Magyar Szó, 1990. április (47. évfolyam, 104-118. szám)
1990-04-26 / 114. szám
KÜLPOLITIKA A Polífió Vádolják a szerbiai és a jugoszláv állami szerveket Meghallgatás az amerikai kongresszusban a kosovói állapotokról Több amerikai kongresszusi képviselő kedden éjjel nemtetszését fejezte ki a Kosovóban érvényesített jugoszláv és szerbiai politika ellen. Megítélésük szerint az autonóm területen az utóbbi időben szinte semmilyen kedvező változás nem történt. Larry Pressler, Claiborne Pell, William Broomfield, John Porter, Donald Riegl, Alphonce d'Amatto és még néhány más kongreszszusi képviselő, akik az eddigiek során is a kosovói albán szeparatisták ügyét támogatták, a kedden éjjel szervezett meghallgatáson nyilvánították ki ezt az álláspontjukat. Ezt az összejövetelt az egyik amerikai nem hivatalos emberjogi szervezet rendezte, amelynek egyik kiemelkedő alakja Tom Lantos magyar származású amerikai kongresszusi képviselő, aki úgyszintén rokonszenvez a kosovói szeparatistákkal. Az eddig megtartott hasonló találkozók közül ez az utóbbi volt a leglátványosabb és legizgalmasabb. Figyelemre méltó, hogy ezúttal a kosovói alternatív mozgalmak 14 közismert személyisége is jelen volt, közöttük Ibrahim Rugová, Rexhep Qosja és Skelzen Maliqi. Valamennyien megismételték jugoszláv- és szerbellenes vádjaikat, miközben rendre kétségbe vonták Szerbia integritását. A meghallgatáson jelen lévő szerbek ezúttal sokkal szervezettebben léptek fel, mint korábban. Helen Delic Bentley, az amerikai képviselőház tagja pedig az ő oldalukra állt. A meghallgatáson hat szerb nemzetiségű személy, közöttük három pópa, fejtette ki véleményét. Jim Moode kongresszusi képviselő valósághű megnyilatkozását a jelenlévő szerbek hatalmias tapsviharral fogadták. Megjegyezendő, hogy Moore több ízben is járt Jugoszláviában, legutóbb jó két héttel ezelőtt, s magától értetődően jól tájékozott. A meghallgatáson kizárólag albánok és szerbek alkották a közönséget. A terembe mindössze 250—300 személyt engedtek be, a nagy többség kinnrekedt. Tom Lantos elnöklő egyebek között felolvasta Robert Dole-nak, a republikánus pártiak szenátusi vezetőjének üzenetét. Ebből kiviláglik, hogy Közép- és Kelet- Európa-szerte megváltozott a helyzet, kivéve Szerbiát. Dole megítélése szerint a rendkívüli állapot felfüggesztése Kosovóban még nem jelenti a megtorlások felfüggesztését is. Az egyik legerélyesebben fellépő kongresszusi képviselő kétségtelenül Claiborne Pell volt, a szenátus külpolitikai bizottságának elnöke. Azzal vádolta a szerb kormányt, hogy „brutálisan eltiporja az emberi és politikai jogokat Kosovo autonóm tartományban”. Nem riadt vissza Jugoszlávia bírálatától sem. A rendkívüli állapot megszüntetését a Kínában uralkodó állapotokkal hasonlította össze,ahol szerinte lényegében semmi sem változott. Az összejövetel munkájára hazánk nagykövetsége megpróbált valamilyen módon hatást gyakorolni, méghozzá úgy, hogy levelet intézett Tom Lantoshoz. A levélben még egyszer ismertették a címzettel a rendkívüli állapot feloldásának tényét Kosovóban, akárcsak azt, hogy az országban szabadon engedték a politikai bebörtönzötteket, Azem Vllasit és társait pedig felmentették a vád alól. Noha a levél tartalmát nem olvasták fel, mégis csatolták a meghallgatás dokumentumaihoz. Dobrica Cosic író, Radoslav Stojanovic professzor és Slobodan Vučković ügyvéd szerbiai megbízottak több szempontból igyekeztek megvilágítani a problémák keletkezését és kiváltó okait, akárcsak megoldásuk módozatait. Cosic figyelmeztetett, végső ideje felhagyni a szerb nép zaklatásával,ami a bolsevizmus és a totalitartizmus vádjainak felhozásában nyilvánul meg), ha azt akarjuk, hogy Jugoszlávia átvészelje a nehézségeket és demokratikus államformává alakuljon át, ezenkívül elkerülje a polgárháború kirobbanását. Cosic meggyőződését fejezte ki, hogy a demokratikus rend megteremtésével Kosovóban sikerül létrehozni a béke feltételeit az ott élő népek között. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy az albánok lemondjanak a terror eszközéről, a sovinizmusról és elszakadási törekvéseikről. Stojanovic professzor jogi szempontból magyarázta meg a kosovói autonómia lényegét, miközben rámutatott, hogy akkora hatalma egyetlen föderatív államnak sincs a világon, mint ennek az autonóm területnek. Vučković ügyvéd, a Szerb SZK Képviselőházának küldöttje a szeparatizmus gyökereiről szólva megállapította, hogy azok a társadalmi tulajdonban, az önigazgatási rendszerben, a községi hatalmi szervek és az egypártrendszer felépítésében keresendők. éTanyag) Hamarosan összeül a NATO Tanácsa Brüsszelben, a NATO székhelyén közölték, hogy május 3-án a nyugati tömb tanácsa rendkívüli ülésszakot tart. A NATO egyik képviselője szerint ,,különleges megbeszélésekről” van szó, amelyeket a két német állam újraegyesítésének, valamint a Nyugat és a Kelet viszonyának szentelnek. Brüsszeli megfigyelők arra emlékeztetnek, hogy a nyugati szövetség egyes tagállamai — Belgium, Hollandia és Olaszország — már néhány hete követelték hasonló megbeszélések megtartását, azt sérelmezve, hogy a német egyesítés előkészületei nélkülük folynak. (Tanjug) Aggasztó megtorpanás a fejlődésben Nem minden ország látja hasznát a világban bekövetkezett kedvező változásoknak . Az ENSZ New York-i székhelyén befejeződött az el nem kötelezettek rendkívüli miniszteri találkozója .A hasznos eszmecsere során bebizonyosodott, hogy a világban zajló kedvező folyamatok nem minden ország számára egyformán hasznosak. A nyomásgyakorlás politikája után most bizonyos fokú enyhülés észlelhető, amit e tanácskozás résztvevői is megerősítettek, s hangoztatták, fokozni kell az erőfeszítéseket, hogy az enyhülés kedvező hatása mindenütt érezhető legyen.” E szavakkal összegezte Budimir Loncar jugoszláv szövetségi külügyi titkár az el nem kötelezett országok tegnap megtartott, sürgősen összehívott rendkívüli miniszteri találkozójának eredményeit, amelyen mintegy hat óra alatt az el nem kötelezett országok 35 diplomáciai vezetője szólalt fel. A miniszterek véleménye szerint a találkozó eredményes és hasznos volt. A találkozón értékelték a mozgalom jelenlegi helyzetét a világpolitikai színtér gyorsan váltakozó eseményei közepette, amelyeket a kelet-európai totalitárius rendszerek bukása indított el, s amelyek a világ közvéleményének figyelmét más irányba terelték, befolyásolva a pénzügyi politikát is. Budimir Lorčar megállapította, a sok kérdésről — elsősorban a nagyhatalmak közötti jelenlegi enyhülési folyamatról, a leszerelési erőfeszítésekről és a válsággócok rendeződéséről — vallott egységes álláspontok mellett megnyilvánultak bizonyos nézetkülönbségek is, ami a tagországok különbözőségeit tekintve szinte természetes. Dicséretes dolog azonban, hogy ez alkalommal e különbségek kevésbé jutottak kifejezésre, s nem inszisztáltak egyesek, hogy fogadják el a másokat megkárosító állásfoglalásukat. A délutáni vita — amelyen 26 miniszter, illetve küldöttségvezető szólalt fel (délelőtt 10-en emelkedtek szólásra) — a fejlődésben tapasztalható megtorpanás miatti aggodalom jegyében telt el, s a végén a résztvevők megállapították, hogy a fejlett és a fejletlen országok közötti szakadék áthidalása érdekében elengedhetetlenül szükség van az el nem kötelezett mozgalom tevékenyebb szerepére és a fejlett országokkal folytatott párbeszédre. Az angolai küldött arra használta ki az alkalmat, hogy bejelentse, tárgyalásokat kezdeményeztek a ruandai kormány és az UNITA elnevezésű mozgalom között, Faruk Kadumia palesztin külügyminiszter pedig arra figyelmeztette az el nem kötelezetteket, hogy a közelkeleti válság megoldására irányuló törekvések zsákutcába jutottak, és a térségben rosszabbodott a helyzet. (Tanjug) Árfolyamlista AUSZTRÁL DOLLÁR OSZTRÁK SCHILLING KANADAI DOLLÁR FRANCIA FRANK NSZK-MÁRKA GÖRÖG DRACHMA OLASZ LIRA JAPAN JEN HOLLAND GULDEN SVÉD KORONA SVÁJCI FRANK ANGOL FONT USA-DOLLÁR 1 9,0743 9,1289 100 99,1981 99,7951 110,1980 10,2600 100 208,0439 209,2959 100 697,9000 702,1000 100 7,1885 100 0,9522 0,9580 100 7,4318 7,4766 100 620,4701 624,2101 100 192,8807 194,0415 100 797,5039 802,3013 119,3669 19,4835 111,8293 11,9005 Április 25. Sorszám: 82. PÉNZNEM EGYSÉG VÉTEL ELADÁSI Véget ért a lengyel Szolidaritás kongresszusa Tegnap reggel 8 órakor, 23 órai szakadatlan ülésezés után véget ért a Szolidaritás második kongresszusa. Lech Walesa zárószavában kifejtette, hogy a Szolidaritásnak nem lesz mivel mentegetőznie Lengyelország előtt, hogy nem voltak esélyei és hogy valaki akadályozta munkáját, mivel minden a szakszervezetek kezében van. Szerinte a kongresszus értelme abban volt, hogy olyan időben, amikor nagy távlatok állnak az ország előtt, a Szolidaritás úgy szerveződjön meg, hogy gyorsan tudjon reagálni az újabb kihívásokra. (Tanjug) Gyásznap a mai Ukrajnában. Az erre vonatkozó törvényes rendeletet az ukrán parlament képviselőinek és a lakosság javaslatára fogadták el a közelmúltban Kijevben. A csernobili atomerőműben történt négy évvel ezelőtti tragédiára emlékezve ebben a szovjet tagköztársaságban ismételten fel akarják hívni az emberiség figyelmét a nukleáris katasztrófák veszélyére és a környezetünkkel való kíméletesebb bánásmódra. Csernobil neve azóta fogalommá vált. Megborzong az ember, ha szóba hozzák előtte. Megriad, ha arra gondol, hogy ilyesmi még egyszer megtörténhet, mert hát sohasem lehet tudni. Végtére is a legsúlyosabb atomerőmű-balesetet figyelmetlenség, felületesség okozta. Úgy is mondhatnánk, emberi mulasztások sorozata. És hogy a baj nem jár egyedül, kivált, ha ilyen súlyos esetről van szó, azt az akkori szovjet társadalomban kötelezőnek számító hivatalnoki viselkedésformák újfent megerősítették. Az ügybuzgó bürokraták egyszerűen elhallgatták az atomerőmű reaktora felrobbanásának tényét, így történhetett meg, hogy a helyszínre érkezett mentők, tűzoltók, s mindenki, aki segítő szándékkal jött, kellő védőfelszerelés és óvintézkedés nélkül valósággal kiszolgáltatta testét a radioaktivitásnak. Mondani sem kell, hogy a pusztító erejű sugarak, amelyek a normális mennyiség több ezerszeresét érték el, milyen károsodást okoztak azokban az emberekben, akik túlélték a hősies küzdelmet. Mert a csernobili atomcsató áldozatokat szedett. Hivatalos adatok szerint 31 -en vesztették életüket. Arról azonban, hogy a radioaktív izotópok miatt időközben hány szovjet állampolgár betegedett meg, érdemlegeset senki sem tud mondani. Vajon a régi reflexek működésével hozható-e ez összefüggésbe vagy a szovjet hatalom, esetleg tudomány tehetetlenségével, nehéz lenne erre válaszolni. Megdöbbentő ugyanakkor, hogy a nyilvánvaló veszély ellenére több politikai testületben félvállról kezelik az ügyet. Legfeljebb annyit tesznek, hogy egy-két embernek, akik annak idején helikopterrel a vulkánhoz hasonlító reaktor fölé merészkedtek, megkísérelve a tomboló tűz elfojtását, zengzetes nevű kitüntetéseket adományoznak, esetleg külföldi gyógykezelésre küldik őket. A még mindig veszélyeztetettnek számító körzetek lakosságával azonban keveset törődnek. Pedig több tízezer emberről van szó, akik aligha tehetnek arról, hogy ott születtek és élnek. Ilyenformán még mindig száznál több falu lakosságát kellene áttelepíteni normális körülmények közé. Miközben a hatóságok szemet hunynak a szerencsétlenül járt ukrán és belorusz körzetek élővilágának problémája felett, növekszik a rákos megbetegedések száma, a születési rendellenességekkel világra jövő csecsemők aránya ... Ebben a tragédiában talán az a legszörnyűbb, hogy a „zónaként” ismert csernobili atomerőmű szennyezett környékét 18 —20 éves katonákkal őriztetik. Egy teljes ezrednek a feladata a kihalt és még ma is igen gyakran halált hozó terepnek a „biztosítása”. Teljesen érthetetlen, hogy kitől és mitől kell ezt a katasztrófa sújtotta vidéket megvédeni, hiszen a madarak is elkerülnék, ha tudnák, milyen láthatatlan veszély leselkedik rájuk arrafelé. Csernobil figyelmeztet és óvatosságra int! Az atomkor nemcsak előnyöket és zavartalan életet jelent. Kudarcok és katasztrófák veszélyét egyaránt magában hordozza. Mindezeknek a nyilvánvaló veszélyeknek a tudatában végső ideje átformálni atomtöltetű gondolatainkat, hiszen az egész világ jövője foroghat kockán. Bebizonyosodott végre, hogy elvakított bennünket az atomerőművekből származó villanyáram fénye, mert mindenért sokkal nagyobb árat is fizethetünk, mint eddig gondoltuk. Bár tudjuk, hogy az atomenergia békés célú felhasználási formái nélkül nem élhetünk, egy percre sem feledkeztünk meg Csernobil drámai hangjairól. Jóllehet megkezdődött a nukleáris arzenál fokozatos leépítése, az atomerőműveik építése azonban tovább folytatódik. Egyelőre ezek jelentik a jövő energiaellátását, meg azt a veszélyt is, amellyel mindenképpen számolnunk kell! J. SZABÓ József Csernobil figyelmeztet! Tegnap korán reggel a Dardanellák bejáratánál Gallipolin, egy kis félszigeten díszsortüzet adtak le az ágyúk a 75 évvel ezelőtti csata emlékére, melyben több százezer harcos vesztette életét. A híres gallipoli csata 75. évfordulójáról való megemlékezésen részt vett Turgut Üzal török államfő, Bob Hawke ausztrál és Margaret Thatcher brit miniszterelnök, Sir Paul Reeves, Új-Zéland főkormányzója, valamint Franciaország és Kanada magas rangú képviselői. A szorosért folyó csatában, amely 3 hónapig tartott, a szövetségesek nagyszámú emberáldozatot követelő súlyos vereséget szenvedtek. Képünkön: Bob Hawke ausztrál kormányfő egy I. világháborús gallipon veteránnal (Reuter telefotó) 1990. április 26., csütörtök Sztálin tartott egy balkáni föderációtól Titkos szovjet dokumentumok ’48-ról Moszkvában tegnap több olyan dokumentumot mutattak be a tudományos közvéleménynek, amelyek a Tájékoztató Iroda működésének korszakából és a jugoszláv—szovjet kapcsolatok elmérgesedésének időszakából származnak. Tizenhét dokumentumról van szó, amelyek közül 13 most került először a nyilvánosság elé. Ezeket az okiratokat még a szovjet történészek sem vehették eddig a kezükbe. Végül a Szovjetunió külügyminisztériumának archívuma úgy döntött, hogy az intézmény szócsövének rendelkezésére bocsátják és így mindenki tudomást szerezhetett róluk. Az írásos okmányok olvasása alapján az a benyomás alakul ki az emberben, hogy Sztálin elutasító magatartást tanúsított Titóval és Jugoszláviával szemben. Elsősorban azt rótta fel néhai elnökünknek, hogy létre akarja hozni a balkáni országok konföderációját, méghozzá oly módon, hogy térségen kívüli országokat is be akar vonni tervébe. A másik fontos mozzanat, ami miatt Sztálin neheztelt Titóra, hogy egykori elnökünk egy hadosztályt akart átvezényelni Albániába azzal az indokkal, hogy szükség esetén beveti Görögország monarchista törekvései ellen A történészek szerint a dokumentumok ismételten bebizonyították: olyan konfliktus alakult ki annak idején, aminek nem kellett volna bekövetkeznie. (Tanjug)