Magyar Szó, 1969. január (26. évfolyam, 1-29. szám)

1969-01-19 / 17. szám

Г­­ oldal ! A tokiói rendőrség­­ megrohamozta­­az egyetem épü­letét Tokióból jelenti a Reu­ter. Szombaton mintegy ki­lencezer rendőr rohamozta meg a tokiói egyetem épü­letét, hogy eltávolítsa on­nan az egyetemi hallgatókat. Az egyetem vezetősége pénteken este ultimátum­szerűen felszólította a diá­kokat, hogy hagyják el az épületet, ellenkező esetben rendőrséget hív segítségül. A baloldali egyetemi hall­gatók az oktatás megrefor­málását követelve, pénteken szánták meg az intézmény épületét. Nasszer üzenete Nixonhoz Az aratok csak igazságos álláspontot várnak­ az USA-tól - írja az Al Ahram Kairóból jelenti az AFP. „Nasszer elnök az elmúlt napokban fontos üzene­tet intézett Richard Nixonhoz, az új amerikai elnök­höz, amely utat nyithatna Kairó és Washington véle­ménycseréje számára, és elősegíthetné a közel-keleti válság politikai megoldását” — írja a szombati A­ Ahram. A lap nem közli az üze­net szövegét, csupán meg­jegyzi, hogy többek között foglalkozik az egyiptomi és amerikai kapcsolatok problé­máival is. Az egyiptomi ál­lamfő a többi között hang­súlyozza, hogy ha az USA igazságosabb politikát foly­tatna a Közel-Keleten, ez mindenképpen kedvező irány­ban változtatná meg a szó­ban forgó térségben uralko­dó helyzetet. „Az arabok nem azt kérik az USA-tól, hogy elfogultan a pártjukra álljon, hanem csak azt, hogy igazságos álláspont­ra helyezkedjék” — álla­pítja meg az újság. Úgy hírlik, hogy Nasszer William Scranton kairói lá­togatása után intézett üze­netet Nixonhoz. New York Tímeá: Izrael nem utasította el véglegesen a szovjet kezdeményezést A New York Times külpo­litikai hírmagyarázója sze­rint Abba Eban izraeli kül­ügyminiszternek a szovjet javaslatokra adott elutasító válasza nem azt jelenti, hogy Izrael véglegesen elutasítot­ta a tervet. A cikkíró úgy véli, hogy Izrael vagy meggyőződésből, vagy taktikai okokból utasí­totta vissza a javaslatokat olyan formában, amilyenben a libanoni sajtó ismertette őket. Ettől függetlenül azon­ban — állítja a New York Times — Tel Aviv hajlandó kivizsgálni a szovjet béke­­terv által nyújtott új lehető­ségeket. Lövöldözés az izraeli-jordániai határon A jordániai hadsereg szó­vivője közölte, hogy pénte­ken este a Jordán folyó völ­gyének észa­ki részén lövöl­dözés zajlott le az izraeli és jordániai egységek között. Először az izraeliek lőttek a jordániaiakra önműködő fegyverekkel és aknavetők­kel. A jordániai egységek viszonozták a tüzet. Hivatalba lépett az új libanoni kormány Bejrútiból jelenti az UPI. Rasid Karame, az új liba­noni miniszterelnök közölte, J­oav két nappal ezelőtt meg­alakított kormánya megkezd­te működését. Az UPI szerint a kormány­nak nem lesz könnyű dolga, mert azon a két jobboldali miniszteren kívül, akik már kijelentették, hogy nem haj­landók közreműködni, még legalább öt miniszter vona­kodik vállalni a tisztséget. Charles Hélou köztársasági elnök is tárgyalt velük, de — kiszivárgó hírek szerint — nem sok eredménnyel. Ha a szóban forgó öt mi­niszter sem hajlandó vállalni a tisztséget, ekkor Rasid Karame kénytelen lesz fel­oszlatni kormányát. Programnyilatkozatot készít a csehszlovák kormány­ ­ Hamouz képviseli majd az országot a KGST ülésén Prágából jelenti a Tanjug. A csehszlovák kormány péntek esti ülésén úgy határozott, hogy František Hamouz miniszterelnök­­helyettes vezeti a CSSZK küldöttségét a KGST ja­­­nuár 21-én kezdődő berlini ülésezésén. Úgy hírlik, hogy ezt követően összeülnek a kelet-európai szocia­lista országok pártvezetői és kormányfői. / A péntek esti ülés napi­rendjén szerepelt a kormány programnyilatkozatának ja­vaslata is, amelyet a hónap végén terjesztenek a szö­vetségi parlament elé. A közlemény szerint Cemik kormánya az egyik legfon­tosabb feladatként a polgá­ri szabadság és a polgárok jogi­­biztonságának szavatolá­sát tekinti, s erre helyezi a­­hangsúlyt programnyilat­kozatában is. A nyilatkozat többi része az ország gazdasági politi­­tikájára és védelmi erejének fokozására vonatkozik. . A kormány elfogadott­­• egy alkotmány törvény­ja­vaslatot is, amelynek ér­­­­­telmében felhatalmazásai­­­­nak egy részét egy új­­ szervre — az államvédel­mi tanácsra — ruházza át. A tanács a parlament­nek tartozik majd fele­­­­lősséggel, tagjait a köz­­­­­ársasági elnök nevezi ki. A péntek esti közlemény szerint a csehszlovák szö­vetségi kormány jóváhagyta­­ küldöttségének munkáját,­­ amely a múlt hónapban a Szovjetunió képviselőivel tár­gyalt. Rövid időn belül újabb tárgyalásokat folytat­nak a Szovjetunióval. A kormány végül úgy dön­tött, hogy lapot ad ki. A Központi Bizottság megerősítette Colotka és Smrkovsky jelölését Prágából jelenti a Tan­jug. A CSKP KB kétnapos ülésszaka pénteken este be­fejezte munkáját. A hivatalos közlemény szerint a pénteki ülésen be­szédet mondott többek kö­zött Josef Smrkovsky és Gus­táv Husák. Smrkovsky a CSKP KB előző két plénu­mán hozott határozatok va­­lóraváltásával, Husák pedig a nemzetek közötti viszony problémáival foglalkozott. Josef Spaček, a KB el­nökségi tagja javaslatára a plénum határozatot fo­gadott el a föderáció be­iktatásával és az ország­ban uralkodó politikai helyzettel kapcsolatban. Ezt követően titkos szava­zással dr. Peter Colotkát, a szövetségi kormány el­nökhelyettesét jelölték szövetségi parlament el­nökévé, első helyettesévé és a Népek Kamarájának elnökévé pedig Josef Smrkovskyt. A Nemzetek Kamarájának elnökjelölt­je dr. Dalibor Haneš. Dr. Colotka helyébe a Szövetségi kormány alelnö­ki tisztségére Karel Lacot, a véderőminisztérium állam­titkárává Vacláv Dvorák tábornokot jelölték. A pénteki ülésen ezen­kívül Jan Piller és Oldrich Prušt választották a CSKP KB csehországi irodájának titkárává, Ludmila Kopec­­kát pedig, saját kérelmére, felmentették a Központi Bizottságban viselt tagsága aló. A bővített ülés részvevői nagy sajnálkozással hallgat­ták meg Jan Palach egye­temi hallgató tettéről szóló jelentést, aki saját életének feláldozásával kívánta aggo­dalmát kifejezni a csehszlo­vák társadalom továbbfej­lődése iránt. Az ülésszakot Alexander Dubček első titkár záróbe­széde után berekesztették. MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1969. jan. 19. Nem kényszer, hanem szükséglet (Folytatás az 1. oldalról) a már jól ismert események, elsősorban a csehszlovákiai beavatkozás bizonyos vona­kodást, tartózkodást keltettek egyes el nem kötelezett or­szágokban. Etiópia érdeklő­dése azonban egy pillanatra sem csappant meg, és a ven­déglátó szerepét is szívesen vállalja. Egyetlen kikötésünk van — s azt hiszem hasonló a jugoszláv álláspont is: — szavatolni a sikert, mert kü­lönben semmi értelme a csúcstalálkozónak, hisz si­kertelen értekezletekből úgy is volt és van már elég a világon. Senkit sem lehet kényszeríteni arra, hogy részt vegyen, ha nem érzi ennek szükségletét. — Afrika, de egyben az egész világ két fájó pont­ja a közel-keleti viszály és a nigériai háború. Ho­gyan folytathat Nigéria és Egyiptom következetesen el nem kötelezett politi­kát, amikor ezekbe a konfliktusokba a nagyha­talmak is bele vannak ke­verve? — Azt hiszem erre a kér­désre a legnehezebb választ adnom, nemcsak nekem, ha­nem az említett két ország­nak, de az egész el nem kö­telezett világnak is. Még nem találtuk meg a módját an­nak, hogy a konfliktusokat nagyhatalmi nyomás, befo­lyás nélkül is fel tudjuk szá­­molni. Afrikai szempontból igen lényeges szerepet tölt­het be az Afrikai Egység­szervezet, amely néhány — ugyan kisebb méretű és ha­tású — válságban máris ered­ményesen békítette ki a tor­­zsalkodó feleket. — Végül még egy más jellegű kérdés: hányszor járt hazánkban és milye­nek a benyomásai? — Először vagyok Jugoszlá­viában, de országukat már jóval előbb megismertem, mert Addisz-Abebában szá­mos jugoszláv politikussal és diplomatával volt alkalmam találkozni, sok jó ismerősöm és barátom van az ott dolgo­zó jugoszláv szakemberek és munkások között is. MENDREI Ernő лттшштшш. (19) Arra gondolok, hogy az övéhez hasonló logika egyszer már Hitlert szült. Gondola­taimat azonban nem közlöm Mr. Lerno­nd, aki egészen jám­bornak látszik és ta­lán egyetlen ambíciója, hogy egy napon elegendő pénzzel visszavonulom­ amerikai farmjára. Hat repülési 9000 dollár Már esteledik, amikor Kalabarban le­­szállunk. A katonák ugyanolyan lármásan rakják ki a bombákat, ahogy Port Harco­­urt-ban berakták. Kiszállok a gépből, hogy egy kis friss levegőt szívjak. A magasból motorzúgás hallatszik. Fer­nando Pao szigetéről Boafra felé tartó gé­pek repülnek át Kalabar fölött. A mellettem álló katona a kifutópályán álló légelhárító ágyúhoz rohan, és máris keresi a láthatatlan, célpontot. A gép zú­gása azonban csakhamar elvesz a távol­ban. A pilóták, akik pénzért dolgoznak, nem olyan ügyetlenek, hogy a légelhárító ütegek csövének repüljenek. Kalabartól Lagoszig még hosszú út vár ránk. Az éjszaka már leereszkedett, sűrű és sötét. Cigarettára gyújtunk, hallgatunk. El­­gondolkodok azon, hogy milyen sokan húz­nak hasznot ebből a háborúból és annál nagyobbat, minél távolabb vannak tőle. A repülőgépen velünk utazó sebesülteknek is valószínűleg azt ígérték, hogy hasznuk lesz a győzelemből. Ehelyett sebeket kap­tak. Hát istenem — nem teljesülhet min­den ígéret. A kivénhedt DC—4-es motorja fáradtan liheg. Aztán a távolban feltűnnek Lagosz fényei. Mr. Lane noteszt vesz elő, és gon­dosan bejegyzi: egy rakomány bomba, egy rakomány sebesült. Havonta hat repülés, összesen 9000 dol­lár. Ezért a pénzért — gép Land úr­r— érdemes kockáztatni, ,. . . Tekintetünk találkozik. — Mit tehetünk — mondja válltvono­­gatva. — A háború az háború. A biznisz az biznisz. A gépben mozgolódás támad. Mindany­nyian feltápászkodnak, még azok is, akik eddig eddig mozdultak. A sebesülteket senki sem várja Port Harrcourt és Owerry után Lagosz­­ban úgy érezzük magunkat, mint az ígé­ret földjén. A sebesülteket azonban már az első lé­pésnél csalódás éri: a repülőtéren nem­csak hogy senki sem várja őket, hanem még lépcsőt sem tolnak a géphez, hogy valahogy kimászhassanak. A pilóta és az elsötétített repülőtér őrei között heves vita támad. A sebesültek először visszafojtott dühvel hallgatják a szóváltást, majd ma­guk is bekapcsolódnak. Az őrök végre néhány üres ládát talál­nak, egymás tetejére állítják őket, hogy valahogy a repülőgép ajtajáig érjenek. A sebesültek ezen a rögtönzött lépcsőn jut­nak a földre, ki hogy tud. Nem titkolhat­ják elkeseredésüket és haragjukat, hogy senki sem törődik velük. Szitkozódással próbálnak könnyíteni lelkükön, de csak­hamar az is belevész a sötét éjszakába. Megpróbálunk bejutni a városba, de ez csöppet sem egyszerű. Éjjel taxik nem köz­lekednek a repülőtér és a belváros között, mert a katonák figyelmeztetés nélkül lő­nek. Az egyetlen lehetőség, hogy rászed­jük valamelyik őrt, adjon kölcsön gépko­csit. Hosszas alkudozás után egyikük kö­télnek áll, és terepjárón bevisz bennün­ket. Kollégáim kiszállnak az Iker­a-szálló előtt. A kormány tisztviselője is — aki elkísért bennünket utuinkra — elköszön. Egyedül maradok a kocsiban a sofőrrel és egy géppuskás katonával. (Fefligtettjük) ■ Johannes T. Egzy etiópiai külügyminiszter-helyettes __________________ Versenyfutás a Holdért (3) Az űrállomások nagy segítséget jelentenek a kutatás számára — Közeledik a nap, ami­kor a Föld körül kísérleti űrlaboratóriumok keringenek — mondta egy alkalommal Alekszej Leonov, az első űr­utas, aki elhagyta hajóját, és bizonyos időt a világűrben lebegve töltött. Az űrállomásoktól egy­aránt sokat várnak a bio­lógusok, a csillagászok. Az utóbbiak remélik, hogy az űrállomások műszerei a Föld vonzóerejétől és a légköri tényezőktől függetlenül vé­gezhetik megfigyeléseiket, a biológusok pedig úgy vélik, hogy többet tudhatnak meg a Napról — a Föld légköre ugyanis fölfogja a napsuga­rak egy részét, és a nap­energiának csak egytizede érkezik bolygónkra. A bioló­gusok többek között ellen­őrizni akarják Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszki ne­ves szovjet tudós hipotézisét is, amely szerint a szerveze­tek, a­­legegyszerűbbektől kezdve a legbon­yolu­ltab­ba­kig, gyorsabban fejlődnek a súlytalansági állapotban. Az USA-ban és a Szov­jetunióban élénk vita folyiik arról, hogy a világűrkutatás­ban az ember vagy pedig a műszerek játsszát­-­e a leg­fontosabb szerepet. Neves tudósok és mérnökök, pél­dául Georgij Petrov akadé­mikus, Konsztantyin Fecse­­­u­satov, e műszaki tudomá­nyok doktana és mások úgy vélik, hogy egyre nagyobb szerephez kell juttatni a műszereket — legalábbis a hajók irányításában —, hogy ez űrutasok­nak több idejük maradjon a vizsgála­tokra és megfigyelésekre. Itt mutatkozik meg a kí­sérleti űrlaboratóriumok fontossága. Az űrállomásokon olyan kísérleteket és megfigyelé­seket végezhetnek el, ame­lyek a Földön nagy nehéz­ségekbe ütköznek bolygónk légköre miatt amely, miint már mondottuk, fölfogja a napsugarak egy részét és gátolja a kozmikus sugár­zások alapos megfigyelését. Az űrállomásokról továbbá minden valószínűség szerint könnyebben figyelhetők majd meg a távoli bolygók, nem lesz szükség hatalmas és bonyolult készülékekre. A világűrből ellenőrizhe­tik a Föld felszín­éről ké­szült térképek helyességét, kivizsgálhatják a mezőgaz­dasági termékeikre ható té­nyezőket stb. A világűr­ Jog kérdése — A jövőbeni űrkutatók megfelelő munkakörülmé­nyek között végezhetik fel­adatukat, mert az űrállomá­sokon teljes kényelemben dolgozhatnak, levegőt, a vizet, az­­élelmet, az üzem­anyagot a Földről kapják majd. A szakemberek szá­mára egészen természetes lesz, hogy hosszabb vagy rövidebb ideig a világűrben tartózkodjanak, szinte hiva­talos útra mennek majd az ű­rla­boratóriumokba — mond­ta egy alf­alommal Ameitodij Blagonravov, a Tudományos Akadémia világoskurtartó bi­zottságának elnöke. (Folytatjuk)

Next