Magyar Szó, 1966. december (23. évfolyam, 328-358. szám)

1966-12-13 / 340. szám

Keđd, 1966. december 18. Baján vendégszerepel a Suboticai­­Népszínház szerbhorvát együttese Magyarország és Jugoszlá­via kulturális kapcsolatainak fejlesztése keretében a sub­o­­ticai Népszínház szerb-horvát együttese Baján vendégsze­repel, és színre ho­zza Mati­­ja Poljakovic Ca­bonina ráz­gala című vígjátékát. A da­rabban fellépnek Géza Ko­­punovic, Vujkov Géza, Pélcs Klára, Géza Vukovic, Slava Bulgakov, Nikola Dulić, Mirko Huska (a darab ren­dezője), Josip Pejic, Miletiko Rastovic, Katarina Bačlija, Eržika Kovačević, Jelica Vo­­jinović, Stevanka Češljarov. A vendégszereplések soro­zatában december 19-én Su­­boticára látogat a szegedi városi énekkar és a filhar­mónia együttese, és hang­versenyt ad a Népszínház­ban. Könyvhónap a könyvesboltban Értesülésünk szerint az idei kö­nvhónap minden ed­diginél jobban sikerült, a rendezvények gazdagsága, a könyvek kelendősége s asze­rint is, hogy a mozgalom nemcsak a könyvtárakban, iskolákban, hanem a válla­latokban és a magánterme­lők körében is nagy vissz­hangra talált Ezek után magától értető­dő természetességigel kuk­kantottunk be a Fóru­m Novi Sad-i könyvesboltjába is, hogy megtudjuk, vagy meg­lessük, miként is fest a­­könyvhónlap a könyvesbolt­ban. KÖNYVEK A SZEGÉNYSORSÚ DIÁKOKNAK Amikor beléptünk az üveg­ajtón, menten előkerült a jegyzetfüzet, mert a cser­­nyei Petőfi Sándor Elemi Iskola tanítója, Hiczkó János éppen tankönyveket és kézi­könyveket rendelt, nagyobb összegben. — Ezeket a könyveket és tankönyveket — mutat a mellette tornyosuló halomra — iskolánk szegánysorsú di­ákjai kapják. A pénzt, 71 000 dinárt, községünk utalta ki, segély címén. Tantestületünk határozott úgy, hogy legcél­szerűbb lesz, ha a gyerekek­nek tanszereket és könyveiket vásárolunk. — Az ajándékot bizonyára örömmel veszik a gyerekek. — Alig várják, hogy meg­érkezzen. EMLÉKKÖNYV AZ AMERIKÁBA INDULÓ PAJTÁSNAK Az iménti beszélgetés jó­­formán még véget sem ért, máris újabb beszélgetés ütötte meg fülünket: — Kérem szépen, meg­van-e Móra Ferenc Mindenki Jánoskája? — Igen, Parancsolja? — Kérnék tizennyolc da­rabot ..., és a mesekönyvek közül is néhány mutatvány­­példányt. — ... Bocsánat a zavará­sért ... talán ezek is aján­dékkönyvek? — fordulunk Szeredai Máriához, a Novi Sad-i Sonja Marinković Ele­mi Iskola tanítónőjéhez. — Móra kötetét mint a könyvbarátok megbízottja a negyedikeseknek rendeltem meg, a mesekönyveket pedig az elsősök számára. — Az iskola pénzéből? — Részben az iskola, rész­ben a szülők pénzéből. Az el­sősök számára a szülők ad­ták össze a pénzt a legutób­bi szülői értekezleten, hogy az ábécén túljutott gyere­keknek minél több olvasni­valójuk legyen. — És ez a két kisregény? — Ők azért jötte­k velem, hogy segítsenek a könyvek elszállításában. — Csupán azért? — kér­dezzük Dadai Lászlótól és Szeder Jánostól. — Nem, nemcsak azért — felelik ők. — Mi­ is könyvet veszünk az osztályunkból búcsúzó pajtásunknak, aki előbb Németországba, onnan meg Amerikába megy. — Hogy hívják? — Balogh Jánoska. — Mit vettetek neki? — Gárdonyitól az Egri csillagokat és Vemétől a Ne­mo kapitányt. MEGÁLLÁS NÉLKÜL Miközben jegyeztünk, újabb vevők érkeztek. Diá­kok, felnőttek vegyesen. A pultok mögött levő kiszolgá­lók hol ide, hol oda futnak. Az első pillanatnyi szünet­ben mégis szólásra kérjük az éppen elébün­k toppanó Lá­zár Júliát. — Hogy telit él a könyvhó­­na­p? — Nagy volt az érdeklő­dés. Különösen a gyermek- és az ifjúsági könyvek men­tek jól. Nagyon sok vállalat­ban, iskolában, könyvárusí­tással egybekötött kiállítást is rendeztünk. — Eszerint tehát a könyv­­hónap teljes sikerrel zárult? — Igen. És most ennek tu­datában ... — ... megérdemelten pi­henhettek? — Á, dehogy. Megállás nélkül folytatjuk tovább, mivel máris várjuk az újabb könyvszállítmányt. Ilyenkor, újév előtt ugyanis szintén nagyon sokan felkeresnek bennünket. SZŰCS Imre A képzőművészet anyagi és forradalmi helyzetéről A vajdasági képzőművészek évi közgyűlése Az ULUS tartományi al­osztálya megtartotta évi köz­gyűlését. Jovan Soldatovic, a vezetőség elnöke beszámolt az egyesület munkájáról. Az elmúlt két év alatt az egyesület nagy aktivitást fejtett ki, és a vezetőség a vajdasági képzőművészet fejlesztésének az érdekében, a különböző kultúrintézmé­nyekkel karöltve, képzőmű­vészeti életünk eszmei és anyagi feladatainak megol­dásán dolgozott. Többek kö­zött elérte, hogy a tartomá­nyi pártvezetőség eszmei bi­zottsága széles körű megbe­szélést szervezett a képzőmű­vészek, iparművészek rész­vételével, melyen megtár­gyalták a problémákat, de gyakorlati megvalósításukra még nem került sor, mert sok szervezeti és anyagi kér­dést kell azzal együtt meg­oldani. Az egyesület a köz­művelődési közösséggel együttműködve tervjavasla­tot dolgozott ki, melyet a tartományi szkupstina kul­­túr­művészeti bizottsága elé terjesztett. Az egyesület ke­vés anyagi eszközzel is hat önálló tárlatot szervezett, és az egyesületi tagok számos kiállításon szerepeltek. A beszámolót vita követte, melyben szó volt a képzőmű­vészek "rossz anyagi helyze­téről társadalmi helyzetük­ről az önigazgatásban, ki­állítási helyiség hiányáról. Az elégtelen vásárlásról meg­állapították, hogy a­ képző­­művészetre adott pénzből az alkotómunkára kis töredék jut csupán, mert alkotómun­ka fölé helyezett apparátus fölemészti. Hangoztatták to­vábbá, hogy a képzőművé­szeknek nincsen beleszólá­suk a képzőművészeti politi­kába. A vita folyamán összeha­sonlításokat végeztek más művészetek pénzelésével kap­csolatban. Megállapították, hogy a színművész ingyen kapja a színházat, és föllé­pését előre eladja, amit havi fizetés formáj­á­ban kap meg. Míg az akadémiai "festő és egyesületi tag túlnyomóan saját maga pénzeli a kiállí­tásokon való részvételét, és egész más munkával keresi meg a kenyerét. Legtöbben pedagógiai munkával fog­lalkoznak, csak két-három szabad képzőművész él Vaj­daságban. A régi vezetőség felmenté­se után új vezetőséget vá­lasztottak: elnök Aleksan­­dar Lakic, alelnök Ács Jó­zsef, titkár Ravte Radovano­­vic, A. J. MINDENÜTT KAPHATÓ A MAGYAR SZÓ JÖVŐ ÉVI NÉPNAPTÁRA GAZDAG TARTALMÁBÓL:­­ Kétszáz mázsa kukorica hektárjáról • Mit tud a traktor Ф A vajdasági kirakó vásárok és hetipiacok jegyzéke Ф A gyógynövények használata — két mondatban • Mi legyen a házipatikában • Mindent a mézről Ф Ruha több változatban • Horgolás a divat Ф Hasznos háztartási tudnivalók • Válogatott elbeszélések a világirodalomból • Rajzos statisztika Ф Vidám fejtörő, humor Ф Mit mondanak a csillagok (tréfás horoszkóp) • Turisztikai kisszótár (a magyar és a szerbhorvát nyelven kívül német, angol, francia és olasz nyelven műszavak és kifejezések) 296 oldal. Ára 6 új dinár. MAGYAR S­IG 9. oldal Lassan gyűlik a pénz a suboticai iskolaalapba A gazdasági szervezetek eddig mindössze 35,5 millió dinárt fizettek be A suboticai tanügyi mun­kások,­ mint kollégáik or­szágszerte, fizetésemelést kérnek. A községi­­szkupstina pénz­tára azonban­­kiürült és a községnek nem volt mód­jában, hogy pénzt juttasson az iskolaala­pba, ezért a gaz­dasági szervezeteket kérte fel, járuljanak hozzá az is­kolák pénzeléséhez. Egy tanácskozáson, ame­lyen a suboticai gazdasági szervezetek képviselői is megjelentek, elvben meg­egyeztek abban, hogy a­ gaz­­dasági szervezetek személyi jövedelmük egy százalékához iskolaal­apna­k adják. Termé­szetesen azzal, hogy erről előbb a munkaszervezetek önigazgatási szervei dönte­nek. Meghatározták az idő­pontot is, ameddig a mun­kaközösség a községi szkups­tinát értesíti döntéséről. Ez azonban még november 15- én lejárt, s azóta a 120 gaz­dasági szervezet­­közül csak 28 juttatott pénzt az iskola­­alapba. A suboticai közép- és ele­mi iskolák pénzelésének ki­egyenlítésére és a tanerők személyi jövedelmének 20 százalékos emelésére 300 millió régi dinárra lenne szükség, de eddig csak 33,5 millió régi dinárt fizettek be a vállalatok. Több gaz­dasági szervezetben még mindig nem döntöttek ar­ról, hogy adnak-e pénzt az iskoláknak, vagy sem. Ismeretes, hogy a szomszé­dos községekből sok közép­­iskolás jár Suboticán isko­lába, ezért a suboticai köz­ség tárgyalásokat folytatott velük, hogy ők is vegyenek részt az iskolák pénzelésé­ben. Bácstopolyával és Apa­­tinnnal már sikerült meg­egyezni, s ők 10 millió régi dinárt adtak diákjaik isko­­l­­áztatására. Hasonló együtt­működés várható Kanizsá-­­ val, Zomborral, Csókával és­­ Novi Kneževaccal is. De ha­­ továbbra is ilyen lassan gyű­­­­lik a pénz a suboticai isko­­­­laalapba, akkor az idén a község a tanügyi munkások­nak csak egy követelését tudja teljesíteni: a közép- és elemi iskolákban dolgo­zó azonos iskolai végzettsé­gű tanügyi munkások fizeté­sének kiegyenlítését, így a személyi jövedelmek 20 szá­zalékkal való emelésére csak jövőre kerülne sor. N. E. Ülnek a húron az ujjak, a vonót tartó kéz a karmester intésére vár csak, hogy felcsendüljenek a zene hangjai. Beethoven, Bach és a többi nagy mester örökszép mu­zsikájával szól a gyerekekhez a Novi Sad-i Isidor Bajic zeneiskola zenekara, amelyben huszonnégy növendék ka­pott helyet Furman János és Anika Gábor osztályából. Az együttes végigjárja a város iskoláit, hogy a diákok­kal megszerettesse a klasszikus zenét és a vonós hang­szereket. (B. Vojnovic felv.) Miller, testhez álló rendezésben A belgrádi Savremeno pozorište Novi Sadon Rövid néhány nap leforgása alatt másodszor láthatott Mil­­ler-darabot a Novi Sad-i szín­házi közönség. A zomboriak után a belgrádi Savremeno Po­­zorište látogatott el a tartomá­nyi fővárosba. Arthur Miller Bukás után című drámáját mu­tatták be. A Bukás után némileg külön­bözik Miller többi művétől. Ez is társadalmi dráma, akár az Édes fiam, Az ügynök halála, a Salemi boszorkányok vagy a Pillantás a hídról, de a Bukás után (egyesek szerint talán he­lyesebben Bűnbeesés után) alap­anyagául mindegyik előző mű­nél személyesebb élmény szol­gál. Köztudott volt Arthur Mil­ler és Marilyn Monroe házas­sága, amely az értelem és a szépség frigyeként sohasem ke­rült le a szenzációhajhászó lapok oldalairól. A házasság válással végződött, s ezután nemsokára is többszöri öngyilkossággal kí­sérletező színésznőt már nem sikerült megmenteni az élet szá­mára. Miller a Marilynnel való házasságának emlékeként írta a Bukás után-t — állítják azok, akik látták vagy olvasták az 1964-ben keletkezett művet. Mil­ler ez ellen a legerélyesebben tiltakozik. Szerinte a dráma Magie nevű szereplője nem azo­nos Marilynnel. S vajon a da­rabot látva, helyt adhatunk-e a szerző tiltakozásának? Aligha. Mi csupán becsülhetjük Miller szándékát, hogy nem személyes ügyeit kívánta kiteregetni, hogy nem akarta a színésznő-feleség emlékét meggyalázni. De a sze­mélyes élmény minden írói szán­déknál erősebbnek bizonyul, s így lopóztak be a drámában sze­replő Magie és Quentin viszo­nyába Marilyn és Miller életé­nek legszemélyesebb, a nyilvá­nosság előtt is jól ismert moz­zanatai. Ez azonban egyáltalán nem zavar, hiszen nem lett be­lőle szennyes teregetés; az ér­tékes mű válik csupán érdeke­sebbé. Arthur Miller és Marilyn Monroe rövid néhány éves há­zasságában, úgy tetszik, mind a két fél arra törekedett, hogy egyéniségét, szokásait és szeszé­lyeit továbbra is töretlenül meg­őrizze. Ezzel magyarázható, hogy­­ Bukás után-t mind a két fő­szereplő felől megközelíthető­­nek, magyarázhatónak írta meg a szerző. Magie-ban a telefonoskisasszony­ból a világhírű sztárrá lett nő életútját ismerjük meg. A kis­sé butácska, de egyszerűségé­ben, közvetlenségében gyerme­kes nőből eszményképpé emelt, faragott filmcsillag átalakulása külsőségeiben bármennyire is emlékeztet a mesebeli harmadik testvér szerencséjére (hány hoz­­zá hasonló titkárnőből, telefo­noskisasszonyból lehetett volna isteni Marilyn!), s a ponyvairo­dalom együgyű történeteire, lé­nyegében mégiscsak szánalmas áldozata egy kornak, amely sa­ját erkölcsi kódexei, szórakozási tiajlamai értelmében önnön ké­pére formálta őt. S milyen áron? Egyéniségének megsemmi­sítésével — divatos világszóra­koztatóvá kiáltotta ki, népsze­rűsítette, de lényegében kvali­tásait, amelyben állandóan ké­telkedett, éppolyan kíméletlenül kizsákmányolta, mint a bányász vagy a munkás fizikai képessé­gét. Magie sorsát figyelve nyil­vánvalóvá válik, hogy a hozzá h­asonló csillagok is csak sze­szélyes, féltékeny, erőszakos hét­köznapi halandók. Másrészt, hogy marionett-életük a külső irányítás folytán inkább kibír­hatatlan, mint idillikus. Quentin életútja bonyolultabb. Ő a dráma központi alakja, nem csak azért, mert három óra hosszat szakadatlanul a színen van, hanem mert mögötte tu­lajdonképpen maga a szerző rejtőzik. Quentin értelmiségi, jeles jogász, főproblémája, élet kérdése: hogyan, meddig ma­radhat bűntelen a minden ol­dalról fenyegető társadalmi és személyi bűnök világában. Az igazi út keresésében rokonszen­vez a kommunistákkal. Ezért a MacCarthy szenátor „védnöksé­ge alatt” működő Amerika-elle­­nes tevékenységet vizsgáló bi­zottság elé idézik. (De társai­hoz hasonlóan ő nem alkuszik meg.) Harcol a fasizmus emléke ellen, küzd a nő a férfi kapcsolat bénító konvencióival. Az egye­nességet, az egyszerűséget, a I­nquisagui Rusaija,­mi fedezi fel a telefonos Magie-ban, akit azonban — miután csillaggá tesz — megfertőznek a kor hazugsá­gai, s ezek meg is változtat­ják. De sorsa ekkor már szoro­san kapcsolódik Magie-hez. Vi­szonyuk Magie ösztönös elvál­tozásával egyenes arányban romlik. Egyikük sem hajlandó alkalmazkodni, így elkerülhe­tetlenül bekövetkezik a kataszt­rófa. Quentin, aki mindig bűn­­telenül akar élni, mindenkinél bűnösebbnek érzi magát, úgy hiszi, ő a felelős Magie halá­láért. Igazolást keres. Ennek eredményeként született meg a Bukás után, amely szerkezeti­leg Miller többi drámájához ha­sonlóan a múlt és a jelen, em­lék és valóság egymásbajátszá­­sából formálódik kerek egésszé. Aleksandar Ognjanovic rende­ző értően, mesterien használta fel a dráma szerkezete kínálta lehetőségeket, s fényhatásokkal nemcsak az utóbbi évek leg­egységesebb, de legmodernebb és a legmagasabb művészi igé­nyeket kielégítő előadását ren­dezte meg. Az együttes játé­kát is mindenekelőtt a kiegyen­súlyozottság jellemezte, s ezt egy-két epizódszereplő — Rista Đorđević és Vlastimir Stojiljko­­vic — hamis hangvétel sem kezd­hette ki. Quentint Zoran Radmi­­lovic alakította, aki nemcsak hatalmas fizikai munkát vég­zett, de a végletekig leegysze­rűsített modern játékával kivá­lóan éreztette az önmagát bát­ran elemző értelmiségi lelkivi­lágát is. Magie-t Olga Stanisav­­ljevic tolmácsolta meggyőzően, egyszerű, közvetlen, gyerekes volt telefonoskisasszonynak és ugyanilyen szeszélyes erőszakos filmcsillagnak is. Emellett nagy­szerűen utánozta Marilyn Mon­­roe-t Az előadás többi szerep­lői Irena Prosen, Neda Ognja­novic, Mika Milenkovic, Tatjana Lukjanova, Vesna Predojevic, Vlasta Velisavljevic, Tamara Mi­­letić, Zoran Stojiljković, GEROLD László

Next