Magyar Szó, 1969. november (26. évfolyam, 302-329. szám)
1969-11-10 / 311. szám
Hétfő, 1969. nov. 10. MAGYAR SZÓ Az egyéni érdek szolgálatában Az utóbbi időben nagy érdeklődést keltett közvéleményünkben az úgynevezett nem formális csoportok jelentkezése, mind a munkaszervezetekben, mind azokon kívül is. Ez a jelenség annál is inkább figyelemre méltó, mert ha megvizsgáljuk okait, akkor rájövünk, hogy éppen az önigazgatási rendszerre jellemző amely a demokratikus rendszer és a társadalom haladó erőinek az eszköze, de e rendszer demokratikus formáit egyesek a maguk egyéni céljainak szolgálatába állítják, és ezek a célok egyáltalán nem haladó jellegűek. Ezt a jelenséget kétségkívül elősegítette az a körülmény is, hogy a Kommunista Szövetség ma már nem hatalmi pozíciót tölt be, hanem csak a társadalom aktív mozgatóerejét képezi. Ha azonban csökken a Kommunista Szövetség befolyása, akkor bővül azoknak az elemeknek a tevékenységi területe, amelyek az önigazgatáson és más társadalmi erőkön kívül igyekeznek érvényesülni. Az önigazgatás keretein kívül folytatott tevékenységüket gyakran első pillantásra nem is lehet látni, de érezhető, hogy valami csikorog a gépezetben, és hogy a dolgok nem a kívánt irányban fejlődnek. Ezeknek a csoportoknak a hatása jelentkezik az önigazgatási szervek legális határozataiban is, és persze távolról sem a kollektívák valódi érdekeit tükrözik. A csoportok hatása azonban akkor érezhető a legjobban, amikor az egyéni érdekekről van szó. Lényegében a személyi érdekek hozzák magukkal a nem formális csoportok kialakulását, mert a kollektív érdek önigazgatási szervek révén valósul meg, és nincs is szükség arra, hogy más formában jelentkezzen. Az egyéni érdek tehát döntő szerepet kap a nem formális csoportok kialakulásában, és ezért felmerül a kérdés, hogyan maradhatnak fenn ezek a csoportok, hiszen tevékenységük elvi ellentétben áll a kollektíva és a társadalom érdekeivel. A csoportok általában demagóg jelszavak mögé rejtik tevékenységüket. Igyekeznek olyan jelleget adni munkájuknak, mintha a közösség érdekeit szolgálnák, mégpedig az önigazgatási szervek határozatai alapján. Éppen ezért olyan nehéz küzdeni ellenük. Abban a pillanatban, amikor a csoportok eléggé erősnek érzik magukat, hogy még szabadabban folytassák munkájukat, azonnal hozzálátnak szándékaik megvalósításához, persze az önigazgatási szervek megkerülésével. Ilyenkor viszont a csoportok munkája már ellentétbe kerül a jogszabályokkal, és ezért könnyebben fel lehet őket ismerni, könnyebb harcot indítani ellenük. A lényeg abban rejlik, hogy idejekorán kell harcot kezdeni a csoportok megalakulása és tevékenysége ellen, abban a pillanatban, amikor éreztetni kezdik hatásukat. A nem formális csoportos tevékenységét az esetek többségében elősegíti az a körülmény is, hogy a Kommunista Szövetség nem foglalkozik eléggé a belső problémákkal. Az utóbbi időben a Kommunista Szövetség szervezetei csak ritkán tartanak üléseket, és ha elemeznénk az ülések napirendjét, láthatnánk, hogy a leggyakrabban külpolitikai eseményekkel, a nemzetközi munkásmozgalom helyzetével és más olyan problémákkal foglalkoznak, amelyeket a KSZ felső fórumai javasolnak, így aztán a csoportok zavartalanul folytatják munkájukat. A KSZ egyes tagjai gyakran nyíltan is szembeszállnak e csoportokkal, küzdelmük azonban távolról sem könnyű, mert a csoportok élén rendszerint befolyásos, magas tisztséget betöltő emberek állnak. A csoportok tanácskozásai is sokféle formában jönnek létre, így a tájékozatlan kívülálló nem is veszi észre, hogy a csoport már éreztetni kezdi hatását. Ha aztán ilyen helyzetben a Kommunista Szövetség nem eléggé aktív, és nem képes idejekorán észrevenni a csoport aknamunkáját, akkor aligha akadnak olyanok, akik készen állnak a harcra, mert annak kimenetele is bizonytalan. Ezért láthatjuk, hogy egyesek külső tényezőkhöz fordulnak, de viszont azok sem szívesen avatkoznak be, mert a kollektívák (különösen pedig ezek a csoportok) jól szervezett ellenállást tanúsítanak, és arra hivatkoznak, hogy ez az ő belső problémájuk. A társadalmi közösségnek azonban nem szabad lemondania az ellenőrzés jogáról, mert végeredményben nem csupán az a feladata, hogy olyankor lépjen közbe, amikor valakinek az adósságait kell rendezni, vagy amikor kényszerigazgatást kell bevezetni valamelyik vállalatban. A társadalmi közösségnek tehát előzetes ellenőrzést kell végeznie. Ki kell emelnünk itt a társadalompolitikai tényezők szerepét, de különösen a községi pártbizottságoknak azt a feladatát, hogy közvetlenül is szemmel tartsák a Kommunista Szövetség alapszervezeteinek tevékenységét. Mivel ezekben a csoportokban befolyásos párttagok is találhatók, a pártbizottságoknak is be kell avatkozniuk, ha a jelenség erőre kapott. Korábban a pártbizottságok sokkal szorosabb kapcsolatot tartottak fenn a vállalati pártszervezetekkel, állandó együttműködést folytattak velük. Ez az együttműködés ma már csak elvétve, időről időre folyik, de csak olyankor, ha nem belső problémákról van szó. Kétségtelen, hogy ez is elősegítette a csoportok aknamunkáját. A fentiekben csak néhány általános érvényű megállapításra szorítkoztunk, de kétségtelen, hogy a jelenség okai többékevésbé azonosak, és hogy az ilyen csoportok tevékenysége rendkívül káros. D. 2. Készen nélkül is megépülhetne A villanyellátás, hajózás szempontjából már-már hatasabrofáns meneteket ölt a folyók alacsony vízállása. A szőke Tisza is minitisszolknyát öltött, méghozzá szuperminist: itt-ott már kilátszik a feneke. A vén Dune, az öreg csonoszlya (kitart a monacsiságra mell alatt, habár a bokája már fedetlen. És aki tudja, meddig megy így is? Amint a képen látható, az egykori újvidék—péterváradi vasúti híd pillérei úgy menednak ki a vízből, hogy már iszinte nem is a vízben állnak. A parthoz legközelebb levőnek a tövében látszik a deszkaburkolat, amelyet a beton kiöntésekor otthagytak a munkások. A másik, különös alakú, alacsonyabb pillérről, amelyet a legutóbbi nagy áradás idején teljesen ellepett a víz, most tűnt ki, hogy nem is közvetlenül a fenékre épült, hanem cölöpökre. Ahogy nézi ez ember az ,eredeti formájukból kivetkőzött” dunai pilléreiket, arra a gondolatra jut, hogy ilyen vízállás mellett meg lehetne építeni őket készen, a vízbe bocsátott harang nélkül, amelybe szivattyúznikell a levegőt a bent dolgozó munkásoknak. Érdekes a jelenség, de azért most már elég volt a látványosságból, a hőn szeretett Tisza fenekére sem vagyunk kiíváncsiak, s ha nem is vágyunk maxuszorknyára a folyókon, mert abból nagyobb károk keletkezhetnek, itt lenne ez ideje a jó középútnak! (Dr. Sz. A.) Gyorshajtók, figyelem! Dante stílusában körülbelül így fogalmazhatnám meg tapasztalataimat, amelyekért kétszer ötven dinár tandíjat fizettem. Büntetésnek is nevezhető. A beképzeltség bűnének büntetése. Azt hittem, hogy előbb észreveszem én a rendőrségi kocsi radarját, mint ő engem. Egyszer-kétszer sikerült is, de most már bevallom dőreségemet. Kénytelen vagyok beismerni, hogy a radar és a kézi adóvevő legyőzött. A radaros kocsit még észre sem vettem, amikor már fizettem is a közlekedés őreinek, miután szolgálatkészen tudatták velem, hogy 74 kilométeres sebességgel hajtottam Szenttamás szélén, de már a 60-as kerek táblán túl. Nem kényszerítettek a fizetésre. Ám ilyen irányban már előbbről van tapasztalatom, és másnak is tanácsolhatom, hogy kékhasú ötvenes nélkül ne üljön kormánykerék mellé, mert a kihágási bíró három kékhasú, azaz 150 dináron alul nem hajlandó vitatkozni. Persze sokan vagyunk már, akik mindezt tudják. Akik pedig még nem tudják, azok okuljanak e figyelmeztetésből, vagy saját kárukon tanulják meg, hogy a radarral nem lehet játszani. Mindezt nem azért mondtam el, mert haragszom a közlekedés őreire. Sőt még ajánlatot is adok újabb bevételi forrásra. Esténként radarozzák le azokat az autósokat, akik nem tompítják le a fényt, amikor másik motoros jön szembe. Állítom, hogy a radar munkadíja busásan megtérülne, és még az éjszakai közlekedés is biztonságosabb lenne. Meg Hagyjatok fel minden reménnyel, ti, akik autóba ültek, hogy büntetlenül hajthattak a megengedettnél gyorsabban. Javaslatcsomag az elszegényedett gazdaságnak A gazdasági reform beviatározottan, hogy a vezető hításakor azt mondtuk, a kommunisták ezentúl felelős társadalom és a gazdaságiség terhe mellett kötelesek úgy osztja egymás között a lesznek maradéktalanul végmegteremtett javakat, hogy behajtani mindezt, amit megaz előbbi 30 százalékot vesz felelő fórumok és képviselő magának, a gazdaságnak és testületek elhatároznak. Mert szont hetven százalék marad, ittaz, hogy nem kizárólag az Ezzel maga rendelkezik, eztól, de nagymértékben attól fogja megteremteni az igazi is függ gazdaságunk fejlődőönigazgatás anyagi alapjait, sehogy a megszabott irány- Ebből azonban nem lett vonalat, elképzeléseket és semmi. A gazdaság terhei a megállapodásokat miképpen reform óta nemhogy csökken valósítják meg azok, akik az tek volna, hanem még nevezül meg vannak bízva, kedtek is. Csak az utóbbi Hogy milyen nagy oka van időben történnek valóban a határozottságnak, azt megnagy erőfeszítések az emlí- próbáljuk konkrétan, a kistett elv megvalósítása erdő- hegyesi földművesszövetkekében. A késés és más egyébzet példáján bemutatni. Fookok is odajuttatták a gazda- dór Mihálytól, a szövetkezet sagot, hogy ma már nem két igazgatójától hallottuk, hogy pes magát „fenntartani”, gaz évi amortizációjukból (a gedasági műszóval élve, repró- bek, felszerelés stb. hasznádukálni. Ez ma társadalmi láza által bekövetkezett érközösségünk legnagyobb értékcsökkenés, amit minden legsürgősebb megoldásra vár gazdasági szervezet külön jó problémája. Ezért vanna alapba helyez az új gépek pirenden a képviselőtestület értékének mindössze 65 szatekben, és ezért készül erről zalékára futja. Más szóval jókora javaslatcsomag a Szo ha a szövetkezet 35 szazalevetségi Szkupstina elé. kos nyereséggel dolgozna, ek ,,__, , „ , .___. „„„ kor éppen csak a régi ge-Mert ha va^aa k peknek megfelelő újat tudna tudja reprodukálni önmag . venn. Ha azonban jobb, gazakk°r a? ^«ihn^kédaságosaibb s ennélfogva drávilag más gaz^sagaihoz ke- felszerelést akarnának pest nemcsak hogy egyhely- ekkor körülbelül ben marad, hanem meg a ie százalékos nyereséggel lenlegi helyét sem lesz ke- kellene dolgozniuk. Ezt megpesmegta a , követelni viszont képtelen-Ezért sürgette a megoldást volna. Si ka a . ■»«»«»**. «*«• tartott ülésén. Ezért mondta napolja és lehetősége van, ki egyebek között olyan ha- azért készülnek újabban a javaslatcsomagok. Lényegük az, hogy a társadalmi közösség nem vehet el annyit a gazdaságtól, mint eddig. Mert különben elszegényedne, s a jövőben nem lenne mit elvenni tőle. Ha viszont a társadalom a gazdaság javára lemond az eszközök egy részéről, azzal megteremti a fejlődés nagyobb lehetőségét, s a gazdaság fokozatosan talpra állhat. Később a többtermelésből százalékban kevesebb, de összegben több jutna a társadalom szükségleteire is, mintha gazdaságunk elszegényedne. Ezért történnek most sürgős és minél teljesebb intézkedések. LOVAS István Ф Műszaki igazgatót ♦ A tervezőirodába főnököt. A pacséri Joó Lajos Építőipari Szolgáltató Vállalat igazgató bizottsága I pályázat II útján fölvesz. I 1 FÖLTÉTELEK: — Mindkét munkahelyen építészmérnök, a legkevesebb ötévi gyakorlattal vezető I beosztásban. — Kötelező a magyar nyelv ismerete. | Lakás jár. ■ | Fizetés illetményszabályzat szerint. A kérvényeket a megjelenéstől számított 15 _ 1 napon belül a következő címre kell beküldeni: | Gradjevinsko i uslužno pređuzeće Joó Lajos, I Pačir, Borisa Kidriča 53. Upravnom odboru. . I___________ 12ШЈ 5. oldal Hova szállnak aludni a varjak? A város felett az égen mindennap estefelé egy szétszórt, fekete ék nyomul a közeli erdők irányába. A lustábbak és a rendbontók messzire lemaradnak, és úgy tetszik, károgásukkal reménytelen szomorúság hömpölyög a tetők felett. Ne tessék ügyelni rájuk: ezek a madarak nem tudják levetni rossz szokásaikat. Kétségtelen, hogy naponta hosszú utat kell megtenniük, hogy csillapítsák kenyérgondjaikat, és emellett szabad szombatjuk sincs A hajósokkal is örökös háborúságban vannak. A hajósok álmukban varjút szoktak főzni, és ebből semmi jó sem származhat egy hajósra nézve, mert a varjú nem fő meg, a baj viszont könnyen megvan, de ez inkább a varjúra vonatkozik. Mindezen túl a varjak még igen ravasz tolvajok. Például ellopják a fáról a diót. Igaz, semmi hasznát nem veszik, mert nem tudják feltörni. Csak elszórják a határban. Erre azt mondják: kárt tesz! Igen, ám szerencsés körülmények folytán az apró diókból hatalmas diófák sarjadhatnak. Szállnak a tetők felett, és az ember akarva, akaratlan valami rosszra gondol, fagyos szélre, vagy hogy itt a tél, és összébb húzza magán a kabátot. Tehát való dolgokra hívják fel elernyedt figyelmünket. Látni kell, amikor kibontják fekete lobogójukat a havas földön! Egy télen szánkón utaztam egy vadásszal Topolya felől a Tisza felé. Sűrűn ugrabugráltak a hóban a varjak, arrafelé, ahol már a madár sem jár. Nevetséges volt elképesztő ügyetlenségük. A vadász nézte, majd „feladta a szót”: — Látja, szegények ... — Igen — mondtam —, biztosan éhesek. Hozzátartozik az életükhöz. — Szegények ... Kár, hogy nincs itt a puskám. Megereszteni egy duplát a sűrűjébe. — Nevetett. Hát igen. Szellemes ember, BRASNYÓ István