Magyar Szó, 1970. március (27. évfolyam, 58-88. szám)
1970-03-26 / 83. szám
8. oldal A Mihajlo Pupin Általános Iskola valóban Veternik legszebb épülete — mondja Mitar Stajic, az iskola igazgatója. — Az új iskola az utolsó pillanatban készült el. Már nagy szükség volt rá, tavaly három váltásban dolgoztunk. Most a 760 tanuló 25 tagozatra osztva 15 tanteremben tanul. Új bútort is teszünk. — Az új iskolában megnyitottuk az iskolakonyhát és megszerveztük a szegénysorsú tanulók egész napi itt-tartózkodását. Ezek a tanulók reggelit, ebédet és uzsonnát kapnak ingyen és az ügyeletes tanárok ügyelnek fel rájuk. A kiadásokat a községi gyermekvédelmi alap fedezi. A legjobban rászorulók ingyen kapnak uzsonnát. A közelmúltban vettünk egy 16 mm-es filmvetítő gépet, amellyel játékfilmeket vetítünk a tanulóknak és a falu lakosságának. Megalakítottuk a diákszövetkezetet, a községtől két hold földet kaptunk. A kistechnikusoknak hat alcsoportja dolgozik. Szép eredménnyel működik a kézilabda- és a futballcsapat. A napokban megkezdték a tornaterem építését. A jövő tanévben megoldjuk a testnevelés problémáját is. Iskolánk gyors fejlődéséhez hozzájárul a fiatal, lelkes tantestületünk is. Az eredmények javítása érdekében az osztályok között állandó tanulási, tisztasági verseny folyik. A legjobb osztályok vándorserleget kapnak — mondta Mitar Stajic. NÉMETH János Veternik Az új iskola épülete Az új iskola falunk büszkesége A Tartományi Művelődési Közösség statútumának 54. szakasza értelmében a Tartományi Művelődési Közösség a filmbizottság javaslatára pályázatot ír ki játékfilmek és kisjátékfilmek pénzelésére, továbbá filmeknek a nemzetiségek nyelvére való szinkronizálására az 1970. évben. 1. A Tartományi Művelődési Közösség előleget ad két játékfilm forgatására 1970-ben. A pályázaton részt vehet minden olyan munkaszervezet a JSZSZK területéről, amely regisztrálva van játékfilmek forgatására, és amely hajlandó tervezetét az újvidéki Neoplantával közösen megvalósítani. 2. A Tartományi Művelődési Közösség anyagilag hozzájárul hat kisjátékfilm és két rajzfilm forgatásához. A pályázaton részt vehet minden olyan munkaszervezet a JSZSZK területéről, amely regisztrálva van rövidfilmek forgatására, és amely hajlandó tervezetét az újvidéki Neoplantával közösen megvalósítani. 3. A Tartományi Művelődési Közösség 1970 folyamán anyagilag hozzájárul a filmeknek a nemzetiségi nyelvekre való szinkronizálásához. A pályázaton részt vehetnek azok a munkaszervezetek, amelyek a szóban forgó tevékenységgel foglalkoznak. A pályázat részvevőinek a következő iratokat kell mellékelniük: — statútumuk azon részének másolatát, amely az illető munkaszervezet nevét és székhelyét tartalmazza, továbbá felsorolja tevékenységét; — a film címét, rövid tartalmát, forgatókönyvét vagy technikai forgatókönyvét, továbbá a film forgatásának operatív és pénzügyi tervét; — a szerzők és munkatársaik nevét; — a munkaszervezet igazgatási szervének döntését, hogy elfogadta a film forgatásának javaslatát, illetve annak a jegyzőkönyvnek hitelesített másolatát, amely a munkaszervezet igazgatási szerveinek ülésén készült, amelyen a szóban forgó döntés megszületett; A bizonyíték arról, hogy biztosítva vannak az anyagi eszközök a javasolt pénzügyi terv keretének végrehajtására. A hiányosan felszerelt kérvényeket nem vesszük figyelembe. A kérvényeket 1970. április 30-áig a következő címre kell eljuttatni: Pokrajinska zajednica kulture, Komisiji za kinematografiju, Növi Sad, Pokrajinsko izvršno veće, Bulevar Maršala Tita 4. Bővebb felvilágosítást nyújt a Tartományi Művelődési Közösség szakszolgálata az 56-088 számú telefonon: 339-1 MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1970. márc. 26. TELI TUDOSITO-VERSENYUNK lliliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiuiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiHiiiiiiirmHiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiintKiiiiiHuiiiiii Maga csak mondjon fel... Már jó ideje elmúlt, hogy a Szabadka—trenjanini útvonalon egy beszélgetést hallottam. Azóta is számtalanszor eszembe jut, ha hazai újság kerül a kezembe. Mindben arról írnak, hogy ennyi és ennyi jugoszláv munkás készülődik külföldre dolgozni. Ilyenkor felvetődik bennem a kérdés: vajon ezek az emberek reálisan látják a lehetőségeket? Azon a bizonyos napon utazás közben egy szó ütötte meg a fülem. Két fiatal, egy lány és egy fiú Nyugat-Németországról beszélt. — Maga csak hallgasson rám, és mondjon fel — szűrődtek el hozzám a fiú szavai. Kereskedelmi végzettséggel azonnal jó állást kaphat. Ezer márkát is megkereshet. — De én egy szót sem tudok németül — feleli hirtelen a csinos lány kissé ijedten. — Az semmi. — A nyelvet egykettőre elsajátíthatja. Nézzen meg engem. Kilencszáz, ezer márkát is megkeresek. Itthon mi voltam? Egy kis mechanikus. Akaratlanul is az jutott eszembe, mennyit túlórázhatott ez a gyerek, hányszor maradt otthon szabadnapján, hogy ne kelljen költeni, mennyit gyalogolt, hogy megspóroljon pár száz márkát. Milyen helyen lakhat, hogyan étkezhet? Mindezt azért, hogy itthon rövid szabadsága alatt, mindenkinek dicsekedhessen. — Maga csak mondjon fel. Intézze az, útlevelét — hallottam ismét. — Nem, nyelvtudás nélkül nem dolgozhat irodában — JUH SCI... zórtam közbe. Örülni fog, ha állást kap majd egy konyhán, vagy mint szobalány, s elhelyezkedhet egy gyárban. És legfeljebb 500 márkát kereshet. Én láttam kereskedelmi iskolai végzettséggel mosogatni, tanítóképzővel, egyetemi oklevéllel koffert hordani, futószalag mellé állni. A fiú gyilkos pillantásokat vetett rám, attól féltem kimondja: „Hívatlan vendégnek az ajtó mögött a helye.” De ez nem történt meg. Vagy az érveim voltak nagyon meggyőzőek, vagy a körülöttünk helyeslő tömeg moraja tette meg a magáét. A lány már bizonytalanabbul mondta búcsúzáskor, hogy majd ő is írni fog a fiúnak. SILÄK Mária Düsseldorf Útról készül hatvan rokkant A szlovén köztársaság az idén először teszi lehetővé, hogy a rokkantak európai körútra menjenek. Május 7- én hatvan szlovén rokkant ellátogat Ausztriába, Németországba, Svájcba és Monacóba. A szükséges pénzt a szervező bizottság gyűjtőakció segítségével teremtette elő. Ha az első próbálkozás sikeres lesz, a jövő év májusában még több rokkant indul európai körútra. T. V. N. Ljubljana Félnek a következményektől Válasz A nevelő összeégette a kezét című cikkre Figyelemmel olvastam el Radvány Zoltán írását. Csodálkozom, hogy az internátus lakói között nagy felháborodást váltott ki az Egy kis füst, egy kis kén című írásom. Meglepődtem, hiszen eddig sokan kifogásoltak egyet-mást. Egyes eseményeket a legapróbb részletekig elmesélték ennek vagy annak, hogy írja meg, mert ők nem tehetik, mivel félnek a következményektől. A legérdekesebb, hogy a cikk írója a felháborodásról írt, de aztán szóról szóra alátámasztja, azaz hitelesíti írásomat. Emlékeztetőnek idézném a hitelesítő sorokat. „Igaz, hogy kiesett a kályhaoső, és a szobában minden bűzlött a füsttől. A nevelő kén égetésével igyekezett eltüntetni a füst szagát. Máshol is megtörtént ez az eset. Az illetékesek biztosan adtak volna tiszta ágyneműt, ha egy mód is lett volna rá stb....” Tehát adtak volna, de nem adtak. Ezután még a cikk írója bevallja, hogy tényleg szellőztettek állandóan, és hogy más szobákban aludtak. Tehát mindez igaz, csakhogy kellemetlen az ilyesmit az illetékeseknek hallaniuk. Azért a hiányosságért pedig, hogy nem írtam meg, hogy a nevelő összeégette a kezét, igazán felelősnek érzem magam. Ha ezt megemlítem, nem váltott volna ki a cikkem felháborodást. A kézégetés megemlítése bizonyára enyhítő körülménynek számított volna. SZÜGYI Zoltán önsegélyző pénztár a szabadkai Integrálban a szabadkai Integrál Építővállalat szakszervezeti csoportjának keretében még 1958-ban megalakult a dolgozók önsegélyező szervezete. E szervezetnek alapfeladata, hogy hosszú és rövid lejáratú kölcsönt folyósítson a szakszervezeti csoport tagjainak. Ha a pénztárban van elég pénz, akkor pénzsegélyben is részesülhetnek az arra rászorulók, anélkül, hogy az összeget meg kellene téríteniük. Jelenleg igen kevés tagja van az önsegélyező alapnak. Az önsegélyező pénztártól csak az kaphat kölcsönt, aki legalább háromhavi járulékot befizetett. (ctim) Rövid és hosszú lejáratú kölcsönt kaphatnak az Integral dolgozói Vajdasági gyógypedagógiai iskolák A közelmúltban Becsén ülésezett a tartományi gyógypedagógusok egyesülete. Udvari Károly elnökletével a vajdasági gyógypedagógusok problémáiról és a feladatokról tárgyaltak. Sok szó esett a gyógypedagógusok szakmai továbbképzéséről. Köztudomású, hogy az utóbbi években Vajdaság-szerte gomba módra szaporodtak a gyógypedagógiai tagozatok és iskolák. Ezekben az iskolákban gyakran nem teljes szakképzettségű tanügyi munkások dolgoznak. Elsőrendű feladat, hogy ezeket szakképesítsék. Azokról sem feledkeztek meg, akik megfelelő képesítéssel dolgoznak. Ezek részére június 15-én és 16-án tanfolyamot szerveznek Újvidéken. Ezen a tanfolyamon gyakorlati oktatás is lesz rajztanításból a gyógypedagógiai iskolák alsó osztályaiban. Május 16-án és 17-én Kikindán megszervezik a vajdasági gyógypedagógiai iskolák találkozóját. Ez alkalommal az iskolák kultúr- és sportműsorral mutatkoznak be. Bíznak a sikerben, mert tavaly már szerveztek hasonló találkozót. Ha az idén is sikerül megszervezni, akkor ezentúl minden évben sor kerül rá. Rade Staninkovic eddigi titkár felmentését kérte elfoglaltsága miatt. Az új titkár Gavrilo Stojanovic, BERETKA Pál Piszkos, füstös váróterem Már negyedik éve utazok az udvarnok a trenjanini rázós, zötyögős útvonalon. Gyakran késünk, szinte mindig nagy a tolakodás, de hallgatnunk és, tűrnünk kell a jegykezelők megjegyzéseit és durvaságait. Mifelénk még attól sem riadnak vissza, hogy ökölcsapásokkal utasítsák rendre a szófogadatlan utasokat. Kinn a szabadban várakozunk télen, nyáron, mert Udvarnokon nincs váróterem. Mindezt megszoktuk már. A csernyeszrenjanini útszakaszon a zrenjanini Banattrans Közlekedési Vállalat bonyolítja le a személyszállítást. Nemrégiben kapta az új nevét, de minden maradt a régiben. A munkamódszer, a jegykezelők tapintatlansága, a buszok késése. Hamarosan megindul a forgalom Csernyén keresztül Románia és Zrenjanin között. A Banattrans semmit sem tesz annak érdekében, hogy a külföldi vendégek kényszerpihenőjüket kellemesen tölthessék el a csernyei váróteremben. Ennek a váróteremnek nevezett helyiségnek az alapvető egészségügyi feltételei sincsenek meg. Piszkos, füstös, rendetlen sötét lyuk, amelytől menekülnek az utasok. Kérdés, meddig marad ez így, hiszen a közlekedési vállalatoknak lenne pénze, hogy rendezzék a váróterem problémáját CSÍKOS Zsuzsa Zrenjanin u n ürdinár vagy régi? — ez most a kérdés Pancsovot nemrég ellepték az ilyen hirdetmények. Miodrag Djordjevic értesíti feleit, hogy ismét működik ruha-vagy tisztító üzeme. Minden rendjén is volna, a ruhát három napon belül vagy mindjárt kitisztítják. Emellett az üzem tulajdonosa szavatolja, hogy a ruhát valóban kifogástalanul kitisztítják. Még a hirdetmény megjelenése napján megfogtam vállpántos zakómat, hogy elvigyem a mesterhez kitisztítani belőle azt a foltot, amit én nem tudtam semmiféle szerrel eltüntetni. Rohanok az utcán, hónom alatt a zakóval, célom a hirdetett vegytisztító üzlet. Útközben még egyszer megállok a hirdetmény előtt, s szinte a földbe gyökerezik a lábam, amikor elolvasom, hogy vállpántos zakóm — 370 dinárba került — tisztításáért nem kevesebb, mint 1000 dinárt kell fizetnem. Elhatároztam, hogy ezért a pénzért inkább veszek két és fél zakót, s azok legalább újak lesznek. Útban hazafelé, beszóltam egyik ismerősömhöz, tisztíttassa ki zsíros sofőrbundáját, mert azért csak 35—40 dinárt kell fizetni. Kolléganőmnek már nem mertem felajánlani Miodrag Djordjevic vegytisztító szolgáltatását, mert az ő asztrahán bundája tisztításáért nem kevesebb, mint 3000 dinárt kér a mester! Ennyiért új asztrahán bundát lehet kapni! ÖTVÖS Imre