Magyar Szó, 1997. szeptember (54. évfolyam, 206-230. szám)

1997-09-02 / 206. szám

1997. szeptember 2., kedd Magyar Szó Az SFOR nem tűri a megfélemlítést A NATO-tagországok nagyköveteinek figyelmeztetése - Farrand: Külföldről érkeztek a brckói zavargások szervezői (Folytatás az 1. oldalról) Az állomás egy ideig már a múlt héten is az SFOR ellenőrzése alatt volt, és ez alatt az idő alatt az átjátszó a Biljana Plavšić boszniai szerb elnö­köt támogató banjalukai stúdió adá­sát sugározta. A boszniai szerb területen is je­lentős katonai erővel jelen levő NA­TO közvetlen érintettként figyeli a helyhatósági választások közeledté­vel fokozódó feszültséget. A szövet­ség reményei szerint a választások biztonságához való hozzájárulás utolsó nagy feladatai közé tartozik, és az esemény után a terveknek megfelelően megkezdődhet a NA­­TO-parancsnokság alatt álló nem­zetközi erők végérvényes kivonása. SZARAJEVÓ:­ Andrea Angeli, a nemzetközi rendőrség szóvivője kö­zölte: tegnap reggel szerbek na­gyobb csoportja kövekkel megdo­bálta az SFOR amerikai tagjait, akik vasárnap ellenőrzésük alá vonták a Bijeljina közelében levő udrigovói tévéátjátszót. Ismertetése szerint egy 150-170 fős szerb csoport beke­rítette az SFOR tagjait és megdobál­ta őket. A szóvivő szerint ez tünte­tésnek, nem igazi támadásnak te­kinthető. Hozzáfűzte, hogy kérték a helyi rendőrség intervencióját. Sen­ki sem sérült meg. Az SFOR parancsnoksága a múlt héten döntött úgy, hogy átveszi az átjátszó ellenőrzését, s ezzel meggá­tolja a Szerb Köztársaságban a szemben álló felek közötti esetleges összecsapást az átjátszó miatt, nyilat­kozta tegnap Szarajevóban Chris Ri­ley, az SFOR szóvivője. Az udrigovói átjátszó eddig a pa­­lei stúdió műsorát sugározta Bijelji­na, Majevica és Semberija területé­re. Azután építették, hogy 1995-ben a NATO légiereje megsemmisítette a Stolica hegyen levő adót. Tegnap délután a SFOR tagjai szétkergették a több száz fős szerb csoportot az átjátszó térségében. A tüntetők azután kezdtek hátrálni, hogy az SFOR páncélos járműveket is bevetett. Utána a SFOR katonák egy kilométeres körzetben állásokat foglaltak el az udrigovói átjátszónál, és beásták magukat. A délutáni órákban a tüntetők a környező fal­vakban gyülekeztek. A nemzetközi erők intervenciója után az átjátszó­nál néhány kisebb csoport maradt. „SZERVEZETT TÜNTETÉSEK VOLTAK BRČKÓBAN” BANJA LUKA.­ Biljana Plavšić, a Szerb Köztársaság elnöke vasárnap tárgyalt Robert Farrand brckói főfe­lügyelővel a városban augusztus 28- án történt eseményekről. Biljana Plavšić a találkozó után azt nyilat­kozta, hogy Farrand részletes infor­mációval szolgált az eseményekről. Hozzáfűzte, hogy a főfelügyelő ada­tai azonosak „szolgálatunk értesülé­seivel”. Plavšić asszony szerint a brckói és a bijeljinai eseményeket a palei po­litikusok provokálták ki, s esztelen­nek nevezte Gojko Kličković minisz­terelnök felszólítását, hogy a fegy­vertelen nép szálljon szembe az SFOR-ral. Előretolták az asszonyo­kat és a gyermekeket, a szervezők palei politikusok, jugoszláviai bűnö­zők voltak, s ezzel bizonyították, semmitől sem rettennek vissza, csak a saját érdekeik vezérlik őket, mondta Plavšić asszony. Farrand közölte: szilárd bizonyí­tékai vannak, hogy megszervezték, megrendezték az eseményeket; nem Brčko lakossága, hanem olyan idegen személyek, akik még csak nem is lakosai Bosznia-Hercegovi­nának. A brckói rádió uszított, órá­ról órára felszólította a népet, hogy számoljon le a főfelügyelővel, az SFOR-ral és az összes külföldi alkal­mazottal, mondta Farrand. Farrand azt állította, nem tűri el a támadást sem önmaga, sem a nemzetközi közösség egyetlen kép­viselője ellen sem. Hozzáfűzte, hogy folytatják a daytoni megállapodás alkalmazását, együttműködve Plav­­šić asszonnyal és azokkal a miniszte­rekkel, akiket Plavšić asszony nevez ki. DERYCKE: JÖVŐ JÚNIUS UTÁN IS MARADNAK A BÉKEFENNTARTÓK BRÜSSZEL.­ Eric Derycke, Bel­gium külügyminisztere azt nyilat­kozta, hogy a nemzetközi katonai erők valószínűleg Boszniában ma­radnak az SFOR megbízatásának le­járta, 1998 júniusa után is. Sajtónyi­latkozatában hangsúlyozta, hogy a boszniai békeerők derék hadát a jö­vőben európai csapatok alkotják majd. Szerinte az amerikaiaknak az európai katonákra kell hagyniuk a légierőt és a távközlési hálózatot, mert enélkül semmi sem érhető el. Derycke szerint helyénvaló lenne, ha a boszniai nemzetközi csapatok keretében amerikai szárazföldi erők is szolgálnának. A külügyminiszter a súlyos prob­lémák közé sorolta Karadjic ke­ményvonalas híveinek összeütközé­sét Biljana Plavšićtyal, a Szerb Köz­társaság elnökével, az intézmények blokádját a muzulmán-horvát föde­rációban és a Kelet-Szlavóniában felmerült gondokat. Úgy ítélte meg, hogy a boszniai föderáción belüli és a Szerb Köztár­saságban észlelt problémák megol­dásában nem elegendő Radovan Karadžić és Ratko Mladic volt kato­nai vezető letartóztatása, meg kell győzni a népet, hogy kedvezőbb szá­mára, ha Plavšić asszonyt támogatja, mint más személyt. A belga külügyminiszter azzal vá­dolta Franciaországot és más euró­pai országot, hogy kiképezi és fel­­fegyverzi Bosznia-Hercegovina hadseregét. Szerinte egyes jelzések szerint az iszlám országok titokban fegyvert szállítanak a szarajevói kor­mánynak. Franjo Tudman, Horvátország elnöke, akit nemrégiben megláto­gattam Zágrábban, sok mindent megígért, majd meglátjuk, mit telje­sít ebből, mondta Derycke. (Beta, AFP, MTI) A közeledés szándéka Szent Száva-kitüntetés Göncz Árpádnak - Befejeződött Pál pátriárka magyarországi látogatása (Tudósítónktól) Budapest, 1997. szeptember 1. Gazdag, tartalmas és feszített program jegyében valósult meg Pál pátriárka látogatása, aki a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye meg­hívásának eleget téve tartózkodott három napon át Magyarországon. A szinte kereken 83 esztendős szerb egyházfő szombaton érkezett Szen­tendrére, és másnap - a több éven át tartó felújítási munkálatok végez­tével - felszentelte az ottani szerb székesegyházat, ma pedig a püspöki rezidenciában fogadást tartott ma­gyarországi egyházi és világi szemé­lyek részére. A szerb főpap ekkor adta át Göncz Árpád köztársasági el­nöknek a Szent Száva-érdemrend legmagasabb fokozatát; ez a legran­gosabb kitüntetés, amit a Szerb Or­todox Egyház világi személynek adományozhat. Ez alkalomból Göncz és Pál pátriárka csaknem két­órás baráti beszélgetést folytatott. A pravoszláv egyházfő úgyszintén ki­tüntette Platthy Ivánt, az egyházi kapcsolatok titkárságának államtit­kárát, dr. Oberovity Olgát, a Budai Püspökség jogi tanácsadóját, Szi­­mity Bojanát, a budapesti szerb ál­talános iskola és gimnázium igazga­tóját, valamint elismerésben része­sült néhány magyarországi szerb művelődési egyesület is. Hétfőn délelőtt Pál pátriárkát fo­gadta Gál Zoltán, a Magyar Ország­­­gyűlés elnöke, megbeszélésükön érintették a már folyamatban levő szerb egyházi tulajdon visszaszár­maztatásának menetrendjét. A negyvenes évek második felében 38 szerb egyházi épületet államosítot­tak Magyarországon, a szerb orto­dox egyház ebből 18-at már vissza­kapott, újabb tíz visszavétele min­tegy másfél évtized alatt történik majd, a „maradék” tízért pedig ál­landó járadékot folyósítanak. A ma megtartott sajtótájékoztatón a pra­voszláv egyházfő ismételten köszö­netet mondott a magyar államnak segítőkészségéért, amelynek kö­szönhetően sikerül megőrizni az it­teni szerb templomokat és más kul­turális értékeket, s számíthatnak az egyházi iskolák megnyitásának lehe­tőségére is. Nyomatékosan hangsú­lyozta, nem támasztanak semmiféle külön igényeket, mindenben osztoz­ni kívánnak a Magyarországon élő más kisebbségek sorsában. A sajtótájékoztatót követően né­pes küldöttség élén Pál pátriárka a grábóci kolostort kereste fel, Belg­­rádba való visszautazása előtt pedig még néhány órát Szegeden töltött el, ahol részt vett a Szent Miklós­­templomban megtartott istentiszte­leten, és találkozott a város főpol­gármesterével. SINKOVITS Péter KÜLPOLITIKA 3 SOR KERÜL-E A PRÓBAKÖVESRE? Lézerágyúval a kémműhold ellen Az USA újabb fegyverkezési világversenytől tart (Tudósítónktól) Washington, 1997. szeptember 1. Az Egyesült Államok legerősebb katonai lézerágyújának fejlesztői en­gedélyt kértek arra, hogy megsem­misítsenek egy katonai műholdat. Ez lenne az első lézeres próbatüze­lés, de Washingtonban attól tarta­nak, hogy egy sikeres kísérlet újabb globális fegyverkezési versenyt indí­tana el, amelyben éppen Ameriká­nak van a legtöbb megsemmisíthető célpontja, a potenciális ellenség minden földi mozdulatát állandó fi­gyelemmel kísérő kémműholdak ra­ja-Katonai megfigyelők szerint az engedélyhez William Cohen véd­erőminiszter beleegyezése szüksé­ges, aki viszont feltehetőleg a Fehér Házzal fog tanácskozni, mielőtt meghozná a döntést. A legtöbb sza­kértő úgy érzi, hogy a próbalövésre sor kerül, ám az utolsó pillanatban mégis közbejöhet valami. Elsősorban a kongresszus egyes tagjainak az ellenkezésétől tartanak, mert a kísérlet állítólag semmilyen nemzetközi egyezményt vagy ameri­kai törvényt nem sértene meg, az interkontinentális rakétákkal szem­beni védelemtől eltérően a lézeres fegyverkategóriában még nem szü­letett nemzetközi szerződés. Az amerikai törvényhozás mind­két házát azonban most a republiká­nusok ellenőrzik, akiknek a többsé­ge hagyományosan támogat min­denféle fegyverkezési programot. A lézerfegyveres kísérleteket 1990- ben a demokraták vezette kong­resszus fagyasztotta be, de az új többség tavalyelőtt ügyesen hagyta, hogy az a rendszeres meghosszabbí­tásra alapuló törvény elavuljon és hatálytalanná váljon. Az engedélyre váró lézerágyút 800 millió dolláros költséggel fej­lesztették ki, és a New Mexicó-i Whi­te Sands rakétatámaszponton talál­ható. A berendezésnek már a neve is a csodafegyverre utal: MIRACL- nek hívják ugyanis, ami csak egy be­tűvel rövidebb, mint a csoda angol nyelvű megfelelője. A betűszó azon­ban bonyolultabb megnevezést ta­kar: Mid-Infrared Advanced Che­mical Laser (’’fejlett közép-infravö­rös vegyi lézer”) a projektum teljes neve. A csodafegyvert 220 tudós és katona fejleszti, akiknek a munkája évi 30 millió dollárba kerül. Eddig csak a földön, illetve közvetlenül ki­lövés utáni rakéták ellen próbálták ki. A MIRACL maga is a rakétamo­torok üzemanyagával működik. A fejlődő energia legnagyobb része hővé átalakulva elvesz, de még így is marad éppen elég ahhoz, hogy hatalmas tükrökkel átirányítsák, fel­erősítsék és koncentrálják. A lézer­sugár 180 cm átmérőjű és több mint 2 megawatt erősségű. Ennél többet azonban nem lehet megtudni róla, mert az információ hadititoknak számít. A Kaliforniában kifejlesztett Alpha lézer 2,2 megawattos, de ezt erősebbnek mondják. A lézerfegyver egyik legfonto­sabb összetevője az a rendszer, amellyel követik a Föld körüli pá­lyán keringő tárgyakat, és amellyel a lézersugarat a több száz kilométer­re levő célpontra irányíthatják. A szeptemberre tervezett kísérletet úgy szeretnék lebonyolítani, hogy a sugár erősségét lassan fokozva meg­állapíthassák, mekkora energia kell ahhoz, hogy a műhold egyes alrend­szerei felmondják a szolgálatot, illet­ve hogy a lézersugár hőmérséklete teljesen megsemmisítse azt. A kiszemelt célpont az amerikai légierő egyik 60 millió dolláros kí­sérleti műholdja, egy hűtőszekrény nagyságú, 200 kg súlyú henger, amelyet tavaly májusban lőttek fel, és a hőérzékelők tesztelésére szol­gált. Színes kamerája 10 méteresnél kisebb tárgyakat is kiválóan lát a Föld felszínén, és katonai célok mel­lett például környezetvédelmi sőt mezőgazdasági megfigyelésekre is kiválóan alkalmas. Tervezett szolgá­lati ideje már lejárt, és a légierő né­hány hónapon belül különben is ki­kapcsolná a műholddal fenntartott kommunikációt, de a kísérleti érzé­kelőeszköz gyártója tiltakozik a léze­res megsemmisítés ellen. Az ugyanis nem volt benne az eredeti szerző­désben... Nemcsak a műholdépítők ellen­keznek azonban. John Pike, az Ame­rikai Tudósok Szövetségének űrpo­litikai igazgatója azt állítja, hogy a műholdak lelövése egyenértékű len­ne azzal, mintha az USA fegyveres erői „saját lábukba lőnének”. Föld körüli pályán ugyanis éppen az amerikaiaknak van a legtöbb veszte­nivalójuk, hiszen elképzelhető, hogy Oroszország, vagy akár például Irak is, hasonló lézerágyú birtokába jut, nincs nekik viszont olyan kémmű­holdrendszerük, amit az USA meg­torlásképpen megsemmisíthetne. Ronald Reagan kormánya 1983- ban kezdte el az úgynevezett csillag­háborús terveket, amelyeknek az volt az eredeti céljuk, hogy az egész Egyesült Államokat egy űresernyő­vel borítsák be az esetleges szovjet nukleáris rakétatámadással szembe­ni védelem céljára. A csillagháborút az űrben vívták volna meg, mielőtt az ellenséges rakéták egyáltalán el­érték volna amerikai célpontjaikat. Számos amerikai katonai és polgári szakértő azonban úgy tartotta, hogy még az USA sem rendelkezik azzal a technológiával, energiamennyi­séggel, illetve gazdasági erővel, amely egy átfogó védelmi rendszer felállításához szükséges lenne. Már­pedig ha a rendszer nem tökéletes, akkor nagyobb kárt okozhat, mint amekkora védelmet nyújt. Reagan konzervatív köreinek legfontosabb polgári tudományos tanácsadója a magyar származású Teller Ede volt, aki a Fehér Háztól rangos kitüntetéseket is kapott. Az előrehaladott korú Teller profesz­­szor a mai napig hisz a csillaghábo­rús tervekben, de sok tudományos kollégája elhidegült tőle, mert túl militánsnak tartják a nyolcvanas évek republikánus kormányának nyújtott tanácsait. Reaganék né­hány év alatt 40 milliárd dollárnál is többet költöttek az elképzelésre, s a MIRACL lézerágyút annak az idő­szaknak a végén tökéletesítették. A kongresszus végül is betiltotta a kí­sérletek folytatását. PURGER Tibor „Hetvenkét szerbet öltem meg” Horvát különleges alakulatok volt tagjának vallomása a spliti Feral Tribune-ban A Feral Tribune spliti hetilap legutóbbi számában közölte a 40 éves Miro Bajrovic vallomását, aki an­nak idején Horvátország­­belügyminisztériumának különleges osztagában, az Őszi esőnek nevezett egy­ségben szolgált. Beismerte, hogy saját kezűleg meg­gyilkolt 72 szerbet, közöttük 9 nőt. A különleges osztag élén Tomislav Merčep állt, s a gyanú szerint parancsnoksága alatt számos háborús bűncselekményt elkövettek, főleg Pakračka Poljana és Gospic térségében. Mi a szerbeket nem osztottuk katonákra és civilekre, ha valakinél elrejtett puskát találtunk, az számunkra csetnik volt, nem tettünk különbséget, semmit sem kér­deztünk, számunkra ők csetnikek és ellenségek voltak, mondta Bajramovic. A gospiéi likvidálásokról kijelentette, hogy Gospiéra az a parancs volt érvényes, hogy etnikailag meg kell tisztítani. „A kivégzést tarkólövéssel hajtottuk végre, mert nem volt időnk, a parancsnokságról azt az utasítást kaptuk, hogy csökkentsük a szerbek százalékarányát Gospiéban” - vallotta Bajramovic. Azt állította, hogy Pakracka Poljanában nem hajtot­tak végre tömeges kivégzést, 7-10 személyből álló cso­portokat likvidáltak, Zágráb térségében több mint 50 szerbet öltek meg. Közlése szerint időnként az embereket a házukban likvidálták, utána a házat felrobbantották. Pakracka Pol­janában hozzávetőleg 280 személlyel végeztek. Hozzá­fűzte, hogy Mercep személyesen nem vett részt a kivég­zésekben Pakracka Poljanában, de parancsnokként tu­dott minden kivégzésről. „Ilyen parancsot adott: Éjsza­ka távolítsátok el azt a szar alakot, s ez a fogoly likvidá­lását jelentette” - vallotta Bajramovic. Mihajlo­vec zágrábi hentes családjának kivégzéséről azt állította, hogy Mercep adott parancsot letartóztatá­sukra. A hentes 12 éves lányának meggyilkolását nem tervezték, a lányt egy részeg kábítószeres különítmé­nyes ölte meg. Bajramovic vallomásában azt mondta, hazudott Ivan Vekic, Horvátország volt belügyminisztere, aki azt állí­totta, hogy semmit sem tudott szerbek kivégzéséről Gos­piéban és Pakracka Poljanában. Hozzáfűzte, hogy Vekic hazudott, mindenről tudott, az osztag többször kapott tőle parancsot. Bajramovic közlése szerint tudatában van annak, hogy vallomása után a hágai nemzetközi törvényszék előtt kell felelnie tetteiért, vagy azok fogják likvidálni, akik oldalán háborúzott. Közlése szerint e lépésre azért szánta el magát, mert másoktól eltérően a háborúból nem húzott hasznot, s ma semmije sincs. (Beta!

Next