Magyar Szó, 1988. május (45. évfolyam, 133-148. szám)
1988-05-16 / 133. szám
1998. május 16., hétfő Biztonság és honvédelem Húsz el nem kötelezett ország szakértőinek tanácskozása Brionin Az el nem kötelezett országok biztonsága és honvédelme az önerőre való támaszkodással — ez a témája a tudományos értekezletnek, amely ma kezdődik Brionin Jugoszlávia és még húsz el nem kötelezett ország mintegy hetven képviselőjének részvételével. A kezdeményezők abból indultak ki, hogy tudományosan fel kell mérni az el nem kötelezett országok védelmének problémáját, és serkenteni tudományos intézményeik együttműködését. Sergej Kraugher, a tanácskozás előkészítő bizottságának elnöke és a Stratégiai Tudományok Központja programtanácsának elnöke kijelentette, hogy az el nem kötelezett országok tudósainak serkenteniük kell a véleménycserét, valamint az el nem kötelezett országok stabilitása, függetlensége és biztonsága szempontjából létfontosságú tapasztalatok cseréjét A tanácskozás részvevői tudományos intézetük álláspontjait fogják tolmácsolni, nem pedig országuk kormányát és annak politikáját képviselik. Kraigher elmondta, hogy a nagyhatalmak és tömbök közötti dialógus fejlődése ellenére nem történt döntő változás a nemzetközi viszonyokban. Ma is nagyon gyakran alkalmaznak erőszakot, valamint politikai, gazdasági vagy más nyomást. Az ilyen jellegű viszályok a leggyakrabban az el nem kötelezett országok területén jelentkeznek, és gyakran hosszan tartó konfliktusba keverik a mozgalom tagjait. Mindezek után nyilvánvaló, hogy az el nem kötelezett országoknak e témakörben van mit megvitatniuk. Mivel a mozgalom tömbönkívüli és átfogó jellegű, és elutasítja a katonai vagy egyéb csoportosulásokat, az önerőre támaszkodás a biztonság és a honvédelem terén is kiemelt fontosságú. A tudósok erről fejtik ki véleményüket a négynapos tanácskozáson. (Tanjug) Mauthausen áldozatainak emlékére Húsz európai országból érkeztek tegnap a Linz melletti Mauthausenbe a hírhedt gyűjtőtábor még élő egykori foglyai, hogy megemlékezzenek a náci terror áldozatairól és megkoszorúzzák sírjukat. A tábor felszabadításának évfordulóján Franz Vranitzky kancellár mondott beszédet, Mikisz Teodorakisz híres görög zeneszerző pedig énekkarával előadta a Mauthausen című kantátát. Ebben a táborban mintegy 130 ezer embert öltek meg a háború alatt, köztük 13 ezer jugoszlávot. A Harcosszövetség küldöttségével együtt mintegy nyolcszáz jugoszláv vett részt a kommemoráción. (Tanjuig) Titokzatos gyászoló Filby temetésén A Svéd Televízió szombat este a legnézettebb időpontban sugározta Kim Filby brit polgár, szovjet kém temetésének lassított felvételét. A temetés hírét korábban közölték, az érdeklődést azonban az egyik gyászoló keltette fel ismét, őt mutatták be a lassított felvételen, és feltették a kérdést, hogy Stig Berling volt-e az illető. Berling svéd állampolgár, akit a Szovjetunió számlájára való kémkedés miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek. A múlt ősszel egyszerűen kisétált a börtönből, és a feleségével együtt nyoma veszett. A svéd börtönökben uralkodó liberális gyakorlattal élt vissza, amikor hétvégére hazaengedték. Szökése botrányt váltott ki, és egy sornyi lemondást idézett elő, de azóta sem tudtak Berling nyomára jutni. Ha fenn is áll a gyanú, hogy Berling menedéket talált a Szovjetunióban, aligha hihető, hogy megjelent volna a temetésen, amelyről tudhatta, hogy az egész világ figyelmét felkelti. Egy békés hétvégén azonban az ilyen véletlen hasonlóság is jó szenzációnak számíthat. (Tanjug) (64.) A régi politikai gondolkodás logikája vezetett arra, hogy Európa két szemben álló katonai tömbre szakadt. Nyugaton forgalomban van olyan verzió, amely szerint Európát a kommunisták szakították ketté. És Churchill fultoni beszéde? És a Truman-doktrína? Európa politikai kettészakítását azok kezdték el, akik felbontották a Hitler-ellenes koalíciót, akik megszervezték a hidegháborút a szocialista országok ellen, akik létrehozták a NATO-t, mint az európai katonai-politikai konfrontáció eszközét. Még egyszer emlékeztetnem kell rá, hogy a Varsói Szerződést a NATO megalakítása után írták alá. A NATO bűne, hogy Európát újból befogták a militarista szekérbe, amely ezúttal nukleáris töltetekkel van megrakva. És ma Európa megosztottságának mélyüléséért a fő felelősséget azok viselik, akik Európát a nukleáris rakétaszembenállás terepévé változtatták, akik az európai államok közti határok revízióját, a területipolitikai realitások megrendítését szorgalmazzák. Nemegyszer javasoltuk, hogy oszlassuk fel a katonai tömböket — vagy — legalábbis kezdetnek — a két szövetség katonai szervezeteit. Mivel ebbe nem egyeznek bele, kénytelenek vagyunk számolni ezzel a realitással is. De úgy véljük, hogy a tömbök fennmaradásának körülményei között is építeni kell az utat a kedvezőbb béke felé, olyan nemzetközi kapcsolatok felé, amelyek egy későbbi szakaszban minden katonai csoportosulás felszámolására vezetnek. A háború utáni Európában nem kevés drámai szituáció és fordulat volt De az európai országok így vagy úgy, a konkrét körülményekkel és lehetőségeikkel összhangban döntöttek: egyes országok tőkés országok maradtak, más országok elindultak a szocializmus felé. Valóban európai politikát, összeurópai folyamatot csak akkor lehet kialakítani, ha mindenki elismeri és tiszteletben tartja ezt a realitást. Nem akarunk megbékélni azzal a létező felfogással, hogy Európa a tömbök közti konfrontációra és egymás elleni háború előkészítésére van kárhoztatva. Arról, hogy a szocialista országok nem értettek egyet ezzel a perspektívával, az a kezdeményezésük tanúskodik, amely egész Európát, az Egyesült Államokat és Kanadát elvitte Helsinkibe. Az ott elfogadott záródokumentum megmutatta azokat a reális utakat, amelyeken haladva meg lehet teremteni a földrész egységét békés, egyenjogú alapon. De az az ösztönzés, amelyet a Finnország fővárosában tartott nevezetes konferencia adott, az elkezdődött második hidegháború szeleinek hatására kezdett kialudni. Ennek okairól sok szó esett, és most nem erről van szó. Önbírálatként csak egyet említek : hagytuk, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján meggyengüljenek a szocializmus gazdasági pozíciói. Ugyanakkor ez sokadszor, mintegy a visszájáról, azt bizonyítja, hogy éppen a szocializmus tölti be a fő szerepet az enyhülés ellenségeinek megfékezésében, az összes európai államok közti kapcsolatok normalizálásában. Mihelyt a szocializmus lazít, újból aktivizálódik a militarizmus, az erőpolitika, a világuralmi ambíciók. (Folytatjuk) Mihail Gorbacsov: Átalakítás és új gondolkodás országunknak és az egész világnak MkkuSi KÜLPOLITIKA з A pápa találkozhat paraguayi ellenzékkel IX. János Pál pápa szóvivője tegnap közölte, hogy megoldódott Alfredo Stroessner paraguayi elnök és a Vatikán viszálya, engedélyezik a pápának, hogy találkozzon az ottani ellenzék képviselőivel- A katolikus egyházfő ma érkezik Paraguayba, és holnapra tervezték találkozóját mintegy háromezer ellenzékivel. A kormány eredetileg „biztonsági okokból" ellenezte ezt, de amikor híre ment, hogy a pápa lemondhatja paraguayi látogatását, meggondolta magát. Az egyházfő tegnap Simában tartózkodott, azelőtt pedig Bolíviában és Uruguayban járt. Látogatását rendkívül szigorú biztonsági intézkedések kísérik a Sendero Luminoso maoista terrorista szervezet akciói miatt. Szombaton Limában több helyen is pokolgépes merényletet hajtottak végre, de szerencsére senki sem sebesült meg. (Tanjug) A barátság és együttműködés szellemében Koznán a szovjet közös közlemény Gromisco látogatásának végén Románia és a Szovjetunió a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény szellemében, a szocializmus és kommunizmus tanai, a teljes egyenlőség, a függetlenség, a szuverenitás és területi integritás tiszteletben tartása, a mások belügyeibe való be nem avatkozás és az internacionalista szolidaritás alapján fejleszti kapcsolatait — áll a közös közleményben, amelyet Andrej Gromikónak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének ötnapos hivatalos és baráti látogatása végén adtak ki Bukarestben. Mindkét fél nagyra értékelte Ceausescu elnök és Gorbacsov főtitkár tavalyi megállapodásait, és a 2000-ig terjedő gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésről szóló programot.. „j. mi A közös közleményben hangsúlyozzák, hogy a román állami és pártvezető tájékoztatta magas rangú vendégét,a mélyreható forradalmi változásokról, amelyeket a román nép a Kommunista Párt vezetésével, a tudományos szocializmus általános törvényeivel és az igazság kreatív alkalmazása alapján valósított meg a konkrét lehetőségekkel összhangban". A bukaresti tárgyalásokon megvitatták a nemzetközi kapcsolatok időszerű kérdéseit is, de valószínű, hogy a legtöbb kérdésben nem sikerült egyeztetni álláspontjaikat, mivel a közös közleményben egyetlen konkrét nemzetközi problémát vagy eseményt sem említettek meg. Románia és a Szovjetunió határozott fellépést helyezett kilátásba „revansista erők kísérletei ellen, hogy bárhol és bármilyen formában megbolygassák Európa jelenlegi területi és politikai rendjét’’. A megfigyelők véleménye szerint ez közvetett bizonyítéka annak, hogy Ceausescu és Gromiko mszintesen megtárgyalta a román—magyar kapcsolatokat is. A közös közleményben hangsúlyozták, hogy „a háború utáni határok sérthetetlensége a kontinens tartós békéjének és biztonságának előfeltétele”. (Tanjug) OLASZ POLITIKAI SZÍNTÉR „Republikánus ostobaság” és szocialista szabadság A szövetségesek bírálják Craxit — De Mita nyugtatja is a szocialisták titkárát (Kölötttudósítás a Magyar Szónak) Róma, május 15. „Ostobaság azt állítani, hogy a palesztin kérdés csak az olasz belügyek érdekeit szolgálja” — jelentette ki Craxi La Marfa republikánus titkárnak. Craxi erélyes reagálását a republikánus vezető kijelentése váltotta ki, hogy Craxi Madridban a Szocialista Internacionálé összejövéstelén „színpadiasan lépett fel a szocialisták belső érdekei szerint”. Mindez akkor történt, amikor az olasz parlamentnek vitát kell kezdenie a palesztin kérdésről és a közel-keleti béke helyreállításának lehetőségéről. Craxi azzal magyarázza madridi kijelentését, hogy De Mita kereszténydemokrata kormányfő kabinetjének külpolitikai irányvonalán haladt. Nézeteit egyébként osztja több kommunista, kereszténydemokrata és más politikus is. A republikánusok támadását tegnap kihasználták a liberálisok is. Miután elfogadták a kormány programját, újra szóvá tettek néhány kérdést, például az atomerőművek és a tévéhálózatok tulajdonjogának kérdését, amelyek heves vitákat váltanak ki újabban Olaszországban. Az ilyen hangvételű vita komoly bajt okozhat a kormánykoalíciónak, ezért De Mita kereszténydemokrata titkár, kormányfő is közbelépett és kijelentette: „A kormány megállapodásait tiszteletben kell tartani, programjának megvalósítása pedig a legfontosabb feladat minden párt számára.” Forlani, Scotti, Goma és más kereszténydemokrata vezetők csatlakoztak ehhez a véleményhez, így Craxi elégtételt kapott. A republikánus titkár, aki a vitát kiváltotta, nem reagált Craxi sértő hangvételére, hanem kijelentette, hogy „egyetért Craxival, hogy a közel-keleti kérdés megoldásához Olaszország, sőt Európa nemigen járulhat hozzá, ezt inkább az USA és a Szovjetunió teheti meg”. Ez arra utal, hogy La Massa minden alkalmat megragad majd, hogy bírálja Craxit, akár a liberálisok is, akik követelik a szocialistáktól, hogy a helyi hatóságok összetételében is tartsák tiszteletben az ötpárti koalíciót, különösen a római és a torinói helyi hatóságok átszervezése után. Az örök város polgármesteri posztjára törnek a szocialisták megkérdőjelezték a kereszténydemokrata polgármester kinevezését, ezek bosszúból megdöntötték a torinói kormányt, ahol egy szocialista képviselőnő volt a polgármester. Az ürügy a labdarúgóstadion, bővítése volt, ez a kérdés sok bonyodalmat okozott, mert az 1990. évi labdarúgó-világbajnokságot is megkérdőjelezi. A szocialisták azonban maguk szeretnék megválogatni szövetségeseiket. Lehet, hogy érvényesítik a sok nyugat-európai országban szokásos gyakorlatot, hogy kizárják az igazgatásból azokat a pártokat, amelyek 5 százaléknál kevesebb szavazatot kaptak. Ezt erélyesen ellenzik a radikálisok és a demoproletárok, sőt a liberálisok és a szociáldemokraták is, akik a szocialisták oldalán részt vesznek a kormány munkájában, de az említett elv érvényesítése után kizárnák őket a kabinetből és a parlamentből is. Ezzel még semmi sem oldódott meg, és ahogyan közeledik egyes helyi hatósági választások ideje, a szövetségesek közötti nézeteltérések egyre kifejezettebbek. Főleg a szocialisták szítják a vitát, mert megítélésük szerint ez hasznukra van. Marad tehát a ..republikánus ostobaság”, és a „szocialista akciószabadság”, de meddig? Mioflrag FASKUCI Megkezdődött a szovjet kivonulás (Folytatás az 1. oldalról) Keddinék folytatják a harcot a teljes szovjet kivonulásiig, és egy iszlám kormány létrehozásáig. A menekültek sem térnek haza, amíg ezeket a feltételeket nem biztosítják. Hekimatyar amnesztiát ígért a kormánycsapatok katonáinak, akik leteszik a fegyvert a felkelők előtt. Az amnesztia azokra vonatkozik, akik a rezsim pártján állnak, de legkésőbb négy héttel a szovjet kivonulás után csatlakoznak a felkelőkhöz. Mindazokkal szemben, akik folytatják a harcot, a modzsaheddinek az iszlám törvények értelmében járnak majd el. A felkelővezér a kabuli rendszer elleni harcban látja az egyetlen megoldási lehetőséget. A Szovjetunió és Afganisztán tegnap közös közleményt adott ki, amelyben hangsúlyozzák, hogy a válság megoldásában a kulcskérdés a külső beavatkozás megszüntetése lesz, és az afgán kérdés megoldása példaképül szolgál majd más válsággócok békés rendezéséhez is. A két ország kormánya a genfi megállapodás következetes érvényesítésének ellenőrzésére szólít fel, és külön figyelmeztet Afganisztán és Pakisztán viszonyaiban a be nem avatkozás és az intervenciótól való tartózkodás elvére. „A szovjet hadsereg az afgán törvényes kormány kérésére vonult be becsületes szándékkal” — hangsúlyozza a közlemény, és elutasítja a Moszkva terjeszkedő politikájára utaló célzásokat. A két ország szükségesnek találta hangsúlyozni a hagyományos történelmi barátság jelentőségét. Ez a barátság az Afganisztán számára nehéz időkben erősödött meg, és az afgán hazafiak és szovjet internacionalista katonák vérétől kovácsolódott össze a nyugodt jövő zálogaként. A közös közlemény, amelyet tegnap az egész szovjet sajtó nyilvánosságra hozott, emlékeztet arra, hogy a szovjet és az afgán nép és az egész világ üdvözölte a genfi megállapodást, amely korábban is létrejöhetett volna, ha nem húzódnak el a tárgyalások. A szovjet kivonulás, a nemzeti megbékélés, a többpártrendszer, az iszlám vallás tiszteletben tartása és a menekültek hazatérése után az afgán kérdést maguk az afgánok fogják megoldani — áll a közleményben. Ami a Szovjetuniót illeti, továbbra is gazdasági segélyben részesíti majd Afganisztánt, hogy talpra állítsa gazdaságát és más országot is felszólít erre.