Magyar Szó, 1990. december (47. évfolyam, 329-358. szám)

1990-12-01 / 329. szám

1990. december 1., szombat Hiomáfia KÜLPOLITIKA . Szoros együttműködés a Pentagonálé keretében öt ország külügyminisztereinek tanácskozása Rómában Tegnap Rómában a Pentagonálé tagállamainak külügyminiszterei megvitatták az időszerű nemzetközi kérdéseket, amelyek a csoportosulás államai közti együttműködés fejlesztését és az augusztus 1-jén Velencében, az öt ország csúcstalálkozóján elfogadott közös projektumok megvalósítását érintik. A megbeszélésen szó volt más európai regionális együttműködési csoportosulásokról, valamint a Pentagonálé tagállamaival szomszédos országokról is. A megbeszélések külön napirendi pontja volt a pénzellátás kérdése, amelyet nemzetközi pénzügyi intézményekkel együttműködve oldanak majd meg, különösen a közlekedés terén tervezett projektumok esetében. Tegnap reggel a Pentagonálé tagállamainak külügyminiszterei azzal kezdték megbeszélésüket, hogy találkoztak Francesco Cossiga olasz köztársasági elnökkel. Az olasz, jugoszláv, osztrák, magyar és csehszlovák diplomáciai vezető délután, a tanácskozás végén elfogadta azt az okmányt, amely többek között hangsúlyozza a részvevő Duna menti és adriai országok kezdeményezésének szoros kapcsolatát az európai biztonsági és együttműködési folyamattal, különleges tekintettel a nemrég megtartott párizsi csúcsértekezletre. Az okmány tartalmazza a Petagonálé tagjainak álláspontjait a már regionális csoportosulásokkal való együttműködésről is (mint például a balti és a balkáni országok csoportjának esetében). Tegnap első ízben kapcsolódtak be a Pentagonálé kormányközi megbeszéléseibe az öt ország parlamentjei is, ami olyan újdonság, amelyről a tagállamok a velencei csúcs alkalmával egyeztek meg. Az öt ország parlamenti küldöttségei tegnap reggel találkoztak Nilole Zottival, az olasz parlament képviselőházának elnökével. A részvevők a találkozó befejeztével sajtóértekezletet tartottak. A Pentagonálé tegnapi tanácskozása a július elseji, Dubrovnikben megtartandó következő összejövetelig egyike a legjelentősebb ilyen jellegű találkozóknak. Dubrovnikben hazánk veszi át a Pentagonálé elnöklői, illetve koordinátori szerepét. A Pentagonálé a parlamentin kívül szakszervezeti dimenziót is kapott. Három olasz szakszervezet kezdeményezésére Gianni de Michelis olasz külügyminiszter a miniszteri tanácskozás elnöklőjének szerepében tegnap délután fogadta az öt ország szakszervezeteinek képviselőit is. (Tanjug) Walesa: Ha Tyminszki győz, polgárháború lesz Veszélyben a reform lengyel útja • A Szolidaritás vezetőjének véleménye a választásokról A Szolidaritás Szakszervezet Országos Bizottsága arra szólította fel a lengyeleket, hogy a december 1-én esedékes elnökválasztás második fordulójában Lech Walesát támogassák. A tegnap ismertetett közleményben utaltak arra, hogy az első választási menet eredményei szerint növekszik a társadalmi elégedetlenség és veszélybe került a reform lengyel útja. A Szolidaritás vezetőségének gdanski megbeszélésén Walesa úgy fogalmazott, hogy az országban úgy fest a helyzet, mintha „a régi nomenklatúra, a biztonsági szolgálat és a letűnt korszak emberei, akik Tyminszki köré csoportosultak, kihíváshoz folyamodnának. Walesa ezenkívül azt is elmondta, hogy ha Tyminszki diadalmaskodik a második fordulóban, mindössze félévet marad csak hatalmon, utána „a polgárháborúhoz hasonló helyzet alakulhat ki”. Walesa úgy értékelte, hogy Mazowiecki kormányfő veresége körülbelül annyi, mintha ő személyesen, s ezáltal a Szolidaritás maradt volna alul. Arra szólította fel az ország választópolgárait, hogy tömörítsék erőiket, mert nem csupán az ő személyéről van szó, hanem a reformokról, amelyeket „Tyminszki és a populizmus veszélyeztet”. A Szolidaritás első embere azt i is közölte, hogy véleménycserét folytatott Mazowieckival és több más politikussal, akik támogatták a kormányfőt az első fordulóban. Megítélése szerint helyet kell teremteni mindazok számára, akik „húzni akarják a lengyel reformok szerelvényét, még annak ellenére is, hogy a kormányfőt és Balcerowicz minisztert több bírálatban is részesítette a lakosság. Meg kell nyugtatni a társadalmat és megmutatni a világnak, hogy kitartunk a reform irányvonala mellett és hogy a felelősségtudat fog diadalmaskodni”, szögezte le Walesa. (Tanjug) Az utca megbuktatta a kormányt (Folytatás az 1. oldalról) gyümölcsözőbbé tegye kabinetjeinek munkáját, végül mégiscsak kudarcba fulladtak a polgárok engedetlensége miatt. Ami nem sikerült múlt pénteken a többpárti Szobrányéban az ellenzéknek, amikor a kormány iránti bizalom (illetve bizalmatlanság) kérdésében szavaztak, sikerült a sztrájkoló, tömeggyűléseket és tüntetéseket tartó polgári tömegeknek. Andrej Lukanov feltevései — amelyek szerint a politikai válság megoldása Bulgáriában nem az egy párt alkotta kormánytól függ — beigazolódtak. Ezért nem is volt meglepő a szocialista kormány vezetőjének lemondása. Talán csak az okozott némi meglepetést, milyen rövid idő alatt „megtört” a „szervezett törvénytelenség” nyomása alatt. A szocialista kormány működését szinte megalakításának napjától (szeptember 21-étől kezdve megbénította az ellenzék, amely nem volt hajlandó együttműködni vele. A parlament és a kormány munkájának több hónapos akadályozása sikeres politikai stratégiának bizonyult az ellenzék számára, amely kezdettől fogva nem akart megbékélni a júniusi választásokon elszenvedett vereség tényével. A Bolgár Szocialista Párt választási győzelmével ellentmondásos módon — sokak számára érthetetlenül — szinte teljesen elvesztette a politikai kezdeményezést. A párton belüli torzsalkodások és a többpártrendszer feltételei, valamint a súlyos sztálinista örökség szintén nagy kihatással voltak a szocialisták kényszerű politikai visszavonulására. Az ország súlyos válságából ítélve nehéz elhinni azt, hogy a pártvezetők legújabb politikai megegyezésének hatékony és hosszan tartó jövője lesz. Kérdés, hogy „a demokráciába való békés átmenet nemzeti kormányá”-nak nevezett új államvezetés (amelyet a napokban fognak megalakítani) valóban képes lesz-e megfelelő és mindenki számára elfogadható programot nyújtani. Mivel a bolgár politikai élet részvevői két szembenálló (egy szocialista és egy ellenzéki) tömbre oszlanak, a jövendőbeli kormány is csak ideiglenes megoldás lehet a megfigyelők szerint, amelynek hatalma csupán az új választásokig tarthat. (Tanjug) A BT határidőt szabott Iraknak (Folytatás az 1. oldalról) hozatalát, ami megkettőzött diplomáciai törekvéseidet kíván meg, hogy az elkövetkező 45 nap alatt megtalálják a válság békés rendezésének okát. Irak természetesen elutasította a 678. határozatot, amely lehetővé teszi, hogy a multinacionális erők erőszakot alkalmazzanak Irakkal szemben. A forradalmi parancsnokság tanácsa és a Baath párt vezetősége mint a legmagasabb hatalmi szervek együttes ülésük után közleményt adtak ki, s ebben hangsúlyozzák, hogy „Irak elutasítja az ultimátumot és a fenyegetést, és nem hajt fejet az arrogancia és a terrorizmus előtt”. A BT határozatát Bagdadban törvénytelennek tartják, és hangsúlyozzák, hogy Irak úgy megleckézteti a támadót, hogy az sosem fogja elfelejteni. Szerintük a Perzsa-öböl és a Közel-Kelet problémáit csakis dialógussal lehet megoldani, illetve Szaddam Husszein elnök augusztus 12-i békekezdeményezése alapján. Bagdad amerikai műnek minősítette a BT határozatát, amit az USA keményen megfizetett a BT többi tagállamának. Ironikusan megjegyzik, hogy „a határozat szépen bizonyítja az ENSZ nemes elveit, amelyekre a világszervezet épült”. Korábban sosem fogadtak el hasonló nyomást, volt az akár az arab területek izraeli megszállása, vagy a Panama és Grenada elleni amerikai agresszió. Irak emiatt elutasítja a BT kettős erkölcsét. A bagdadi televízió megszakította műsorát, hogy a közlemény szövegét sugározza. Ezután harci dalokat közvetítettek, majd felszólították az arab és az iszlám országokat, hogy a szaúd-arábiai szenthelyekről „űzzék ki az idegeneket”. „halálkomoly FIGYELMEZTETÉS HUSSZEINNEK” George Bush amerikai elnök üdvözölte a BT határozatát, amely szerinte „halálkomoly figyelmeztetés Szaddam Husszeinnek”, és amiből levonhatja a következtetést, hogy el kell hagynia Kuvaitot. Bush a szavazás eredményét (12:2) azzal magyarázta, hogy a BT szilárd elhatározása visszakozásra bírni az iraki elnököt. Washingtoni hír szerint az elnök hamarosan összehívja a kongresszus rendkívüli ülését, amelyen az öböl politikájának a jóváhagyását fogja kérni. A kongresszus jelenleg szabadságon van és csak januárban kellene összeülnie — új összetételben. Csak a katonai tanács folytatja a munkát Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter első reagálásában reményét fejezte ki, hogy a BT határozata serkenteni fogja a válság megoldását. Figyelmeztetett azonban arra, hogy a világközösség nem áll el az akciótól, ha szükség lesz rá. A DPA jelentése szerint Sevardnadze hangsúlyozta, hogy hazája nem kényelműen döntött, amikor támogatta a határozatot, hanem a világ aggodalmának hatására. Emlékeztetett Gorbacsov elnök alkotmányos jogára, hogy csapatokat küldjön a szovjet polgárok védelmére, és figyelmeztette Bagdadot, hogy komoly következményei lesznek „ha egyetlen szovjet polgár is megsebesül Irakban”. Jelenleg 3100 szovjet polgár tartózkodik ott. MOSZKVA: „NEM ULTIMÁTUM, HANEM LEHETŐSÉG” Moszkvában a jóindulat jelének minősítik a január 15-i határidőt, és ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy ez nem ultimátum, hanem lehetőség, hogy Irakban győzzön az ész és abbahagyják a kuvaiti kalandot, valamint a világközösség ignorálását. „A BTben nem az erőszakra, hanem ellene szavaztam” — jelentette ki Eduard Sevardnadze. Az arab országok körében a határozat megszavazása után igen különböző vélemények hallatszanak, de a legelterjedtebb a pesszimizmus. A háború elkerülhetetlen, de a diplomáciának maradt 45 napja, hogy ezt az elkerülhetetlent megkísérelje mégis elkerülni. A pesszimizmust elsősorban az iraki elnök táplálja, aki azonnal semmisnek nyilvánította a BT 678. határozatát, mert ezzel bebizonyította, hogy semmivel sem rugalmasabb az álláspontja, mint eddig. A jordániai sajtó az Amerikaellenes hangulat kifejezője, ami nem is csoda, mert Jordánia kezdettől fogva támogatja Kuvait iraki megszállását. A térség országai úgy vélik, hogy az USA nem elégedne meg Irak kivonulásával, mert nem akarja, hogy az iraki haderő érintetlen maradjon és megfelel neki a bizonytalanság a világ e létfontosságú övezetében. Most már nem is latolgatják a békés megoldás lehetőségét, hanem kitartás és nyakasság kérdésének vélik. A jól értesült körök ezzel szemben egy új arab békekezdeményezést helyeznek kilátásba, hogy Szaddam Husszeint és Fahd szaúdi királyt tárgyalóasztalhoz ültessék, ami után szélesebb körű arab csúcstalálkozók lehetségesek. Nem tudni, hogy egy ilyen kezdeményezésnek milyen esélyei lennének. Fahd király nem hajlandó tárgyalni, amíg Kuvaitban iraki csapatok vannak. AZ AGRESSZIÓ NEM LEHET PRIVILÉGIUM „Az agresszió többé nem lehet csupán az erősek privilégiuma, a gyengék szerencsétlensége és a többiek rezignáltságának ügye” — hangsúlyozta Roland Dumas francia külügyminiszter, akinek a hazája támogatja a BT határozatát. „Ha Irakban továbbra is süket fülekre talál a józan észre és törvényességre való felhívás, a világnak nem maradt más hátra, mint ugyanolyan eszközökhöz folyamodni.” A kínai külügyminiszter, aki tartózkodott a szavazástól, ezt azért tette, mert a BT a határozattal szentesítette az erőszakot. Csien Csi-csen azonban hozzátette, hogy hazája nem akarta „megtorpedózni” a BT akcióját, mivel Irak semmilyen hajlandóságot az eddigi felhívásokra nem mutatott. Kuba, illetve Jemen az ENSZ Alapokmányával ellentétesnek tartja a határozatot, ezért nem is szavaztak rá. Ez hadüzenet, amelyet ráadásul az ENSZ ellenőrzésétől független erők hajtanának végre, mondják. A Biztonsági Tanács öt el nem kötelezett tagországa támogatta a határozatot, mert a mozgalom ellenez minden agressziót, tehát a Kuvaittal szembenit is. Ugyanakkor azonban reményüket fejezték ki, hogy Irak a kitűzött határidőn belül kivonja csapatait a megszállt országból. Az izraeli állami vezetőség közvetve reagált. Egy 17 tagú amerikai kongresszusi küldöttség előtt Shamir kormányfő kijelentette, hogy hazája támogatja Bush elnök politikáját az öbölben, „kész segíteni a hadműveletekben, de a jelenlegi tartózkodó taktikát is folytatja”. Izraelt aggasztja az arab országok tömeges fegyverkezése, mert egyszer ellene fordulhat. Törökországban a nemzetbiztonsági tanács tegnap arról tárgyalt, hogy milyen szerepet tölthet be ez a szomszédos ország egy esetleges háborúban. Valószínű, hogy engedélyezik az amerikai erőknek, hogy igénybe vegyék az indzirliki NATO-bázist, amelyben egybéként erős F—16 és F—111 rajok állomásoznak. Törökország az Öbölbe is küldött csapatokat, és mindenképpen támogatja az Irak elleni akciókat. A közös határon mintegy 100 000 katonát vont össze, amivel legalább nyolc iraki hadosztályt leköt. (Reuter telefotó) Francia idegenlégiósok is tartoznak az Öbölben összevont multinacionális erőkhöz. A kép gyakorlat közben készült (Reuter telefotó) Az Öbölben augusztus óta állomásozó amerikai katonáknak rendszeres sivatagi hadgyakorlataik vannak. A képen a 82. ejtőernyős hadosztály katonái láthatók a szaúdi homokon Miért nem utazik Gorbacsov Moldovába? Mihail Gorbacsov szovjet elnök váratlanul elhalasztotta moldovai utazását, és ezt nemigen indokolták meg. Az újságíróknak azt mondták, hogy az államfő nagyon elfoglalt. Tegnap reggel kellett Kisinyovba, Moldova fővárosába utaznia, hogy a köztársasági parlament előtt beszéljen. Ebben a tagköztársaságban rendkívül feszült a helyzet, miután a 200 000 főnyi gagauz kisebbség autonómiát követelve elszakadt Moldovától. Ezt már megtették az oroszok és az ukránok. (Tanjug) Bányászsztrájk Törökországban Béremelést követelnek Törökországban, a Fekete-tenger mentén elterülő Zunguldak szénmedencében csaknem 47 000 bányász szüntette be tegnap a munkát. Erre a lépésre azután szánták rá magukat, hogy sikertelenül értek véget a képviselőik és munkaadóik közötti megbeszéléseik. A szénbányászok azt szerették volna elérni, hogy növeljék béreiket. Figyelemre méltó, hogy a párbeszéd meglehetősen hosszú ideig, csaknem öt hónapig tartott, mígnem sikertelenül ért véget. A munkáltatók és a kormány képviselői nem voltak hajlandók 900 dollárra emelni a bányászok jelenleg 180 dolláros bérét. Yilmaz Sefket, a török szakszervezetek elnöke kijelentette, hogy a bányászok azért szüntették be a munkát, mert a munkaadók és a kormány képviselői az eddigi tárgyalások során rendkívül merev magatartást tanúsítottak. A szénbányászok sztrájkjához csatlakozott további 5500 ankarai fémmunkás is. (Tanjug)