Magyar Szó, 1976. május (33. évfolyam, 119-132. szám)
1976-05-01 / 119. szám
1976. ápr. 30., május 1. N Egység az önállóság alapján Az el nem kötelezettség és a proletár nemzetköziség apjainkban két történelmi és sorsdöntő feladattal kell megbirkózniuk a világ haladó mozgalmainak. Az egyik: meggyorsítani a fejlődést azokban az országokban, amelyekben győzött a szocializmus, felzárkózni a legfejlettebb nyugati országok mögé, a fejlődő országokban pedig elérni a fejlettségnek egy magasabb fokát, amely szavatolja az elmaradottságból fakadó legégetőbb kérdések megoldását. A másik: győzelemre vinni az új társadalmi rendszert a legfejlettebb országokban is. A választ a történelmi kérdésekre három erő dialektikus kölcsönhatása adhatja meg. Ez a három erő: a szocialista országok, a nemzetközi munkásmozgalom és a felszabadító mozgalmak. Napjaink mainden kérdését a többi között a proletár nemzetköziség kérdését is, ebből a kölcsönhatásból kiindulva kell vizsgálni. A szocializmus - világfolyamat A szocializmus csak napjainkban vált világfolyamattá. Marx idejében, sőt az októberi forradalom korszakában is a nemzetközi munkásmozgalom és ezzel a szocializmus — mint eszme és gyakorlat — hatása csak a fejlett kapitalista országokra, tehát úgyszólván csak Európára és Észak- Amerikára korlátozódott. Most hatása kiterjed az egész világra, úgyhogy a szocializmus valóban nem ismer határt, amivel velejár az is, hogy a szocializmus ilyen világfolyamattá válása új mozzanatokat visz a szocialista erők közti viszonyba is, és az új társadalomért vívott harc, az új társadalom építésének rendkívüli formagazdaságát hozza létre. A szocializmus világfolyamattá válásának objektív alapja a gyarmatbirodalmak szétesése, vagyis az, hogy a gyarmatbirodalmak megszűntek és az egykori gyarmatokból önálló, független államok jöttek létre. Aszubjektív alapot pedig az el nem kötelezettség mozgalmának jelentkezése adta meg, mivel ez a mozgalom ideológiailag is új elemeket vitt a világ átalakításáért, a társadalmi átalakulásért vívott harcban. Már azzal is, hogy a mozgalom olyan célokért küzd, amelyek megteremtik a feltételeket a szocializmus világfolyamatának érvényesüléséhez. Tulajdonképpen már a békéért vívott harc is küzdelem ezekért a feltételekért, méghozzá kettős értelemben. Egyrészt, hogy a felszabadult, önállóvá vált államok a belső fejlődésre összpontosíthatják erőiket, másrészt, hogy elejét vegyék a kapitalizmus, az elavult társadalmi struktúrák kísérletének, hogy háborúval vezessék le, hárítsák a fejlődő országokra a kapitalista társadalmi rendszer belső problémáit, hisz nem vitás, hogy az atomháború képtelensége máris belső társadalmi következményekkel jár — és később még inkább azzal fog járni — a kapitalista társadalmi rendszeren belül. Még lényegesebb mozzanata az el nem kötelezettség mozgalmának a harc az igazságosabb, kizsákmányolás mentes gazdasági világrendszerért. Ez egyrészt a kizsákmányolt népek küzdelme a kizsákmányolás ellen, másrészt kísérlet arra, hogy kikényszerítsék a kapitalizmus átalakulását, még azt is szem előtt tartva, hogy a fejlett országok munkásosztályát is megfertőzte, a szocializmusért vívott harcot lényegesen befolyásolta az, hogy a fejlett országok munkásosztálya is objektíve, a Marx által felfedezett törvényszerűségek hatása folytán, maga is a fejlődő országok kizsákmányolója lett. Ezt a kettős célt — a békéért és az igazságosabb gazdasági viszonyokért vívott harcot — fogja össze az önállóságért, a függetlenségért vívott küzdelem. Így lesz lényeges, társadalmi átalakító erő még az is, hogy ezek az országok önálló föllépésre és egyenrangúságra törekszenek a nemzetközi viszonyokban. Ez ugyanis a feltétele annak, hogy leküzdjék a külső beavatkozás minden formáját, a fejlődésüket megkötő külső érdekek hatását társadalmi feltételeinknek megfelelő megoldásokat válasszák, lehetővé tegyék, hogy az elmaradottságból és a gazdasági problémákból fakadó belső feszítő erők a társadalmi átalakulás útjára vigyék ezeket az országokat. Egyenrangú szocialista országok együttműködése A szocialista országoknak, mint a szocializmus másik lényeges erejének, szintén alkalmazkodniuk kell ahhoz, hogy az önállóságért és az egyenrangúságért vívott harc ilyen lényeges helyet kapott a világ társadalmi átalakulásáért vívott harcban és a társadalmi fejlődésnek ilyen döntő komponensévé vált. Saját fejlődésükkel lehetővé kell tenniük az általános, a gazdasági fejlődés felgyorsítását, amely csökkenti, majd megszünteti a lemaradást a legfejlettebb kapitalista országok mögött. E gyorsuló fejlődés nélkül a szocializmus csak a szegénység igazságosabb elosztása lenne. A gyorsuló fejlődéssel viszont a szocializmus valamennyi fejlődő ország számára megadhatja az elmaradottság leküzdésének távlatát. Másrészt a szocialista országok között olyan viszonyokat kell megteremteni, amelyek a legteljesebben megfelelnek az államok önállóságának és egyenrangúságának. Az egyes szocialista országon belül pedig a legdemokratikusabb belső társadalmi viszonyokat, az öntudatra ébredő tömegeknek legjobban megfelelő viszonyokat kell megteremteni. Ez a követelmény tűzte napirendre a proletár nemzetköziség új értelmezését is a szocialista országok és a munkáspártok közötti viszonyban. Az újonnan felmerült problémák hatására a Szovjetunióban is újra értelmezték a nemzetköziség fogalmát. Gyakorlatban azonban még kísért a régi felfogás, amely az internacionalizmust egy ország vagy egy párt iránti hűségként értelmezi, vagy pedig a tömb szempontokra szűkíti le. Központ nélküli nemzetközi munkásmozgalom Ide kapcsolódik a munkáspártok közötti viszony is. Közismert, hogy Sztálin 1943-ban azért oszlatta fel a III. Internacionálét, mert attól tartott, hogy megzavarja a Hitler-ellenes koalíción belüli összhangot. Indokolásként azonban lényeges dolgot kellett elismernie: a kommunista pártok annyira megerősödtek, hogy most már önállóan alakíthatják politikájukat, és a társadalmi harc feltételei és körülményei annyira eltérőkké váltak, hogy egy ilyen központ nem is lehetséges. Mivel ennek elismerését csak a pillanatnyi állami politika diktálta, a III. Internacionálé felosztása valójában nem fejezte be, hanem csak elindította a harcot e két tény elismeréséért a nemzetközi munkásmozgalmon belül. Ezért kísérték a munkáspártok közötti viszony alakulását egyrészt a kísérletek arra, hogy a munkáspártok valamilyen központnak rendeljék alá, határt szabjanak egyenrangúságuknak, másrészt a harc az önállóság és egyenrangúság érvényesítésért. Közismert, hogy Jugoszláviának a Tájékoztató Irodával támadt viszálya mögött is a pártok és országok önállóságáért és egyenrangúságáért vívott harc állott, sőt még a szovjet—kínai viszály mögött is meghúzódik a régi módon felvetett kérdés: hol van és hol legyen a nemzetközi mozgalom központja? Most újabban a legnagyobb nyugat-európai kommunista pártok — az olasz, francia, spanyol stb. párt — csak ismét felvetette az önállóság és egyenrangúság kérdését. Ezek a pártok ugyanis úgy mérték föl, hogy egy fejlett kapitalista országban a kommunista pártok csak úgy harcolhatnak eredményesen a társadalmi átalakulásért, ha eleget tesznek két föltételnek. Egyrészt annak, hogy kifelé önállóak, mert csak ezzel válnak képessé arra, hogy alkalmazkodjanak a sajátos föltételekhez, de ezzel válhatnak alkalmassá arra is, hogy a nemzeti függetlenség gondolatát, a külső beavatkozás elleni harcot társadalmat átalakító erővé tegyék. Másrészt annak, hogy összefogják a belső társadalmi erőket, a legszélesebb körű belső társadalmi összefogást, minden haladó erő egységét teremtsék meg, ami eleve kizár minden függőséget valamilyen külső, kötelező álláspontok megszabására felhatalmazott központtól. A társadalom átalakulásáért a fejlődésért vívott harc így tette nyilvánvalóvá, hogy a proletár nemzetköziség alapja az önállóság, függetlenség, egyenrangúság az országok és a forradalmi mozgalmak közti viszonyban, s minden egyes párt és mozgalom joga, hogy maga alakítja ki saját politikáját és ezen az alapon keresse az érintkező pontokat, az egyenrangú együttműködés lehetőségeit a többi országgal és mozgalommal, mert végeredményben minden párt elsősorban saját népének és munkásosztályának tartozik felelősséggel. Bálint István Hatalmas tömegek sorakoznak fel a nyugat-európai kommunista pártok mögé i ||Л II >4111111 <1■ ■111 ill li I I IMlI 11I I I > I li I la ■ MAGYAR SZÖS. oldal A hét portréja Marcelino Camacho A MUNKÁSBIZOTTSÁGOK (Comisiones Obreras) a spanyol munkásosztály harci formájaként 1956 óta léteznek. A hivatalos fasiszta szervezetek ellen és ,a munkásosztály érdekeiért harcolnak. Jóllehet illegálisan működnek, mégis nagy befolyást gyakorolnak a spanyol dolgozókra, és tényleges hatalmi tényezőt jelentenek. A munkásbizottságok vezetői ellen alkalmazott megtorlások sem tudták gyengíteni befolyásukat. . Hét évvel ezelőtt meghirdetett programjuk szerint a fasiszta rendszer megj döntése a legfontosabb és ennek leghatékonyabb eszközének az általános sztrájkokat tekintették. A Spanyol Kommunista Párttal együtt nagy szabású tömeges sztrájkokat szerveztek Franco uralkodása idején, 1962-ben, 1964- ben, 1968-ban, 1969-ben és 1970-ben. A Kommunista Pártnak vezető szerep jut a munkabizottságokban és a különféle akciók szervezésében. Ezeknek az illegális munkásszervezeteknek a vezetője és egyik legtekintélyesebb alapítója Marcelino Camacho 58 éves gyári munkás. Életének utóbbi három évtizedét, kisebb-nagyobb megszakításokkal, perekben, bírósági tárgyalótermekben és a fasiszta rezsim börtöneiben töltötte. A Caudillo halála után az országban sok minden megváltozott, de a politikai elítéltek, köztük a neves munkásvezető számára jóformán semmi. A Franco tábornok halála óta eltelt fél év alatt Marcelino Camacho már másodszor került rács mögé 20—30 elvtársával együtt, nem számítva azt, a mintegy 2000 politikai foglyot, akikre nem vonatkozott János Károly király „általános” amnesztiája. — A börtönkofferomat ki sem csomagoltam — mondta nemrégiben. — A harc folytatódik. Spanyolország mindaddig nem lehet demokratikus ország, amíg léteznek francoista törvények és francoista intézmények. A nép ezt tudja és nem hajlandó tovább ölbe tett kézzel várni. Fenti kijelentésből és a külföldi újságoknak adott interjúból is a sokat szenvedett munkásvezető eltökéltségére, kitartására lehet következtetni, aki mindig hűr maradt elveihez, s akit semmiféle erő, a börtönbüntetések, a megaláztatások és a kínzásért sem tudtak eltéríteni meggyőződésétől. Le tudtak győlni, de nem tudták meggyőzni — írta 1936-ban, a köztársaság megdöntésekor Miguel de Unaтрипо humanista spanyol költő. Le sem győzhettek és meg sem győzhettek, vallják most Camachóék. S. L Marcelino Camacho A tartalmoasabb nemzetközi epitimiülés felé Vajdaság külföldi kapcsolatai KÖZTUDOMÁSÚ, hogy éppen az új alkotmányos alapelvek kínálnak lehetőséget arra, hogy a többi szocialista köztársasággal és tartománnyal együtt Vajdaság SZAT is aktív részese legyen a JSZSZK külpolitikája alakításának és valóra váltásának, továbbá hazánk nemzetközi együttműködésének. Önként felvetődik a kérdés, miben nyilvánul meg mindez, s tartományunk a gyakorlatban hogyan járul hozzá a külfölddel folytatott egyetemes és országos szintű politikai kapcsolatokhoz és együttműködéshez. Tartományunk mindenekelőtt az említett, s alkotmány szavatolta körülmény folytán globálisan egy másik célkitűzés, éspedig külpolitikánk társadalmasításával összhangban a külföldi kapcsolatok községi, sőt vállalati szintre való lebontásával is elősegíti hazánk nemzetközi téren kifejtett politikai és gazdasági tevékenységét. Tartományi szinten választott képviseleti szerveink illetékes bizottságai — mint például Vajdaság SZAT Képviselőháza külügyi és nemzetközi kapcsolatok bizottsága, továbbá Vajdaság SZAT Képviselőháza Végrehajtó Tanácsának a külföldi kapcsolatok bizottságai révén lefelé é® felfelé, tehát egyrészt a községek, másrészt a szövetségi szervek felé egyaránt összehangolják tartományunk külfölddel folytatott kapcsolatait és együttműködését. Az együttműködés különböző, de egymástól nem eltérő vonalon érvényesülő megnyilvánulásai, konkrét formái esetenként különböző „súllyal” vannak jelen tartományunk és a külföld kapcsolataiban. Mire gondolunk? Ha a külfölddel való kapcsolatok politikai vonatkozásáról esik szó, ennek — a soknemzetiségű Vajdaság sajátos helyzeténél és történelmi múltjánál fogva — nyilván nagy jelentősége van, elsősorban a szomszédos országok felé. A világ többi országával főképp gazdasági és kulturális, valamint árucsere-forgalmi kapcsolatokat tart fenn tartományunk, ami korántsem jelenti azt, hogy az együttműködés valamelyik megnyilvánulása szükségszerűen a másik rovására kell, hogy bővüljönés erősödjön. AMi A TARTOMÁNYUNK ÉS A SZOMSZÉDOS ORSZÁGOK közötti politikai együttműködést illeti, figyelemre méltó, hogy a 44 község közül 36 tart fenn községi szintű kapcsolatokat a szomszédos országok megyéivel. Gazdasági téren megnyíltak a lehetőségek a kooperáció és a szakosítás, tehát az együttműködés fejlettebb formái előtt is, nem beszélve a fellendülő ,kishatárforgalomról, amely szintén gazdagítja a tartománynyal határos országokkal való együttműködésünket. Vajdaság és a külföld együttműködésében az elkövetkező ötéves tervidőszakban megkülönböztetett figyelmet szentelnek a gazdasági kapcsolatok elmélyítésének, mindenekelőtt a kőolaj- és gázkitermelés, a petrokémia, agráripar és építőipar terén. Nem mellékes, hogy Vajdaság a legkorszerűbb technológia alkalmazásában figyelemre méltó tapasztalatokkal rendelkezik, ami természetesen elengedhetetlen feltétele a külfölddel folytatott sikeres gazdasági együttműködésinek. Az el nem kötelezett és fejlődő országokkal kapcsolatban tartományunk igazodik azokhoz a szövetségi színtű törekvésekhez, amelyek az ezekkel az országokkal való együttműködést szorgalmazzák, ezt a kapcsolatot némiképp érzékeltetik az alábbi példák is. Iránba 3 330 000 dollárért arató cséplőket szállítottunk, kisebb tételben pedig Líbiába, Szudánba és Ghánába. A tartományi hajógyárak több mint 30 millió dollár értékű megállapodást kötöttek Líbiával és Irakkal vontatók és uszályok szállításáról. A pancsovai UTVA 1 300 000 dollár értékű terméket adott el Iraknak, Gaborinak, Líbiának és Zambiának. A húskivitel terén termékeinek minőségével és a szerződések szigorú betartásával eredményesen helytáll a nigériai piacon az újvidéki Koprodukt, de tartoményünk külfölddel folytatott gazdasági együttműködésében kiemelkedő helyet foglal el az adai Potisje, a Duna—Tisza—Duna Vízgazdálkodási Vállalat, a pancsovai Vegyipari Kombinát, az újvidéki Agroindustrja és Agrovovjodina, a kulai Istra, a Stara Pazova-i Lifam és a szabadkai Sever is, hogy csak néhányat említsünk. MINDEZ ARRA MUTAT, hogy Vajdaság az alkotmányos alapelvek gyakorlati érvényesítésében már eddig is jelentős eredményeket ért el a nemzetközi, politikai, gazdasági, kulturális, továbbá árucsere-forgalmi együttműködésében, s hatékonyan hozzájárult az egyetemes jugoszláv külpolitika tartalmasabbá és sokoldalúbbá tételéhez. Varga István