Magyar Szó, 1976. augusztus (33. évfolyam, 210-240. szám)
1976-08-01 / 210. szám
Vasárnap, 1976. aug. 1. MAGYAR SZÓ 13. oldal Colombo új szakaszt nyit a fejlődésért vívott harcban Az el nem kötelezettek mozgalma az államok közötti viszonyok új típusát tükrözi TITO ELNÖK NYILATKOZATA A TANJUGNAK (Folytatás a 2. oldalról) menyekkel járt. Természetesen az állhatatosságnak azon a mély meggyőződésen kell alapulnia, hogy ezek az egyedüli helyes elvek, amelyeknek ma a világon érvényesülniük kell. — Nézzék csak meg, hány részvevő lesz most Colombóban, és mit jelent majd ez a további nemzetközi fejleményekre nézve. Természetesen, meg kell őriznünk egyKÉRDÉS: Az el nem kötelezett országok szüntelenül rámutatnak a nemzetközi feszültség enyhülésének szükségességére. Körükben azonban bizonyos kiábrándulás tapasztalható az enyhülés eredményeivel kapcsolatban. Mik ennek az okai? VÁLASZ: Az el nem kötelezett országok nagy reményeket fűztek az enyhülési politikához. Ez ugyanis nagy jelentőségű a biztonság és a béke szempontjából, és már meghatározott eredményekkel járt a hidegháborús időszakból öröklött kérdések megoldásában. Az országok legnagyobb része azonban eddig nem érezte a hasznát. Az enyhülés sajnos az egyes nagyhatalmak közötti kapcsolatokra korlátozódott, valamint a világ egyes részeire. Egyes hatalmak most is arra törekszenek, hogy az enyhülést spanyolfalként használják fel érdekövezetek megteremtésére, a mások belügyeibe való beavatkozás legalizálására, sőt a közvetlen beavatkozásokra és agressziókra is. Tehát az enyhülés számlájára több oldalról elhangzó bírálat jogosult és az elégedetlenség indokolt. De itt illúziókról is szó van arra vonatkozólag, hogy egyes nagyhatalmak valóban készek szem előtt tartani mások és az egész világ érdekeit. Ők azonban a világra túlnyomórészt saját érdekeik szemszögéből tekintenek, azzal a törekvéssel, hogy megtartsák és megszilárdítsák kiváltságos helyzetüket. Mi sem kívánjuk, hogy megbomoljon a jelenlegi nukleáris egyensúly, amely mégis valamiféle biztosíték az általános háborús veszéllyel szemben. De azt sem fogadjuk el, hogy ezzel a veszéllyel állandóan rémisztgessenek bennünket, azzal a céllal, hogy elálljunk a nemzetközi politikai és gazdasági viszonyok megváltoztatására irányuló követelésünktől. Mi helyeseljük a nagyok és erősek közötti tárgyalásokat, de nem mások kárára. A nagy és gazdag országoknak nagyságukat és az emberiség sorsáról való gondoskodásukat tettekkel kell bebizonyítaniuk, elsősorban pedig a nagyobb azon problémák iránti megértéssel, amelyekkel az el nem kötelezett országok és a fejlődő országok állnak szemben. Mindazt, amit elértünk, elveink erejével vívtuk ki Mindaz, amit az el nem kötelezett országok eddig a nemzetközi problémák megoldásában való egyenrangú részvételért vívott harcban és a zavartalan fejlődésükhöz szükséges feltételek megteremtésében elértek, elveik erejével és közös tevékenységükkel vívták ki. Ezáltal erősítik a világ, közvéleményére gyakorolt befolyásokat és fokozzák a nemzetközi színtéren betöltött szerepüket is. Az el nem kötelezett országok egyenként és együttesenségünket mint harcunk sikerének feltételét. Én tudom, hogy meg fogjuk őrizni, és ez igen nagy jelentőségű lesz. Úgyszintén hiszem, hogy a jövőben még szerteágazóbb szervezeti tevékenységet folytatunk. Mert nem minden el nem kötelezett ország volt mindig eléggé tevékeny. Valószínűleg ezzel kapcsolatban némi önbírálatot is kell gyakorolnunk, függetlenségük és erejük erősítésével ki tudják majd harcolni, hogy a többiek is mindannyian elfogadják az enyhülés egyetemes alkalmazását. Egyébként a világon a mai társadalmi és gazdasági folyamatok alapvető mozgatóereje a népeknek az a feltarthatatlan törekvése, hogy szabadok legyenek és zavartalanul építsék jobb és boldogabb életüket. És mindaddig, amíg az enyhülés ezeket a folyamatokat megkönnyítheti, a vele való visszaélés, illetve az enyhülés egyoldalú alkalmazása e folyamatokat nem akadályozhatja meg. A fejles országok fokozzák ellenállásukon a változásokkal szemben KÉRDÉS: A nemzetközi gazdasági viszonyok megváltoztatása és az új gazdasági rendszer kiépítése mindinkább a nemzetközi viszonyok kulcs jellegű kérdésévé és valamennyi ország, nem pedig csupán az el nem kötelezett országok létfontosságú érdekévé válik. Ön nemrégen aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a tárgyalásokban nem tapasztalható előrehaladás, és bizonytalanok e problémák megoldásának távlatai. Véleménye szerint mit kellene tenni a jelenlegi állapot túlhaladása céljából? VASASZ: Én több ízben rámutattam az algíri értekezlet jelentőségére. Ez a tanácskozásunk erélyesen követelte a nemzetközi gazdasági viszonyok gyökeres megváltoztatását, és kidolgozta az erre irányuló akcióprogramot. Az el nem kötelezett országok kezdeményezésére az ENSZ-közgyűlés két rendkívüli ülésszakot hívott egybe és dokumentumokat fogadott el az igazságosabb nemzetközi gazdasági rendszer megteremtéséről. Emellett számos értekezletet tartottak, amelyeknek munkáját áthatották az el nem kötelezett országok arra irányuló törekvései, hogy ezek a határozatok konkretizálódjanak, és megkezdődjön érvényesítésük. Ám a fejlett országok többségének a tarthatatlan nemzetközi gazdasági viszonyok megváltoztatására irányuló tényleges készsége jóval csekélyebb a szóbeli nyilatkozatokban kifejezett készségénél. Ez megmutatkozott az UNCTAD nemrégi nairobi ülésszakán is. Külön emellett tanúskodik a nyersanyagproblémák megoldásáról szóló úgynevezett integrális program elfogadásával szemben — e program egyébként magában foglalja a közös alap létesítését is —, valamint a fejlődő országok nagy adósságaival kapcsolatos könnyítések megteremtésével szemben megnyilvánuló ellenállás. Annak a jelei is mutatkoznak, hogy egyes fejlett országok még fokozzák is az ellenállást a változásokkal és a nemzetközi gazdasági viszonyok jobb és igazságosabb rendszerének megteremtésével szemben. Mindez megköveteli, hogy még nagyobb erőfeszítéseket tegyünk az algíri akcióprogram és a limai szolidaritási program végrehajtására. E határozatok végrehajtása — közöttük az olyan jelentőseké is, mint például a szolidaritási alap létrehozása és a nyersanyagtermelők társulása tanácsának megalakítása — bővítené az el nem kötelezett országok és a fejlődő országok együttműködését. Ez egyszersmind megszilárdítaná egységüket, és fokozná egészében vett erejüket a fejlett országokkal való tárgyalásokban. Ám az általam említett KÉRDÉS: Természetes, hogy az el nem kötelezettek közös platformjának kiépítésében és végrehajtásában, sőt a konkrét akciókban is különbségek merülnek fel, időről időre pedig bizonyos nézeteltérések is. Tény azonban, hogy az el nem kötelezett országoknak mindenkor, különösen pedig azállam-, illetve kormányfők értekezletein sikerül megállapodniuk az akcióprogramokban és az akció stratégiai irányvételében. Hogyan tekint az egyes el nem kötelezett országok között felmerülő nehézségekre, és milyen ezeknek a befolyása az el nem kötelezettek mozgalmának egységére és cselekvőképességére? VÁLASZ: A különböző társadalmi-politikai berendezésű, különböző kultúrájú és hagyományú, főleg pedig fejlettségi szintű szuverén államok között az egyes problémákkal kapcsolatos különbség természetes és elkerülhetetlen jelenség. Természetesen ilyen különbségek, sőt nézeteltérések egyes el nem kötelezett országok között is fennállnak. Ezeket a nehézségeket és nézeteltéréseket nem mindig könnyű túlhaladni, különösen azért, mert jó részük a súlyos gyarmati örökség következménye, egyeseiket pedig kívülről mesterségesen idéznek elő és fokoznak. Akik kudarcokat kívánnak az el nem kötelezettség politikájának, és kishitűséget akarnak sorainkba lopni, ezeket a különbségeket az el nem kötelezettek sajátságai-ként tüntetik fel, mint sorainkban állítólag uralkodó jellegű és fokozódó jelenséget. Ezzel támasztják alá állításaikat, azaz óhajukat, hogy a mozgalom egészében véve kudarcra van ítélve. Nem kell külön rámutatni arra, hogy az effajta „jósok” hányszor tévedtek már. Akkor is, amikor az el nehézségek ellenére is a nairobi ülésszakon is bebizonyosodott, hogy a fejlődő országok irányvétele és erőfeszítései indokoltak. Minden tárgyalás ugyanis az el nem kötelezett és más fejlődő országok javaslatai alapján folyt. Természetesen jelentős volt a fejlett országok egy részének pozitív állásfoglalása is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az el nem kötelezett országok által kezdeményezett tárgyalások is hiábavalóak lennének, ha nem kísérné őket az összes határozatok következetes életbeléptetése, nem kötelezett országoknak különböző, sőt ellentétes nézeteik voltak egyes kérdésekről, a demokratikus konszenzus sajátos gyakorlata és az álláspontok kölcsönös tiszteletben tartása révén mindig sikerült közös nyelvet találniuk a közös platformmal és az alapvető stratégiai kérdéssel kapcsolatban. Ez pedig: a békéért és biztonságért, a függetlenségért a sokoldalú társadalmi és gazdasági fejlődésért, a nemzetköz viszonyok demokratizálódásáért, az új nemzetközi gazdasági rendszer kiépítéséért stb. folyó harc. Az el nem kötelezett országoképpen ilyen módon erősítették egységüket és szolidaritásukat, amely közös akciók sikerének előfeltétele. Az el nem kötelezettség ereje nem a minden kérdéssel kapcsolatos nézetek monolit egységében rejlik. Egyébként jól tudjuk, hogy az effajta „egységet” a leggyakrabban erőszakkal kényszerítették ki és tartották fenn. Az el nem kötelezett országok mozgalma magában véve és demokratikus jellege szerint az államok közötti viszonyok új típusát tükrözi, amely nem az erőszakon, sem pedig az erőviszonyokon alapult. Mégis hangsúlyoznunk kell, hogy azok az erők, amelyek érdekeltek a meglevő nemzetközi viszonyok megőrzésében, éppen Colombo előtt igyekeznek kihasználni az egyes el nem kötelezett országok közötti különbségeket. Mi több, fokozzák is ezeket, arra törekedve, hogy az el nem kötelezettek soraiban elkülönülést idézzenek elő, gyengítsék az el nem kötelezettek akcióegységét és szerepét. Ezért nem véletlen, hogy éppen az V. értekezlet előtt előtérbe helyezik az egyes el nem kötelezett országok közötti nézeteltéréseket. Meg vagyok győződve róla, hogy az el nem kötelezett országok tudatában vannak az effajta próbálkozások veszélyének, és maximális erőfeszítéseket tesznek az egység megőrzésére és további erősítésére. Az el nem kötelezettek eddigi értekezletei számos pozitív példát mutattak e tekintetben. Nem kell kételkedni abban, hogy az egység és a szolidaritás szelleme még inkább kifejezésre jut majd a küszöbönálló colomból értekezleten. Mi reméljük, hogy ColomKÉRDÉS: Jugoszlávia sem mentes az említett nyomásoktól ... VÁLASZ: Igen, úgyszólván, valamennyi el nem kötelezett ország igen nagy nyomásnak van kitéve. Önök figyelemmel kísérik, milyen nyomást gyakorolnak most Jugoszláviára. Például ez az amerikai nagykövet Belgrádban, ez a Silberman kampányt indított Amerikában ellenünk. Nézzék, hogyan viselkedik. Azt mondja, hogy érdemes nyomást gyakorolni Jugoszláviára, és bírálja azokat, akik másként vélekednek. Leckéket osztogat bel- és külpolitikánkról, beavatkozik belügyeinkbe. Ez is része azoknak a próbálkozásoknak, amelyek célja hazánkat valamiképpen kompromittálni az el nem kötelezettek szemében a colombói értekezlet előtt. Ez azonban nem sikerülhet, ennek nem lehet semmiféle visszhangja. Egyébként az effajta nyomás nem a népek részéről érkezik, hanem csak egyes körök részéről. Ami pedig Jugoszláviát illeti, Jugoszlávia politikáját továbbra is úgy folytatja, mint eddig. KÉRDÉS: Hazánk nagy nemzetközi tekintélynek örvend, s ez úgy látszik, egyeseket zavar. VÁLASZ: Jugoszláviának sok barátja van külföldön. Segítőkészségei és önzetlensége révén annyira ismert a világon, hogy nem egyszerű dolog támadni. Nagy tekintélynek örvendünk világszerte, mégpedig következetességünk eredményeként. Ha más népeknek is megfelelő irányvonal és elvek mellett foglalunk állást, akkor többé nem tétovázunk, kitartóak maradunk. Bőkezűségünk és másoknak nyújtott segítségünk miatt — jóllehet kis ország vagyunk, elég sokat adtunk és adunk a felszabadítási mozgalmaknak és másoknak, akiknek erre nélkülözhetetlen szükségük van — gyakran következményeket kellett elviselnünk, nem csak anyagiak, hanem politikai jellegűeket is. Mi azonban példát akarunk mutatni, hogy mikéntkell segíteni az országokat és az embereket, anélkül hogy előtérbe helyeznénk politikai és más érdekeinket. Számunkra ez fontosabb. És nagyobb távlatban ez mindig hasznosabbnak is bizonyult. A célomból értekezlet újabb ösztönzést ad a mozgalom bővülésének KÉRDÉS: A világ nagy érdeklődéssel várja a colombói értekezletet. Véleménye szerint mit ad majd ez az értekezlet a világnak és az el nem kötelezettek mozgalmának? VÁLASZ: Minden értekezlet sajátosan hozzájárult az el nem kötelezettek mozgalmának erősödéséhez és fejlődéséhez és a nemzetközi viszonyok megváltozásához. Meg vagyok győződve róla, hogy a küszöbönálló colombói értekezlet is új szakaszt jelöl majd meg a nemzetközi politikai és gazdasági fejlődésért vívott harcban. Rendkívüli jelentősége lesz annak, hogy ismét szilárdan érvényre juttatja azóban, mint ahogyan az eddigi értekezleteken is, valamennyien arra összpontosítjuk figyelmünket, ami lényeges és ami közös érdekünk. Biztos vagyok benne, hogy az értekezlet a legnagyobb mértékben támogatja majd mindazt, ami elvszerű, különösen ha valamely el nem kötelezett ország, illetve népfelszabadító mozgalom területi épsége, szuverenitása vagy puszta fennmaradása forog veszélyben, el nem kötelezettségnek mint egy igazságosabb és jobb világ kiépítésében önálló és pótolhatatlan tényezőnek az alapelveit, és tovább fokozza az el nem kötelezettség szerepét. Az értekezlet ezzel újabb ösztönzést ad majd a mozgalom további bővülésének és számos ország politikája el nem kötelezettséghez való közeledésének. Ez utóbbi egyébként egyik alapvető célja is. És mindaz, amit eddig e tekintetben elértünk, az el nem kötelezettek mozgalmának egyik legnagyobb sikere, egyszersmind pedig e mozgalom életképességének és történelmi távlatának igazolása. Az V. értekezletnek erélyesen figyelmeztetnie kell a világot, elsősorban pedig a legfelsőbb tényezőket mindazokra a veszélyekre, amelyek az égető és felgyülemlett politikai és gazdasági problémák és a válságok megoldásában bekövetkezett jelenlegi pangás részéről fenyegetnek. Középpontba helyezi majd az igazságtalan nemzetközi gazdasági viszonyok megváltoztatásának nélkülözhetetlenségét és azt a nélkülözhetetlenszükségletet, hogy valamennyi ország konkrétan részt vegyen e sorsdöntő erőfeszítésben. Az értekezletnek világosan rá kell mutatnia arra, hogy az el nem kötelezett országok és más fejlődő országok készek a fejlett országokkal való dialógusra és tárgyalásokra. Végső ideje, hogy a fejlettek viszonozzák ezt a készséget, és elálljanak a meglevő állapot megőrzésére irányuló törekvésüktől. Az V. értekezletnek döntő lépést kell tennie az elnem , kötelezett országok összejövetelein az Egyesült Nemzetek Szervezetében elfogadott határozatok végrehajtása érdekében. Úgyszintén nélkülözhetetlenül szükséges, hogy az V. értekezlet rámutasson az el nem kötelezett országok eddig elfogadott együttműködési programjának és szolidaritásának megvalósítási útjaira és módjaira, valamint további fejlődésünk útjaira. A colombói értekezlettől elvárjuk, hogy előmozdítsa az el nem kötelezett országok tevékenysége összehangolásának gyakorlatát és rendszerét. Ez mind az el nem kötelezett országok létszámának állandó növekedése, mind pedig közös tevékenységük sokoldalú bővülése folytán nélkülözhetetlen. Végül ismételten meggyőződésemet szeretném kifejezni, hogy az értekezleten az el nem kötelezett országok teljes egysége fogmegnyilvánulni. Csupán azt nem szabad megengednünk, hogy az értekezletet kétoldalú problémák terheljék meg, hiszen annyi olyan nagy jelentőségű kérdés előtt állunk, amely valamennyiünk érdekét érinti. Az ilyen magatartás lesz a legjobb válasz mindazoknak, akik közvetlen vagy közvetett nyomással és beavatkozással széthúzást próbálnak előidézni az el nem kötelezettek soraiban, és megpróbálják gyengíteni szerepüket, valamint a nemzetközi eseményekre gyakorolt befolyásukat. Az országok zöme még nem érezte az enyhülés hasznát A különbségek elkerülhetetlenek Nem sikerülhet Jugoszlávia kompromittálása Tito elnök brioni villájának kertjében a Tanjug képviselőivel .