Magyar Szó, 1992. november (49. évfolyam, 301-329. szám)

1992-11-03 / 303. szám

1992. november 3., kedd Magyar Szó MŰVELŐDÉS 11 November 5-én lesz az idei évad első bemutató előadása az Új­vidéki Színházban. Kovács Frigyes rendezőként mutatkozik be: Stein­beck Egerek és emberek című színpadi művét készíti a társulattal Lennie címmel. A próba szüneté­ben kértük fel Szilágyi Nándort és Bakota Árpádot, a Két főszerepet tolmácsoló színészt egy rövid be­szélgetésre. ■ Milyen egy színész-rendezővel dolgozni? Szilágyi: Más. A Frici sokkal több türelemmel viseltet a színész iránt, mint egy olyan rendező, aki csak ren­dezéssel foglalkozik. Ismeri a gondja­inkat és pontosan tudja, hogy az adott pillanatban meddig tud vezetni bennünket, és mikor kell megállni. Nem forszíroz egy jelenetet, egy ér­zelmi szituációt, tudja, hogy mikor nem megy, és szerintem tudja, hogy mikor érkezik el az a pillanat, amikor majd tovább lehet lépni. Ez óriási po­zitívum. Másrészt szerintem rettentő­en nehéz lehet. Nézem, néha majd kibújik a bőréből, mert előre játssza a szerepet, tudja, hogy ő hogyan csi­nálná, viszont azt is tudja, hogy mi ezt másként oldjuk meg. Én nagyon meg vagyok elégedve, és örülök, hogy Frigyessel dolgozhatom. Bakota: Frigyes ismeri a munka folyamatát, senkit nem hagy magára. A dolognak persze hátulütője is van: a színész-rendező mindig először a fi­gurát próbálja megformálni, ezt pró­bálja belepréselni egy szituációba. Egy rendező, aki nem foglalkozik szí­nészettel, fordítva dolgozik: először kialakítja a szituációt, es te a figurá­dat fogod belehelyezni ebbe a szituá­cióba. A színész a rendező instrukció­it lassan beleépíti a szituáció követel­ményeibe, úgy, hogy a jellem követ­kezetes legyen. Mindkettőben van pozitívum, mindkettőben van negatí­vum, dehát munka nélkül sem a nzer­­­tésünket, sem a közönség tapsát nem érdemelnénk ki. ■ Valószínűleg nagyon fontos p­artner személye. Hogyan egészítitek­i egymást? Szilágyi: Bakota és én tíz évvel ezelőtt együtt fejeztük be Pataki osz­tályában az akadémiát, és már akkor elég volt néha egymásra néznünk, hogy tudjuk, mire gondol a másik. Ez van most is. Bakival nagyon jó dolgozni, és azt hiszem, nagyon szé­pen kiegészítjük egymást. Itt én ka­pok többet mint Lennie, mert abszo­lúte George-ból kell merítenem. Len­nie és George együttélése tulajdon­képpen egy szimbiózis, és kettőnk egymásra találása elengedhetetlen­­­almoz, hogy ez a két figura megol­dódjék. Bakota­ Frigyesnek valóban az a szerencséje, hogy Nandival 14 éve is­merjük egymást, és pontosan tudom, hogy amikor ő megmozdítja a bal karját, mit kell csinálnom, és ez jó ér­zés. Sokkal könnyebb a munkánk, és emellett ziccerszerep mind a kettő, nagyon jó szerepek, amelyeket nehe­zen lehetne elrontani. ■ Hogyan készültetek a szerepetek­re? Szilágyi: Sokáig elég gyér volt a szövegtudásom, egyszerűen nem mertem otthon tanulni a szöveget, mert attól féltem, elhúzom másfelé. Szerencsére volt elég idő ahhoz, hogy itt a színpadon hármasban szülessen meg a figura. Aztán kezdett bejönni, éreztem, amikor megfogtam, helye­sebben: ő fogott meg engem. Bakota: Olyan dolog ez, mint a pingponglabda: valaki feldobja, és addig gyakorolunk, amíg egy óra hosszáig le nem esik. Ekkor kész az előadás. ■ Árpád, milyen figura ez a te Ge­orge-od?­­ Az ember mindig abból indul ki, amit a rendező mond: ha nem hiszel neki, nem lehet előadást csinálni. Ne­kem volt egy olyan vezérmomentu­mom, amit a Frigyes mondott: az em­berek nem tudnak egyedül élni. Ge­orge és Lennie kapcsolatában benne van a szeretet, benne van a gyűlölet, és erre próbálom építeni George fi­guráját, hogy ne csak az legyen ben­ne, ami meg van írva. Kettőjük kap­csolata a végletek között alakul, de­­ nem tudnak meglenni egymás nél­kül. Ezt kell kidomborítani az előa­dásban. ■ Nándor, eddigi alakításaid kö­zött ez a szerep mit jelent számodra? - Sokat. Ez az első szerepem, amely beletartozik abba a tízbe, amelyeket nagyon-nagyon szíve­sen eljátszottam volna. Amikor megtudtam, hogy rámasztották, mégis kissé megijedtem, mert tu­­l­­ajdonképpen nem rám van szabva­­ ez a szerep. Lennie egy óriási ter­metű, erős ember, és ehhez az én alkatom nem megfelelő, de Len­­nie-nek nem is annyira a fizikuma a fontos, mint a lelke. Lennie ne­héz szerep, mert a legtöbb előa­dásban hülyét csinálnak belőle, és itt tévednek. Lennie nem hülye, nem ostoba; fantasztikus érzékeny­sége csodálatosan kiegészíti szelle­mi fejletlenségét. Különben ez az első nagy szerepem pályafutásom során, és ezért hálás vagyok. FEHÉR Rózsa Ziccerben Próbaközi beszélgetés a Lennie című előadás két főszereplőjével, Szilágyi Nándorral és Bakota Árpáddal Bakota Árpád Szilágyi Nándor John Steinbeck, amerikai Nobel­­díjas regényíró Egerek és emberek cí­mű munkájának színpadi változatát mutatja be az újvidéki társulat no­vember 5-én, csütörtökön este Len­nie címmel. A nagy sikerű regényt a szerző adaptálta színpadra még az öt­venes években. A zavar, amit Stein­beck a darabjával kiváltott, ma is tart. Szerencsére az újabb nemzedékek is mindig könnyen megtalálták a kul­csot a szerző egyik életművéhez, eb­ben látnak az alkotók esélyt arra, hogy az előadás jövőbeni szerepe nem sikkadhat el. A darabban/előa­­dásban mindenkori outsiderek a „fő­hősök” - szabad-e ezeket az élettől csak a minimumot váró páriákat hő­söknek nevezni? -, akik hozzánk ha­sonlóan minduntalan egy másik vi­lágba vágyódnak el, s eközben maguk is tisztában vannak azzal, hogy ez a magatartás a tehetetlenség pátosza, megszállott pózban görnyednek­­ a széthulló világgal maguk is elpusztul­nak anélkül, hogy vágyaik megvaló­sulnának. Az újvidéki előadást Ko­vács Frigyes rendezte. A díszletképet és a ruhákat Branka Petrovic válo­gatta. Szereplők: Bakota Árpád, Szi­lágyi Nándor, Szilágyi Rövid Eleo­nóra, Babos András, Sinkó István, Giricz Attila és Pásthy Mátyás, az­­ Újvidéki Színház, a szabadkai társulat­­ és az Újvidéki Rádió színiegyüttesé-­­ nek színészei. Az előadás a színház nagytermében 19.30-kor kezdődik. A zrenjanini amatőr színjátszók után az újvidékiek a becseieket is vendégül látják. A társulat 6-án, pén­teken este a színház nagytermében színre viszi Mariott-Foot Csak semmi szex, kérem című vígjátékát Kovács Viktor rendezésében. Szereplők: Bar­­ta Róbert, Kovács Ildikó, Budai Klá­ra, Fekete Pál, Zikics József, Fehér Ferenc, Molnár István, Kiss Gabriel­la, Bíró Árpád. Az előadás 19.30-kor kezdődik. Úgy tűnik, hogy ma, ami­kor a szexuális devianciáról vallott társadalmi nézetek és előítéletek tole­­ránsabbá váltak, számos tabu meg­szűnt annak lenni, de nem úgy az an­goloknál. Ma hovatovább minden megmutatható színházban, moziban, lokálban, képzőművészetben. A szi­getországiak azonban ösztönösen me­nekülnek a „bűntől”, és még a pornó­irodalmat sem akarják legalizálni. Vi­selkedésük azonban - az angol szer­zőpáros jóvoltából - váratlanul meg­változik. Ebben a mulatságos vígjá­tékban végül a szex, az erotika is „de­mokratizálódik”, és lehull a fügefale­vél. Megkezdődtek az olvasópróbák Szántó-Szécsén-Fényes Szabolcs: Du­­­­na-parti randevú című zenés vígjáté­kából. Az előadást a budapesti Misz­­­­lay István rendezi (ő állította szín­padra Somerset Maugham Imádok férjhez menni című művét). A díszlet­képet és a ruhákat Branka Petrovic válogatja/tervezi. Szereplők: N. Kiss Júlia, Szilágyi Rövid Eleonóra, Ábra­hám Irén, Szántó Valéria, Albert Já­nos, Fejes György, Pásthy Mátyás és Giricz Attila. Herzenberger Sándor a zenei munkatárs. Színházunknak újab­ban van egy önmagában rokonszenves műsorpolitikai törekvése. Mivel tud­ják, hogy nézőink igénylik a szórakoz­tató darabokat, nem zárkóznak el azok műsorra tűzésétől. A Duna-parti ran­devú megfelel a célnak. A dallamki­rály, Fényes Szabolcs muzsikája fülbe­mászó. Egyébként ez egy amolyan „si­kerdarab” lecsúszott úriemberekről és­­ vállalkozókról, akik az amerikai dollár­milliomostól várják sorsuk jobbítását és a nagy business felvirágoztatását. En­nek érdekében megbeszélik a Duna­­parti randevút, de a Váci utca nem Wall Street, a Duna nem a Hudson. A­­ békéscsabai Gálfi László - a Szomorú­­ vasárnapban Seress Rezsőt alakítja - Robert Harling amerikai szerző Acél­­magnóliák című melodrámáját rende­zi. A Broadway sikerdarabjának holly­woodi változatában - az alkotást ná­lunk is vetítették - Shirley MacLaine, Sally Field, Daryl Hannah, Dolly Par­ton, Olympia Dukakis és Julia Roberts szerepel. B. Z. ÚJVIDÉKI SZÍNHÁZ Egerek és emberek November 5-én bemutató A NOVEMBER 7-EI VENDÉGVÁRÓRA Betelt a létszám Több jelentkezőt már nem tudnak fogadni a november 7- ére a Horgos melletti Szelevé­­nyi csárdába meghirdetett Vendégváró című irodalmi estre, mivel a csárda befoga­dóképessége 40 fő, és ez a lét­­­­szám tegnap már betelt. A nagy érdeklődéssel várt esten ! Nagy László, a házigazda a né­pi értékek megőrzéséről, a ha­­i­gyományápolásról beszél, a műsorban horgosi és kispiaci műkedvelők lépnek föl. A je­lentkezőket különbusz szállítja a helyszínre: a kanizsai ifjúsá­gi otthon elől 18 órakor indul, Horgosról 18.30-kor folytatja útját. (tg) Elmaradt az albán iskolák megnyitása Szó sem esett a tantervek egyeztetéséről, állítják az albánok­ ­ A gyerekek az iskolák előtt gyü­lekeztek­­ A rendőrség nem interve­niált Vance, Owen és Panic prištinai tárgyalásának gyümölcseként beje­lentették, hogy november másodika és kilencedike között megnyitják az albán nyelvű általános iskolákat is. Hogy tulajdonképpen milyen feltéte­lekhez kötötték az iskolák működését, arról különböző magyarázatok láttak eddig napvilágot, mint ahogyan arról is eltérő adatok jelentek meg, hogy lényegében hány iskolát is kell meg­nyitni. Az albánok szerint meglehető­sen sokat, a szerb hivatalos szervek szerint viszont elenyésző számú isko­láról van szó. Lapunknak Enver Maluqu, a Ko­­sovói Demokratikus Szövetség tájé­koztatási szolgálatának tagja nyilatko­zott. • Menyíltak-e az albán nyelvű is­kolák? - Nem. A tanárok meg a diákok elmentek iskoláik elé, de a szerb igaz­gatók csak azzal a feltétellel engedték volna őket be, ha a szerbiai tantervek alapján dolgoznak, ezt viszont mi nem fogadhatjuk el. • A sajtó eltérő adatokat közöl az iskolák számáról. A szerb források szerint mindössze nyolc iskoláról van szó, tehát nem kell semmilyen tömeg­­megmozdulást várni. Valójában hány általános iskolában nincs egyáltalán albán nyelvű oktatás? - Huszonnyolc iskolába nem sike­rült a gyerekeknek bejutni, de hoz­­­­zátszem, hogy ezek többnyire városi­­ iskolák, így nagyszámú gyerekről van­­ szó. • Interveniált-e ezúttal a rendőr­ség? - Nem volt rá szükség, mert fel­szólítottuk a gyerekeket, tanárokat, hogy ne üljenek fel a provokációnak. A tömeg békésen feloszlott. • A szerb oktatási szervek szerint a kosovói tanterveket és óraterveket egyeztetni kell a szerbiaiakkal, és csak azután kezdődhet meg az albán nyel­vű oktatás. Ha jól értettem, önök vi­i­szont a kosovói tantervek alapján haj­­l­­andóak csak tanítani. Az érdekel, hogy Vance, Owen meg Pánic jelen­létében tulajdonképen milyen ígére­tet kaptak az oktatás megindítására? - Olyan ígéretet, hogy ezen a hé­ten normalizálódik az általános isko­lai oktatás. Arról, hogy a tanterveket majd egyeztetnünk kell, szó sem esett ezen a megbeszélésen. A szerb ható­ságok félremagyarázása ez csupán. • Önök tehát továbbra is kitarta­nak amellett, hogy kizárólag az albá­nok joga az albán nyelvű oktatás? - Közismert, hogy ezt a nézetet valljuk, és ebből nem engedhetünk. • Az általános iskolai oktatás nor­malizálása most meghiúsult. Kihatás­sal lesz-e a dolgok ilyen fejleménye a további tárgyalásokra, gondolok itt a genfi megbeszélésre, amelyen a kö­zépiskolai meg az egyetemi oktatást kellene megvitatni? - Kétségtelen, hogy kihatással lesz. Azt még egyelőre nem tudjuk, hogy az albán küldöttség elutazik-e Genfbe, vagy sem, egyfelől, mert a két hónapos vizsgálati fogságban lévő és most szabadlábra helyezett Rex­­hep Osmaninak nem adnak útlevelet (ő az albán tanárok egyesületének el­nöke), másfelől pedig mert úgy lát­szik, nem is érnénk oda időben. • Mi a következő lépés? Holnap újra megpróbálnak bejutni az isko­lákba?­­ Erre a kérdésre még nem tudok válaszolni, mert pillanatnyilag ülésezik az oktatás ügyeivel foglalkozó testület. K-k Egy csonka kép és egy hangszer _ _ j Жу gy megviselt, de szép hangú hangszer és egy csonka kép hever előttem a régi aszta- ! | ■ fon, fokozódó érdeklődéssel nézegetem őket, különösen a hat évtizede készült képet. |j ! Hát ilyenek voltak?!... s a hiányzó milyen lehetett? Mert furcsamód az a „valaki" épp a j­ó zenekar vezetőjét tépte le a képről, így csak négy hangász néz rám, homályosan. Közülük \ I az egyik nullásra van nyírva, jeléül annak, hogy nemrégen szabadult a hadseregből, \ I méghozzá förtőtlenítve.­­ A feszesen álló zenészek előtt három legény ül, a már nem létező falu fiatalságá- i­s bál. Délutáni nyárderűben, lajbiban, csizmában és félrevágott kalapban feszítenek, é­s fontoskodnak. A tépésnél ülő vérmes legénynek feltehetően a zsebében lapul még an- \ - nak az árpának az ára, amit a búcsú előestéjén az öregapja padlásáról emelt le, az­ j­z­zal, hogy nem szeleskedett, óvatosan közelítette meg és vitte magával a zsákmányt, s nem verte föl az illetékteleneket, akik közé ebben az esetben az öreganyja is tarto­­­­zott... " Aztán, amikor két hullócsillagos éjszaka között megkezdődött a Lőrinc-napi, azaz i­ó a búcsúi mulatság, akkor az a rátarti és „pénzes" legény a felforrósult sátorban, az ú­s öregapja nótájával kezdte a cécót, felsőfokon, s a rázósra érve, hogy kilenc zsandár­­ kísért engem, a jászberényi főutcán... akkor élesen, akár az a bizonyos masina, fütyü­­­­­työgni kezdett, persze nem mindenki osztatlan örömére, ami később ki is derült, mert­­ alaposan „megcsapolták”, persze ő sem maradt adós. A csapások alatt is talpon mar­­­radt, és túlélte a falut. Nézem a régi képet és a hangszert, s arra gondolok, hogy milyen fergetegessé vált­­ a hangulat, amikor egymásra talált a vérbeli vendég és hangász, s az itallal öntözve­­ fölkovácsolódott az indulat. Sorjáznak az emlékek, fölrázó a kis prím, amelyen nevezetes gazdája, Katona Fe­renc, olykor a tarkójához téve is muzsikált, sőt a fúvósokkal is megmérkőzött, amikor a két lakodalmas menet találkozott a Nagy utcán. Megbontotta köztük az összhan­got, igaz, kirojtolóztak az ujjai, de kit érdekelt az akkor. Egy biztos, nem adhatta annyi nép előtt alá, hiszen őt a kastélyba is meghívták, sőt esetenként a nagyságos­­ asszony is benézett hozzájuk (amire mintha még mindig büszkék lennének a zenész­­ utódai, ám azt így utólag is fölróják neki, hogy túlságosan önzetlen volt. Mert egy­­ ilyen rendhagyó látogatás alkalmával, amikor a primes és prímás kívánsága felől elé s­deklődött a kastély nagyasszonya, a hangász csak egy terítés nádat kért tőle, hogy­­ megigazíthassa a Gödrök melletti házának a födelét...) Visszaadom a csonka képet, helyére kerül a kis hangszer is, amelyet Feri bá’ fekvő­­­betegként is gyakran a kezébe vett, és a bandája híján a rádióban játszó zenészekkel­­ együtt muzsikált, illetve vezette őket, mert ha ugyan Bánát-szerte nem is tudták, de­­ hét faluban mindenki elismerte, hogy őt az ilyen „föllépés” még a végóráján is megil­ I­­­leti. si HOLNAP ÚJVIDÉKEN Jótékonysági hangverseny gyermekeknek A gyermekek békehete alkalmából holnap délben a Szerb Nemzeti Színház nagytermében Gyermekek gyermekek­nek címmel jótékonysági hangversenyt tartanak. A műsorban fellépnek a Lala tánciskola tagjai, a balettiskola tanulói, az Újvidéki Rádió tánczenekara, a Sve­­tozar Markovic Művelődési Egyesület pionírcsoportja, a Đorđe Natošević Ál­talános Iskola énekcsoportja, az Isidor Bajic Zeneiskola tanulói (Zorica Divja­­kovic, Maja Divjakovic és Kristina Šuk­­lar), a Zenés csúszda gyermekműsor „slágerkölykei” (Višnja és Zelimir Kuli­­šić, Nataša Bekvalac, Nataša Gaćeša és Nemanja Sundžum), valamint Rade Obrenović, Pero Zubac, Duško Trifuno­­vic és Miroslav Nastasijević költők. A be­lépőjegy 300 dinár. A koncert bevételét (a szervezők az eladott ezer jegyből 300 000 dinárt várnak) a gyermekkórház­nak és a kamenicai Gyermekfalunak ajándékozzák­ A rendezvényt az Újvidé­­ki Közművesítési Közösség, a Zeneked­velő Ifjúság, az Újvidéki Rádió, a Szerb Nemzeti Színház és a Concerto Grosso koncertügynökség szervezte. A hang­verseny fő védnöke a Vajdasági Bank. E.O.

Next