Magyar Szó, 1990. szeptember (47. évfolyam, 240-254. szám)

1990-09-01 / 240. szám

1990. szeptember 1., szombat Karnyújtásnyira Tegnap délután látták el kéz­jegyükkel a német egyesülésről szóló államszerződést a két né­met állam kormányának megbí­zottai Berlinben. Szinte a meglepetés erejével hat a hír, hiszen a német egye­süléssel kapcsolatos események az utóbbi időben méltánytalanul kevés teret kaptak a külpolitikai oldalaik hasábjain a Kuvait el­leni invázióval újfent kiélező­dött Öböl-válság miatt. Még vé­get sem értek a 2+4 tárgyalá­sok, de máris elhárultak a bel­ső akadályok a helsinki záróok­mány utáni változtathatatlan or­szághatárok Európájában példa nélkül álló lépés október 3-i megtétele elől. Legalábbis min­den jel erre utal. Gyakorlatilag már csak az van hátra, hogy mindkét parlament kétharmados többséggel ratifikálja az állam­­szerződést. Tíz hónappal ezelőtt, amikor ledőlt a berlini fal, sokkal na­gyobb örömmámorban úszott a két Németország, főleg az NDK. A keletnémeteknek azóta jócs­kán megkeseredett a szájuk íze. A július elseje óta érvényes pénz­ügyi unió hiába hozta meg a korábban még kétségesnek, sőt kivitelezhetetlennek látszó 1:1 átváltási arányt (legalábbis né­hány ezer márka erejéig,­­azon túl már 2,1 lett az árfolyam), a korábban elérhetetlen álomnak tűnő nyugati fogyasztási cikkek hömpölygő áradatába egyszerű­en belefulladni látszik a több­nyire silányabb minőségű vagy egyszerűen csak szürkébb ter­mékeket produkáló keletnémet ipar, hogy a mezőgazdaságról és egyéb ágazatokról ne is szóljunk. Mindennaposak a sztrájkok, bo­rúlátó (?) prognózisok szerint az év végére az alkalmazottak 60 százaléka marad munka nélkül. A keletnémet gazdaság átállásá­ra adott 24 milliárd kemény nyugatnémet márkának az év végéig elégnek kellene lennie, közben viszont kiderült, hogy havonta volna ennyire szükség. Ez az oka annak, hogy a ko­rábban az egyesüléshez fenntar­tással viszonyuló nyugatnémet szocialisták is a jelen körülmé­nyek között okosabbnak látják felgyorsítani a megkezdett folya­matot, mint pénzt öcseleszteni a feneketlen hordóba”, ahogy Os­car Lafontaine, az SPD kancel­lár jel­ölt­je, Mr. Unity, azaz Hel­mut Kohl ellenlábasa fogalmaz. Keletnémet részről — hasonló okokból — a minap már meg­szavazták az NSZK-hoz való csatlakozást az idevágó nyugat­német alkotmányci­kkely értel­mében. Berlin lesz a főváros, áll a széles körű, politikai, gazdasági, de sporttal kapcsolatos és kör­nyezetvédelmi kérdéseket is fel­ölelő államszerződésnek rögtön a második cikkelyében, ezzel is hangsúlyozva a német kontinui­tást. Egyszersmind megszüntetik azt a törvényt, amely minden egykori német területnek jogot ad a visszacsatlakozásra. Elég nekik az NDK. TURUCZ Éva Államszerződés az egyesülésről (Folytatás az 1. oldalról) mentum 45 pontot tartalmaz, ame­lyekben a felek meghatározzák az NDK NSZK-hoz való csatlakozá­sának feltételeit és részleteit. A dokumentumhoz mellékelt mint­egy 1000 oldalas okmányban rész­letesen szólnak a megállapodás tartalmáról. A két ország egyesü­lésének egyik alapfeltétele, hogy az NDK és az NSZK parlament­jeiben ezt az elképzelést a képvi­selők kétharmados többsége is tá­mogassa. Az elképzelések szerint az egye­sült Németország fővárosa Berlin lesz. Kérdéses azonban a parla­ment és a kormány székhelye. Er­ről majd csak az egységes Német­ország létrejötte után döntenek az illetékesek. A megállapodás egyéb­ként részletezi a politikai, gazda­sági, pénzügyi, környezetvédelmi és egyéb kérdéseket is. Leszögezi azonban, hogy október 3-ától az NSZK alkotmánya lesz érvényes az egyesült országban, s ezáltal az NDK nemzetközi jogalanyi státusa megszűnik. Kilátásba helyezték azonban a 23. bekezdés felfüggesztését, amelynek értelmében az NDK az NSZK-hoz csatlakozott. Ezzel azo­kat az aggályokat szeretnék elosz­latni, hogy az egyesült Németor­szág igényt tart egykori területei­re, amelyek ma Lengyelország és a Szovjetunió részét képezik. Az NDK államvagyonát az egyesülés után a szövetségi állam, a tartományok és a körzetek kö­zött fogják felosztani. Az egykori keletnémet üzemek privatizálásá­val keletkező jövedelmet a kelet­német gazdaság fejlesztésére for­dítják. A 35. bekezdés szavatolja a szor­­bok kulturális és nyelvi jogait. Ez a népcsoport, a kisszámú dán nem­zetiségű mellett, képezi majd az egyesült Németországban a nem­zeti kisebbséget. Az egyesülési dokumentum be­vezető része hangsúlyozza, „a né­met történelem folytonosságának tudatát”, továbbá „a németországi demokratikus fejlődésért vállalt külön felelősséget”, ám egy szó­val sem tesz említést a náci rém­uralom áldozatairól, amit a zsidó­közösség határozottan követelt. Utal azonban arra, hogy „a hatá­rok sérthetetlensége, a területi in­tegritás és valamennyi európai ország szuverenitása képezi a béke alapját”. (Tanjug) Tizenötezer menekült Törökországban Ankarai hivatalos körök becs­lése szerint Irakból mintegy 15 ezer ember menekült Törökország­ba. A legtöbben Pakisztánból ér­keztek. Pakisztán ankarai nagy­­követségén elmondták, hogy je­lenleg csaknem 20 ezer pakisztá­ni állampolgár vár az iraki ha­tóságok engedélyére, hogy Török­országba utazhasson. Pakisztáni diplomaták egyszersmind utaltak arra, hogy az iraki fél „rendkívül rosszul viszonyul honfitársaihoz”. BAGDAD HAJTHATATLAN Nem hajlandó kivonni csapatait Kuvaitból Perez de Cuellar ENSZ-főtit­­kár csütörtökön éjjel Ammánba érkezett, s ezzel kezdetét vette öbölbeli körútja, amelynek az a célja, hogy diplomáciai megoldást találjon a térségben tapasztalha­tó robbanásveszélyes helyzetre. A világszervezet főtitkára tegnap Tarik Aziz iraki kormányfőhe­lyettessel, külügyminiszterrel ta­lálkozott. Az iraki kormány valószínűleg merőben új javaslatokkal áll elő. Husszein iraki elnöknek csütörtö­kön éjjel az egyik amerikai tévé­­társaságnak adott interjúja azon­ban azt sejteti, hogy a változások­ra szinte semmi esély. Husszein megismételte, hogy Kuvait Irak részét képezi, csapatainak kivoná­sa a térségből pedig szóba sem jö­het. Bagdadban ugyanakkor hiva­talosan is cáfolták, hogy Husszein, elnök olyan álláspontra helyezke­dett volna, miszerint szavatolja Kuvait független autonóm státu­sát. Bagdadban ezzel kapcsolatban megjegyezték, hogy ezek a Nyuga­ton közzétett értesülések hamisak. Az iraki elnök pedig rámutatott, hogy hazája nem akar háborút, ám ha az mégis kirobban, akkor következményei a vietnami hábo­rúnál is súlyosabbak lesznek. Is­mételten rámutatott, hogy Irak­nak nem áll szándékában megtá­madni Szaúd-Arábiát. Abban az esetben azonban, ha ennek az or­szágnak a területéről indulna ki egy Irak-ellenes akció, akkor a dolgok egészen másként alakulná­nak, szögezte le Husszein elnök. Az iraki légierő főparancsnoksá­ga hasonlóképpen reagált és hatá­rozottan rámutatott, hogy egy esetleges háborúban megsemmisí­tené mindazokat a helységeket, ahol „az áruló Fahd király rejtőz­ködik”. „Rakétáink a Fehér Házat is eltalálhatják”, figyelmeztetnek az irakiak, sőt még arra is, hogy ..ezek a rakéták ott is pusztítást okozhatnak, ahol az izraeli kol­laboránsok bujkálnak.” (Tanjug) Sokba kerül a blokád ­ÜKm éS a KÜLPOLITIKA Cuéllar megbeszélése Tarik Azizzal (Folytatás az 1. oldalról) fog „alkudozni” Tarik Azizzal. „Nem rajtam áll, hogy tárgyalá­sokat folytassak az olyan határo­zatokról, amelyeket egyetlen el­lenszavazat nélkül fogadtak el” a Biztonsági Tanács tagállamai. A jordániai fővárosban folytatott megbeszélések ezért mégis „re­ményt keltőek”, jelentette ki a vi­lágszervezet főtitkára. Egyebek között utalt arra is, ha kell Bag­dadba is hajlandó elutazni. Az iraki külügyminiszter azon­ban csöppet sem volt ilyen „jó­kedvű”, és semmi jelét nem mu­tatta annak, hogy valamiféle vál­tozás történt volna Bagdad merev politikájában. Ammánban kije­lentette, hogy „az arab nemzet a világ összeesküvése és a megannyi kihívás ellenére is meg fogja va­lósítani céljait. A mi küzdelmünk történelmi jellegű, s ezt a harcot férfiasan és tisztességesen fogjuk megvédeni. Ha isten is úgy akar­ja, a győzelem az arab nemzeté lesz”. Pérez de Cuéllartól eltérően azok az erők, amelyek Irakot támogatják, és úgy vélik, hogy az ellene életbe léptetett szankció­kat az Egyesült Államok követe­lésére fogadták el, semmilyen eredményt nem várnak az ammá­­ni megbeszélésektől. Különösen akkor, ha a világszervezet főtit­kára ragaszkodni fog a BT öt határozatának alkalmazásához. NINCS OK A DERŰLÁTÁSRA Semmiképpen sem nevezhet­nénk derűlátóaknak azokat a kormányokat, amelyek a Husszein ellen irányuló határozottabb fel­lépésért szállnak síkra. A Cuéllar —Aziz párbeszéd előtt például Douglas Hurd brit külügyminisz­ter az ammáni találkozó sikerét eleve megkérdőjelezte. Hitetlen­­kedve fogadták ezt a megbeszé­lést azok az arab országok is, amelyek még véletlenül sem rin­gatják magukat abban a hitben, hogy Husszein iraki elnök haj­lana a békés megoldásra. Noha az ENSZ következetesen kiállt az Irak ellen irányuló szankciók betartása mellett, nem kevés azoknak az arab orszá­goknak a száma, amelyek egé­szen másként gondolkodnak. Ezt igazolja az Arab Liga jelenlegi kairói miniszteri értekezlete is. A 21 országot tömörítő szervezet munkájában ezúttal mindössze 11 állam küldöttsége vett részt, a találkozót pedig a PFSZ, Algéria, Tunézia, Szudán, Jemen, Mauritá­nia, Líbia, Jordánia, Irak és Ku­vait egyszerűen bojkottálta. MEGOSZTOTTSÁG AZ­­ ARAB VILÁGBAN is Jordánia esete igaztatja talán a legjobban, hogy az arab orszá­gok mennyire megosztottak az öböl­válság megoldásáról vallott nézetek tekintetében. Jordánia je­len esetben Irak mellé állt. Az egyik Ammán közelében lévő so­rozóközpontban mintegy 100 000 önkéntest részesítettek katonai ki­képzésben. Ezek a fegyveresek elszántak és készek megvédeni az arab nemzetet az Egyesült Álla­mokkal szemben. Nem kevés azoknak az araboknak a száma, akik tényleg meg vannak győ­ződve arról, hogy az Öböl-válság Irak és az USA között keletkezett vita miatt robbant ki. Részben ez­zel magyarázható az is, hogy több jordániai városban Szaddam Husszeint éltetik. (Tanjug) (Reuter telefo­tó) Javier Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkár (jobbról) Tarik Aziz iraki külügyminiszterrel Ammánban Házi őrizetben az iraki tisztek A francia hatóságok óvintézkedése Párizsban tegnap hivatalosan is megerősítették, hogy 26 iraki ál­lampolgárt (nagy többségük kato­natiszt) házi őrizetbe helyeztek. Három város szállodájában he­lyezték el őket, és megtiltották nekik a szabad mozgást. A fran­cia fővárosban hangsúlyozzák, hogy szó sincs megtorlásról, ha­nem azt szeretnék megakadályoz­ni, hogy ezek a tisztek, valamint a pilóták egy esetleges öböl­há­ború során szembeszálljanak a francia katonákkal. Franciaországban jelenleg mint­egy 1700 iraki állampolgár tar­tózkodik, egyetemisták, üzletembe­rek és diplomaták is vannak kö­zöttük. Értesülések szerint ezeket az embereket a rendőrség éber figyelemmel ellenőrzi. (Tanjug) Baker ellátogat az öböl térségébe James Baker amerikai államtit­kár az Öbölbe fog látogatni, hogy személyesen győződjön meg az ott kialakult helyzetről, jelentette a hírt az Arab Emírségek Szövetsé­gének hírszolgálati irodája, a WAM. A jelentésből az is kitűnik, hogy Baker látogatását maga George Bush elnök jelentette be csütörtökön, amikor telefonbeszél­getést folytatott Al Nahajannal, az ország elnökével. A svéd és a nyugatnémet nők távozhatnak Megkapták a kiutazási vízumot Iraktól Az Irakban tartózkodó mitegy 50 svéd nő és gyermek megkapta a kiutazási vízumot Iraktól, s ma különrepülőgépen elutazhatnak Bagdadból. Anita Matejovski, a svéd kül­ügyminisztérium képviselője teg­nap kijelentette, hogy a stockhol­mi nemzetközi repülőtéren fel­szállásra kész a SAS e célre ki­választott gépe. Azt is hozátette, hogy a repülőgép az Irakban le­vő dán, norvég, finn és izlandi polgárokat is hazaszállítja. A külügyminisztériumi képvi­selő hangsúlyozta, hogy az iraki elnök nem kért a svéd állampol­gárokért cserébe gyógyszert és élelmet. A bonni külügyminisztérium szóvivője is kijelentette tegnap, hogy az iraki hatóságok engedé­lyezték a nyugatnémet útlevéllel rendelkező nők és gyermekek el­utazását. Hírügynökségi jelenté­sek szerint várható, hogy a nap folyamán ők is elrepülnek Bag­dadból a Lufthansa különgépén. (Tanjug) 3 (Reuter telefotó: Még mindig ezerszámra özönlenek át naponta a kuvaiti menekül­tek az iraki jordániai határon. Felvételünkön azoknak a mene­külteknek egy része, akik Jordániába szeretnének jutni. Éppen­­ ebédért álltak sorba

Next