Magyar Szó, 1992. október (49. évfolyam, 270-300. szám)
1992-10-19 / 288. szám
4 Ostorral nem lehet a traktort hajtani Adorjánon még vannak igavonó lovak - Az üzemanyagra hiába várnak a földművesek - Dideregnek a diákok - Megbolygatott emberek Sóti Ferenc bátyám kutyái mérgesen ugatnak rám. A kapu felett látom az udvar végében a lovakat. A kocsik is bent állnak a színben. ■ Hajlott öregasszony jelenik meg az ajtóban. A felesége lehet. Az asszony semmivel sem kedvesebb a kutyáknál. Közli velem, hogy az ura nincs otthon, beutazott Zenátra, és nem tudja, mikor tér haza. Sóti Ferencet Adorjánon azért kerestem volna fel, mert azon kevés emberek közé tartozik, akik földművesek, de sohasem volt traktorjuk. Mindig lovakkal művelte a földet. - A lovak érdeklik? - morog az öreganyó. - Nem örülök a lovaknak. Traktorral sokkal gyorsabban el lehet végezni. Az is igaz, hogy a traktort nem lehet ostorral hajtani. ZÖLD MALACOK Sándor Lászlótól, a szövetkezet állattenyésztési előadójától megtudom, hogy a faluban körülbelül száz ló van. A négyszáz háztartásra száz ló! Megállapítjuk, hogy szép arány és a Vajdaságban már ritka. - Most nagyon jól jön a ló - mondja az előadó. - Raktárosunk begyűjtötte a gázolajra kapott jegyeket, azzal a céllal, hogy valamennyi földművesnek beszerezzük a szükséges üzemanyagot. Az elmúlt három hónap gázolajjegyei érintetlenek, nem értékesíthettük őket. Az egyéni termelőknek évente 80 000 liter üzemanyag kell, ebből az őszi munkákra elfogy 40 000 liter. Pontosabban fogalmazva elfogyna, ha volna. Két-három havonta kapunk háromezer litert. Most rendeltünk 10 000 litert egy magáncégnél. Ez a mennyiség elegendő lesz arra, hogy elrendezzük saját földünket. Még szolgáltatást is végezhetünk belőle. Amikor a szövetkezet épületébe léptem, két különös feliratra figyeltem föl. Az egyik parancsolóan így szól: „Október 25-éig fel kell szedni a répát!” - igen - világosít fel később Barát Katalin. Ő a szövetkezet pénztárosa, bérelszámolója és titkárnője is egy személyben. - A cukorgyárakból szóltak, hogy csak addig veszik át a répát, mert később nem dolgoznak. Nyersanyag híján leállnak a termeléssel. - És a zöld malacok? - így hívjuk a szerződéses malacokat - mosolyog Sándor László. - A tenyésztők a Carnexszel köthetnek hizlalási szerződést. Ezek a malacok a zöld malacok. Színben persze nem azok. BOLDOG KORBAN ÉPÜLT AZ ISKOLA Távozóban Barát Katalin elmondta azt is, hogy tavaly télen a diákok a szövetkezet irodáiban tanultak, mert az iskolát nem fűtötték. - Lehet, hogy az idén is így lesz. Ezt már Sándor Éva tanítónő mondja. - Boldog korban készült az iskola. Kéményt nem építettek rá, villanykályhával pedig azért nem lehet fűteni, mert nincs bevezetve a három fázis. Csak fűtőolajjal üzemel a kazán, csak attól melegek a radiátorok. Fűtőolaj pedig nincs. Amikor a leghidegebb telünk volt, akkor 16 000 liter fogyott el. Állítólag a kanizsai iskolának van 7000 liter fűtőolaja. Nekik az nem kell, mert bevezették a gázfűtést. Megígérték, hogy elkapják, de nincs arra pénz, hogy kiszívassák a tartályból és ideszállítsák. Ám lehet, hogy csupán szervezés kérdése az egész. Az adorjáni iskola a kanizsainak a kihelyezett tagozata. Négyosztályos. Hatvan diák tanul benne és még harminc napközis. - Száz gyerek fagyoskodik, így is mondhatom. Mert már most fagyoskodunk. A faluban kiépült a gázvezeték-hálózat. Az iskolába azért nem lett bekötve, mert nem volt rá pénz. Pedig mindent megtettünk, hogy gázfűtésünk legyen. A szülők felajánlották munkájukat, a helyi közösség némi anyagot és pénzt, ám Kanizsáról semmit sem kaptunk. Most nagykabátban ülünk, a gyerekek kispárnákat hoznak magukkal. Nem tudom, mi lesz később, amikor majd a Tisza is befagy. Lehet, hogy majd megint a szövetkezetbe járunk tanulni. ASZFALT ÉS SÓDER A helyi irodában Bogári Géza tisztviselőt találom. Az irodafőnök néhány napos szabadságot kért. Most van ugyanis a szárvágás és a szárkötés ideje. Elmondja, hogy a gázvezetékhálózat építését az idén fejezték be. Minden utcában van gáz, de nem minden házba kötötték be. A négyszáz házból száznegyvenhétbe. Sokan azért nem vezettették be, mert a tűzrevalót megtenni nekik a föld. Másoknak nem volt rá pénzük. A helyi irodának is csak annyi pénze volt az idén, hogy kétszáz méter hosszan leaszfaltoztasson egy utcát és néhány kocsi cserepet és sódert vegyen a bekötőút javítására. *** Gyönyörű őszi nap van. Kisétálok a Tisza-partra. Csendes a folyó, néhány kikötött csónak pihen rajta. A töltésről rálátok erre a szép fekvésű Árpád-kori falura. Bagári Géza szavai csengenek vissza: „Az emberek itt meg vannak bolygatva, ősi nyugalmukat zavarta meg az elmúlt néhány év.” Innen, a töltésről ez nem látszik. Mintha a világ legnyugodtabb faluja előtt állnék. NÉMETH Zoltán Adorján központja MONOLÓGOK Nyomás keletre! Macskajancsi legyek, ha én ezt értem. Szerintem te sem érted. Már ami itt nálunk történik. Mondd, hogy nincs igazam! Mondd, és hazudni fogsz. Nem igaz?... Öregem, ami itt nálunk történik, nem hasonlít semmire. Vagy még arra sem. Végeredményben, kérdezem tőled, mi a fenét keresünk itt? Már az is tiszta privát pech, hogy ide születtünk. Nem igaz? Persze hogy igaz... Nekem, öregem, senki se írhatja elő, maga az atyaúristen se, hogy ezt az egy életemet, amim van, nyomorból nyomorba mentegessem át. Mert hiszen nem fa az ember, hogy meggyökerezzen. Aztán meg mozdulni se legyen képes... Nézd, amíg ment a verkli, ment... De most már fájront. Alászolgája. Pakolnak a zenészek is. Van egy ajánlatom. Te meg gondolkozz rajta. De ne sokat. Szóval... Húzzunk el innen, öregem, mint a vadlibák! Amíg nem késő. Amíg nyitva van a határ... Legalább kelet felé. Noná, hogy kelet felé! Mit bámulsz rám, a szart?! Nem viccelek. Nyugatról már tuszkolnak kifelé minden jöttmentet. Nincs többet ingyen kvártély, ingyen koszt. Lassacskán már papírral sem engednek be. Azt mesélte tegnap egy sofőr haverom, annyi ott a menekült, hogy egymásba ér a farkuk. Érted? Most már a sváboknál is fölöslegesek lettünk. Akárcsak itthon. Ezért mondom neked, szedelőzködjünk! Minekünk ezt a keleti esélyt kell megcsípni. Teljesen ki lennének csinálva tőlünk... Elmennék oda, már csak brahiból is! Hogy lássam, mekkora szemeket meresztenek. De ha gondolod, utazhatnánk tovább is. Egészen az ukránokhoz. Kijevig. Szabad ország, szabad madár. Eddig ők jöttek hozzánk. Vendégmunkásnak. Most cserélnénk. Fölépítjük nekik, haver, a kapitalizmust! Abba fognak belegebedni. Marha egy nagy tótágas lenne! Onnan most mindenki pucol nyugatra. Aki csak paszszust kap. A svédek meg rögtön táborba dugják őket, mintha tetvesek volnának. Lecövekelnek évekre. Kampec dolóresz. Se ki, se be. Mint a bagzó kutyának... Ukrajna! Az egy nagy dobás!... Sok a nyírfa, de ott egye meg a fene! Majd csak megszokjuk... Viszont rengeteg a facér asszony. Amannyi lány is van! Tízszer több, mint itthon. Az ország is százszor nagyobb... Mit akarsz még? Muzsikát, hogy muzsikáljon? Főnök! Volt néhány sörünk, írja nyugodtan a szomszéd asztal számlájára. GUELMINO Sándor Magyar Szó 1992. október 19., hétfő Ismét nyúzzák a parasztot Kupuszinai és szilágyi földművesek véleménye az új adóról, a vetésről és arról, hogy az ő türelmüknek is van határa A földműves hallgat és dolgozik. Évtizedeken, évszázadokon át megtanulta, hogy hallgatni kell és dolgozni, a politika az „urak” dolga. Most is hallgatnak, még hallgatnak a parasztok, de a hallgatás mögött egyre nagyobb az elégedetlenség, mert: - Nehéz eladni a portékát. Lassan megy, nagyon vontatott a zombori piacon is a vásárlás. Pedig nem lehet mondani, hogy magasak az árak. Az alma, a hagyma, nagyon olcsó, mit ér, ha drága a krumpli, amikor kevés termett belőle. A kupuszinai földművesek zöme nagyon is megérzi, hogy nem lehet Zágrábba, Eszékre menni piacra. Most mindannyian Zomborba és Zombor környékére szorultunk. Nagy a felhozatal és viszonylag alacsonyak az árak - mondja Csizmadia József kupuszinai földműves. - Sajnos senkinek sincs pénze. Aki vesz, annak drága, aki meg dolgozott, bajlódott, annak meg olcsó a portéka - tette még hozzá. ■ Hogy fest a kupuszinai határ, vetik-e a búzát? - Vetik, de mi késünk egy kicsit Eddig a kukorica kombájnozásával voltunk elfoglalva. Késünk a talaj előkészítésével, pedig tíz-tizenkét hold kenyérgabonát szeretnénk vetni. ■ Vetőmag van elegendő? - Saját vetőmagot használunk. Egy holdra szerettünk volna vásárolni minőségi vetőmagot. De azt mondják, sehol sincs, mert elfogyott. Hallom a szövetkezetek is a „padlásról” vetnek. ■ Hol szerezte be az üzemanyagot? Mindenki úgy találta fel magát, ahogy tudta. Mindenki szűkében van az üzemanyagnak. Kaptunk a napokban a szövetkezetben 50 litert, de mi az az 50 liter, ha mi is több mint tíz holdat szeretnénk venni. Sok háznál most az üzemanyag hiánya a gond, mert üzemanyag nélkül megáll a tudomány. Hallotta, hogy a Szerb Képviselőház elé terjesztették azt a törvényjavaslatot, melynek értelmében a százszorosára növelik a földművesek adóját? - Hallottam, de nem tudom, mit szólhatok ehhez. Hiába emelik az adót, ha a termények ára nem változik, ha a paraszt jövedelme nem fedezi a költségeket. Ha ez így van, akkor miből fizessük ki az adót. Egyszerűen nem tudunk majd fizetni - mondta. Kanyó László, szilágyi földműves a következőket mondta: - Meddig nyúzzák még a parasztot? Le kell váltani azokat, akik ilyen helyzetbe juttattak bennünket. Ott fenn kell kezdeni. Az új adóról pedig nincs mit mondani. Fizessék azok, akik kitalálták. Megette a fene, ha oda jutunk, hogy csak az adóra dolgozunk. Mit adunk majd el, hogy kifizessük az adót? A földet, az istállót? Kukoricából nem hiszem, hogy ki lehet majd fizetni az adót, a faluban kevés a jószág, a napraforgóért, cukorrépáért nem fizetnek, akkor miből fizessen a paraszt? Miből fizessen, ha nincs neki pénze. Ezt mindenkinek meg kell már érteni. Majd lassan elveszik a földeket az adó fejében. Talán ezt akarják? A földművesek is lassan felélik a tartalékokat, mert nincs jövedelmük. Ki tudja, mi lesz jövőre, hogy pár év múlva hogyan gazdálkodhatunk. Azt sem tudjuk, hogyan tartjuk fenn a gazdaságot. Egyszerűen semmit sem tudunk, csak azt, hogy fizetni kell, miért? Odri Ferenc szintén szilágyi földműves nem traktort vezet, hanem lovakat. - Három lovam is volt valamikor, de most csak egy van. Egy lóval is lehet munkálni 10 hold földet, de az tiszta kínlódás. Egy lóval nem lehet szántani. A földet traktorral kell szántani, üzemanyag meg nincs. Hiába kapunk bonokat, ha nem lehet vásárolni. Eladtam az egyik lovat, most meg jó lenne, ha kettőt lehetne befogni, mert akkor legalább lóval lehetne szántani. Az idén megélünk valahogy, de hogy mi lesz jövőre, azt senki sem tudja. ■ Tényleg, mi lesz, ha százszorosára növelik a parasztember adóját? — Éhen halunk, mert pénzünk nincs, és nem is lesz arra, hogy fizessük az adót. Nagy volt az aszály, gyenge volt a termés. Mire föl növelik százszorosára az adót, amikor csökkenteni kellene a terheket. Az adót eddig valahogy kinyögtük, de ha tényleg sor kerül a százszoros növelésre, bizony nálunk is megáll a tudomány. Vannak, akik még jól állnak, de a nagy többséget már tönkretették azok, akik azzal a céllal szabják most is a parasztember gatyáját, hogy ki tudja, hányadszor, még egy bőrt lehúzzanak róla. Kupuszinán Molnár Józsefnél is jártunk, a felesége így panaszkodott: Elromlott a csőtörő, a vetéssel is késünk, mert nincs üzemanyag. Szilágyin Visinka János földműves pedig a következőket mondta: — Nem lehet az asztalról mindig elvenni, mert minden elfogy. Tenni is kell néha oda valamit. A földművesek helyzete egyre súlyosabb, a támogatás pedig elmarad. Ez így igaz. Ki tudja, hányadszor kell még megállapítani: az állam onnan vesz el, ahol van még valamicske, de tényleg, mi lesz, ha üres lesz az asztal? KŐVÁRI Árpád Molnár József kupuszinai földműves: - Késik a betakarítás, a vetés, mert nincs üzemanyag Vetnek, de lesz-e aratás? Felvételünkön Visinka János és Rizsányi István szilágyi földműves munka közben