Magyar Szó, 1984. március (41. évfolyam, 74-89. szám)
1984-03-29 / 87. szám
1984. március 29., csütörtök MAGYAR SZÓ - MŰVELŐDÉS 15 Melyik felesleges? Intézkedési javaslatok a felsőoktatási iskolahálózat ésszerűsítésére A felsőoktatási iskolahálózat extenzív fejlődése a múlté. Az Újvidéki Egyetem mind a szakirányok, mind a főiskolák és kihelyezett tagozatok fejlesztése terén eljutott egy pontig, ahonnan a gazdaság jelenlegi állása alapján csak a minőségi fejlődés felé mozdulhat. Ennek egyik alapfeltétele a meglevő iskolahálózat átszervezése, illetve ésszerűsítése. Az Újvidéki Egyetem elkészítette az iskolahálózat átszervezésének a platformját, és megtette az ezzel kapcsolatos intézkedési javaslatot. A tartományi oktatásiművelődési bizottság elsőként foglalkozott vele, s kisebb módosításokkal jónak találta azt a széles körű nyilvános vitához. Nem így az Újvidéki Egyetem közgyűlése, amelyen főleg azoknak az egyetemi karoknak és főiskoláknak a képviselői emeltek szót, illetve tiltakoztak ellene, akiket közvetlenül is érint az átszervezés. Milyen intézkedési javaslatokat helyez kilátásba az említett anyagi — vetődik fel a kérdés. A kihelyezett egyetemi és főiskolai tagozatok megszüntetését, a párhuzamos szakirányok és programok egységesítését, az ennek megfelelő tantervek kidolgozását, a tanter-évek általános felülvizsgálását. Hogyan vetül ez konkrétan a gyakorlatra? Felül kell vizsgálni az iskolaközpontokban működő kihelyezett felsőoktatási tagozatok létjogosultságát, a működési feltételeket, a munka hatékonyságát és minőségét. Ennek viszonylatában a javaslat szerint meg kell szüntetni a technológiai kar mitrovicai kihelyezett tagozatát, a műszaki kar kikindai tagozatát, a közgazdasági kar zrenjanini tagozatát. Az első két kihelyezett tagozat esetében felül kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy a káderek a mitrovicai papírgyárban, illetve a kikindai öntödében foglalkozzanak tudományos kutatómunkával. A szakirányok felaprózottságának megszüntetése végett a műszaki kar szabadkai tagozatát a helybeli főiskolával kell egyesíteni, illetve a lehetőségek szerint tudományos oktatási intézetté fejlesztni, s az ipari elektronika terén elsősorban a Severnek és a körzet többi társultmunka-szervezetének végezzen tudományos szolgáltatást, illetve képezzen szakkádert. Az intézet a műszaki karhoz tartozik. Zrenjaninban a műszaki kar kihelyezett tagozatát, a helybeli műszaki főiskolát és a szintén helybeli pedagógiai műszaki kart kell intézetté alakítani. A másik lehetőség szerint a meglevő főiskolákból és a kihelyezett tagozatokból Zrenjaninban műszaki kar alakulna. (Ezáltal Vajdaságban két műszaki kar működne Újvidéken és Zrenjaninban.) A párhuzamos programok összevonása a pedagógiai akadémiákon az azonos szakirányú főiskolákon év, egyetemi karokon esedékes. Az akadémiákon egységesíteni kell a párhuzamos programokat, munkamegosztással kell meghatározni, hogy melyik akadémián képeznek óvónőket, illetve tanítónőket. A javaslat szerint Kikindán és Újvidéken óvónőképző, Zomborban, Szabadkán, Versecen és Sremska Mitrovicán tanítóképző működne. A szakirányok felaprózottságát, mint már említettük, a tantervek összevonásával kívánják elérni. Ennek egyik előfeltétele a programok felülvizsgálása, illetve az általánosabb programok kidolgozása. Tantervösszevonás várható a gépészeti, a technológiai, a fémfeldolgozói, az elektroipari, az informatikai, az építőipari, a közgazdasági és a mezőgazdasági ágazatokban. A hálózatot szakaszosan kívánják ésszerűsíteni. A szóban forgó dokumentum alapján elsőként a kihelyezett tagozatokat szüntetik meg, ezután kerül sor a főiskolák és egyetemi karok összevonására, megszüntetésére, az új programok kidolgozására. vdlt. A színművészet 250 esztendeje tartományunkban Az újvidéki Szerb Nemzeti Színház tanácsának tegnapi díszülésén két jelentős jubileum jegyében emlékeztek meg a színház napjaról. Ezek: a színművészet 250 esztendeje tartományunkban és Bradnislav Nušić születésének 120. évfordulója. , s Vidékünkön az első hivatásos , színielőadást két és fél évszázaddal ezelőtt tartották. Emanuil Kozacsinszkinek, a karlócai gim- názium orosz származású tanárának Tragikomédiáját adták elő. Dr. Strahinja Kostié az elmúlt két és fél évszázad vajdasági színházi életének áttekintésében elmondta, hogy az itt élő népek kultúrája és színházi élete mindig hatott egymásra, de csak a szocialista Jugoszláviában született meg a feltételek egyenjogú fejlődésükhöz és együttműködésükhöz. (Tanjug) A XX. század vajdasági képzőművészet kiállítása öt évre szóló önigazgatási megegyezést írtak alá. Ennek értelmében a sportközpont bérleti díj ellenében a képtár rendelkezésére bocsátja kiállítótermeit, ahol állandó jellegű képzőművészeti kiállítás kap elhelyezést, tartományunk XX. századi alkotóinak munkái. Századunk és a kortárs vajdasági képzőművészek szobrai, képei, grafikái állandóan jelen lesznek mindennapjainkban, gazdagítva őket. A Modern Művészetek Galériája 17 éves fennállása alatt 2000 alkotást sorolt gyűjteményébe. Ezek azonban kiállítótermek híján nem voltak hozzáférhetők sem az Újvidéken járt külföldi vendégek, sem pedig a képtárba látogatók számára. A galéria rangos gyűjteményét kiegészítik a tartományi képtárak válogatott alkotásaival. Ebből május végén Vajdaság XX. századi képzőművészetének Ш éve címmel kiállítás nyílik. Első alkalommal tárul antológiai válogatás a nézők elé Vajdaság képzőművészeinek munkáiból. A Vojvodina Sportközpont termeinek bérlése lehetővé teszi a galériák, valamint a köztársaságok és tartományok közötti és a nemzetközi együttműködést, s ezáltal Vajdaság XX. századi képzőművészeti termésének színe-java eljuthat hazánk minden tájára s a világ nagyvárosaiba. Jesi Tegnap az újvidéki Vojvodina üzlet- és Sportközpont képviselője, valamint az újvidéki Modern Művészetek Galériája képviselői Román színházi napok A vajdasági románok sorrendben 12. színházi napjait március 30-a és április 8-a között tartják, a Versec közelében levő Straja faluban. A hivatal a versenyben négy amatőr színjátszó együttes vesz részt. Versenyen kívül két színiegyüttes lép fel, amelyek félig hivatásos színházaknak számítanak. A szemle idején a pancsovai Libertatea Kiadóvállalat eladással egybekötött könyvkiállítást szervez. A Radu Flora, Emil Filip és Tomislav Pejeic összeállítású zsűri a szemle végén kihirdeti a legjobb előadást, és odaítéli a színészi alakításért, a rendezésért és a díszletekért járó díjakat. A Deliblátihomokpusztában levő Leánykúton, hagyományos tanácskozást tartanak a színházi amatőrizmus időszerű kérdéseiről. D. T. Csak legyintett Branko ćopić uioisć sétája Hétfőn délután két óra körül a népszerű költő, elbeszélő, regényes drámaíró, Branko Copic utolsó sétájára indult. Az új Száva-híd felé vette útját, amely a Branko-vából indulva íveli át a folyót... ■ Változékony lott az idő, a Nap időnként előbújt a felhők mögül. Az író egyedül sétált. Körülbelül este 7-ig tartott e séta, néhány barátja gépkocsiból 6 óra körül látta a hídon. Nem tűnt fel nekik semmi, ami szokatlan lett vollna. És akkor, 7 óra körül az arra járók arra lettek figyelmesek, ahogy egy ember átlépi a híd korlátját... Egyikük felkiáltott: Ne! .... de az öngyilkosjelölt csak legyintett. Branko Copié volt az. —0— Ez volt az utolsó útja Branko Copiénak, a neves írónak, háború utáni irodalmunk legvidámabb művei megalkotójának. 1936. május 8-án lépett be az irodalomba, akkor jelent meg elbeszélése a Politikában. Az elbeszélés címe Soja Cubrilov halotti ruhája volt. A fiatal elbeszélők közül hamarosan az egyik legolvasottabb íróvá vált. Alig volt 21 éves. A Srpska književna gadruga röviddel ezután megtétenítette elbeszélésgyűjteményét. Írásait szülőföldjének, a Grmeclankáin fekvő boszniai falunak a témái ihlették. I Desanka Maksimovic, Vojislav Duric és Velihor Oligoric a következőket írták róla: amikor a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagjának javasolták. ..Lenyűgözően, meleg líraisággal ábrázolta az isten háta mögötti hseyi falu emberének elveszettségét, tragikus süllyedését a süket magányban. Együttérez szülőföldjének parasztjaival, akik másmilyen, jobb életről álmodnak. A nén felszabadító háború idején bejép a partizán harcosok sorsába, közvetlen kapcsolatba kerül a néptömegekkel, akkor, amikor azok a legintenzívebben élnek. A háborúban anekdotákat és verseket ír. Mesész, érzéssel fedi, sokat mondó és közvetlen verssorai nagy visszhangra telnek a partizán harcosok körében ...” " A második világháború után az egyék legolvasottabb írónkká válik, következnek regényei, az Áttörés, a Süket puskapor, a Nyolcadik offensive ... Eredendő, közvetlen humora magával ragadta az olvasóként, a háborúban és a háború utáni országépítés időszakában is. Különösen jelentős a gyermekirodalomhoz nyújtott hozzájárulása. —0— A Tito marsall utca 23. szám aletti otthonában, ahol feleségével, Bogdankával, az orvosnővel élt, gyász honol. Itt vannak az író könyvei, gazdag könyvtára, díjai és elismerései: a Rákió költészeti díj (1940), a Szerb Tudományos Akadémia díja és a JSZNK kormányának díja prózai munkásságáért, a Művelődési és Művészeti Bizottság , két díj Belgrad Októberi díja, a NIN-dij, az AVNOJ-díj, a Njegos-díj ... Utolsó éveiben magába zárkózott. Csak legjobb barátaival találkozott. Amikor januárban a Politika ünnepi számát készítettük, és felkértük, írjon valamit, leverten mondta: „Sajnálom, sem Branko Copié (LAZUKICS Anna felvétele) A KÖLTŐ ÜNNEPLÉSE Szlavonbródban Branko Radisevic születések 16Г évfordulóján jubileumi rendezvénysorozat kezdődött Branko Radicevic, a nagy szerb lírikus szülőhelyén, Szlavonbródban tegnapelőtt, március 27-én megkezdődött az a rendezvénysorozat, amelyet Újvidékkel és Karlócával együtt szerveztek, és amely a szeptemberi Brankovo kólóval ér véget Karlócán. Az ünnepség kezdetén Zdravko Mutin, Újvidék városi képviselő-testületének elnöke leleplezte Branko Radičević mellszobrát (Jovan Soldatovic akadémikus művét) Újvidék ajándékát, a költő nevét viselő éltalános iskola parkjában. Beszédében méltatta a nagy költőt, akit romantikus szabadságszeretete, népies nyelvezete és fiatalos lendülete örökre aktuálissá tesz, s akit népeink befogadtak szívükbe. Ezután Nenad Gmjicic, a Brankovo kolo igazgatója átadta a díjat (egy emlékplakettet — Milan Trkulja szobrászművész munkáját) a legjobb fogalmazásért a brodi iskola nyolcadikos tanulójának, Perica Grivičićnek. A vendéglátóknak még az időjárás is kedvezett: Branko örök ifjúságának megfelelően (mindöszsze 29 évesen halt meg) verőfényes napsütésben adhatták elő alkalmi műsorukat. Fellépett a kiváló helyi énekkar, az ifjúsági tamburazenekar és az óvodások népi táncokkal. Később, az iskolában Nenad Grujičić órát tartott a diákoknak Branko Radicevic, az ifjúság költője címmel. Este hét órakor a helyi Bedó képtárban megnyílt a költő életét és munkásságát bemutató kiállítás — az érdeklődés azonban olyan nagy volt, hogy nagyon sokan kinnrekedtek az utcán. Üdvözlő beszédet Nebojša Lakic, a brodi városi könyvtár igazgatója és Pavle Straser, az újvidéki Város Múzeum igazgatója mondott, a költőről pedig Raša Popov, az újvidéki Matica srpska fő és felelős szerkesztője beszélt. A főrendezvény 20 órakor kezdődött az igazán modern művelődési otthon színháztermében, de itt már kisebb fennakadásokat okozott a tömeg: ezernél is több polgár, fiatal és gyermek tolongott; jó részük már előre helyet foglalt, e belépés ugyanis —természetesen — ingyenes volt. Üdvözlő beszédet Ivan Markovic, a szlavón brodi és Stanoje Stanojevic, a karlócai községi képviselő-testület elnöke mondott. Branko Radicevic költészetéről Andjelko Barbie, a helyi társadalmi kutatási központ tudományos munkatársa szólt. Ljiljana Petrovic újvidéki énekesnő két Branko-verset adott elő gitár kísérettel. A Djuro Salaj nagyvállalat (15 000 embert foglalkoztat) művelődési egyesületének tamburazenekara után kerültek sorra az újvidéki színi növendékek: Ljiljana Jakšić, Tijana Makelmovic, Ana Simunđža és Aleksandar Alač. Művészeti Akadémiánk harmadéves növendékei Branko Radičević szerelmes versek színpadra alkalmazva adták előa válogatás és a dramatizáló tanáraik, Božidar Kovacek és Ana Jajcanin-Cvijanovic műve). A legnagyobb sikert alighanem a népszerű Iván Hajtl újvidéki színész aratta, aki részleteket mondott el Veljko Petrovicnak a vajdaságiaikról szóló elbeszéléseiből. Az ünnepséget egy látványos ,Brankovo kolor zárta, amelyben részt vett a helyi vegyeskar, a tambura zenekar és a népi tánccsoport is. A jubileumot természetesen nagyon komoly szervezés előzte meg, s az ünneplés csak indíttatása volt egy hosszú távú együttműködésnek. A megfelelő érdekközösségek képviselői számára tehát elsősorban munka jellegű volt ez a találkozás. Néhány dolog azonban elgondolkodtató. Például az, hogy mi lehet a titka annak, hogy a harmincezer lakosú Szlavónbródban ilyen óriási volt az érdeklődés az ünnepség iránt: az, hogy Branko itt töltötte gyermekkorát, még nem sokat mond magában, mégis tisztelegni akartak volna emlékének — vagy talán az, hogy kevés a rendezvény náluk. Pedig a feltételek megvannak. De — tegyük fel, hogy ez most nem is fontos — örömmel nyugtázhatjuk, a két város örömére is, hogy valami már megint megindult, s bővül a Brankovo kolo — földrajzilag és szellerileg is. JUHÁSZ L. Géza Részvéttáviratok Copio özvegyének Branko Copié kiemelkedő írónk halála alkalmából özvegyéhez részvéttáviratot intézett Vojo Srzentié, a JSZSZK Képviselőházának elnöke, Dragoslav Markovic, a JKSZ KB Elnökségének elnöke, Jovan Dejanovic, a JDNSZSZ Országos Választmányának elnöke, Bojan Polak, a Harcos Szövetség Országos Bizottságának elnöke, Milka Planinc, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke, Branko Mamula, flottatengernagy, szövetségi honvédelmi titkár és Nikola Ljubicsa, a Szerb SZK Elnökségének elnöke. (Tanjug) mim sincs... Nem írok már semmit...” Utolsó nyilvános fellépése a Prosveta irodalmi estjén volt, amelyet a kiadóház fennállásának 40. évfordulója alkalmából tartottak. A Prosveta adta ki összegyűjtött műveit és csaknem minden háború utáni művét. Az irodalmi esten egy korábbi humoreszkjét olvasta fel. Folyékonyan, tökéletes hanglejtéssel olvasott, a közönség nagy szeretettel üdvözölte. Ő volt az egyetlen, aki azon az estén igazi kapcsolatot tudott kialakítani a közönséggel. Ez örömmel töltötte el, a rákövetkező napokban azonban ismét búskomorrá vált. Néhány barátja előtt mind gyakrabban beszélt az öngyilkosságról is. Egy alkalommal azt mondta, nem jó a vízbe ugrani — az embert esetleg kihúzzák ... Branko Copic a betonra ugrott ... R. POPOVIC SZARAJEVÓ Emlékező? Copićra Branko Copic élharcos, elkötelezett művész, forradalmunk nagy eszméinek és céljainak, a humanizmus eszméjének, a szabadságnak, az emberek és a népek közötti összetartásnak és testvériségnek a népszerűsítője volt. E téren óriási, szinte felbecsülhetetlen hozzájárulást nyújtott. A fentieket Nijaz Dizdarević, a Bosznia-Hercegovinai SZK Elnökségének tagja mondta a Köztársaság Tanácsa és a társadalmi-politikai szervezetek és közösségek legfelsőbb végrehajtó szerveinek tegnapi gyászülésén, amelyet Szarajevóban tartottak a neves író, az 1941-es partizán emlékérem tulajdonosa, a Köztársaság Tanácsa tagjának halála alkalmából. A köztársasági gyászülés részvevői egyperces néma felállással adóztak Branko Copic emlékének. Gyászülést tartottak a Bosznia- Hercegovinai Íróegyesület és a Tudományos Művészeti Akadémia tagjai is. A neves íróról, gyermekirodalmunk legnagyobb alakjáról Medim Filipovic akadémikus és dr. Slavko Leovac író szóltak. Egyebek között elmondták, hogy Branko Copic Ivan Goran Kovacictyal és Skender Kulenovictyal együtt a népfelszabadító harc legkiemelkedőbb írói közé tartozott. Regényeivel, elbeszéléseivel és verseivel legendát írt forradalmunkról. (Tanjug)