívből örülünk neki! SZŰCS Imre