Magyar Szó, 1988. május (45. évfolyam, 133-148. szám)

1988-05-16 / 133. szám

1998. május 16., hétfő Biztonság és honvédelem Húsz el nem kötelezett ország szakértőinek tanácskozása Brionin Az el nem kötelezett országok biztonsága és honvédelme az ön­erőre való támaszkodással — ez a témája a tudományos értekezlet­nek, amely ma kezdődik Brionin Jugoszlávia és még húsz el nem kötelezett ország mintegy hetven képviselőjének részvételével. A kezdeményezők abból indul­tak ki, hogy tudományosan fel kell mérni az el nem kötelezett országok védelmének problémáját, és serkenteni tudományos intéz­ményeik együttműködését. Sergej Kraugher, a tanácskozás előkészí­tő bizottságának elnöke és a Stra­tégiai Tudományok Központja programtanácsának elnöke kije­lentette, hogy az el nem kötele­zett országok tudósainak serken­teniük kell a véleménycserét, va­lamint az el nem kötelezett or­szágok stabilitása, függetlensége és biztonsága szempontjából létfon­tosságú tapasztalatok cseréjét A tanácskozás részvevői tudományos intézetük álláspontjait fogják tol­mácsolni, nem pedig országuk kormányát és annak politikáját képviselik. Kraigher elmondta, hogy a nagyhatalmak és tömbök közötti dialógus fejlődése ellenére nem történt döntő változás a nemzet­közi viszonyokban. Ma is nagyon gyakran alkalmaznak erőszakot, valamint politikai, gazdasági vagy más nyomást. Az ilyen jellegű vi­szályok a leggyakrabban az el nem kötelezett országok területén jelentkeznek, és gyakran hosszan tartó konfliktusba keverik a moz­galom tagjait. Mindezek után nyilvánvaló, hogy az el nem kötelezett orszá­goknak e témakörben van mit megvitatniuk. Mivel a mozgalom tömbönkívüli és átfogó jellegű, és elutasítja a katonai vagy egyéb csoportosulásokat, az önerőre tá­maszkodás a biztonság és a hon­védelem terén is kiemelt fontos­ságú. A tudósok erről fejtik ki vé­leményüket a négynapos tanács­kozáson. (Tanjug) Mauthausen á­ldozatainak emlékére Húsz európai országból érkez­tek tegnap a Linz melletti Maut­­hausenbe a hírhedt gyűjtőtábor még élő egykori foglyai, hogy megemlékezzenek a náci terror áldozatairól és megkoszorúzzák sírjukat. A tábor felszabadításá­nak évfordulóján Franz Vranitzky kancellár mondott beszédet, Mi­­kisz Teodorakisz híres görög ze­neszerző pedig énekkarával elő­adta a Mauthausen című kantá­­tát. Ebben a táborban mintegy 130 ezer embert öltek meg a há­ború alatt, köztük 13 ezer jugo­szlávo­t. A Harcosszövetség küldöttségé­vel együtt mintegy nyolcszáz ju­goszláv vett részt a kommemo­­ráción. (Tanjuig) Titokzatos gyászoló Filby temetésén A Svéd Televízió szombat este a legnézettebb időpontban su­gározta Kim Filby brit polgár, szovjet kém temetésének lassí­tott felvételét. A temetés hírét korábban közölték, az érdeklő­dést azonban az egyik gyászoló keltette fel ismét, őt mutatták be a lassított felvételen, és fel­tették a kérdést, hogy Stig Ber­­ling volt-e az illető. Berling svéd állampolgár, akit a Szovjetunió számlájára való kémkedés miatt életfogytiglani börtönbünte­tésre ítéltek. A múlt ősszel egyszerűen kisétált a börtönből, és a feleségével együtt nyoma veszett. A svéd börtönökben uralkodó liberális gyakorlattal élt vissza, amikor hétvégére hazaengedték. Szökése botrányt váltott ki, és egy sor­nyi lemondást idézett elő, de azóta sem tudtak Berling nyo­mára jutni. Ha fenn is áll a gyanú, hogy Berling menedéket talált a Szovjetunióban, aligha hihető, hogy megjelent volna a temeté­sen, amelyről tudhatta, hogy az egész világ figyelmét felkelti. Egy békés hétvégén azonban az­ ilyen véletlen hasonlóság is jó szenzációnak számíthat. (Tan­jug) (64.) A régi politikai gondolkodás logikája vezetett arra, hogy Európa két szemben álló katonai tömbre szakadt. Nyugaton forgalomban van olyan verzió, amely sze­rint Európát a kommunisták szakították ketté. És Churchill fultoni beszéde? És a Truman-doktrína? Európa politikai ketté­­szakítását azok kezdték el, akik felbontot­ták a Hitler-ellenes koalíciót, akik meg­szervezték a hidegháborút a szocialista or­szágok ellen, akik létrehozták a NATO-t, mint az európai katonai-politikai konfron­táció eszközét. Még egyszer emlékeztetnem kell rá, hogy a Varsói Szerződést a NATO megalakítása után írták alá. A NATO bűne, hogy Európát újból be­fogták a militarista szekérbe, amely ezút­tal nukleáris töltetekkel van megrakva. És ma Európa megosztottságának mélyülésé­ért a fő felelősséget azok viselik, akik Európát a nukleáris rakétaszembenállás terepévé változtatták, akik az európai ál­lamok közti határok revízióját, a területi­­politikai realitások megrendítését szorgal­mazzák. Nemegyszer javasoltuk, hogy oszlassuk fel a katonai tömböket — vagy — lega­lábbis kezdetnek — a két szövetség kato­nai szervezeteit. Mivel ebbe nem egyeznek bele, kénytelenek vagyunk számolni ezzel a realitással is. De úgy véljük, hogy a töm­bök fennmaradásának körülményei között i­s építeni kell az utat a kedvezőbb béke felé, olyan nemzetközi kapcsolatok felé, amelyek egy későbbi szakaszban minden katonai csoportosulás felszámolására ve­zetnek. A háború utáni Európában nem kevés drámai szituáció és fordulat volt De az európai országok így vagy úgy, a konkrét körülményekkel és lehetőségeikkel össz­hangban döntöttek: egyes országok tőkés országok maradtak, más országok elin­dultak a szocializmus felé. Valóban euró­pai politikát, összeurópai folyamatot csak akkor lehet kialakítani, ha mindenki elis­meri és tiszteletben tartja ezt a realitást. Nem akarunk megbékélni azzal a létező felfogással, hogy Európa a tömbök közti konfrontációra és egymás elleni háború előkészítésére van kárhoztatva. Arról, hogy a szocialista országok nem értettek egyet ezzel a perspektívával, az a kezde­ményezésük tanúskodik, amely egész Európát, az Egyesült Államokat és Kana­dát elvitte Helsinkibe. Az ott elfogadott záródokumentum megmutatta azokat a reális utakat, amelyeken haladva meg le­het teremteni a földrész egységét békés, egyenjogú alapon. De az az ösztönzés, amelyet a Finnország fővárosában tartott nevezetes konferencia adott, az elkezdődött második hidegháború szeleinek hatására kezdett kialudni. En­nek okairól sok szó esett, és most nem er­ről van szó. Önbírálatként csak egyet em­lítek : hagytuk, hogy a hetvenes-nyolc­­vanas évek fordulóján meggyengüljenek a szocializmus gazdasági pozíciói. Ugyanak­kor ez sokadszor, mintegy a visszájáról, azt bizonyítja, hogy éppen a szocializmus tölti be a fő szerepet az enyhülés ellensé­geinek megfékezésében, az összes európai államok közti kapcsolatok normalizálásá­ban. Mihelyt a szocializmus lazít, újból aktivizálódik a militarizmus, az erőpoliti­ka, a világuralmi ambíciók. (Folytatjuk) Mihail Gorbacsov: Átalakítás és új gondolkodás országunknak és az egész világnak MkkuSi KÜLPOLITIKA з A pápa találkozhat paraguayi ellenzékkel IX. János Pál pápa szóvivője tegnap közölte, hogy megoldódott Alfredo Stroessner paraguayi el­nök és a Vatikán viszálya, enge­délyezik a pápának, hogy találkoz­zon az ottani ellenzék képviselői­vel- A katolikus egyházfő ma ér­kezik Paraguayba, és holnapra tervezték találkozóját mintegy háromezer ellenzékivel. A kor­mány eredetileg „biztonsági okok­ból" ellenezte ezt, de amikor híre ment, hogy a pápa lemondhatja paraguayi látogatását, meggondol­ta magát. Az egyházfő tegnap S­imában tartózkodott, azelőtt pedig Bolíviá­ban és Uruguayban járt. Látogatá­sát rendkívül szigorú biztonsági intézkedések kísérik a Sendero Luminoso maoista terrorista szer­vez­et akciói miatt. Szombaton Li­mában több helyen is pokolgépes merényletet hajtottak végre, de szerencsére senki sem sebesült meg. (Tanjug) A barátság és együttműködés szellemében Koznán a szovjet közös közlemény Gromisco látogatásának végén Románia és a Szovjetunió a ba­rátsági, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási egyezmény szellemében, a szocializmus és kommunizmus tanai, a teljes egyenlőség, a függetlenség, a szu­verenitás és területi integritás tiszteletben tartása, a mások bel­­ügyeibe való be nem avatkozás és az internacionalista szolidaritás alapján fejleszti kapcsolatait — áll a közös közleményben, amelyet Andrej Gromikónak, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­ge elnökének­ ötnapos hivatalos é­s baráti látogatása végén adtak ki Bukarestben. Mindkét fél nagy­ra értékelte Ceausescu elnök és Gorbacsov főtitkár tavalyi megál­lapodásait, és a 2000-ig terjedő gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésről szóló progra­mot.. „j. mi A közös közleményben hangsú­lyozzák, hogy a román állami és pártvezető tájékoztatta magas rangú vendégét­­,a mélyreható forradalmi változásokról, amelye­ket a román nép a Kommunista Párt vezetésével, a tudományos szocializmus általános törvényei­vel és az igazság kreatív alkal­mazása alapján valósított meg a konkrét lehetőségekkel összhang­ban". A bukaresti tárgyalásokon meg­vitatták a nemzetközi kapcsolatok időszerű kérdéseit is, de valószí­nű, hogy a legtöbb kérdésben nem sikerült egyeztetni álláspontjai­kat, mivel a közös közleményben egyetlen konkrét nemzetközi prob­lémát vagy eseményt sem említet­tek meg. Románia és a Szovjetunió hatá­rozott fellépést helyezett kilátás­ba „revansista erők kísérletei el­len, hogy bárhol és bármilyen formában megbolygassák Európa jelenlegi területi és politikai rendjét’’. A megfigyelők vélemé­nye szerint ez közvetett bizonyíté­ka annak, hogy Ceausescu és Gromiko mszintesen megtárgyalta a román—magyar kapcsolatokat is. A közös közleményben hang­súlyozták, hogy „a háború utáni határok sérthetetlensége a konti­nens tartós békéjének és bizton­ságának előfeltétele”. (Tanjug) OLASZ POLITIKAI SZÍNTÉR „Republikánus ostobaság” és szocialista szabadság A szövetségesek bírálják Craxit — De Mita nyugtatja is a szocialisták titkárát (Kölötttudósítás a Magyar Szónak) Róma, május 15. „Ostobaság azt állítani, hogy a palesztin kérdés csak az olasz bel­­ügyek érdekeit szolgálja” — jelen­tette ki Craxi La Marfa republi­kánus titkárnak. Craxi erélyes reagálását a republikánus vezető kijelentése váltotta ki, hogy Craxi Madridban a Szocialista Interna­­cionálé összejövéstelén „színpadia­­san lépett fel a szocialisták belső érdekei szerint”. Mindez akkor történt, amikor az olasz parla­mentnek vitát kell kezdenie a pa­lesztin kérdésről és a közel-kele­ti béke helyreállításának lehetősé­géről. Craxi azzal magyarázza madridi kijelentését, hogy De Mita kereszténydemokrata kormányfő kabinetjének külpolitikai irányvo­nalán haladt. Nézeteit egyébként osztja több kommunista, keresz­ténydemokrata és más politikus is. A republikánusok támadását tegnap kihasználták a liberálisok is. Miután elfogadták a kormány programját, újra szóvá tettek né­hány kérdést, például az atomerő­művek és a tévéhálózatok tulaj­donjogának kérdését, amelyek he­ves vitákat váltanak ki újabban Olaszországban. Az ilyen hangvételű vita ko­moly bajt okozhat a kormánykoalí­ciónak, ezért De Mita keresztény­­demokrata titkár, kormányfő is közbelépett és kijelentette: „A kormány megállapodásait tisztelet­ben kell tartani, programjának megvalósítása pedig a legfonto­sabb feladat minden párt számá­ra.” Forlani, Scotti, Gom­a és más kereszténydemokrata vezetők csat­lakoztak ehhez a véleményhez, így Craxi elégtételt kapott. A republikánus titkár, aki a vi­tát kiváltotta, nem reagált Craxi sértő hangvételére, hanem kije­lentette, hogy „egyetért Craxival, hogy a közel-keleti kérdés megol­dásához Olaszország, sőt Európa nemigen járulhat hozzá, ezt in­kább az USA és a Szovjetunió te­heti meg”. Ez arra utal, hogy La Massa minden alkalmat megragad majd, hogy bírálja Craxit, akár a liberálisok is, akik követelik a szocialistáktól, hogy a helyi ható­ságok összetételében is tartsák tiszteletben az ötpárti koalíciót, különösen a római és a torinói he­lyi hatóságok átszervezése után. Az örök város polgármesteri poszt­jára törnek a szocialisták megkér­dőjelezték a kereszténydemokrata polgármester kinevezését, ezek bosszúból megdöntötték a torinói kormányt, ahol egy szocialista képviselőnő volt a polgármester. Az ürügy a labdarúgóstad­ion, bő­vítése volt, ez a kérdés sok bonyo­dalmat okozott, mert az 1990. évi labdarúgó-világbajnokságot is megkérdőjelezi. A szocialisták azonban maguk szeretnék megválogatni szövetsé­geseiket. Lehet, hogy érvényesítik a sok nyugat-európai országban szokásos gyakorlatot, hogy kizár­ják az igazgatásból azokat a pár­tokat, amelyek 5 százaléknál ke­vesebb szavazatot kaptak. Ezt erélyesen ellenzik a radikálisok és a demoproletárok, sőt a libe­rálisok és a szociáldemokraták is, akik a szocialisták oldalán részt vesznek a kormány munkájában, de az említett elv érvényesítése után kizárnák őket a kabinetből és a parlamentből is. Ezzel még semmi sem oldódott meg, és ahogyan közeledik egyes helyi hatósági választások ideje, a szövetségesek közötti nézeteltéré­sek egyre kifejezettebbek. Főleg a szocialisták szítják a vitát, mert megítélésük szerint ez hasznukra van. Marad tehát a .­.republikánus ostobaság”, és a „szocialista akció­szabadság”, de meddig? Mioflrag FASKUCI Megkezdődött a szovjet kivonulás (Folytatás az 1. oldalról) Kedd­inék folytatják a harcot a teljes szovjet kivonulásiig, és egy iszlám kormány létrehozásáig. A menekültek sem térnek haza, amíg ezeket a feltételeket nem biztosítják. Hekimatyar amnesztiát ígért a kormánycsapatok katonái­nak, akik leteszik a fegyvert a felkelők előtt. Az amnesztia azokra vonatko­zik, akik a rezsim pártján áll­nak, de legkésőbb négy héttel a szovjet kivonulás után csatlakoz­nak a felkelőkhöz. Mindazokkal szemben, akik folytatják a harcot, a modzsaheddinek az iszlám tör­vények értelmében járnak majd el. A felkelővezér a kabuli rendszer elleni harcban látja az egyetlen megoldási lehetőséget. A Szovjetunió és Afganisztán tegnap közös közleményt adott ki, amelyben hangsúlyozzák, hogy a válság megoldásában a kulcskér­dés a külső beavatkozás megszün­tetése lesz, és az afgán kérdés megoldása példaképül szolgál majd más válsággócok békés ren­dezéséhez is. A két ország kormá­nya a genfi megállapodás követ­kezetes érvényesítésének ellenőr­zésére szólít fel, és külön figyel­meztet Afganisztán és Pakisztán viszonyaiban a be nem avatkozás és az intervenciótól való tartózko­dás elvére. „A szovjet hadsereg az afgán törvényes kormány kérésére vo­nult be becsületes szándékkal” — hangsúlyozza a közlemény, és el­utasítja a Moszkva terjeszkedő po­litikájára utaló célzásokat. A két ország szükségesnek találta hang­súlyozni a hagyományos történel­mi barátság jelentőségét. Ez a ba­rátság az Afganisztán számára nehéz időkben erősödött meg, és az afgán hazafiak és szovjet in­ternacionalista katonák vérétől kovácsolódott össze a nyugodt jö­vő zálogaként. A közös közlemény, amelyet tegnap az egész szovjet sajtó nyilvánosságra hozott, emlé­keztet arra, hogy a szovjet és az afgán nép és az egész világ üdvö­zölte a genfi megállapodást, amely korábban is létrejöhetett volna, ha nem húzódnak el a tárgyalások. A szovjet kivonulás, a nemzeti meg­békélés, a többpártrendszer, az iszlám vallás tiszteletben tartása és a menekültek hazatérése után az afgán kérdést maguk az afgá­nok fogják megoldani — áll a közleményben. Ami a Szovjetuniót illeti, to­vábbra is gazdasági segélyben ré­szesíti majd Afganisztánt, hogy talpra állítsa gazdaságát és más országot is felszólít erre.

Next