Magyar Szó, 1982. április (39. évfolyam, 104-118. szám)
1982-04-27 / 115. szám
12 MŰVELŐDÉS Két évtized álmainak megvalósulása Épül a becsei Petőfi Sándor általános iskola új iskolarészeg. A becsei Petőfi Sándor Általános Iskola a község egyik legkiegyensúlyozottabb oktatási intzménye. Az 1980/81. tanévet 95,22 százalékos tanulmányi eredménnyel zárta, ami a második legjobb eredmény a község területén. Ez mindenekelőtt a kollektív pedagógusi munkát dicséri, mely köztudomásúan ebben az iskolában mindig magas szinten állt. Az elért eredményeik annál figyelemre méltóbbak, mert az iskola évek óta nagy gondokkal küszködik. Becse területén talán ebben az iskolában a legégetőbb a tanteremhiány, ennek folytán minden ezzel járó nehézség felgyülemlett. Most azonban, úgy látszik, részben megoldódik ez a probléma is, 1981 -ben megkezdték az új iskolarész építését, melyet a terveik szerinnt, az idén június 30- áig kell befejezni. Az épülő új iskoláról Szűcs András igazgatóval beszélgetünk. A becsei középtávú fejlesztémi terv értelmében épült az új iskola rész* * * * esünk. Az iskola első része még 1962-ben felépült, 20 évet kellett várni, hogy a már akikor tervrajziba is belefoglalt központi részt,s fölépüljön. Időközben felépült a becsei Emlélkiskola és a péterréveci iskola is, ezért az érdekközösség mind ez ideg képtelen vrlt biztosítani az anyagiakat. 1978-tól azután évente fogorintosan kaptunk pénzt az érdekközösségtől, így 1931-ben megkezdtük az építkezést. A legégetőbb problémáink, a tornaterem kérdése sajnos, ezzel sem oldódik meg. De iskoláink így is hét helyiséggel bővül — köztük egy nagyteremmel és több, a szabad aktivitás megszervezését biztosító teremmel, s ezzel megoldhatóvá válik a szaktantermi oktatás. Itt kap helyet az iskola 8000kötetes könyvtára is. Továbbá, lehetőség nyílik ara is, hogy a felsős diákok egy váltásban, csupán délelőtt járjanak iskoláiba. Ez óriásii jelentőségű, hisz pedagógiailag psziichológiailag bizonyított tény, hogy a diákok délelőtt sokkal aktívabbaak mint délután. Az új, iskoolarézseig nem kevesebbet, mint az ciktatás korszerűsítését jelenti számunkra, ami — tudjuik — erősenlátó1® az előttünk álló iskolareformnak. Számunkra világos, hogy az elkövetkező tíz-tizenöt évben újabb rekonstrukcióra nem kerülhet sor, így továbbra is megmarad a tornaterem-probléma. Ezt úgy próbáljuk idang oneasn megoldani, hogy a régi iskolaépület egy részét adaptáljuk, létrehozunk egy testnevelési gyakorlótermet (itormateremnek nem nevezhető), öltözőkkel és raktárhelyiséggé!. A régi épületiben kap helyet továbbá a konyha és az étterem is. — Nyilván vannak az iskoláinak egyéb gondjai is ... — Mondjuk Inkább kellemetlenségei, mert ha az új iskolarészillag felépül, a tanítás lényegében zavartalanul folyhat, és a problémák nagy része ezzel megoldódik. Jó lenne például korszerűsíteni az iskolai napközit. Jekinleg a napközi egyeteem tagozatból áll, ahová elsőtől hatódik osztályig, a szociális problémát jelentő tanulók járnak. A helyzetet még az is bonyolítja, hogy a 32 tanulóból álló csoport kétnyelvű. A diákok étkezési költségeit a gyermekvédő érdeki középrog fedi ki. Jó lenne legalább még egy taigeneifcot nyitni, akkor csoportoisítihatnéifik a diákokat alsó és felső tagozatok szerint. Érre azonbra jelen’ieg nincs pénz. — Az i.rr.járó di'itkok kérdését hogyan oldotta meg az iskola? —■ Dreéiról és a környező temyavilágbéli összesem 48 diák járt be naponta, ötödiktől nyolcadik osztályosok. Számaikra vagy külön diákbuszt, vagy ingyenes autóbuszjegyet biztosítottunk, így semmivel sincsenek hátrányosabb helyzetben, miint a becsetek. Egyedüli gond, hogy ezek a diákok nem vehetnek részt a pótórákon és a szabadiktiv 11 irhán. A Petőfi Sándor Általános Istolában — mely számos községi, tektemányfi és köztársasági elismerős tulajdonosa — nem leplezett derűlátással néznek a jövő elé. Érthető, hisz a dolgozói közösségnnek két évtizedes álma valósult meg. MÁK Ferenc Szebb, modernebb, kényelmesebb. A régi iskola átadja helyét az újnak Jugoszláv és magyar filmek Pezaróban Az idei pezarói nemzetközi filmszemlét a jugoszláv és a magyar filmművészetnek szentelik. Az elmúlt évtized terméséből 15—15 alkotást mutatnak be a hivatalos műsorban, amelynek alapján két tanácskozást tartanak. Ez a szemle ugyanis nem verseny jellegű, tehát nincsenek díjak, de a többi fesztivállal ellentétben a részvevők vitáznak a filmművészet különböző kérdéseiről. A hivatalos műsoron kívül egyegy válogatást mutatnak be a jugoszláv animációs filmekből és a magyar tévéfilmekből. Ezenkívül Jancsó Miklós műveinek retrospektív műsora, valamint a velencei fesztiválon és az Olaszországban bemutatott jugoszláv és magyar produkciókból álló népszerű műsor várja majd a közönséget. Nem lebecsülendő a szemlét kiegészítő filmvásár sem, mert a forgalmazókat külön prémiummal ösztönzik a vásárlásra. Az új film pezarói szemléjének az a célja, hogy felhívja a figyelmet az alkotókra, egyes országok filmművészetére, az új törekvésekre, hogy lehetővé tegye a filmek és a tendenciák tanulmányozását, elemzését, és népszerűsítse a szemlén bemutatott alkotásokat. Ezzel összhangban az olasz televízió (RAI) harmadik műsora minden este szemlekrónikát fog sugározni és egy-egy jugoszláv és magyar filmet is bemutat. A szemle a velencei Marsino Editore kiadóvállalat együttműködésével kritikai antológiát jelentet meg a jugoszláv és a magyar filmművészetről, s a hivatalos műsorban szereplő filmekről illusztrált különfüzeteket ad ki. A jugoszláv filmművészetnek szentelt kerekasztal-értekezleten neves szakembereink a filmgyártás önigazgatási megszervezéséről, a filmpiacról és a közönségről, a filmkultúráról, a film és a valóság viszonyáról, az új törekvésekről, az alkotói önállóságról, és a filmelmélet kérdéseiről tartanak vitaindító előadást. Az új film XV.X II pezarói szemléjét, amelynek a Jugoszláv Filmmunkások Szövetsége a koordinátora, június 12-e és 20-a között rendezik meg. (I) Pályaválasztóik figyelmébe Az idén nyáron Vajdaságban 21 000 fiatal fejezi be az egységes középiskola második osztályát és 17 900 pedig a szakirányú középiskolát. A Gondolat című lap április 21-én megjelent rendkívüli számában a szakirányú oktatási nevelési középiskolák, főiskoláig valamint egyetemi karok közzétették az 1932. és 1983. tanévben való beiratkozásra vonatkozó pályázatot méghozzá öt nyelven. A lapnak ezt a számát a varjaiék megkapják oktatási intézményükben, de hétdiéres áron beszerezhetik a Pnevnik és a Magyar Szó napilapok újságcsilódéiban is. A pályásait tartalmazó Gondolat rendkívüli száma 40 000 példányban jelent meg; kétharmadát az egységes középiskolákba és a szakirányú iskolaközpontokba juttatták el, egyharmadát pedig az újságosbódékban forgalmazzák. I. Cs. I. MAGYAR SZÓ 1982. április 27., kedd A bajmoki amatőr színészeké a babér Véget értek a Tiszai ünnepi Játékok Az elmúlt hét végén véget értek Kanizsán a Tiszai Ünnepi Játékok. Az észak-vajdasági amatőr színjátszók 20. találkozója több szempontból is rendhagyó volt. A legjellemzőbb újdonság mindenképpen a tömegesség, a társulatok és az amatőrök számának sorakozása. A szemlén 10 együttes mintegy 150 szőlésze mutatkozott be a közönségnek. Dr. Kládi Katalintól, a játékok szelektorától kértünk értékelést a társulatok teljesítményéről.’ — A tartományi amatőr színjátszók szövetségének megbízásából második alkalommal vettem részt a Tiszai ÜnnepiJátékokon. Értékelésem szerint az idei szövegkiválasztás rendezői megoldások és színészi teljesítmény szempontjából felülmúlja az eddigi szemléket. A tíz előadásból hatnak a szövege megállta a helyét, két előadást, a törökbecseiek Férjek papucsban és a zentai magyar társulat a Mintaférj című vígjátékát semmiképpen sem kellett volna műsorba iktatni. Hasonlóan elmarasztalható a zentaiak szerbhorvát társulatának előadása Rad naidju deca és a bácsföldváriak darabja. A hölgy hozzánk tartozik. E két vígjátékot nemcsak a gyenge szövegkiválasztás szempontjából, hanem a színészi teljesítmény, a díszlet- és kosztümválasztás miatt sem kellett volna műsorra tűzni. A két utóbbi társulat teljesítménye a játékok leggyengébb előadása volt. Továbbra is fő probléma az amatőr színjátszásban, hogy az együttesek nem fordítanak kellő gondot a kosztümre és a díszletre, holott ez is épp olyan fontos, mint a helyes színpadi beszéd és a mozgás. Két előadás volt, amelyet ebből a szempontból kifogástalannak találtam. Hiszem, hogy a kanizsaiak és a kishegyenek díszletét és jelmezét a hivatásos színházak is szívesen fogadnák. A színjátszás másik alapvető követelménye — még ha amatőrökről van is szó — a helyes színpadi beszéd, s ez úgyszólván minden egyesületnél csiszolásra szorul. Öröm számomra az is, hogy a játékokon nagyon sok fiatal tehetséggel ismerkedtem meg. Ez arra enged következtetni, hogy a fiatalok érdeklődnek a színjátszás iránt, és ami igen fontos, előadásaikat mindig telt ház előtt játszották — hallottuk a Játékok szelektorától. Mindent összegezve, a 20. Tiszai Ünnepi Játékokon négy társulat teljesítménye emekedett ki. A szabadkai középiskolások Jovan Sterilja Popovic műveiből készült kollázsa nagy közönségsikert aratott. A fiatalok egy klasszikus iskolai színjátszást követtek, nem törekedtek Sterija mondanivalójának újraértékelésére. A megszokott ábrázolási mód mellett maradtak és éppen ez kifogásolható előadásukban. A topolyai fiatalok özvegy Karnyónéja sok új formai megoldást hozott, kár, hogy elveszett a szöveg tartalmi megelevenítése. A becsei, amatőrök Farmernadrágok című bemutatójáról csak anynyit, hogy témájánál fogva elavult, s fontos rendezői feladat lett volna a gyerekek és a felnőttek közötti ellentét időszerűsítésére. Ezt a szempontot azonban elmulasztotta a rendező és emiatt nem tudott kibontakozni a színészek teljesítménye. S miután valójában négy tehetséges színjátszóról van szó, a szelektor utólagos elbírálásra javasolja a becsesek előadását, lehetőséget adva, a tartományi szemlén való részvételre. Szövegértelmezés a rendezői hozzáállás, és a színpadi mozgs követelményeit a bajmokiak elégítették ki, csaknem teljes egészében. Barádsus Zoltán rendezésében Az esőcsináló idegen című színmű minden nehézség nélkül eljutott a vajdasági amatőr színjátszók fesztiváljára. A záróműsorban 12 amatőr színész és egy rendező részesült elismerő oklevélben, színészdíjat pedig nyolcan kaptak. A díszlet- és jelmeztervezők közül Koncz István, a rendezők közül Barácsus Zoltán részesült elismerésben. A jubiláló játékokon az amatőr színjátszók tartományi szövetsége 23 művelődési dolgozó több évtizedes amatőr tevékenységét díszoklevéllel méltányolta. V. K. M. ÉLŐSZÓVAL. Dr. Matijevics Lajos: Bácskakerek és patakok Ma délután, 6 órai kezdettel a Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete Élőszóval című felolvasóülésén dr. Matijevics Lajos a bácskai vízfolyások névtani kérdéseiről tart előadást a Bölcsészettudományi Kar földszinti termében (Stevan Music utca sz. n.). A szervezők minden érdeklődőt szívesen látnak. RIPORTPÁLYÁZATOK! MEGVÁSÁROLT ÍRÁSA Füvek és nádasok alatt... MAVRÁK Júlia a szentmihályi Május 7-e Általános Iskolában és a jankahídi általános iskolában 1977 október eleje óta tanítja nem anyanyelvként a szerbhorvátot. Előtte tíz évig vegyésztechnikusként dolgozott üzemi laboratóriumokban, öt évig titkári, két évig pedig könyvelői teendőket végzett. Azt mondhatnánk tehát, hogy új hivatásába még éppen hogy csak belekóstolt. De Mavrák Júlia, az alig ötéves tanítóskodás ellenére sem kezdő pedagógus, hanem inkább olyan nevelő, akinek a legkülönbek között van a helye. Eddigi tanítói munkája, műkedvelői tevékenysége, s a környezetével, Szentmihállyal való szoros egybeforrottsága is ezt igazolja. Akárcsak az a személyes vallomás, amelyet készséggel jegyeztünk fel. — A diákokat, a kétkezi munkásokat és a műkedvelést — a népi táncokat — is egyformán szeretem. A műkedvelést még általános iskolás koromban, Bajmokon szerettem meg. Lukács Simon bácsi elnökösködése idején, a kétkezi munkásokat a gyárban tanultam meg becsülni, amikor láttam, hogy egyik-másik rátarti technikusnál és mérnöknél százszor többet érnek, mert egyenesebbek, igazságosabbak; a diákokat pedig ártatlanságukkal, formálhatóságukkal, igyekezetükkel együtt napról napra közelebb érzem magamhoz. — Munkámban — akár tanítok, akár műkedvelő egyesületünk népitánc-csoportjával gyakorlunk — mindig azt vallom, hogy csak alaposan és jól érdemes dolgozni Faluhelyen különösképp, mivel itt mostohábbak a körülmények, s ha az ember elkezd valamit, azt nem szabad kishitűen abbahagynia. Ilyen értelemben tartom magam ahhoz is, hogy a nyelvet az anyanyelvet, vagy a környezet nyelvét, csakis korszerűen, színesen, elevenen és természetesen, szeretettel érdemes tanítani. Meg vonzóan nagy-nagy odaadással. Úgy, hogy a nyelvtanítás sok-sok játékossága módszertani lehetősége révén a gyerekek akár homogén környezetben is megérezzék, meghallják a másik nyelvet, annak hanglejtését, dallamát, törvényeit, s attól kezdve, hogy ezt megérzik, kedvet is kapjanak hozzá, és természetesen becsüljék is azt! Ez alapkövetelmény, mint ahogy az is, hogy a fát addig kell hajlítani, amíg fiatal. A görbe és göcsörtös fával már nehezen boldogul az ember, így van ez a nyelvtanítással is Mindent fiatal korban kell kezdeni, és nem is akárhogyan, hanem jól, mivel az egyszer már beidegződött rosszat nehéz kijavítani. — Nem tudom, nem vagyok-e túl igényes, de én a műkedvelő tevékenységet is csak így tudom elképzelni. És úgy, hogy a folklórnak, a népi táncnak, a tárgyi és szellemi néprajznak is az eredetét forrásvidékét kutatom. Hogy miért? Mert nem szeretem a művirágot, a színpadra állított „népies” hamisítványokat. Nekem többet jelent a vadvirág, az egyszerű réti pitypang, mint a cicomából művirágból és a sokak szemében egyedül magyarnak vallott népi táncból, a csárdásból, egy egész csokor. Ezért is 1974 óta, amióta a szentmihályi népitánc-csoport megalakult, és egy seregdíjjal kitüntetve igen szép eredményeket ért el, nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy nálunk is kincs van a felszín alatt. De ezt a kincset — ahogy Papp Dániel is mondta — idegen patkó nem kaparhatja ki. Mert a jelképesen értelmezett Pegazusnak, és a patkónak is „oda valónak kell lenni, hogy a füvek és a nádasok alatt megtalálja a tündérkastélyt.” — És az arany — ahogy azt a Kendermorzsolás Szentmihályon című műsorunk is bizonyította — megvan nálunk is. Én, ameddig futja az erőmből, tudásomból, ezeket az eredeti népdalokat, szokásokat és népi táncokat szeretném összegyűjteni feldolgozni. Minden segítségnek örülni fogok, a diákokénak éppúgy, mint a felnőttekének vagy a szakemberekének, mivel a kincs, a kétkezi emberek révén ránk hagyományozott arany, mindenkit megillet! Annál inkább mert a folklór, a tánc, a dal a nép lelkéből fakad, s így — az embert nemesítve — oda is kell hogy viszszaszálljon. Ehhez a tervhez, ehhez a törekvéshez kívánunk Mavrák Júliának és a szentmihályiaknak is kitartást, sok sikert és megértő munkatársakat. Olyan embereket, akik tudják, hogy múltunk mélységes mély kútjából is lehet erőt adó friss vizet meríteni. Sőt, talán ha nagyon mélyre hajolnak, a népi hiedelem szerint, még a nappal fénylő csillagokat is megtekinthetik. SZŰCS Imre