Magyar Szó, 1997. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)

1997-08-20 / 195. szám

1997. augusztus 20., szerda A polgári, toleráns Szabadkáért A Szabadkai Polgárok Szövetségének választási szándékai A Szabadkai Polgárok Szövetsége olyan általános közhangulat közepette készülődik a választásokra, amikor az ellenzék nem egységes abban a tekin­tetben sem, hogy bojkottálja-e a vá­lasztásokat, vagy sem. Tegnapi sajtótá­jékoztatójuk bevezetőjében Petar Do­­roslovacki azt is sajnálattal szögezte le, hogy a városunkban néhány évvel eze­lőtt beindult párbeszéd a politikai pár­tok között valahogy elnémult Márpe­dig a Szabadkai Polgárok Szövetsége szeretné ismét visszaszerezni azt a te­kintélyét, melyet a békesség, a toleran­cia terjesztése révén vívott ki magá­nak. A küszöbönálló köztársasági válasz­tásokkal kapcsolatban a szövetség el­nöke, Slavko Párác először is kijelen­tette, hogy indulnak a választásokon az 5. választási körzetben, egyszerűen azért mert ebben a környezetben más ellenzéki pártok sem bojkottálják a vá­lasztásokat. Együttműködni pedig azokkal a szervezetekkel kívánnak, melyek Vajdaság autonómiájának visszaszerzéséért szállnak síkra. Sajnos maga a Vajdaság koalíció igen nehéz feltételhez kötötte a választásokon való esetleges közös indulást: testületileg be kellene lépniük a koalíció három pártjának egyikébe. Ők ezt nem tud­ják teljesíteni, mert csak a választópol­gároknak kívánnak felelősséggel tar­tozni. Ígéretesnek tűnik viszont együttműködésük a Vajdasági Klub­bal és a Bánáti Fórummal. Listájuk még nem végleges - az utolsó pillana­tig erőfeszítéseket tesznek majd a kö­zös indulásért más hasonló beállított­ságú pártokkal. Elmondta, hogy a SZPSZ-nek ter­mészetesen nem egyetlen célja Vajda­ság autonómiája, hanem elsősorban Szabadka boldogulását, fejlődését, az emberek közötti tolerancia és együtt­működés ápolását tekintik fő céljuk­nak, nemzeti hovatartozástól függetle­nül. Mivel a legutóbbi választásokon magukénak mondhatták tízezer sza­badkai polgár bizalmát, ez kötelezi is őket arra, hogy ismét induljanak. A hét végéig véglegesítendő listá­juk egyébként a Szabadkai Polgárok Szövetsége - Vajdasági mozgalom el­nevezést viseli majd, listavezetője Mir­ko Bajié. Az eddigi biztos nevek: Slav­ko Páráé, Ilija Sujica és Plesztovics István. Mirko Bajic, a szervezet alelnöke ezenkívül aláhúzta, hogy a Szabadkai Polgárok Szövetsége, ahogy eddig, ez­után sem lesz híve a nemzeti alapon történő megoszlásnak a mi többnem­zetiségű környezetünkben. A nemzeti egyenjogúságért fog síkraszállni. A he­lyi önkormányzatban a hatalommeg­osztásnak kell érvényesülnie, nem pe­dig a különféle ingatag koalícióknak. Ez Szabadkán bizonyos értelemben meg is valósult, úgyhogy azon ritka el­lenzéki városok közé tartozunk, ahol nincsenek nagyobb veszekedések, megrázkódtatások, leszámolások. En­nek a békés hangulatnak a kialakításá­hoz nagyban hozzájárult a Szabadkai Polgárok Szövetsége is, és a továbbiak­ban is ilyen értelemben kíván helytáll­ni. Elmondta még, hogy aránylag ked­vező a szervezetük számára, hogy Szerbiában 29 választási egység lesz, és egy képviselői helyre mindenképp számítanak. K.M. Péntekig lehet jelentkezni gyógyüdülésre A Községi Nyugdíjas-egyesület ismé­telten felhívja az ingyenes gyógyüdülés­re vágyó nyugdíjasok és rokkantak fi­gyelmét, hogy nagyon rövid idő áll ren­delkezésükre a kérvények átadásához: augusztus 22-éig, péntekig a jelentkezé­si lapon kívül az egészségi állapotukról szóló orvosi látleletet is be kell adniuk az egyesületben vagy a helyi közösségek­ben. A szükséges űrlapok ugyanitt kap­hatók. K.M. Jólöltözött kolduló gyerekek A rekkenő déli hőségben érkezem meg busszal Szabadkára, s mielőtt ha­zamennék, még áttanulmányozom az autóbusz-állomás csarnokának falán a menetrendet. Azaz csak tanulmányoz­nám, mert egy szőke kissrác hirtelen közvetlenül elém lép, eltakarva előlem a tábla nagy részét. Meghökkenve bá­mulok rá. - Van két dinárja? - szegezi nekem határozott hangon a kérdést. - Nincs - válaszolom egy kicsit zordan, s közben görcsösen szorongatom a tás­kám szíját, amelyben ott lapul az egész fizetésem, sőt kolléganőm rám bízott pénze is. Közben az motoszkál a fe­jemben, hogy mit tegyek, ha netalán kitépi a táskát a kezemből, és elszalad? Néhány lépésnyire tőlem az ellenőr arra ügyel, hogy csak érvényes menet­jeggyel rendelkező utasok lépjenek ki a peronra, hiába pillantok remény­kedve, segélykérőén felé, észre sem veszi a számára érdektelen jelenetet. Sarkon fordulok, s szinte futva távo­zok. Az utcán egyszer csak a srác sietős léptekkel elkerül, a markában apró­pénz. Belép az első játékterembe, s amikor az utcáról bepillantok, már gyakorlott mozdulattal tömi a félkarú kalóznak nevezett játékautomatát. A fiút jól ismerem, hisz gyakran „leszólít” - nem udvariatlanul, de min­dig meglehetősen határozottan - öt­ven párát, egy dinárt kérve. Ugyan­ilyen jól ismerem a „diszkrét kissrác”­­ot is, aki általában a főtéren szinte ész­revétlenül csatlakozik a járókelőkhöz, s halk, bizalmas hangon aprópénzt kér, engem most már az üzleti siker érdekében magyarul szólítva meg. Va­lahol a főposta környékén lakhat, mert arra látom néha egy idősebb hölgy, néha más gyerekek társaságá­ban. A ruhája mindig tiszta, rendes, s látszólag nem szorul rá a lejmolásra. Valamelyik vasárnap kora délután egy meglehetősen csinosan öltözött, gondosan befont hajú kislány kért tő­lem a Zvezda mozi utcájában városi buszjegyre pénzt. Fél óra múlva a leg­szűkebb belvárosban egy padon lát­tam viszont, amint egy műanyag zacs­kóból átszellemült arccal ragasztót szippantott be. Az említett gyerekek nem azono­sak azokkal az utcán, vasútállomáson pénzt kunyeráló szurtos, rongyos apróságokkal, akiknek erőszakossága felháborít bennünket, de akiket végte­lenül szánunk, hisz sejtjük, hogy be­hozhatatlan lépéshátránnyal indulnak az életben. A fenti példákban szereplő gyerekek esetében viszont másfajta kérdések merülnek fel: tudják a szüle­ik (vagy ha valamelyikük nevelőott­honban lakik, akkor a nevelőtanárok), hogy mit művelnek? A copfos kislány miért nem hiányzik vasárnap kora délután otthon senkinek, legalább an­nak, aki olyan gondosan befonta a ha­ját? Létezik, hogy senki sem veszi ész­re rajta, hogy ragasztózik? Vajon mit szólnának a szülők, ha tudnák, hogy ezek a gyerekek milyen nagy gyakor­latra tettek szert a koldulás terén? Szé­gyellnék magukat, vagy csak legyinte­­nének egyet? Ennyire elfoglalják őket a mindennapos megélhetési gondok, figyelmük gyerekeik helyett a különfé­le televíziós szappanoperák felé fordul inkább? Az üzletben a kereskedőnek közömbös, hogy ki veszi meg a ragasz­tót, a játékteremben az a cél, hogy mi­nél több pénzt otthagyjanak a játék­­szenvedéllyel megfertőzött gyerekek. De nem akarom elhinni, hogy tényleg nincs felnőtt, aki közbeléphetne, amíg nem késő, s aki idejében felhívná a család figyelmét: rossz útra tért, baj­ban van a gyerek. A felnőttek ennyire közönyösek lennének? MIHÁLYI Katalin A HÉT FILMJEIRŐL Holtomiglan-holtodiglan Vidéken ronda az élet (Féktelen Minnesota) - Légörvényben a Boing-747-es Mi már régtől hozzáedződtünk ahhoz, hogy az amerikai film nyitó képsorában valakit azonnal a másvilágra segítenek, ahhoz is, hogy a rendező gegsorozattal vagy forró ágyjelenettel kényszeríti a nézőt egy, a sajátjától eltérő ritmus felvételére. Most minden másként történik: a klasszikus mozi lassan-lassan teljesen feledésbe merül, egy másik világba vezetnek be ben­nünket, amelytől egy kissé rettegünk. Mindig valami újjal vág­ják kupán a nézőt. Mint például a Féktelen Minnesota (Feeling Minnesota) cmű drámában - esetleg: thrillerben -, amely az­tán valóban frappánsan, szokatlanul indul. Valahogy így: Fred­die, a Barbie-imitáció, a szőke szépség huncut szemével lázadó formáját hozva - a hölgy a film bónusza -, az esküvője napján - úgyszólván újdonsült férje szeme láttára - a konyhában lete­­pertetni hagyja magát a vőlegény öccse által, aki egyébként igen rokonszenves egy srác, de nem egy emberfeletti képessé­gekkel rendelkező intellektus, nem több, mint egy ügyes, talp­raesett palimadár. Csendélet a szutykos, unalmas Minnesotá­­ban, a „provinciá”ban, a kanadai határtól nem messze (Hideg síkság, svéd és német bevándorlókkal). Új szeretőjében a meg­­mentőjét látja, aki majd unalmas életét fenekestül felborítja, s elviszi Las Vegasba, a másik világba. El is szökik azon nyomban a sráccal, nem sejtvén, hogy mi minden rejtőzhet egy vagány szívében-lelkében. Ettől a pillanattól a cselekmény több szálra bomlik. Már „élesben” megy a játék, mert hiszen megkezdődik az embervadászat. A férj dörzsölt maffiavezér, a mennyasszony pedig szükség­szerűen Las Vegasról álmodja álmait, és Marilyn Monroe a példaképe. A happy end persze nehezen terem meg ebben a mesében, az események a hősök szellemi egyesülésének és megtisztulásának az érzelmes ígéretét sem hordozzák, de hát egy Quentin Tarantino- utánzattól ezt el sem lehet várni. Ste­ven Baigelman rendező szereplőgárdája: Keanu Reeves (de régen láttuk!) Vincent D’Onofrio (bugyuta és vérszomjas), Ca­meron Diaz (harapnivalóan sistergő), Courtney Love (lompos, mint mindig), Delroy Lindo, Dan Aykroyd és mások. A filmet a Zvezda moziban nézhetjük meg. Ha arra keressük a választ, hogy mi mindenre is szolgál egy színes meskete, jobbat aligha találhat ki az ember, mint az Ezer­egyéjszaka kerettörténetét kiagyaló, ismeretlen Nagy Mesélő. Az életéért ezernél is több mesét fölsorakoztatott, így tette ezt Hollywood is, no nem az életéért, hanem a mindenható profi­tért Profitot, megérdemelt profitot hajszol a Légörvény (Tur­bulence) című akciófilm is, Robert Butler rendező és a szerep­lőgárda: Ray Liotta, Lauren Holly, Ben Cross, Hector Elizon­do, Brendan Gleesen, Rachel Ticotin és mások. Ehhez az új Hollywood-meséhez kellett egy 747-es Boing személyzete - a gép a New York-Los Angeles vonalon repülget -, két FBI-ügy­­nök, akik a masina fedélzetén elítélt gyilkosokat szállítanak, és persze itt vannak a túszul ejthető gyanútlan utasok. Indul a gép, minden oké, emberek, de aztán változik a helyzet. A rend­őröket lepuffentják, a pilóták begyulladnak, az utasok ámul­doznak, s a gépet egy őrült gyilkos keríti a hatalmába. A l­ég­­örvényt a Munkás mozi tartja műsoron­­ egy hétig. B. Z. Magyar Szó A más községbe utazóknak is kedvezmény A község összesen 1100 ingázó diákot részesít támogatásban Egy olvasónk az iránt érdeklődött, kedvezményben részesülnek-e azok a szabadkai diákok is, akik naponta utaz­nak valamely szomszédos község közép­iskolájába. Mint megtudtuk, ebben az esetben is feltétel az, hogy szabadkai lakosról le­gyen szó, olyan középiskolásról, aki ki­elégítő átlageredményt tud felmutatni. A család január-június időszakra vonatko­zó átlagjövedelméről kell bizonylatot fel­mutatni (vállalatból, nyugdíj-biztosítási alapból, illetve a munkaközvetítő intézet­től, a mezőgazdasági termelők pedig az adóhivataltól). Mint tudjuk, azok az uta­zó diákok, akik a község területén veszik igénybe a kedvezményes hónapos jegyet (valamelyik faluból szabadkai középisko­lába utaznak nap mint nap), szeptember első napjaiban az iskolában igényelhetik ezt, a más községekben tanulóknak vi­szont az utazási térítésre a kérvényt az új városháza kilencedik emeletén, a köz­ségi társadalmi tevékenységügyi szak­­szolgálatban kell majd benyújtaniuk, számukra ott hagyják jóvá az igénylést. A községben egyébként összesen 1100 utazó diák van. m. k. SZABADKA 9 Stop a szellemi AIDS-nek! A pedagógusok anyagi helyzetéről beszélgettünk Milenko Smiljanic községi szakszervezeti elnökkel Minden bizonnyal sokan faggatják Milenko Smiljanićot, a községi szak­­szervezeti tanács elnökét arról, hogy pedagógussztrájkkal kezdődik-e ez a tanév. Nekünk e kérdésre a követke­zőt válaszolta: - Az önálló szakszervezethez tarto­zó pedagógusok még a nyár elején ar­ra az álláspontra helyezkedtek, hogy ha a kormány nem fizeti ki szeptember elsejéig mindazt a személyi jövedele­mét, amellyel tartozik nekik - mégpe­dig a munkabeszünetés alkalmával ki­harcolt megemelt béralappal­­, s nem folyósítja az egytálétel költségeit, a nyaralási pótlékot, akkor nem kezdő­dik meg a tanév. Augusztus végén ül­nek össze a pedagógusok szakszerve­zeti megbízottjai, hogy áttekintsék, mi valósult meg a követelésekből. Az vilá­gos, hogy a hatalom, nagyon is gya­korlatias okokból, mindent megtesz, hogy kifizesse a pedagógusok járandó­ságát, hisz közelednek a választások, s nem merik vállalni annak kockázatát, hogy éhkoppon tartsák a tanítókat, ta­nárokat más kategóriák javára - hal­lottuk beszélgetőtársunktól. Mint mondta, a társadalom képtelen felfog­ni, hogy az oktatásügy a fejlődést szol­gálja. Nem véletlen az, hogy amikor a nemzeti kisebbségek jogaikért harcol­nak, akkor a követelések között az első helyen az iskoláztatás áll.­­ Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ha megfelelő ösztönzés nélkül el­uralkodik a szellemi AIDS, a motiváció nélküli tanárember nem tud megfele­lően sem oktatni, sem nevelni. Az ural­kodó párt nagyobb figyelmet szentel a kis feketézők leleplezésének, mint az oktatásügy gondjai megoldásának. Az első, amit a hatalom megtehetne, hogy olyan oktatási minisztert válasszon, aki méltó erre a posztra. Mindig olyan pártfunkcionáriusokat nevez ki, akik képtelenek arra, hogy kellő figyelmet szenteljenek az oktatásügy lényegbe­vágó kérdéseinek. Egyébként az okta­tásügy pénztelensége más formában is megmutatkozik: annak, hogy egyes is­kolákban nincs tanterem, más iskolák­ban nincs megfelelő felszerelés, nem­csak a diákok isszák meg a levét, ha­nem a sportélet színvonalára is ked­vezőtlen hatással van - érvel Smilja­nic úr. Amikor arra kértük, hasonlítsa össze a pedagógusok fizetését a más te­rületen dolgozókéval, a szakszervezeti elnök azt válaszolta, ezeknek az átla­goknak a méricskélését nemigen alkal­mazzák. Az ok: ha a tanár átlagfizeté­sét azéhoz a munkáséhoz hasonlítjuk, aki egy csőd előtt álló vállalatban dol­gozik, időről időre kényszerszabdsá­­gon van, akkor a pedagógus van jobb helyzetben. Ha viszont egy jól menő vállalatban, bankban alkalmazásban levő személyével, akkor jókora a lema­radás. Éppen ezért az anyagi helyzet megítélésekor a legalacsonyabb mun­kabért, a végzettségi fokot és a kifize­tett személyi jövedelmet veszik figye­lembe. m. k. SZABADKÁN MA FILM ZVEZDA: Féktelen Minnesota, amerikai dráma (19, 21, 23) MUNKÁS: Légörvény, amerikai film (18, 20, 22) ÜGYELETES Orvos: A Petőfi Sándor utcai men­tőállomáson este 7-től reggel 7 óráig (terepi szolgálat), tel.: 94 vagy 551- 373, járóbeteg- szolgálat: a Zmaj Jova utcai rendelőben * Gyermekgyógyá­szati rendelő: Đuro Đaković utca 14., tel.: 553-559 * Iskolai rendelő, tel.: 553-627 * Nőgyógyászati rendelő, tel.: 552-543 * Gyógyszertár, a Város­háza épületében, tel.: 552-499 KIÁLLÍTÁS VÁROSI MÚZEUM: Állandó kiál­lítás: * Üvegikonok, üveg- és tükörké­pek Vajdaságban kiállítás KÉPZŐMŰVÉSZETI TALÁLKO­ZÓ: Állandó kiállítás BUCKA-GÁNYÓ GALÉRIA: A ta­valyi művésztelepen készült alkotá­sokból ART CAFFE: Válogatás a Q cso­port alkotásaiból LEONARDO GALÉRIA: Máté Vuksanovic olajfestményeinek kiállí­tása ALFA STÚDIÓ: Gyurkovics Hu­nor alkotásainak állandó kiállítása YU FEST ELŐCSARNOKA: Ho­logramok képkiállítás Szabadkai kirakat ■ Mindenható Kassandránk olyan - mesélik Belgrádban -, mint a mi nyugdíjunk. Napokig minden­ki róla beszél, várjuk türelmetlenül, s aztán mindössze egy órát tart!... **• ■ Szabadkai reagálás: - Mi még mindig nem értjük, hogy Kassandra miért nem indul a hatalmi párt kép­viseletében a küszöbönálló választá­sokon. *** ■ Dőlnek a Guinness-rekordok Szabadkán! Elkészült a világ legna­gyobb pljeskavicája, sakkozóink is csúcsra törtek, halfőző versenyt is rendeztünk. Mi azonban ismerünk egy nyugdíjast, aki immár egy esz­tendeje nem evett borjúhúst.­­ Ez is Guinness-rekord, embe­rek! *** ■ Szenzáció! Új gyógyszerkia­­dási rendszert vezettek be a szabad­­kai gyógyszertárak. Most egy hét alatt gyógyszerhez lehet jutni. Egy hét alatti Ez is valami? Betegséget egy pillanat alatt kaphatsz. Lélegezz egy mélyet a városközpontban! **• ■ Szabadkai rendelőben mond­ja az orvos: - Maga mindig olyan be­tegségben szenved, amelyikhez nincs orvosságunk. Maga biztosan egy piszkos ellenzéki!... *** ■ Egy Szabadkára látogató tu­rista örömmel tapasztalta, hogy a Mora Pijade utca megőrizte régi tábláját, tehát nem történt utcanév­változtatás. A kommentár: Afriká­ban - lásd: Kongó - országok változ­tatják meg a nevüket, nálunk még az utcák sem... *** ■ Szabadka helyettesíti a leg­kedvezőbben a szép tengert. Még­hozzá a bolhapiacnak köszönhető­en. Náluk a legolcsóbb a lavór. ■ A minap a helyi televízióban megnézhettük A zöld hajú lányt, a Népszínház egykori sikerelőadását. Megkérdezték: A KPGT társulat mi­ért nem mutat be ilyen látványossá­got? Mert ahhoz az a színház még zöld. *** ■ A Jadran nagytermében szín­re akarják vinni Dante Isteni színjá­tékát. Hm, hm. Sütő András után: „A mágus könnyű álmot ígér.” *** ■ Pártfunkcionáriusok Szabad­ka határában, a rónán:­­ Nem lehet,­ne a szivárvány is egyszínű? *** H Egy neves pártemberünk szenvedélyesen látogatja a nudista strandot, ahol nagyon jól érzi ma­gát. Hát igen, ott legalább van mit felmutatni!... B.Z.

Next