Magyar Szó, 1990. szeptember (47. évfolyam, 240-254. szám)
1990-09-01 / 240. szám
1990. szeptember 1., szombat Karnyújtásnyira Tegnap délután látták el kézjegyükkel a német egyesülésről szóló államszerződést a két német állam kormányának megbízottai Berlinben. Szinte a meglepetés erejével hat a hír, hiszen a német egyesüléssel kapcsolatos események az utóbbi időben méltánytalanul kevés teret kaptak a külpolitikai oldalaik hasábjain a Kuvait elleni invázióval újfent kiéleződött Öböl-válság miatt. Még véget sem értek a 2+4 tárgyalások, de máris elhárultak a belső akadályok a helsinki záróokmány utáni változtathatatlan országhatárok Európájában példa nélkül álló lépés október 3-i megtétele elől. Legalábbis minden jel erre utal. Gyakorlatilag már csak az van hátra, hogy mindkét parlament kétharmados többséggel ratifikálja az államszerződést. Tíz hónappal ezelőtt, amikor ledőlt a berlini fal, sokkal nagyobb örömmámorban úszott a két Németország, főleg az NDK. A keletnémeteknek azóta jócskán megkeseredett a szájuk íze. A július elseje óta érvényes pénzügyi unió hiába hozta meg a korábban még kétségesnek, sőt kivitelezhetetlennek látszó 1:1 átváltási arányt (legalábbis néhány ezer márka erejéig,azon túl már 2,1 lett az árfolyam), a korábban elérhetetlen álomnak tűnő nyugati fogyasztási cikkek hömpölygő áradatába egyszerűen belefulladni látszik a többnyire silányabb minőségű vagy egyszerűen csak szürkébb termékeket produkáló keletnémet ipar, hogy a mezőgazdaságról és egyéb ágazatokról ne is szóljunk. Mindennaposak a sztrájkok, borúlátó (?) prognózisok szerint az év végére az alkalmazottak 60 százaléka marad munka nélkül. A keletnémet gazdaság átállására adott 24 milliárd kemény nyugatnémet márkának az év végéig elégnek kellene lennie, közben viszont kiderült, hogy havonta volna ennyire szükség. Ez az oka annak, hogy a korábban az egyesüléshez fenntartással viszonyuló nyugatnémet szocialisták is a jelen körülmények között okosabbnak látják felgyorsítani a megkezdett folyamatot, mint pénzt öcseleszteni a feneketlen hordóba”, ahogy Oscar Lafontaine, az SPD kancellár jelöltje, Mr. Unity, azaz Helmut Kohl ellenlábasa fogalmaz. Keletnémet részről — hasonló okokból — a minap már megszavazták az NSZK-hoz való csatlakozást az idevágó nyugatnémet alkotmánycikkely értelmében. Berlin lesz a főváros, áll a széles körű, politikai, gazdasági, de sporttal kapcsolatos és környezetvédelmi kérdéseket is felölelő államszerződésnek rögtön a második cikkelyében, ezzel is hangsúlyozva a német kontinuitást. Egyszersmind megszüntetik azt a törvényt, amely minden egykori német területnek jogot ad a visszacsatlakozásra. Elég nekik az NDK. TURUCZ Éva Államszerződés az egyesülésről (Folytatás az 1. oldalról) mentum 45 pontot tartalmaz, amelyekben a felek meghatározzák az NDK NSZK-hoz való csatlakozásának feltételeit és részleteit. A dokumentumhoz mellékelt mintegy 1000 oldalas okmányban részletesen szólnak a megállapodás tartalmáról. A két ország egyesülésének egyik alapfeltétele, hogy az NDK és az NSZK parlamentjeiben ezt az elképzelést a képviselők kétharmados többsége is támogassa. Az elképzelések szerint az egyesült Németország fővárosa Berlin lesz. Kérdéses azonban a parlament és a kormány székhelye. Erről majd csak az egységes Németország létrejötte után döntenek az illetékesek. A megállapodás egyébként részletezi a politikai, gazdasági, pénzügyi, környezetvédelmi és egyéb kérdéseket is. Leszögezi azonban, hogy október 3-ától az NSZK alkotmánya lesz érvényes az egyesült országban, s ezáltal az NDK nemzetközi jogalanyi státusa megszűnik. Kilátásba helyezték azonban a 23. bekezdés felfüggesztését, amelynek értelmében az NDK az NSZK-hoz csatlakozott. Ezzel azokat az aggályokat szeretnék eloszlatni, hogy az egyesült Németország igényt tart egykori területeire, amelyek ma Lengyelország és a Szovjetunió részét képezik. Az NDK államvagyonát az egyesülés után a szövetségi állam, a tartományok és a körzetek között fogják felosztani. Az egykori keletnémet üzemek privatizálásával keletkező jövedelmet a keletnémet gazdaság fejlesztésére fordítják. A 35. bekezdés szavatolja a szorbok kulturális és nyelvi jogait. Ez a népcsoport, a kisszámú dán nemzetiségű mellett, képezi majd az egyesült Németországban a nemzeti kisebbséget. Az egyesülési dokumentum bevezető része hangsúlyozza, „a német történelem folytonosságának tudatát”, továbbá „a németországi demokratikus fejlődésért vállalt külön felelősséget”, ám egy szóval sem tesz említést a náci rémuralom áldozatairól, amit a zsidóközösség határozottan követelt. Utal azonban arra, hogy „a határok sérthetetlensége, a területi integritás és valamennyi európai ország szuverenitása képezi a béke alapját”. (Tanjug) Tizenötezer menekült Törökországban Ankarai hivatalos körök becslése szerint Irakból mintegy 15 ezer ember menekült Törökországba. A legtöbben Pakisztánból érkeztek. Pakisztán ankarai nagykövetségén elmondták, hogy jelenleg csaknem 20 ezer pakisztáni állampolgár vár az iraki hatóságok engedélyére, hogy Törökországba utazhasson. Pakisztáni diplomaták egyszersmind utaltak arra, hogy az iraki fél „rendkívül rosszul viszonyul honfitársaihoz”. BAGDAD HAJTHATATLAN Nem hajlandó kivonni csapatait Kuvaitból Perez de Cuellar ENSZ-főtitkár csütörtökön éjjel Ammánba érkezett, s ezzel kezdetét vette öbölbeli körútja, amelynek az a célja, hogy diplomáciai megoldást találjon a térségben tapasztalható robbanásveszélyes helyzetre. A világszervezet főtitkára tegnap Tarik Aziz iraki kormányfőhelyettessel, külügyminiszterrel találkozott. Az iraki kormány valószínűleg merőben új javaslatokkal áll elő. Husszein iraki elnöknek csütörtökön éjjel az egyik amerikai tévétársaságnak adott interjúja azonban azt sejteti, hogy a változásokra szinte semmi esély. Husszein megismételte, hogy Kuvait Irak részét képezi, csapatainak kivonása a térségből pedig szóba sem jöhet. Bagdadban ugyanakkor hivatalosan is cáfolták, hogy Husszein, elnök olyan álláspontra helyezkedett volna, miszerint szavatolja Kuvait független autonóm státusát. Bagdadban ezzel kapcsolatban megjegyezték, hogy ezek a Nyugaton közzétett értesülések hamisak. Az iraki elnök pedig rámutatott, hogy hazája nem akar háborút, ám ha az mégis kirobban, akkor következményei a vietnami háborúnál is súlyosabbak lesznek. Ismételten rámutatott, hogy Iraknak nem áll szándékában megtámadni Szaúd-Arábiát. Abban az esetben azonban, ha ennek az országnak a területéről indulna ki egy Irak-ellenes akció, akkor a dolgok egészen másként alakulnának, szögezte le Husszein elnök. Az iraki légierő főparancsnoksága hasonlóképpen reagált és határozottan rámutatott, hogy egy esetleges háborúban megsemmisítené mindazokat a helységeket, ahol „az áruló Fahd király rejtőzködik”. „Rakétáink a Fehér Házat is eltalálhatják”, figyelmeztetnek az irakiak, sőt még arra is, hogy ..ezek a rakéták ott is pusztítást okozhatnak, ahol az izraeli kollaboránsok bujkálnak.” (Tanjug) Sokba kerül a blokád ÜKm éS a KÜLPOLITIKA Cuéllar megbeszélése Tarik Azizzal (Folytatás az 1. oldalról) fog „alkudozni” Tarik Azizzal. „Nem rajtam áll, hogy tárgyalásokat folytassak az olyan határozatokról, amelyeket egyetlen ellenszavazat nélkül fogadtak el” a Biztonsági Tanács tagállamai. A jordániai fővárosban folytatott megbeszélések ezért mégis „reményt keltőek”, jelentette ki a világszervezet főtitkára. Egyebek között utalt arra is, ha kell Bagdadba is hajlandó elutazni. Az iraki külügyminiszter azonban csöppet sem volt ilyen „jókedvű”, és semmi jelét nem mutatta annak, hogy valamiféle változás történt volna Bagdad merev politikájában. Ammánban kijelentette, hogy „az arab nemzet a világ összeesküvése és a megannyi kihívás ellenére is meg fogja valósítani céljait. A mi küzdelmünk történelmi jellegű, s ezt a harcot férfiasan és tisztességesen fogjuk megvédeni. Ha isten is úgy akarja, a győzelem az arab nemzeté lesz”. Pérez de Cuéllartól eltérően azok az erők, amelyek Irakot támogatják, és úgy vélik, hogy az ellene életbe léptetett szankciókat az Egyesült Államok követelésére fogadták el, semmilyen eredményt nem várnak az ammáni megbeszélésektől. Különösen akkor, ha a világszervezet főtitkára ragaszkodni fog a BT öt határozatának alkalmazásához. NINCS OK A DERŰLÁTÁSRA Semmiképpen sem nevezhetnénk derűlátóaknak azokat a kormányokat, amelyek a Husszein ellen irányuló határozottabb fellépésért szállnak síkra. A Cuéllar —Aziz párbeszéd előtt például Douglas Hurd brit külügyminiszter az ammáni találkozó sikerét eleve megkérdőjelezte. Hitetlenkedve fogadták ezt a megbeszélést azok az arab országok is, amelyek még véletlenül sem ringatják magukat abban a hitben, hogy Husszein iraki elnök hajlana a békés megoldásra. Noha az ENSZ következetesen kiállt az Irak ellen irányuló szankciók betartása mellett, nem kevés azoknak az arab országoknak a száma, amelyek egészen másként gondolkodnak. Ezt igazolja az Arab Liga jelenlegi kairói miniszteri értekezlete is. A 21 országot tömörítő szervezet munkájában ezúttal mindössze 11 állam küldöttsége vett részt, a találkozót pedig a PFSZ, Algéria, Tunézia, Szudán, Jemen, Mauritánia, Líbia, Jordánia, Irak és Kuvait egyszerűen bojkottálta. MEGOSZTOTTSÁG AZ ARAB VILÁGBAN is Jordánia esete igaztatja talán a legjobban, hogy az arab országok mennyire megosztottak az öbölválság megoldásáról vallott nézetek tekintetében. Jordánia jelen esetben Irak mellé állt. Az egyik Ammán közelében lévő sorozóközpontban mintegy 100 000 önkéntest részesítettek katonai kiképzésben. Ezek a fegyveresek elszántak és készek megvédeni az arab nemzetet az Egyesült Államokkal szemben. Nem kevés azoknak az araboknak a száma, akik tényleg meg vannak győződve arról, hogy az Öböl-válság Irak és az USA között keletkezett vita miatt robbant ki. Részben ezzel magyarázható az is, hogy több jordániai városban Szaddam Husszeint éltetik. (Tanjug) (Reuter telefotó) Javier Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkár (jobbról) Tarik Aziz iraki külügyminiszterrel Ammánban Házi őrizetben az iraki tisztek A francia hatóságok óvintézkedése Párizsban tegnap hivatalosan is megerősítették, hogy 26 iraki állampolgárt (nagy többségük katonatiszt) házi őrizetbe helyeztek. Három város szállodájában helyezték el őket, és megtiltották nekik a szabad mozgást. A francia fővárosban hangsúlyozzák, hogy szó sincs megtorlásról, hanem azt szeretnék megakadályozni, hogy ezek a tisztek, valamint a pilóták egy esetleges öbölháború során szembeszálljanak a francia katonákkal. Franciaországban jelenleg mintegy 1700 iraki állampolgár tartózkodik, egyetemisták, üzletemberek és diplomaták is vannak közöttük. Értesülések szerint ezeket az embereket a rendőrség éber figyelemmel ellenőrzi. (Tanjug) Baker ellátogat az öböl térségébe James Baker amerikai államtitkár az Öbölbe fog látogatni, hogy személyesen győződjön meg az ott kialakult helyzetről, jelentette a hírt az Arab Emírségek Szövetségének hírszolgálati irodája, a WAM. A jelentésből az is kitűnik, hogy Baker látogatását maga George Bush elnök jelentette be csütörtökön, amikor telefonbeszélgetést folytatott Al Nahajannal, az ország elnökével. A svéd és a nyugatnémet nők távozhatnak Megkapták a kiutazási vízumot Iraktól Az Irakban tartózkodó mitegy 50 svéd nő és gyermek megkapta a kiutazási vízumot Iraktól, s ma különrepülőgépen elutazhatnak Bagdadból. Anita Matejovski, a svéd külügyminisztérium képviselője tegnap kijelentette, hogy a stockholmi nemzetközi repülőtéren felszállásra kész a SAS e célre kiválasztott gépe. Azt is hozátette, hogy a repülőgép az Irakban levő dán, norvég, finn és izlandi polgárokat is hazaszállítja. A külügyminisztériumi képviselő hangsúlyozta, hogy az iraki elnök nem kért a svéd állampolgárokért cserébe gyógyszert és élelmet. A bonni külügyminisztérium szóvivője is kijelentette tegnap, hogy az iraki hatóságok engedélyezték a nyugatnémet útlevéllel rendelkező nők és gyermekek elutazását. Hírügynökségi jelentések szerint várható, hogy a nap folyamán ők is elrepülnek Bagdadból a Lufthansa különgépén. (Tanjug) 3 (Reuter telefotó: Még mindig ezerszámra özönlenek át naponta a kuvaiti menekültek az iraki jordániai határon. Felvételünkön azoknak a menekülteknek egy része, akik Jordániába szeretnének jutni. Éppen ebédért álltak sorba