Magyar Szó, 1977. február (34. évfolyam, 45-57. szám)
1977-02-16 / 45. szám
■ и инвип Екввивн ис.г;ми1за|;авоп!г'аииз15зша1иив1!П1аиЕиаввшаашие.звви«1аившивиааитиаввишииии1вииимви illllll XXXIV. évf., 45. (10 674.) sz. Osis Szerda, 1977. február 16. nxSBSBlB ’ ' ' НЕИВВ ’ BH9IIII ЕаавазаввиааеаваЕвввавгасг^сгаааЕааввавввввваЕБавивнвивваввввкшвг&вввввввввввввпвввв ARA 2 DINAR Nyerere fogadta Minićet Dar es Salaamból jelenti a Tanjug Julius Nyerere, Tanzánia elnöke tegnap fogadta Miloš Minićet, az SZVT alelnökét, szövetségi külügyi titkárt. Megvitatták az Afrika déli részén uralkodó helyzetet. Véleményt cseréltek a Rhodesia jövőjéről folyó genfi értekezlet megszakadása után kialakult helyzetről. Mitloš Minic külügyi titkár és Nyerere elnök kinyilvánították, hogy Jugoszlávia és Tanzánia a leghatározottabban támogatja Zimbabwe és Namíbia függetlenségének kikiáltását. Szó volt arról is, hogy az el nem kötelezettek miként járulhatnak hozzá e célok eléréséhez. A megbeszélésen felhívták a figyelmet arra, hogy az el nem kötelezett országokra nyomást gyakorolnak, s ezzel összhangban rámutattak arra, hogy meg kell őrizni a mozgalom egységét és a szolidaritást. A két ország azonos módon tekint a nemzetközi gazdasági problémákra, valamint a fejlett és fejlődő országok kapcsolataira. Véleményt cseréljek az el nem kötelezett országok tevékenységét érintő néhány időszerű kérdésről, különös tekintettel a koordinációs bizottság küszöbönálló delhi ülésszakára. A rendkívül szívélyes megbeszélésen részt vett Ben Mkaipa tanzániai külügyminiszter, más magas rangú tanzániai tisztségviselők, valamint a jugoszláv küldöttség tagjai. Miloš Minic tegnap tárgyalt Tanzánia külügyminiszterével is. A két országot érdeklő kérdéseket vitatták meg. Miloš Minic beszámolt vendéglátójának az el nem kötelezett országoknak a colombói csúcsértekezlet utáni tevékenységéről, az európai kérdésekről, a biztonsági és együttműködési értekezlet előkészületeiről. A jugoszláv—tanzániai megbeszélések ma fejeződnek be. Ma aláírják a közös közleményt, majd Miloš Minic elutazik afrikai útjának következő állomására, Madagaszkárba. A CÉL: A munka és az eszközök önigazgatási társítása A Vörös Lobogó Találkozó javaslata: Utónak harmadszor is ítéljük oda A Nép Hőse Érdemrendet Dr. Tihomir Vlaškalić, az SZKSZ KB elnöke mondott ünnepi beszámolót Kragujevacon tegnap megkezdődött a IX. önigazgatási Vörös Lobogó Találkozó. A társult munka, valamint az összes köztársaság és tartomány mintegy 900 képviselője, továbbá a környező helységek több ezer lakosa vett részt a kragujevaci AVNOJ téren megrendezett ünnepségen. Az Internacionálé hangjainak kíséretében az önigazgatás vörös lobogóját Prvoslav Perovic, Jugoszlávia legjobb vasesztergályosa, a Zastava Művek magas szakképzettségű munkása húzta fel az árbocra. A találkozó első teljes ülését dr. Tihomir Vlaškalić, љ szervező bizottság elnöke, a Szerb KSZ KB elnöke nyitotta meg, majd Djordje Kostic, a KSZ kragujevaci községi bizottságának titkára beszélt az idei év két jelentős jubileumáról, Tito elvtárs pártvezetői munkásságának 40. évfordulójáról és 85. születésnapjáról. Javaslatát, hogy Tito elvtársnak harmadízben ítéljük oda A Nép Hőse Érdemrendet, a jelenlevők hosszan tartó tapssal fogadták. Ezután Borivoje Petrovic, a kragujevaci községi képviselő-testület elnöke beszélt Spasenija Babovic néphős forradalmi munkásságáról. Spasenija Babovic kapta az idén a Vörös Lobogó Emlékérmét. A találkozó tegnap délelőtti ülésén dr. Tihomir Vlaškalić beszámolót olvasott fel a munka és az eszközök önigazgatási társításáról. Délután megkezdődött a vita azelméleti tribünön és a találkozó négy bizottságának ülésein. Az önigazatás mint gyakorlat és mint kijelölt távlati cél, forradalmunk legnagyobb vívmánya — állapította meg dr. Tihomir Vlaškalić, a Vörös Lobogó önigazgatási találkozó szervező bizottságának elnöke, a Szerb Kommunista Szövetség Központi Bizottságának elnöke a munka és az eszközök önigazgatási társításáról szóló beszámolójában. Miután rámutatott a társadalom háború utáni szocialista fejlődése szempontjából sorsdöntő fontosságú két dátumra és két társadalmi határozatra — az állami gazdasági vállalatoknak a kollektívák által való irányításáról szóló 1950. évi törvényre és a társult munkáról szóló törvényre. Vlaškalić említést tett azokról a nehézségekről, amelyekkel az önigazgatás szemben találta magát. Akkor éltük a legnehezebb időket — mondta —, amikor magában a pártban merültek fel kételyek. A gyáraknak irányításra való átadása — mint Vlaškalić mondta beszámolójában — nem tekinthető véletlen és öncélú cselekedetnek, s ezt az elhatározást nem külső tényező hatása váltotta ki. Az önigazgatásra mint a hazánk szocialista társadalmi viszonyai építésének útjára való törekvés a marxista tudománynak, a munkásosztály története és törekvései tanulmányozásának és ismerésének, továbbá a munkásosztály háború előtti harcában szerzett tapasztalatainknak, valamint a népfelszabadító háború és forradalmunk jellegének együttes terméke. A továbbiakban dr. Tihomir Vlaškalić elemezte a hazánk önigazgatási viszonyai kiépítésének eddigi gyakorlatára vonatkozó két szakaszt. Az első szakaszban a gazdasági vállalatok önigazgatásának fejlesztése fokozatosan oda vezetett, hogy a vállalatok önállósultak, illetve fokozatosan megszűnt a gazdaság feletti adminisztratív-központosított irányítás. A vállalatok önállósulása, az árutermelési formák fejlesztése az etatizmustól való megszabadulás az önigazgatás további fejlesztésének előfeltétele volt, de magában foglalta a társadalmi viszonyok technokratizálódásának lehetőségét, és összetűzéseket válthatott ki a technokratikus monopólium és a munkásosztály reális érdekei között, annál inkább, mert magában a Kommunista Szövetségben sem tisztáztuk az önigazgatási szocialista viszonyok feltételei közötti árutermelés jellegével kapcsolatos bizonyos fő kérdéseket, úgyhogy nem tudtunk hatékony és egységes eszmei-politikai ellenállást kifejteni a technokratikus áradattal szemben. Egy pillanatban így vetődött fel a dilemma: vagy fejlesztjük a kapitalista árutermelés kategóriáival és intézményeivel párosuló (Folytatása a 4. oldalon) Dr. Tihomir Vlaškalić beszámolóját olvassa a Vörös Lobogó Találkozón Libanoni válság Fokozódik a veszély Csak nagy körültekintéssel kerülhető el az újabb katasztrófa • Az ellentétek okozója a nehézfegyverek beszolgáltatásának megtagadása Bejrútból jelenti a Tanjug. Az összarab békefenntartó erők harckocsikkal megerősített alakulatai mind szorosabbra vonják az ostromgyűrűt a bejrúti palesztin táborok körül, s ez feszültséget kelt a táborokban. Hétfőn este Arafat elnökletével ülést tartott a palesztin vezzetőség, és állandó kapcsolatban van a libanoni és más arab országok funkcionáriusaival. Arafat hétfőn Kairóban járt és tárgyalt Szadat elnökkel. Palesztinai körökben azt állítják, hogy minden percben bekövetkezhet az új katasztrófa, de ugyanakkor hangsúlyozzál, hogy igyekeznek elkerülni az összecsapást a fehérsisakosokka. Másrészt a békefenntartó erők, amelyeknek zömét Szíriai katonák alkotják, valamint a damaszkuszi kormány nyíltan kimondja, hogy nem mond le arról a határozott szándékáról, hogy végrehajtsa a palesztinok helyzetére vonatkozó, 1969- ben Kairóban megkötött, s most némileg módosított szerződést. A békefenntartó erők parancsnoksága azt követeli a palesztinoktól, hogy haladéktalanul adják át a nehézfegyvereket, amelyek még mindig bejrúti táboraikban vannak. Bár senki sem becsüli le a táborokban uralkodó feszültség veszélyét, a megfigyelők többsége mégis úgy (Folytatása a 3. oldalon) Semmilyen vihar le nem téphette... -ez a vörös lobogó, amelyet a találkozó megnyitásnyának jeléül ma emeltünk magasba. Tito új, történelmi jelentőségű önigazgatási meghagyását jelképezi. A jelenkornak, és a jövőnek ezt a lobogóját a háborúk semmilyen vihara le nem téphette, s Tito, a fémmunkás, a harcos immár 40 esztendeje tartja magasra osztályának élén. Körülbelül ezeknek a gondolatoknak a jegyében köszöntötte Djordje Kostic, a kragujevaci községi pártbizottság titkára a Vörös Lobogó elnevezésű kilencedik önigazgatási találkozónak több mint ezer részvevőjét a tegnap délelőtti ünnepi megnyitón. Már ebből a vár mondatból kitetszik, hogy az idei találkozó két évforduló jegyében telik el , s ezek Tito nevéhez fűződnek: az idén ünnepli "születésének 85., valamint a várt élére állásának 40. évfordulóját. Természetszerű, hogy a találkozóra beküldött 102 beszámoló (ebből 18 vajdasági) szinte kivétel nélkül méltatja Tito elvtársnak azokat az érdemeit, amelyek a munkásönigazgatási marxi elveken alapuló érvényesítéséből és tökéletesítéséből erednek. Tito elvtársnak ez az előrelátó politikája, az emberekről való gondoskodása, a szocialista társadalmi viszonyok tökéletesítéséért való kiállása késztette a kilencedik önigazgatási találkozó részvevőit arra, hogy egy emberként javasolják: Tito elvtársnak harmadszor is ítéljék oda A Nép Hőse Érdemrendet. Nos, az önigazgatási rendszer tökéletesítése éppen a Tito által annyiszor sugallt elvek alapján folyamatos munkát követel. Ezt a célt szolgálja ez a találkozó is. Most egy olyan mérföldkőhöz értünk, hogy új irányt kell szabnunk önigazgatásunknak, amikor a társult munka éltető sejtjei, a társultmunka-egységek önállóan dönthetnek (a társult munkáról szóló törvény szellemében) mindenről, ami a dolgozóknak és a társadalomnak a létét meghatározza, kiváló lehetőség nyit a társulásra, a társított munka jövedelmeztetésére. A találkozó részvevői ezúttal konkrét megoldásokat keresnek az önigazgatási rendszer további tökéletesítésére. Mindennapi életünk s társadalmunk fontos követelménye ez. 1. " TÖRKÖLY István Tito távirata M Mengistuhoz Belgrádból jelenti a Tanjug. Josip Broz Tito köztársasági elnök az alábbi táviratot intézte Mengistu Haile Mariam alezredeshez, az etióp Ideiglenes Katonai Tanács elnökéhez: „Az etióp Ideiglenes Katonai Tanács elnökévé történt megválasztása alkalmából szívélyes üdvözletemet küldöm, a független és el nem kötelezett Etiópia további felvirágzásához és az országaink közötti barátság és gyümölcsöző együttműködés erősítéséhez sok sikert kívánok.” Csütörtöktől, azaz február 17-étől új program. A Jugoszláv Sorsjegyiroda közösségének új terve alapján 20 főnyeremény, 207972 nyeremény. A főnyeremény 400000 dinár.