Magyar Szó, 1976. február (33. évfolyam, 45-58. szám)

1976-02-16 / 45. szám

Hétfő, 1976. február Ж Becsén: Megmaríul a gidaságfejlesztési Mlközösség Szójaüzem, szorozjéggyár, hőtőház közös eszközökből Többször elhangzott már, hogy Becse gazdasági fejlő­dése nem kielégítő. Kevés a foglalkoztatottság növelését elősegítő beruházás, a pénz­eszközök java részét a meg­levő létesítmények korszerű­sítésére fordították, kevés pénz jutott új kapacitások­ra. Ezt mindennél jobban bi­zonyítja az a tény is, hogy a foglalkoztatottak száma már évek óta ugyanazon a szinten van. A helyzeten mi­előbb változtatni kell, mert ha nem növekszik a foglal­koztatottság, visszafejlődés következhet be, minthogy a közterhek még nagyobb súly­­yal nehezednek a foglalkoz­tatottakra. A fejlődés lehetőségét min­denekelőtt az iparban keve­rik az illetékesek. Már most is számos olyan nyersanyag­gal rendelkezik a község, amelyek máshol kerülnek feldolgozásra, vagy pedig még hozzá sem láttak a ki­aknázásukhoz. Köztudomású az a tény is, hogy a nyers­anyagtermelés — elsősorban a mezőgazdasági termékekre gondolunk — csak a feldolgo­zó ipar arányos fejlesztésé­vel járhat a kívánt ered­ménnyel. Ezekről a tényekről a köz­ségi képviselő-testület végre­hajtó tanácsa és a társadal­mi-politikai szervezetek élü­kön a Kommunista Szövet­ség községi bizottságával és a községi Szakszervezeti Ta­náccsal, több ízben tárgyal­tak. Hogy kellő ütemben fej­lődhessen a község gazdasá­ga, vagyis megvalósulhasson az 1980-ig terjedő középtávú társadalmi-gazdasági fejlesz­tési tervben előirányzott be­ruházás, társítani kell a község eszközeit, s létre kell hozni a község gazdaságának gyorsabb ütemű fejlődését elősegítő önigazgatási érdek­közösséget. Az erre vonatkozó önigaz­gatási megegyezés tervezeté­nek nyilvános vitájáról és a megegyezés aláírásáról volt szó a KSZ-alapszervezetek titkárainak legutóbbi értekez­letén is. Elhatározták, hogy február 25-éig megtartják a nyilvános vitát, a megegye­zés aláírására pedig 27-én kerül sor. A terv szerint a község gaz­dasági munkaszervezetei évi jövedelmük 5 százalékát a nem gazdasági munkaszerve­zetek pedig a bruttó szemé­lyi jövedelem 1,5 százalékát fizetnék az érdekközösség­nek, és ugyancsak ide öm­­lesztené be eszköztöbbletét a többi nem gazdasági jellegű önigazgatási érdekközösség. Továbbá, a községi közös tar­talékalap eszközei is ide ke­rülnének. A tervek szerint az önigaz­gatási érdekközösségben 1980-ig 200 millió új dinár gyűlik össze, az előirányzott új termelési kapacitások be­ruházási költségei viszont előreláthatólag ennek az öt­szörösét teszik. Nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy a beruházást végző gaz­dasági szervezetek saját esz­közeikből ugyanekkora ösz­­szeget választhatnak ki, to­vábbá a tervezett beruházá­sokhoz a szélesebb társadal­mi közösségek is jelentős mértékben hozzájárulnak. Bankkölcsönre, sőt külföldi tőkebefektetésre is van kilá­tás. A középtávú fejlesztési terv szerint Becse község te­rületén felépül a szől­őfeldol­gozó üzem, a szárazjéggyár, a hűtőház, a szárított kony­hakerti vetemények gyár, a hidraulikus csövek gyára, a dísztégla gyár, ezenkívül kor­szerűsítik és bővítik a vágó­hidat. A felsorolt beruházá­sok 1640 munkahely megnyi­tását teszik lehetővé vagyis a következő öt esztendőben a jelenlegi foglalkoztatottak majd 20 százalékával növe­lik a munkaviszonyban le­vők számát. Az elmondottakból világo­san kitűnik, milyen nagy lé­pés előtt állnak Becse köz­ség dolgozói. A község gazda­ságának továbbfejlesztési üteméről határoznak. A gaz­daságfejlesztési érdekközös­ség megalakítása ugyanis egyedüli biztosítéka az elő­irányzott beruházási tervek megvalósításának, vagyis a fejlődésnek. Nincs helye az egyéni és a csoportérdeknek, össze kell fogni, hogy a fel­aprózott dinárocskákból mil­liók, a község gazdaságának ütemes fejlődését elősegítő biztos tőke legyen — szögez ■ték le a KSZ-alapszerveze­tek titkárai. Az alapszervezetekben ilyen légkörben indult meg az érdekközösség létrehozás­á­ról szervezett nyilvános vita is. LAJBER György Dél-Bánátban: Háromszázezer biztosítottra kiterjedő egészségügyi övezet Aszetótaitesi Etap 33 százalékát új létesítményekre fordítják • Két egészségügyi központ egy övezetben Az egészségügyi övezettek megalakítására vonatkozó előzetes tárgyalások során a bánátiak legjobbnak látták, ha két övezetet hoznak lét­re, az észak- és a dél-báná­tit. A dél-bánáti területein je­lenleg két tekintélyes egész­ségügyi központ működik, a verseei és a pancsovai, ez azonban nem zárja ki az ön­­igazgatási alapon történő egyesülést. Az egészségügyi övezet előkészítésére kinevezett kezdeményező bizottság Vaj­daságban a legelsők között dolgozta ki az övezet műkö­dését elősegítő társadalmi megállapodás tervezetét. Eszerint nyolc dél-bánáti község hozza létre az egész­ségügyi övezetet. Az egészségügyi érdekkö­zösségek és az egészségügyi munkaszervezetek összefogá­sának szükségessége főleg tavaly mutatkozott meg, amikor kiderült, hogy óriá­­si eltérés van egészségügyi ellátottság szempontjából a gazdaságilag fejlett és a fej­letlen községek között. Miként lehet ezt ellensú­lyozni? A pancsovai­ak hamarosan feleletet adtak erre a kér­désre. Nagyobb felelősségvál­lalással, az egészségügyi cé­lokra szánt eszközök bizo­nyos hányadának társításá­val. Ezt a pénzt előre meg­szabott feltételekkel szolida­ritási ala­pon használják fel a tagközösségek. A pancsovai javaslat ér­telmében, amelyet a többiek is elfogadtak, nyolc­ érdek­­közösség teljes bevételének 0,10 százalékát közös alapba helyezik azzal a kikötéssel, hogy ezt az elfogadott mér­cék alapján használják fel. Vagyis az ily módon megte­t­remteszt pénz 30 százalékát kizárólag egészségügyi léte­sítményekben orvosi felsze­relésre fordíthatják, 70 szá­zalékát pedig a fejletlen községek esetleges vesztesé­geinek fedezésére. A tavalyi, bevételt véve alapul, ez az utóbbi körülbelül 3 215 000 dinárt tesz. Ebből a pénzből az egészségvédelmi érdek­­közösség csak akkor része­sülhet, ha területén a bevé­tel nem éri el a tagközössé­­gek bevételi átlagát, a ki­adások pedig meghaladják az említett összeget. Jelenleg Dél-Bánátiban mind a bevételt, mind a ki­adásokat illetően, igen nagy az összevisszaság. Illetve úgyszólván ahány egészség­­védelmi érdekközösség van, annyiféle járulékkulcsot al­kalmaznak. Az egészségügyi alapjáru­lék arányszáma legalacso­nyabb a fejlett iparral ren­delkező Pancsovám, ahol a foglalkoztatottak bruttó ke­resetüknek 7 százalékát fize­tik betegségi biztosításra, Plandiáton és Fehértemplo­mon pedig 7,80 százalékát, Kovack­án és Alibunáron vi­szont 8,5 százalékát. Hason­ló az eltérés a földművesek által fizetett egészségügyi já­rulék arányszáma­­között is. Míg például a pancsovai és az opovói illetőségű földmű-,­ves kataszteri jövedelme után 200 dinárt fizetett éven­te, az alibunári 300 dinárt, a fehértemplomjaikat pedig 350 dinár fizetésére kötelez­ték. Az önálló foglalkozású dél-bánáti biztosítottak já­ruléka egységes volt, vala­mennyien 10,5 százalékot fi­zettek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ahol az emberek több egészségügyi járulékot fizettek, ott jobb betegellá­tást kaptak. Ellenkezőleg! A kisebb számú biztosítottal rendelkező közösségek ma­gukra maradtak, s előfordult, hogy egy-két súlyosabb be­teg kórházi költsége teljes bevételüket elvitte. A társadalombiztosító­ szol­gálat általában összevont adatokkal szolgál, s tudjuk, hogy az átlagba sok minden belefér. Alábbi példánk vi­lágosan rámutat arra, hogy a biztosított lakhelyüktől függően, illetve az egészség­­ügyi munkaszervezetek és az egészségügyi káderek meg­osztásától függően miképp vehette igénybe az egészség­ügy szolgáltatásait. Pancsován például, ahol egészen mostanáig a legala­csonyabb volt az egészség­­ügyi járulék, tavaly minden biztosított egészségvédelme átlag 2728 dinárba került, Kovinban 2400, Alibunáron mindössze 1900 dinár. Ha a nyolc községet vesszük ala­pul, akkor a biztosítottak egészségügyi kiadásai alig haladták meg a 2500 dinárt évente.­­ Ezen a területen a föld­művesek egészségvédelmére nagyon kevés jutott, a mun­­kásbiztosítottak­ kiadásainak alig egyötödét használták fel. Biztosítottanként mindössze 400—560 dinárig terjed az egészségügyi kiadás. A munkásbiztosítottak be­vételének 75—80 százalékát az egészségvédelmi kiadá­sokra fordítják, viszont a földművesek bevételének 95 százalékát elviszi a gyógyke­zelés, a gyógyszer és a kór­ház. Az ott feltüntetett arány­talanságok kiküszöbölése sürgeti az egy­séges dél-bánáti egészségügyi övezet létrehozását. Az új övezet Pancsova, Opovo, Kovacica, Korán, Ali­­bunár, Fehértemplom és Plandiate biztosított polgá­rainak jóváhagyásával jön létre, és a családtagokkal együtt körülbelül három­­százezer tagot számlál. Kö­zülük 196000 biztosított mun­kás, illetve nyugdíjas, több mint 100 000 földműves, és 2000 önálló foglalkozást űző személy. A megállapodás értelmé­ben —, amelyet a napokban írnak alá — a szolidaritási alapból azok az egészségvé­delmi érdekközösségek ré­szesülhetnek támogatásban, amelyek az átlagos egészség­­ügyi járulék begyűjtése után a tartalékalap felhasználásá­val sem tudják fedezni a kö­zösen elfogadott színtű egész­ségügyi kiadásokat SZABÓ Greelre MAGYAR SZÓ Szakküldöttségekre mm szükség (Folytatás az L oldalról) rés és felszólalás sem hang­zott el. — A gyakorlat követel­ményeként állítja elénk a sza­kküdöttségek megválasz­tását. Ott ugyanis, ahol egy alapküldöttség delegálja küldötteit az érdekközössé­gekbe, leggyakrabban nem eléggé hozzáértően vitatják meg a kérdéseket, az állás­pontok nincsenek egybehan­golva, és nem tükrözik a dol­gozók széles rétegeinek óha­ját. Szükség mutatkozik te­hát külön szakküldöttségek megalakítására mind az öt érdekközösség számára.­­ Országszerte nagyobbá­­ra a szervezési kérdés meg­oldása foglalja le a küldött­ségeket. Még mindig igen sok a megoldatlan szervezé­si kérdés. A rendszer lánc­szemei nincsenek kellően egybekapcsolva, sem a tár­sult munka dolgozói és a küldöttségek között, sem a küldöttség és az érdekközös­ség között nincs kellő együtt­működés. Emiatt a társult munka dolgozói még nem befolyásolják és követik a közszükségletekre szánt di­nár útját és sorsát; sem az érdekközösségben, sem a képviselő-testületben, nem jut még teljes mértékben ki­fejezésre a dolgozók széles rétegének óhaja. Ebből az­után igen sok probléma adó­dik, mint például: — A munkacserére irá­nyuló első próbálkozások jelzik, hogy egyre jobban ki­éleződik a pénzelők és a tár­sadalmi szolgáltatást végző dolgozók között, a jövede­lemszerzésben fennálló ellen­tét. Ma még ugyanis csak a megszavazott és a begyűj­tött járulék elosztásán vias­kodnak az érdekközösség küldöttei. Mindenki arra tö­rekszik, hogy minél nagyob­bat törjön magának a ka­lácsból, nem pedig arra, hogy a kalács nagyobb legyen. Más szóval: el kell érni azt a fokot, hogy a pedagógusok a termelés és a tudomány fejlettségi fokához és távla­taihoz idomítsák az oktatási programot, hogy mind a pe­dagógusok, mind az egész­ségügyi dolgozók és mások is arra törekedjenek, hogy minél képzettebb, minél egészségesebb generációk ke­rüljenek a termelésbe, akik tudásuk és munkaszokásaik alapján fokozzák a termelé­kenységet, s évről évre na­gyobb jövedelmet érnek el, így lesz nagyobb a kalács, így folyik be több pénz­ az érdekközösségek pénztárába, ahonnan mindenki hozzájá­rulásának megfelelő mérték­ben részesül. Sajnos, az ilyenfajta közös érdekektől még messze vagyunk. A ré­gi költségvetési logika még súlyos teherként nehezedik az érdekközösségekre. A vitában ezenkívül még két lényeges kérdés merült fel, éspedig: A helyes tájékoztatás hiá­nya. Hangsúlyozták, hogy a mostani formális, egyoldalú és maradi tájékoztatás he­lyett korszerű, tudományos alapon kell megszervezni a tájékoztatást. A kialakult vé­lemények alapján a mostani tájékoztatási rendszer miatt a küldöttségek inkább ob­jektumai, mintsem részesei a döntéshozatalnak. A másik kérdés a küldöt­tek képzése. A régi iskolai oktatási módszer nem meg­felelő erre a célra. A kül­dött ne a munkásegy­etem különféle tanfolyamain tájé­kozódjon a feladatokról, ha­nem a mindennapi gyakor­latban előállt kérdések meg­vitatása útján. Csakis a gya­korlat által felvetett kérdé­sek megoldásáról tanulhat az ember, csak így tud véle­ményt nyilvánítani, dönteni. Végül képviselőházi kül­döttrendszer fogyatékosságai közé sorolták a hatáskörök elhatárolásának hiányát, a­­ fölöslegesen ismétlődő vagy megkétszerezett vitákat a ha­szontalan idők­ötést és a fe­lelősség kiélezésének hiá­nyát. Lehet, hogy ez a találko­zó nem so­k újat hozott. De a tapasztalatcsere, az elem­zések egybehangolásai, egyöntetű álláspontok kiala­kítása szempontjából min­denképpen hasznosnak bizo­nyult. VARGA Matild Eredményes év Több mint hatvanezer fiatal a Népi Technika szakosztályb­an Elkészült a vajdasági Né­pi Technika tavalyi tevé­kenységének mérlege. Szin­te lehetetlen felsorolni azt a sok-sok különféle szemlét, versenyt, amelyen tagjai részt vettek. Tavaly e szervezetben je­lentős szervezési változások történtek, öt községben, Sza­bad­kán, Verbászon, Kulán, Zomborban és Rumán ön­­igazgatási érdekközösségek alakultak a műszaki kultúra továbbfejlesztése végett. A Szocialista Szövetség Tar­tományi Választmányának külön szakosztálya foglalko­zik a testnevelés és a mű­szaki kultúra kérdésével. A Népi Technika legfőbb szer­ve, a tartományi tanács ta­valyi kiváló munkájáért kitüntetésben részesült Az elmúlt évben több tanács­kozást tartottak a szervezési kérdésekkel kapcsolatban, erősödött az együttműködés a Népi Technika községi ta­nácsai és a szakegyesületek között. Az 1975. év versenysoro­zatát a pancsovai szemle nyitotta meg májusban. Több mint 1500 fiatal mo­dellező versenyzett itt, fel­ölelve a Népi Technika min­den tevékenységi ágát. Szá­mítások szerint 80 000-ren kísérték figyelemmel ezt a látványos tudáspróbát. Ta­valy szeptemberben tartot­ták meg Versecen a trak­torosok versenyét. Szántás­ban mérték össze tudásukat. Tartományunk 23 községé­ből 180 versenyző vett részt rajta. Ugyancsak szeptember­ben volt Újvidéken a fém­munkások vetélkedője 300 részvevővel. Ez alkalomból először sikerült szakelőadá­sokat is szervezni számukra. A Vajdasági Népi Technika a Partizánút és a palicsi munka­akciók fiataljai szá­mára tanfolyamokat szervez­tek. Több mint 1000 brigád­­tag vett részt a fotó-, a gépkocsivezetési és más tan­folyamokon. A diákszövetkezetek kér­dése is napirendre került. Tavaly egyébként mintegy száz technikatanárt készítet­tek fel a fiatalokkal való munkára. Tevékenykedésük sikeres volt, több moderező­­egyeszüet nyílt s a diákok szép számban kapcsolódtak be a munkába. Kitten kell szetzni a szakegyesületek te­vékenységéről. A két egye­­sületnek­ több mint 60 000 tagja van. A rádióamatőrök, a kerékpározók, az autóve­zetők és a többi szakosztály tagjai jelentős eredményeket értek el ,. a szövetségi és a tartományi versenyeken. Cs. Zs. S. oldal Ivan Generálié festmé­nyei ismét közönség előtt A hlebinei Képzőművésze­ti Galériában tegnap meg­nyílt Ivan Generálié világ­hírű jugoszláv naiv festő képkiállítása. A tárlatot Bo­ris Kelemen, a zágrábi naiv festők képtárának az igaz­gatója nyitotta meg. A meg­nyitó jelentős művelődési esemény, annál inkább, mert Generálié két év után most ismét közönség előtt szere­pelt Hlebine után az alko­tásokat Zágrábban és a kör­nyező városokban is bemu­tatják. Ezúttal emlékeznek meg Ivan Generálié munkál­kodásának 45. évfordulójá­ról. így talán kifizetődik az áll­attenyésztés...

Next