Magyar Szó,1997. május (54. évfolyam, 102-126. szám)
1997-05-03 / 102. szám
LTV. évf., 102.(17725.) szám •/u A DEMOKRATIKUS KÖZVÉLEMÉNY NAPILAPJA Újvidék, 1997. május 3., szombat Ára 2 dinár A NATO-csomó Földcsuszamlás Albionban jó vártnál is nagyobb vereséget szenvedtek a csütörtöki vá- JL Jálasztásokon a brit konzervatívok. Mert a közvélemény-kutatás mindvégig a laburisták biztos győzelmét jósolta. A vesztésre álló kormánypárt azonban nem adta fel a harcot, amiben szerephez jutott egy eddig kelet-európainak tartott lelkűlét is: olyan régóta tartják a hatalmat, hogy szinte már el sem tudták képzelni, hogy elveszíthetik. Gyorsan eljött azonban az igazság pillanata: csütörtökön a laburisták nemcsak az ország történelmében szinte ismeretlen - kétszáz képviselő felé közeledő - többséget szereztek, hanem a konzervatívok veresége is szinte példátlan: a kormány néhány kulcsminiszterének nem sikerült képviselői mandátumot sem szereznie, a hagyományosan konzervatív körzetek elvesztek a számukra, Skóciában nincs egyetlen konzervatív képviselő sem, nem egy nagyvárosból szinte kisöpörték őket stb. Ígyzámos magyarázat született már az első reagálásokban er- Ki- re a példátlan vereségre, és még több születik majd a későbbi elemzésekben. A leggyakoribb, hogy a már begyepesedett konzervatív uralommal szemben a laburisták a fordulatot jelentik, a változást hozzák Mert elvitathatatlan, hogy a parlamenti demokráciában rendkívül hosszú idő az a 18 év, amely a konzervatív kormányzás alatt eltelt. Az akkor 18 évesek ma már 36 évesek, tehát egy egész nemzedék nem is tudja, hogy másfajta kormány is lehetséges. Sokan már a többpártrendszert látták veszélyben, a konzervatívokat pedig a hatalom hosszú birtoklása korrumpálttá és arrogánssá tette, már kezdtek úgy viselkedni, mint akiket a hatalom természetszerűen megillet. Velük szemben a laburisták nemcsak a 18 évig ellenzékbe kényszerített pártnak az újdonságát jelentik, hanem magukkal hozzák a több fiatalt és több nőt szóhoz juttató párt frisseségét, a második világháború után született nemzedék első hatalomra kerülését, és a megújhodott baloldal újszerű gondolkodását egyaránt. Nem akarjuk lebecsülni ennek a tényezőnek a jelentőségét, de szerintünk a választási eredmény magyarázatában mégis lényegesebb, hogy vereséget szenvedett egy politika, és ennek a politikának a veresége a londoni kormánycserénél is nagyobb hatással lehet kontinensünk életére. Fereséget szenvedett a szociális érzékenység hiánya és a nacionalizmus, a nemzeti kizárólagosság politikája. Abban a korszakban, amikor Európának el kell döntenie, hogy nemzetközi versenyképességének megőrzése érdekében mennyit áldoz fel értékeiből, vívmányaiból, a laburisták hozzák azt a próbálkozást, amely az embert szeretné fontosabbnak látni, diadalra vinni a hangyatársadalom szempontjaival, a nemzetközi versenyképesség követelményeivel szemben. És abban a korban, amikor a nemzeti kizárólagosság annyi bajt zúdít ennek a kontinensnél a népeire, a laburisták hozzák azt a politikát, amely tudja, hogy a nemzeti érdekeket védeni kell, de a nemzeti érdek is megsínyli, ha bármivel, bármilyen formában, bárki szembehelyezkedik a népek közti kapcsolattal, az egységesülő világgal. BÁLINT István LABOUR-DIADAL, TORY KATASZTRÓFA A BRIT VÁLASZTÁSOKON Blair a kormányfő Tizennyolc év után munkáspárti kormány Nagy-Britannia élén Csaknem negyed századdal azután, hogy az utolsó, választásokon győztes munkáspárti vezető beköltözött a Downing Street 10. alatti rezindeciára, s 18 évvel a hatalom elvesztése után péntek délutántól - Tonny Blair miniszterelnökkel az élén - ismét a Munkáspárt vezeti Nagy-Britanniát. Blair helyi idős szerint péntek délután egy óra óta hivatalosan is az új brit kormányfő, miután a szokásjognak megfelelően rövid látogatást tett II. Erzsébet királynőnél, akitől átvette öt évre szóló miniszterelnöki megbízatását. Fél órával korábban John Major, a leköszönt konzervatív kabinet egykori vezetője járt a Buckingham- palotában, s visszaadta az uralkodónak 1992- ben megújított, de a csütörtöki választáson elszenvedett katasztrofális vereség nyomán elvesztett kormányfői mandátumát. Blair, akit a Downing Streeten nemzeti hősnek kijáró üdvrivalgással fogadott az órák óta ott várakozó tömeg érkezésekor az angol futballválogatottnak a tavaly nyári angliai Eb-re költött indulójával köszöntötték, első, rövid miniszterelnöki nyilatkozatában mindenekelőtt tisztelettel szólt konzervatív elődje, John Major „méltóságteljes távozásáról, és az elmúlt napokban mutatott emberi tartásáról, bátorságáról”. A munkáspárti kormányfő egyértelmű utalással határolódott el a „régi" Labourről élő emlékektől, kijelentve: tudja, hogy mandátuma „nem a régi dogmáknak és doktrínáknak szól, nem a múlt visszaidézésére érvényes”. Mindazonáltal a korábbi munkáspárti vívmányok között említette a máig működő, jóllehet súlyos anyagi gondokkal küszködő ingyenes egészségügyi ellátást, amelynek újjáépítésére és korszerűsítésére egyértelmű ígéretet tett. Megígérte ezzel együtt az állami közoktatás fejlesztését is, annak érdekében, hogy a tanulás „ne csupán néhány szerencsés kiváltsága, hanem mindenki joga lehessen”. Az EU-kérdések mellett e két területen vívta a két nagy brit párt a választási kampány legélesebb szócsatáit. Blair miniszterelnök másik kulcsmondata úgy hangzott: a Labourkormány a korszerű normák alapján fog együttműködni az üzlet világával. Egyöntetű vélemények szerint a Munkáspárt élén eltöltött három éve során Blairnek éppen az volt a legnagyobb politikusi érdeme, hogy sikerült megszabadítania a brit üzleti közgondolkodásban addig csak „balosként” és „megbízhatatlan szocialistaként” számon tartott pártot e megítélésbeli hátrányoktól, s az 1997-es választásokra elérte, hogy a londoni City is modern európai politikai erőként és középpártként fogadja el a Labourt. (Részletesebb beszámolóink a 3. oldalon) Örömét megosztja híveivel Alig közeledtek az álláspontok Albright moszkvai tárgyalásai Az eredeti tervtől eltérően pénteki elutazása előtt még egy tárgyalási fordulót iktatott be programjába Madeleine Albright amerikai külügyminiszter. Orosz kollégájával, Jevgenyij Primakovval zárt ajtók mögött folytatták az eszmecserét a NATO-orosz egyezmény még vitatott részeiről. Az előző napi tárgyalásokon némileg közeledtek az álláspontok, de továbbra is számottevő a nézeteltérés a katonai kérdésekben. Moszkva írásos garanciákat akar arról, hogy az atomfegyverek mellett nagyobb csapategységeket sem telepítenek a NATO új tagjainak területére. A szövetség viszont magas szintű politikai kötelezettségvállalásnál többre nem hajlandó. Albright - aki péntek reggel vezető orosz értelmiségiekkel találkozott a moszkvai Carnegie-alapítványnál - az újabb tárgyalási forduló miatt csak a délutáni órákban utazott el Moszkvából. (MTI) Incidens Brčkoban Összeverekedtek a szerbek és a hazatérő muzulmán menekültek közi főellenőre hazahívta az elűzött muzulmánokat, ezt megelőzően azonban nem tanácskozott sem a nemzetközi rendőrségnek (IPTF), sem az SFOR helyi biztonsági erőinek képviselőivel. A helyzet jó ismerői ugyanis biztosan felhívták volna a figyelmét lépésének veszélyeire. A szerbek a 150 fős bosnyák csoport érkezését „provokációnak” vették, jóllehet a daytoni okmány is előírja a menekültek hazatérését. Inkább arról van szó, hogy a szerbek ily módon is igyekeznek meggátolni a muzulmánok hazatérését az etnikailag tisztává tett szerb területekre. A rend nemzetközi őreinek gyors beavatkozásával tudták csak szétválasztani a verekedőket, de az SFOR amerikai alakulatainak is részt kellett venniük a bosnyákok mentésében. A muzulmánokat ezt követően buszokkal sürgősen elszállították Brlkóból a föderáció területére. A fenti eset is, a belgrádi május elsejei tüntetés is Carl Bildt véleményét támasztja alá, hogy nem várható a délszláv válság gyors megoldása. Szerinte a stabilizálás évtizedekig eltarthat, Szerbiában pedig még csak majd ezután csúcsosodik a krízis. A szerb ellenőrzés alatt álló, vitatott státusú észak-boszniai Brckóban csütörtökön tömegverekedés alakult ki a hazatérő muzulmán menekültek és a városban lakó szerbek között. A súlyos összecsapásnak sebesültjei is vannak. Az újabb incidenst az robbantotta ki, hogy Robert Farrand, a város nemzet A majális az majális. Bizonyította ezt a mostani május elseje is, amikor a szeszélyes időjárás, a reggel helyenként még szemerkélő eső sem riasztotta vissza az emberek tízezreit, hogy a tavak, folyók, csatornák mentén, vagy egyéb kirándulóhelyeken töltsék ezt a napot, szokásos eszem-iszommal és alkalmi szórakozással. A födművesek jelentős hányadának viszont ez a nap munkanap volt, mint a többi, mert iparkodnak a tavaszi munkálatokkal. Palicson, ahol felvételünk készült, több tízezer ember volt a májusi ünnepek alatt. Az idén a megszokottnál nagyobb teret foglaltak el a vidámparkosok, akik a jegyek árát illetően nem voltak szívbajosak, 8 dinárt is elkértek egy-egy párperces, félelmetes, forgó „élvezet” fejében. (Részletes jelentések az 5. és 6. oldalon) Napos, melegebb idő Időjárás-jelentésünk a 13. oldalon