Magyar Szó, 1976. június (33. évfolyam, 164-178. szám)
1976-06-16 / 164. szám
2. oldal AASZ-értekezlet Santiagóban hí emien tagokról - két mércével Pinochet nem enged nemzetközi bizottságot Chilébe . Nézetkülönbségek más kérdésekben is Az Amerikai Államok Szervezetének értekezletén részvevő 24 ország képviselői nem tudnak egyetérteni az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó határozat megszövegezésében. A vita hétfő este az emberi jogokat semmibe vevő chilei rezsim elítélésekor tört ki. Venezuela, Ecuador, Kolumbia, és Honduras képviselői ugyanis, felszólították Pinochet tábornok juntáját, hogy tartsa tiszteletben az emberi jogokat, bocsássa szabadon a politikai bebörtönzötteket, engedélyezze, hogy az AÁSZ bizottságot küldjön a helyszínre, a terrorról és a diktatúráról szóló hírek ellenőrzésére. Pinochet tábornok nem , volt hajlandó eleget tenni a felszólításnak, s olyan határozat elfogadtatására törekedett, amely felhatalmazta volna a chilei rezsimet olyan intézkedések foganatosítására, amelyek célja állítólag, az emberi jogok teljes tiszteletben tartása. Az AÁSZ ülésszakának június 18-án kell befejeződnie a két Amerika viszonyára vonatkozó néhány határozat elfogadásával. A jelek szerint más vitás kérdés is felmerült. Az ülésszak két tényre hívta fel a figyelmet. először, hogy a két Amerika viszonyának kulcsproblémái rendezetlenek, másodszor pedig, hogy Latin-Amerika politikailag nem egységes. Előreláthatólag további erőfeszítéseket tesznek a kompromisszumok feltárására a panamai csatorna övezetének ügyében, az USA külfölddel való kereskedelmi törvényének a megváltoztatásában, a Kuba iránti álláspontban, az AASZ alapszabályának reformjában, a multinacionális társaságok ügyvitelére vonatkozó erkölcsi kódex kidolgozásában. Lima: Megkönnyebbülés Bordaberry bukása után Peruban nagy megkönnyebbüléssel fogadták Juan Bordaberry uruguayi diktátor bukásának hírét. Noha nem táplálnak olyan illúziókat, hogy Bordaberry távozása Uruguayban radikális változásokat eredményez. Morales elnök katonai kormányának magas rangú tisztségviselői hangsúlyozzák, hogy az uruguayi diktátor távozásával nem fenyeget többé az a veszély, hogy Uruguayban sötét fasiszta diktatúra lesz úrrá. Hasonló hangnemben írnak a lapok is. • Az El Comercio című perui napilap nem leplezi afölötti örömét, hogy a latin-amerikai színtérről eltűnt az egyik legsötétebb politikai figura. A lap hírmagyarázója azt állítja, hogy az uruguayi változáshoz az amerikaiaknak is közük van. Az El Comercióhoz hasonlóan több lap is arra céloz, hogy hasonló változások lehetségesek egy másik országban is. Az újságok érthetően nem nevezik meg, melyik országra gondolnak, de minden jel szerint Chiléről van szó. Indiai—szovjet kapcsolatok Közös fellépés az erőszakkal szemben Maradnak a szovjet hadihajók az Indiai-óceánon A Delhi és Peking közötti javulás nem árt India és a Szovjetunió viszonyának Indira Gandhi asszony, India miniszterelnöke hétfő este visszatért Delhibe hatnapos szovjetunióbeli látogatásáról. Indira Gandhi hangsúlyozta, hogy Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP főtitkárával és más szovjet tisztségviselővel folytatott tárgyalásaimég inkább megszilárdították a két ország kapcsolatát, s újabb lehetőséget tártak fel a gazdasági együttműködésre. Az indiai sajtó tegnap nagy teret szentelt a hétfőn Delhiben és Moszkvában egyidejűleg közzétett közös nyilatkozatnak, amelyben a két ország felszólítja a világ valamennyi államát, hogy a nemzetközi viszonyokban tartózkodjon az erőszak alkalmazásától. A megfigyelők rámutattak arra a tényre, hogy a Szovjetunió, mint a közelmúltban már néhányszor most is támogatta India el nem kötelezett politikáját. A hírmagyarázók felhívják a figyelmet arra, hogy a közös nyilatkozat üdvözli Indiának és Pakisztánnak a diplomáciai kapcsolat felvételéről május 14- én kötött megállapodását. A nyilatkozat kedvezőnek ítéli, hogy a kontinens valamennyi országnak kapcsolata javult, s a megfigyelők szerint ez közvetett módon azt jelenti, hogy megkezdődött India és Kína viszonyának normalizálása, ez nem lesz befolyással India és a Szovjetunió kapcsolatára. Indiában nagyon, jelentősnek tartják, hogy a Szovjetunió teljes mértékben támogatta Delhi álláspontját az Indiai-óceán kérdésében. A kommentátorok megítélése szerint nagy súlyt fektettek a megfogalmazásra, a közös nyilatkozat, ugyanis elítéli a külföldi katonai támaszpontok felállítását, ugyanakkor nem ellenzi a külföldi hadihajók jelenlétét. Néhány megfigyelő ezt úgy magyarázza, hogy hallgatólagosan tudomásul vették, hogy az Indiai-óceánon továbbra is szovjet hajók tartózkodnak, a mind nagyobb számú amerikai romboló és atomtengeralattjáró ellensúlyozására. Delhi meggyőződése, hogy a Szovjetunió hajlandó hazarendelni az Indiai-óceánról hadihajóit, de ezt most még nem tudja megtenni az amerikai flotta ott-tartózkodása miatt, különös tekintettel arra, hogy az USA Diego Garcián bővíti tengeri és légi támaszpontját. I. (27) Mint marxista és az ember jobb és szebb életének harcosa. Tito az el nem kötelezett országok belgrádi értekezlete óta korunk még egy nagy feladatára, még egy nagy problémájára rámutatott. A nincstelenség. Az egyenlőtlenség a múlt e hátrahagyott örökségének leküzdésére. Ezeket a problémákat mindeddig szinte alig említették. Az el nem kötelezett országok algíri csúcsértekezletén Tito hangsúlyozta, hogy a fejlődő oszágok helyzete a fejlett államokhoz képest tovább romlik. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokban uralkodó struktúrák, amelyek az egyenlőtlenségre épültek nem kínálnak megfelelő feltételeket, de lehetőséget sem arra, hogy ezeket a problémákat gyorsabban meg lehessen oldani. Ismeretes, hogy a világ lakosságának 70 százaléka a világ összjövedelmének csupán 15 százalékával rendelkezik, ez azt jelenti, hogy a jövedelem legnagyobb része az emberiség óriási többségének hatáskörén kívül esik. Afrika és Ázsia egyes országaiban éheznek az emberek, és becslések szerint egymilliárd embernek alig van mit ennie. A fejlődő országok érdekeit nem veszik figyelembe. Gyakran őket hibáztatják azoknak az intézkedéseknek a negatív következményeiért, amelyeket az iparilag fejlett államok foganatosítanak gazdasági és pénzügyi téren, s amelyek miatt a fejlődő országokat közvetlen károsodás éri. Nem vonakodnak egyes fejlődő országok természeti kincseire vonatkozó szuverenitásának durva megsértésétől sem. Továbbra is fennállnak a gazdasági függőség és a neokolonialista viszonyok különféle formái. Az iparilag fejlett országokban nem tanúsítanak elegendő megértést a fejlődő országok problémái iránt. Két év telt el azóta, hogy elfogadták a nemzetközi fejlesztés stratégiáját, mégis sok iparilag fejlett állam mind a mai napig nem hajlandó valóra váltani... Ezek a viszonyok napjainkban az erősebb és fejlettebb országok előnyjogain és monopolhelyzetén alapszanak. A kevésbé fejlett országok eközben kizsákmányolásra és lemaradásra vannak kárhoztatva. Szüntelenül csökkennek az iparilag fejlett államok által a fejlődő országokban eszközölt beruházásai különösen ha szem előtt tartják az ipari államok állandóan növekvő össznemzeti termelését. A fejlődő országok külföldi adósságai máris 84 milliárd dollárra rúgnak, és a tartozások törlesztése felemészti devizajövedelmük legnagyobb részét... A technológia fejlődésejó kiindulópontul szolgál a gazdasági lemaradás és a szegénység felszámolásához. Ugyanakkor azonban teljes mértékben megnyilvánul a jelenlegi nemzetközi gazdasági viszonyok minden hátránya, ha ezeknek a lehetőségeknek a valóra váltásáról van szó. Elérkeztünk ahhoz az abszurd helyzethez, hogy a tudomány látványos eredményei egyrészt az ipari, másrész a fejlődő országok között tátongó szakadék további elmélyülésének tényezőjévé válik, így például az atomenergia békés célú felhasználása is mindinkább az országok szűk körű csoportjának monopoljává válik. Ha ez a monopolhelyzet nem szűnik meg, sok nép gazdasági függősége még kifejezettebbé válik. Tito jól tudja, milyen nehéz úton haladt Jugoszlávia ez alig három évtizedes idő alatt. Népeinek a legnagyobb lemondással és a legnagyobb áldozatokkal kellett újjáépíteni és kiépíteni a háborúk során lerombolt s elpusztított országot. Ezenkívül egyes időszakokban súlyos külső nyomásokat kellett kiállnunk, és viselnünk kellett a nemzetközi gazdasági viszonyok rendszerének következményeit, amelyek az iparilag fejlett és erős országokat részesítették előnyben az elmaradott államok rovására. Napjainkban Jugoszlávia a fejletlen és elmaradott országból az egyik legfejlettebbek közé emelkedett a fejlődő országok sorában. Tito éppen ezért hivatkozik az el nem kötelezett országok erejének mozgósítására, annál inkább, mert ezek az államok kimeríthetetlen nyersanyag és energiaforrásokkal rendelkeznek, s közülük némelyek jelentős pénzeszközök birtokában is vannak. „Törekednünk kell arra, hogy ezeket a lehetőségeket a legcélszerűbb módon, egyenrangú és hasznos együttműködéssel aknázzuk ki, és az iparilag fejllett államokkal folytatott együttműködésben is szervezettebbnek kell lennünk, mint eddig. Ily módon, új fejezet nyílna a fejlődő országok gyorsabb felemelkedésére és ezáltal az általános fejlődésünkben is. Lényegében ez az el nem kötelezettek látens gazdasági ereje, amelyet ha jól felhasználunk, az el nem kötelezett országok számára sokkal szilárdabb pozíciókat teremt a nemzetközi gazdasági árucsere-forgalomban.” (Folytatjuk) ZVONKO STAUBRINGER ^ _ „ AZ EL NEM KÖTELEZETTSÉG ÉPÍTŐJE TITO SZEREPE A VILÁGPOLITIKÁBANM_________ MAGYAR SZÓ Szerda, 1976. június 16. Választási kampány az NSZK-ban inkitntség és belső biztonság Bonni levél a Magyar Szónak A Szövetségi Köztársaság pártjainak választási harca az elmúlt hetekben két új témával gazdagodott: a munkaerőpiacon végbemenő változásokkal és a belső biztonság kérdésével. Miközben valamennyi gazdasági ágból jó hírek érkeztek, a munkanélküliek száma változatlanul megmaradt az egymillió felett. A választási év politikai vitáiban az egymillió mágikus számmá lépett elő. Most azonban, 1974 óta első alkalommal, a munkanélküliek száma egymillió alá süllyedt, ami azt jelenti, hogy az elmúlt négy hét folyamán a szabad munkahelyek száma 9 százalékkal, 275 000-re emelkedett. Jelenleg a munkaképes lakosságnak mintegy 4,2 százaléka van munka nélkül. A javulás magában foglalja a nemzetgazdaság valamennyi területét. Élen jár ebben az autóipar, az építőipar s e két ág szállítói. A külföldi munkanélküliek száma is csökken, az NSZK- ban élő külföldi munkavállalók 4,6 százaléka azonban még mindig állástalan. A munkanélküliek számának egymillió alá való csökkenése hallatán bizonyára sokan fellélegeztek. Mindemellett nem téveszthető szem elől, hogy a munkanélküliség a nyugatnémet viszonyokat tekintve még mindig igen számottevő. A munkaerőkereslet még mindig tartózkodó tendenciát mutat. Ezen felül a kapacitástartalékok sem merültek még teljesen ki. Végül is meggondolandó, hogy több mint félmillió munkavállaló tért vissza hazájába, s számos idősebb dolgozó nyugdíjaztatta magát idő előtt. Több gazdasági ág csak az idő előtti nyugdíjaztatással kerülhette el a tömeges elbocsátásokat. Mindezt egybevetve a Szövetségi Munkaügyi Intézet legújabb számai aligha jelzik a nyugatnémet munkaerőpiacon bekövetkezett nagyszabású fordulatot, ám jellegük kétségtelenül biztató. Belpolitikai téren nagy jelentőséget tulajdonítanak a szövetségi belügyminisztérium által a napokban közreadott Alkotmányvédelmi Beszámolónak, amely az illetékes szervek állambiztonsági harcáról tudósít. A beszámoló aktualitása vitathatatlan, ha figyelembe veszszük az elmúlt hetekben Frankfurtban elkövetett bombamerényleteket, valamint 15 külföldi ügynök bonni letartóztatását. A beszámoló egyik súlypontját az úgynevezett „alkalmazási tilalom” képezi. Ennek értelmében jobbvagy baloldali radikális pártok tagjai nem tölthetnek be köz- és államigazgatási tisztségeket. 1975-ben 610 jobboldali és 1789 baloldali párthoz tartozó személyt fosztottak meg hivatalától. Kétségtelen, hogy az „alkalmazási tilalom” az utóbbi hónapok egyik legvitatottabb témája. A szövetségi kormány, amelynek számos szociáldemokrata és liberális szemére veti, hogy a tilalom a baloldaliakra is vonatkozik, mossa kezeit, mondván — a rendeletet a tartományi kormányok hozták. (Hogy ezek soraiban számos SPD- és FDP-tag foglal helyet, az más kérdés.) A CDU/CSU-ellenzék ugyanakkor a rendelet szigorúbb, szövetségi szinten való érvényesítéséért száll síkra. Véleménye szerint a Német Kommunista Párt (DKP) tagjai különösen hajlamosak az államellenes tevékenységre. Ezzel szemben úgy tűnik, az illetékesek szem elől tévesztik, hogy — ha már számokról van szó —, az elmúlt hetek során Bonnban letartóztatott 15 ügynök közül egy sem volt tagja a DKP-nak. Ezen felül az Alkotmányvédelmi Beszámoló is azt igazolja, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban beszervezett és leleplezett ügynökök mindössze 10 százalékkal tevékenykedett világnézeti meggondolásokból kifolyólag. Hetvenhét százalékuk az NDK szolgálatában állt Mindez azonban korántsem változtat azon, hogy a szövetségi parlament pártjai a belbiztonság kérdését a választási harc témájaként akarják felhasználni. A megfelelő közhangulattal aligha lesz majd gondjuk, hiszen már az Alkotmányvédelmi Beszámolóban is megtalálható az, amitől bonni illetékes körökben már hetek óta tartanak. „Az október 3-án sorra kerülő szövetségi választásokat megelőző időkben radikális csoportok fokozott mértékű terrorcselekményei várhatók.” KISZELY Gábor Nyomoz az FBI a robbanó levlek ügyében Washingtonból jelenti a Reuter: Az Amerikai Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) tegnap közölte, hogy nyomozást indított az utóbbi 24 órában számos amerikai nagyvállalatnak és tisztségviselőnek küldött robbanó levelek ügyében. A Merril Lynch New York-i részvényeladási cégben egy ilyen levél felrobbant, négy tisztviselő megsebesült. I Húst vagy életet! CSODA TÖRTÉNT tegnap a rómaimészárszékekben: 1500 líráért árusították a sertés-, a bárány- és a borjúhúst, holott a rendes ára 4500—5000 líra körül van. A bevásárló háziasszonyok bizonyára hinni sem akartak a szemüknek, vagy arra gondoltak, hogy már megint valami svindli van a dologban. Csak akkor oszlott el a gyanújuk, amikor a hentesek megmagyarázták: emberrablók követelése szerint cselekednek. AZ ISMERETLEN támadók hétfőn reggel hajtották végre akciójukat. Egy előkelő római negyedben foglyul ejtették, majd elhurcolták Giuseppe Ambrosio húskereskedőt, az Ambrosio fivérek húsbolthálózatának társtulajdonosát. Váltságdíj helyett azt követelték a cégtől és a római hentesek egyesületétől, hogy 1500 lírás egységáron árusítsák a húst, különben ma, szerdán megölik foglyukat. Még két feltételük volt-a henteseknek semmilyen formában nem szabad bojkottálniuk az árleszállítást és nem léphetnek kapcsolatba a rendőrséggel. Azt is közölték, hogy további utasításaikat a sajtó, a rádió és a tévé útján teszik közzé. A FURCSA emberrablás híre gyorsan elterjedt Ró■mábqri, de alig hitte bárki is, hogy csökken majd a hús ára. Hétfőn este azonban az Olasz Televízió közölte, hogy a hentesek eleget tesznek a támadók követeléseinek, kedden reggel pedig megkezdődött a kiárusítás , míg a készlet tartott. A hentesek szolidaritást vállaltak elrabolt társukkal abban a hiszemben, hogy a banditák megtartják szavukat. Egyelőre nem érkezett hír arról, hogy Ambrosiót szabadon engedték, de arról sem, hogy meddig tartott az olcsó húsvásár. PERSZE, KEVESEN HISZIK, hogy itt csak húsról van szó és nem politikáról. Nem véletlen ugyanis, hogy a dolog a választási kampány leghevesebb zárószakaszában történt, alig néhány nappal a sorsdöntőnek nevezett június 20-a előtt, amikor majd kiderül, hogy a bal- vagy a jobboldal kerekedik felül Olaszországban. Valamilyen szélsőséges szervezetet sejthetünk az ügy mögött, amely olcsó trükkjeivel — mint például az olcsó húsakció —, szavazókat szeretne toborozni, de nincs tudatában, hogy ezzel végeredményben a jobb oldal malmára hajtja a vizet. Mert az olasz polgári rétegek aligha tapsolnak az alkalmi húsvásárnak, inkább megrettennek és ilyen gondolat támadt bennük, az már igazi anarchia, és a helyzet még ennél is roszszabóra fordulhat! (sgb)