Magyar Szó, 1970. május (27. évfolyam, 118-147. szám)
1970-05-26 / 142. szám
2. oldal Ma összeülnek a NATO külügyminiszterei Ideje, hogy véget érjen Európa megosztottsága — jelentette ki Rómába érkeztekor Rogers amerikai külügyminiszter Az olasz fővárosban ma megkezdődik a NATO-tagállamok külügyminisztereinek tanácskozása. Willam Rogers amerikai külügyminiszter Rómába érkeztekor kijelentette, hogy az Atlanti Szövetség egyik alapvető célkitűzése a hetvenes években, „hogy áthidalja a Kelet és Nyugat megosztottságát”, amely a hidegháborús évek örökségeként maradt ránk. — Valóban itt az ideje, hogy huszonöt évvel a második világháború után megszűnjék Európa természetellenes megosztottsága — jelentette ki az amerikai diplomácia főnöke. Hozzáfűzte azonban, hogy a tartós európai béke egyik alappillére a NATO. Megérkezett az olasz fővárosba Michael Stewart brit külügyminiszter is, aki elutazása előtt szintén úgy nyilatkozott az újságíróknak, hogy „keresni kellene a Kelet és a Nyugat közötti feszültség enyhítésének lehetőségeit”. Véleménye szerint egy állandó bizottság lenne a legalkalmasabb eszköz arra, hogy csökkenjen a feszültség a NATO és a Varsói Szerződés között. Tiltakozó nagygyűlést szervez az Olasz KP Az Olasz Kommunista Párt vezetősége felszólította tagságát és a párt híveit, hogy a szerdai római nagygyűlésen tiltakozzanak a NATO minisztertanácsának ülésszaka miatt. Az Olasz KP felhívása szerint a NATO minisztertanácsának Rómában való megrendelése kihívás Olaszország népének demokratikus és békés törekvéseivel szemben. Az Olasz KP felszólítja a kormányt, hogy tagadja meg a NATO iránti kötelezettségeit, szüntesse meg az amerikai imperializmusnak való alárendeltségét, és számolja fel az ország területén levő idegen támaszpontokat. A kommunisták ugyancsak követelik, hogy a kormány bélyegezze meg az amerikaiak délkelet-ázsiai háborúját, és követelje az izraeli csapatok kivonulását a megszállt arab területekről. „ A L’Unitá közleménye szerint a szerdai tömeggyűlésen jelen lesz Mikisz Theodorakisz görög zeneszerző és Santiago Carrillo, a Spanyol KP főtitkára is. Szatmár élete mindinkább a megszokotthoz kezd hasonlítani. A dolgozók megjelentek a munkahelyükön, hogy helyreállítsák a megrongált gyárakat, üzemeket és minél hamarabb beindítsák a termelést. A város történetében példa nélkül álló árvíz miindenekelőtt a Szamos jobb partján levő lakónegyedekben és ipari egységekben tett szinte felbecsülhetetlenül nagy kárt. Víz alá kerültek olyan fontosüzemek, mint a Szeptember 1. Tűzhelygyár, a Solidaritatea Csipkegyár, a bútorgyár, a téglagyár és mások. Lakóházak százai váltak romhalmazzá a helyenként három méter magasságot is elérő árhullámban. Gyakorlatilag a város területének kétharmadát sújtotta a tomboló víz, de különösen az udvari és a pusztadaróci utak közt levő negyedek lakóinak kellett drámai órákat átélniük. Most, ahogy lehúzódott az áradat, és szemügyre lehet venni a nyomában maradt pusztítást, derül csak ki igazán: a tetemes kár sokkal nagyobb is lehetett volna, ha a város lakossága, a megyei és a municípiumi pártos állami szervekkel az élen, nemkövet el minden lehetségest a bajba jutott emberek és az anyagi javak megmentéséért, ha a szomszédos megyékből és más országrészekből nem sietnek Szatmár segítségére. A munkások, mérnökök, tisztviselők, katonák, hazafias gárdák, tűzoltók, milicisták és más kategóriájú emberek csónakokkal, gépkocsikkal, traktorokkal, helikopterekkel, rögtönzött tutajokkal mentettek ki az árból mintegy 6000—8000 családot és tízmilliókat érő anyagi javakat. Az árvízvédelmi parancsnokság és a megyei, a helyi párt- és állami szervek az iskolák bentlakásaiban és más középületekben 20 menedékhelyet biztosítottak a több ezer árvízkárosult számára. Valamennyiüket ellátták több napra elegendő élelemmel, gyógyszerrel, megszervezték az orvosi—egészségügyi ellátást, ruházatot, meleg ételt kapnak a rászorulók. A város lakossága 25 állandó egységben szerezheti be a szükséges tejet, kenyeret, húst és egyebeket. A tejet sok helyen az utcán mérik. Ciszternás kocsik és más járművek szünet nélkül hordják az ivóvizet Szatmárnak Nagykárolyból, Nagyváradról és más helységekből. 26 vízelosztó központ működik a város különböző részein. A szomszédos megyék, * Bihar," Máramaros, Szilágy, nagy mennyiségű tejet, kenyeret és egyéb élelmiszert szállítottak már eddig is a szatmáriaknak. Mindinkább normalizálódik az élet Szatmáron a múlt hét végi természeti katasztrófa után. A kitelepített lakosság kezd visszatérni az épen maradt házakba, megkezdődött a romok, a törmelék és az iszap eltakarítása, a tűzoltók éjjel-nappal szivattyúzzák a vizet a pincékből, megfeszített ütemben dolgoznak a villamossági vállalat, a telefonközpont, a közüzemek, a gázművek szerelői, hogy minél előbb villanyáramot, gázt, elegendő vizet kapjon a város. A helyreállítás napjai Marosvásárhelyen A Maros visszatért medrébe, de ez a meder hatalmas tavak, állóvizek, eliszapolt egykori szántók között kanyarog. Péntekről szombatra virradó éjszaka ismét zivatar verte a völgyet, a Kossuth Lajos úti nagy híd alatt alig 2 méterre vágtat a folyó, mert ezt az eszeveszett rohanást csak a gyorsvonat sebességéhez lehet hasonlítani. A pásztázó eső és a magas vízállás fékezi avadvizek elhúzódását, a völgy letisztulását. Most mérik fel az árvíz pusztítását. Mint ahogyan várható volt, a tömbházak jól ellenálltak a sodró árnak, csak a földszinti lakások és berendezésük ment tönkre a sok helyütt menynyezetig emelkedő vízben. A konszolidált kisházak ugyancsak szerencsésen átvészelték az árhullámot. Ellenben tragikus a helyzet lent, a Maros közvetlen szomszédságában, Hídvégen, Remeteszegen, Szentkirályon, Szentannán, a mélyen fekvő részeken. Az összeomlott családi házak, a megsemmisült otthonok, a pusztulás látványa megrázó. Azon a szörnyű szerdán a fékevesztett ár itt halálos áldozatokat is szedett. A Maros-gát sértetlen. Zsilipjeit teljesen szabadra nyitották, kapuin szintkülönbség nélkül, egyenesben, mennydörgő harsogással rohant le a víz. Ma ismét kétméteres eséssel fut át itt a Maros. Az ipartelepek helyreállítása nagyobb gondot okoz, mint azt először hinni lehetett. A megfeszített munka, az egész országból ideáramló gyors segítség, szakemberek, elsősorban villanyszerelők érkezése érezhetően elősegíti a helyreállítást, de így is még napokba telik, amíg a legelemibb műszaki hibákat, elektromos komplex zárlatokat elháríthatják. A párt- és állami vezetőség nagyszabású intézkedései következtében Marosvásárhely közszolgáltatása egyre javul, a legtöbb negyedben folyamatos az áramellátás, bőségesen van ásványvíz. Csak az utóbbi két napban 120 000 liter borszéki víz érkezett. A járványmegelőzés egyik döntő feltétele ez. Pénteken 65 tonna kenyeret kapott a kereskedelem a szokásos napi 40 tonna helyett. A gyergyói és hévízi sütödék segítik Marosvásárhelyt. Ugyancsak pénteken tejet, sertés- és növendékhúst is árusítottak. Az egyik legsürgősebb feladat a mindent elborító, tengersok iszaptömeg eltakarítása. Az egyetemek és az iskolák diákjai, a lakosság soraiból toborzott önkéntesek ezrei dolgoznak az Alsóvárosban, a Carpati és az Ady lakónegyedben is. A katasztrófa után, a pusztulás árnyai között, mindenki az emberi összefogásban és a megfeszített munkában bízik. Románia nehéz napjai Az Előre című bukaresti napilapból kölcsönvett tudósítások Szatmár a nagy árvíz után Atomfegyvereket tartanak az amerikaiak Japánban? Juszaku Jaiama szocialista képviselő, a japán parlament felsőházának tagja kijelentette: bizonyítékai vannak arról, hogy az amerikaiak misavai támaszpontjukon atomfegyvereket tartanak. Jaiama bizonyítékul egy képet mutatott, amely egy tábláról készült. A tábla felirata az atomkisugárzás veszélyére figyelmeztet. A képviselő a képet „titkos úton” kapta az említett támaszpontról. — Az amerikaiak ezen a helyen négy FD-14 típusú repülőt tartanak, amelyeket atomfegyverekkel láttak el — állítja Jaiama. A képviselő úgymond a támaszpont egyik munkájával is beszélt, s úgy értesült tőle, hogy az amerikaiak 150 atombombát tartanak Japánban. Járványveszély az árvíz sújtotta román vidékeken A nagy esőzések következtében ismét kiöntötték a folyók Bukarestből jelenti a Tanjug. A nagy árvizek következtében Romániában tífuszveszély lépett fel. Az egészségügyi hatóságok elrendelték a 2—55 éves lakosok védőoltását. Az utóbbi 24 órában egyébként újabb nagy esőzések voltak néhány román tartományban, köztük Moldáviában és Bánátban, úgyhogy néhány árvíz sújtotta vidéken a folyók ismét kiléptek medrükből. Több helységből újból kikellett telepíteni a lakosságot. A Kárpátokban hó esik, s a hótakaró vastagsága helyenként eléri a 20 centimétert, a legmagasabb csúcsokon pedig a három métert is. A legújabb adatok arról szólnak, hogy az országban 750 000 hektár termőföld víz alatt van. Az újabb esőzés következtében nagyon nehéz elhárítani az áradások következményeit, s a gyorsan áradó folyók mentén újabb gátakat építeni. Vasárnap a román vállalatok nevrt tartottak pihenőt, valamennyiben az árvíz sújtotta lakosság javára dolgoztak. A legtöbb helységben folytatták a ruhanemű, ágynemű és más szükséges holmi gyűjtését a csaknem 5CO 000 kilakoltatott ember számára. (6) . Az utolsó kísérletet a Peruban 1864-ben összehívott Össz-Amerikai Kongresszus jelentette. Ez a kongresszus Európa felől súlyosan tornyosuló felhők árnyékában ült össze: 1861-ben ugyanis a spanyol korona visszafoglalta Santo Domingót, 1862-ben pedig Franciaország szállta meg átmenetileg Mexikót Történtek lépések ennek ellenére is a latin-amerikai integráció megteremtése irányában, ezek azonban egyelőre aláírt, de a gyakorlatba soha át nem került jegyzőkönyvek maradtak. Ezen a voltaképpeni szalmacséplések felbátorodva vetettek szemet a mind jobban megerősödő amerikai imperializmus bajnokai a Karib-tenger gyöngyszemére, az Antillák királynőjére, Kubára. Egy kubai a „zűrzavaros Észak” ellen Az Egyesült Államok már a XIX. század legeleje óta igényt tartott Kubára és minduntalan ajánlatot tett Spanyolországnak, hogy megveszi tőle, ahogyan a század folyamán megvásárolta a franciáktól Louisianát, a spanyoloktól Floridát, Oroszországtól Alaszkát... s ahogyan megszerezte — bár nem vétellel, hanem, mint láttuk, fegyverrel, véres háborúban — Mexikó tetemesrészét. Madrid azonban nem engedte ki a kezéből Kubát é s az igazsághoz tartozik, hogy a dolgot az Egyesült Államok sem szorgalmazta túlságosan egy ideig. A déli földbirtokos arisztokrácia ugyanis félt attól, hogy Kuba bekebelezése esetén vámmentesen áramlik majd be az USA-ba az olcsóbb kubai cukor, dohány és gyümölcs. Azonkívül az Egyesült Államokat az akkor még nála erősebb, Kubára szintén igényt tartó Anglia is szorongatta. Az 1861—1865. évi polgárháború eredményeképpen azonban az erőviszonyok az Egyesült Államokon belül a tőkések javára tolódtak el, és a Távol-Keleten lefoglalt, s a német vetélytárssal is mind jobban küszködő Angliával szemben is előretört az USA. Egyre szilajabban támadt fel hódító étvágya. Első falatként — földrajzi, stratégiai, de gazdasági jelentőségénél fogva is — Kubát és Puerto Ricót vette célba. Ezekben az években lépett a kubai történelem színpadára egy alacsony, törékeny férfi, aki teljes elszántsággal és kérlelhetetlenséggel igyekezett felvenni a harcot az USA Kuba elleni mesterkedéseivel szemben. Ezt a férfit, akit nemzete hamarosan az Apostol melléknévvel tisztelt meg, így hívták: José MARTÍ. Hazája fővárosában, Havannában látja meg a napvilágot 1853. január 28-án. 1868- ban már beleveti magát az ismét fellángoló függetlenségi mozgalmakba. Elfogják és felforgató tevékenység vádjával hatévi kényszermunkára ítélik. Ezt előbb Havannában tölti, később átszállítják a Fenyők szigetére — ott raboskodott csaknem 100 év múltán az Új Kuba megalapítója, Fidel Castro is — végül 1871-ben Spanyolországba száműzik. Innen megszabadulva Mexikóban telepszik le, de az ország hamarosan kiutasítja, nem akarván ujjat húzniSpanyolországgal. Marti ekkor végigvándorolja Közép-Amerika országait, ír, tanít és tanul, de sorra valamennyi állam persona non grata-nak minősíti és eltávolítja területéről. Harmincéves sincs, és már öt állam zsuppolta ki — éppen őt, aki ezeknek az államoknak és egész Latin-Amerikának a függetlenségéért küzd -minden szavával és tettével. Ettől a kényszertől űzve lép az Egyesült Államok földjére, és ott is marad egészen 1895-ig, a kubai függetlenségi háború megindulásáig-Marti az Egyesült Államok demokratikus hagyományai és intézményei iránt érzett csodálattal és lelkesedéssel lépett New York köreire — ám hamarosan egyre növekvő keserűséggel és riadalommal töltötte el az ottani valóság. Noha ismerte Marx nevét, akit a munka legnemesebb hősének nevezett, s egyben a kor legnagyobb gondolkodójának is, ő maga nem volt marxista, és az Egyesült Államok viszonyait is erkölcsi normákból kiindulva vizsgálta, tapasztalatait ezeknek mérlegére állította. Felháborította az USA dolgozó tömegeinek nyomora és a gazdagok féktelen fényűzése, a kultúra értékeinek és embereinek megvetése, s az, hogy a money-making — bármilyen eszközzel történt légyen is — a legfőbb ideál. Korának nagy sztrájkharcaiban szenvedélyesen állt a munkásság oldalára, s ostorozó megvetéssel fordult szembe a kibontakozó plutokrácia piszkos üzelmeivel. Felismerte, hogy az általa egykor ideálisan demokratikusnak vélt állam, amelytől a dolgozó milliók védelmét és jólétét várta, a bankárok és a gyárosok eszközévé és szabad vadászterületévé vált. Marti hovatovább mind mélyebben megundorodott az USA-tól, ahogyan egyik írásában nevezte: „a zűrzavaros Északtól”. Másutt ezt jegyezte meg: „A szörnyeteg odújában éltem, így hát velejéig ismerem”. S ennek a megismerésnek a jegyében értékelte át véleményét, ez döbbentette rá, hogy nem a spanyol birodalom Kuba igazi ellensége, hanem a „zűrzavaros Észak” — és ekkor adta ki történelmi jelszavát, amely a néhány évvel később kitört kubai függetlenségi háború zászlójának szent felirata lett: „Kuba legyen’ független — Spanyolországtól is, de az Egyesült Államoktól is!” Ettől kezdve Marti, a törékeny testű szellemi óriás, a függetlenségi harc fáradhatatlan szervezője és irányítója lett. 1891-ben megalapította a belső demokráciát szigorú fegyelemmel párosító Kubai Forradalmi Pártot, hogy hazáját megmentse az olyan rendezetlen forradalomtól, amely meglepetésszerűen tör ki, amelyet senki sem irányít. (Folytatjuk) . ШрГВЖНА O CRUZEIRO DO SUL-1 MAGYAR SZÓ A rák kórokozója japán rizstartalékban A japán mezőgazdasági minisztérium élelmezésügyi szakemberei közölték, hogy az utóbbi két év alatt fölhalmozott rizstartalékban fölfedezték a rák kórokozóját, a sterigmocitist. A kórokozót a Miagi tartomány tárolójában fölhalmozott rizstartalékban fedezték föl. Egy gramm rizsben átlag 1,7 sterigmocitist találtak. A Dél-afrikai Köztársaságban ennek kapcsán közölték, hogy a patkányokon végzett kísérletek bebizonyították, hogy a sterigmocitis májrákot okoz. A japán mezőgazdasági minisztérium élelmezésügyi bizottsága betiltotta 60 000 tonna takarmánynak szánt rizs eladását. Kedd, 1970. május 26. Világbéke A szobafogság útján Lionel Tiger kanadai tudós az általános világbékét a következő módon teremtené meg: „Zárják be azokat az államfőket egy kis szobába, akik háborút akarnak, és mindaddig tartják ott őket, amíg nem jutnak közös álláspontra. A harcias államfőket családjukkal együtt különítsék el a világtól. A zárkában ne legyen semmilyen ülőalkalmatosság és egészségügyi kellék sem. Ha az államfők hosszabb szobafogság után is háborút akarnak, valóban nyomós ok készteti őket a világviszonyok fegyverrel való rendezésére.” A kanadai tudós a „receptet” az UNESCO székházában ismertette a minap.