Magyar Szó, 1981. augusztus (38. évfolyam, 224-239. szám)
1981-08-16 / 224. szám
1981. augusztus 16., vasárnap MAGYAR SZÓ 3 Szenvedélyesen harcort pártunk céljaiért Radovan Vajković gyászbeszéde (Folytatás az 1. oldalról) vetít az első diverziós akcióban is. Aközött a kommunisták között volt, akik eszmei-politikai tevékenységet fejtettek ki e vidék falvaiban. A szerémségi pártszervezetek megszilárdításain és összekapcsolásán fáradozott, megmagyarázta a Kommunista Párt politikáját, a harc céljait és távlatait, beszervezte a tömegeket az általános népfelszabadító háborúba. E feladatok végzéseiben Stevan Doronjski elvtárrs öntudatossága és önfeláldozó munkája egész nagyságában megnyilvánult és örök értékekkel gazdagította a népfelszabadító harc és forradalom kibontakoztatását egész Vajdaságban s Vajdaság későbbi szocialista fejlődését is. Először mint az 1941 őszén alakult Duna menti partizánosztag politikai biztosa, utána pedig mint a JKISZ kerületi bizottságának titkára és a JKP szerémségi kerületi bizottságának a tagja fejlesztette Stevan Doronjski elvtárs a kivételesen gyümölcsöző szervezési, propaganda- és eszmei-politikai munkát. Mint kommunista forradalmár érezte, hogy ilyen időben nincsen nagy és kis feladat. Kivette a részét a JKISZ- szervezetek megszervezéséből és megszilárdításából, valamint az Új JKISZ-szervezetek megalakításából, kitartóan és állhatatosan dolgozott káderben megerősítésükön, pártszervezetekké való képesítésükön. Különösen az ifjúsággal megismertette a forradalom lényegét és céljait, és fegyveres harcra buzdította az embereket. A nyugodt, kiegyensúlyozott és méltóságteljes JKISZ-tag és „Franja partizán” tele volt az emberek iránti szeretettel, igazságszerető és igazságos, de ugyanakkor határozott és kritikus harcos volt, aki így hatalmas tekintélyt és bizalmat élvezett. Az említett feladatok és munkák mellett elmélyülten és nagy elemzőkészséggel kutatta a harc és a forradalom fejlesztésének reális körülményeit, feltételeit és lehetőségeit, elméleti és gyakorlati munkájával hozzájárult Vajdaság területén a népfelszabadító harc, valamennyi nemzetünk és nemzetiségünk tevériségét, egységét és egyenjogúságát hirdető titói politika alkalmazásához. Közvetlenül részt vett a JKP Vajdasági Tartományi Bizottságának újjászervezésében, valamint Vajdaság népfelszabadító hadserege és partizánosztagai főparancsnokságának, Vajdaság Népfelszabadító Antifasiszta Tanácsa főbizottságának, a JKISZ Tartományi Bizottságának a megalakításában és a többi antifasiszta tömegszervezet erősítésében, amelyeknek a munkája hozzájárult a forradalmi harc megérlelődéséhez Vajdaságban mint Jugoszlávia valamennyi népe közös harcának elválaszthatatlan részéhez, a néphatalom megszilárdításához, valamint Vajdaság szerepének és felelősségének a megerősítéséhez az egyenjogú és testvéri jugoszláv nemzetek és nemzetiségek új föderatív közösségében. Kíméletlen harcot vívott a nacionalizmus ellen Az a következetesség, amellyel a legkiemelkedőbbkatonai és pártkáderekkel együtt a JKP és Tito elvtárs platformjáról a valóban egyenjogú nemzetiségi viszonyok, az új föderatív Jugoszlávia és az új, autonóm Vajdaság megalapozásán munkálkodott — a nemzetiségi ellentmondások kiküszöbölésének és a tartomány, a köztársaság és a föderáció nemzetei és nemzetiségei nemzeti érdekei megvalósításának egyetlen lehetséges politikai formája ez volt — olyan erős mozgató erővé vált, amely tömegesen vonzotta az embereket a harcba. A párt stratégiai és taktikai irányvonalának végrehajtása iránti hatalmas felelősségtudattal munkásságát annak szentelte, hogy felfedje, hogy válhat az minél teljesebben valóra a jellegzetes vajdasági körülmények között, hogy a katonai egységek, a népfelszabadító bizottságok és a tömegszerveződés összes formája a forradalmi tömegek önálló tevékenységének formáivá váljanak a szociális és nemzetiségi érdekeikért a Kommunista Párt vezetése alatt vívott harcban. Állandóan kutatva a haladás lehetőségei és az ember, valamint munkája felszabadításának forradalmi távlatai után, a szocialista önigazgatás fejlesztéséért vívott harcban újabb ösztönzőerőre és újabb nemes feladatra talált. Szinte lehetetlen kimutatni az összes kérdést, amelyekkel foglalkozott, és amelyeknek megoldásán fáradhatatlanul munkálkodott. A konkrét önigazgatási gyakorlatban, a munkásokkal, a termelőkkel, az önigazgatókkal és a fiatalokkal folytatott beszélgetéseiben állandóan ellenőrizte önmagát, nézeteit és véleményeit. Ezáltal feltárta a kezdeményezőkészség és az alkotómunka felszabadításának új útjait, rámutatott ezekre, és feltárta a munkások és a dolgozók helyzete megszilárdításának útjait a munkájuk eredményeire és körülményeire vonatkozó döntéshozatalban és azt az utat, amely a munkásokat és a dolgozókat megteszi a társadalom fejlődésének és integrációjának fő tényezőivé. Kíméletlenül megvívta a harcot a nacionalizmus, az etatista centralizmus, a lokalista és csoporttulajdoni érdekek jelenségei és irányzatai ellen. Szerteágazó érdeklődési körével és tág nézeteivel nagyot lendített az agrárpolitika megvalósításán és fejlesztésén. Kutatta a tudományok és a kultúra, a társadalom termelési és alkotó erői felszabadításának és fejlesztésének lehetőségeit, és rámutatott a megoldásokra. Steve elvtárs sokoldalú forradalmi munkásságában mindig első helyen állt a párt egységéért, társadalmi-politikai fejlesztéséért és cselekvő tevékenységéért vívott harc. A pártban tevékenykedve és ezáltal fejlődve szerzett gazdag tapasztalatai — abban az időben, amikor a párt Tito eltvárs vezetése alatt a haladás, az eszmei beérés és történelmi szerep beteljesítésére való felkészülés útjára lépett, azokban a sorsdöntő napokban, amelyek az új társadalom építésének kezdetén , következtek — szinte szenvedélyes viszonyulást váltottak ki benne a belső élet minden kérdése, valamint a Kommunista Szövetség új körülményekben, különösen ma, a szocialista önigazgatású demokrácia rendszerében betöltött szerepének megvalósítása iránt. Ezekhez a dolgokhoz is úgy viszonyult, mint minden máshoz: alkotóan és felelősségteljesen a tartományban. A kommunistákkal való találkozókon, a dolgozókkal folytatott beszélgetésekben soha nem sietett. Mindig kész volt arra, hogy sokáig velük maradjon, hogy végighallgassa őket, hogy tanácsokkal lássa el őket. Számára ez nem csupán kötelesség volt, hanem a társadalmi elkötelezettség lényege. Steve elvtárs azon forradalmárok közé tartozott, akiket az alkotó gondolatok és a szárnyaló szellemiség ékesít. Ifjú korában magáévá tette a „bátor esztelenség” gorkiji nézetét és a titói ideológiát, hogy az élcsapat-szerep mércéje az ember alkotó szabadsága és társadalmi szerepe. Sokat követelt magától, félelem és habozás nélkül mindig a nehezebb feladatot választotta. Nem engedte át magát az önteltségnek és a hízelgésnek, mindig s mindenek előtt pártjának tagja volt a köztársaságban és a föderációban végzett párt- és állami teendők ellátása során. A kommunista arculatának tisztaságáért harcolt, a pártunkra jellemző erkölcsi értékekért, az akciók határozott programjaiért, a szervezetek helyzetének és képességének állandó ellenőrzéséért, s kommunisták aktivizmusáért minden helyen, a nyílt és konkrét határozatokért, a munkásosztállyal, a dolgozókkal, az alkotókkal való legszorosabb cselekvő összekapcsolódásért. A harc tüzében megtanulta, hogy a Kommunista Párt az akciók pártja, a tömegek pártja. Az emberekkel, a kommunistákkal, a szervezetekkel való állandó kapcsolatokból merítette erejét, és konkrét munkájuk alapján ismerte fel és mutatott rá arra, hogy mit kell tenni a Kommunista Szövetségnek, a forradalmi akciók pártjának erősítéséért, amely nyitva áll a munkásoknak a tevékenysége tartalmára gyakorolt befolyása előtt, attól függetlenül, hogy milyen tennivalókat látott el. A szocialista önigazgatásért vívott harcban nem ismert megalkuvást, és mindig erélyesen fellázadt a bürokratikus-centralisztikus és dogmatikus erők, az anarcholiberalista frakciózás és csoportosulások ellen, és minden más próbálkozás ellen, amelynek az volt a célja, hogy csorbítsa az osztályharc élét és megkérdőjelezze vagy gyengítse a Kommunista Szövetség vezető eszmei-politikai szerepét a szocialista önigazgatási viszonyok építésében. Stevo elvtárs nemcsak ilyen volt, számunkra, az egész Kommunista Szövetség számára örökké ilyen marad: példa és ösztönzés. Stevan Doronjski, a bátor és méltóságteljes ember ragyogó példája, a titói veretű kommunista, a jó, a kedves elvtárs példája, akit szerettünk és tiszteltünk. Kedves Steve elvtárs! A te vajdaságiaid, a te elvtársaid, munkatársaid és barátaid gyászolnak, mert olyan harcos nélkül maradtak, aki szenvedélyesen és önfeláldozóan harcolt pártunk céljaiért, a forradalom eszményeiért, a dolgozó ember boldogságáért és szabadságáért. A korai halál megfosztott bennünket a belőled sugárzó derűtől, meleg emberi pillantásaidtól, szavaidtól, amelyek mindig munkálkodásunkban nyerték el értelmüket. Becsületes életeddel és forradalmi alkotó munkásságoddal valamenynyiünket leköteleztél, hogy felelősségteljesen és öntudatosan kitartsunk a harcban: azon értékekért vívjuk, amelyek megvalósításának szentelted képességeidet és erődet. Bennünk, a Te és a mi Vajdaságunkban, szocialista önigazgatású Jugoszláviánkban örökké élni fog emléked, a harciasság és önfeláldozás rád jellemző példája. Örök dicsőség emlékednek! Nem tűrte az osztályharc élének tompítását Vajdasági harcostársai és munkatársai: Jovan Veselinov, Radovan Vlajković, Dusan Alimpic, Isa Jovanović, Boško Krunic, Molnár Vilmos. A JKSZ Elnökségének gyászőrsége: Lazar Mojszov, Stane Dolanc, Branko Mikulic, Véli Déva, Dobroslav Culafic, Alekszandar Grlicskov, Slamijija Pozderac, Andrej Marine. Utolsó búcsú Újvidéke• Kegyeleladás a Tartományi Végrehajtó Tanács épületében Szombat reggel, kilenc óra. Állunk a Tartományi Végrehajtó Tanács bejárata előtt, a Tito marsall sugárúton. Sokszor várták itt barátai, munkatársai, mindig örömmel. Az utóbbi időben már csak a róla, az egészségi állapotáról szóló híreket várhattuk, azokat is inkább szorongással. Most gyász van, fájdalom szorítja össze a szíveket. Várjuk, hogy búcsút vegyünk tőle. Örök búcsút. Kilenc óra, megállnak a belgrádi gépkocsik, az elsőben a fejfa, az urna, a kitüntetések, aztán a koszorúk... Hallatszik a gyászinduló. Zivko Blagojev vezérőrnagy, tartományi honvédelmi titkár veszi át a Stevan Doronjski hamvait tartalmazó urnát, s elindul vele a Végrehajtó Tanács csarnokában felállított ravatalhoz. Kíséretében tisztek, katonák. Egyszerű, méltóságteljes tiszteletadás. Azután a családtagok: özvegye, fia, testvére és a közeli rokonok, majd a tartomány és a város közéleti személyiségei. A ravatalnál koszorúkat helyeznek el, majd Vajdaság Elnökségének, a VKSZ Tartományi Bizottságának, a Vajdasági Képviselőháznak, a Szocialista Szövetség Tartományi Választmányának, a Tartományi Végrehajtó Tanácsnak, a Tartományi Szakszervezeti Tanácsnak, a Harcos Szövetségnek és az Ifjúsági Szövetségnek a képviselői kifejezik részvétüket Stevan Doronjski hozzátartozóinak. A sugárúton gyülekeznek az emberek, Újvidékről és tartományunk más városainak munkaszervezeteiből érkeznek a dolgozók, a polgárok, hogy leróják kegyeletüket a nagy forradalmár és humanista hamvai előtt. A ravatal mellett délután három óráig a munkaszervezetek és társadalmi-politikai szervezetek képviselői állnak díszőrséget. Részvét és kegyeletadás. Az utolsó búcsú mindig fájdalmas, még inkább az, ha olyan embertől búcsúzunk, akit annyira szerettünk, aki egész életében odaadóan és becsületesen dolgozott mindannyiunk jobb életéért. Közvetlenül három óra előtt a szövetségi társadalmi és politikai szervezetek és szervek képviselői állnak díszőrséget. A Végrehajtó Tanácsban ezzel véget érnek a kegyeletadás pillanatai. Az urnát Stevan Doronjski földi maradványaival a városi temetőbe szállítják. Az összegyűlt polgárok, újvidékiek, vajdaságiak állva maradnak. Ilyen a búcsú, az utolsó...