Magyar Szó, 1997. október (54. évfolyam, 231-257. szám)

1997-10-16 / 244. szám

12 TARKA OLDAL Magyar Szó 1997. október 16., csütörtök A nap kel 7 óra 04 perckor, lenyugszik 1­7 óra 55 perckor. A hold kel 18 óra 26 perckor, nyugszik 7 óra 04 perckor.­ CSÜTÖRTÖK 1997. október 16. GÁL napja Jó reggelt! Esztendőkkel ezelőtt ismertem meg Nándort, a meghatározhatatlan életkorú, ágrólszakadt, örök­ bohém életművészt. Jócskán benne jártunk a mély­ őszben, akárcsak most, vagy még inkább az előre­vetülő télidő grádicsára hágtunk. A kiet­len, vigasztalan, szinte néptelen vasútál­lomás gyérfényű várótermében pillana­­toztam meg egy embert, amint egyik ke­mény fapadon aludta az igazak álmát. Egyszerre besündörgött a sínbusz, s ennek sivalkodó dudaszavára érzett föl a fekvő ember koporsótenyérhez hasonlatos fanyoszolyáján, rám pillogott epekedő, még szinte álomlátó szemeivel és felkö­­nyökölve megkérdezte: - Fiatalúr, ne haragudjon, adna egy szál cigarettát? Körülnéztem némi riadalommal, hogy ugyan vajon kihez intézi segélykérő sza­vait, mivel én már nem vagyok sem fia­tal, még kevésbé úr! - Tán koporsószöget akart mondani ? - incselkedtem volna vele, ám mégis­­mégis eléje terítettem a dohányt. - Mi jót álmodott, édes barátom? A­gyovontattam még az alumíniumherkentyű felé figyel­ve. - Hát a magamfajta hontalan-házta­­lan-hajléktalan ugyan miről is álmodhat­na? -kérdezett vissza kesernyés mosollyal szája szegletén. - Miről is másról, mint a jóról, vér- és lélekmelengető kisüstiről álmodoztam, majd bőséges, erőt adó, laktatós reggeli­ről. Ezután pedig napszámba indultam, jó zsíros napszámba, akárcsak valamikor hajdanán, még ifjonti koromban... Ábrándos tekintetéből bizakodás, re­ménykedés sütött ki akkor, az állomás an­dalító légkörében, miközben fölhágtam a hajnali vonat grádicsára. A napokban újfent találkoztam vele ugyanazon vasútállomás várótermében, ugyanúgy fölkönyökölt Nandi és cigit kért jámborul... (m. cs. a.) A kimondottan hideg reggel után ma napközben kissé vagy mér­sékelten felhős, de száraz idő lesz, gyenge nyugati széllel. A hajnali leg­alacsonyabb hőmérséklet fagypont és 2 fok, a legmagasabb nappali hő­mérséklet 9 és 11 fok között valószí­nű. Országszerte kissé felhős és szá­raz idő várható, kivéve a tengerpar­tot, ahol túlnyomórészt napos lesz az idő. A hegyvidéken azonban hó­­szállingózásra lehet számítani. Gyenge nyugati szél fúj, a reggeli hőmérséklet fagypont és 4 fok, a tengerparton 8 fok, a legmagasabb nappali hőmérséklet 8 és 12 fok, a tengerparton 20 fok körül alakul. Vízállás A Duna árad. Pozsonynál 347 (- 17), Budapestnél 216 (69), Bezdán­­nál 58 (10), Gombosnál 86 (-4), Új­vidéknél 124 (3), Slankamennál 184 (11), Zimonynál 253 (16), Pancsová­­nál 279 (12) cm. A Tisza árad. Vásárosnaménynál 0 (-26), Szolnoknál 165 (55), Sze­gednél 200 (29), Zentánál 268 (11), Becsénél 309 (1), Titelnél 166 (­8) cm. A Száva árad. Mitrovicánál 195 (98), Belgrádnál 200 (15) cm. A Temes árad. Jaša Tomicnál 446 (158) cm. A ZOMBORIAK KLUBJÁ­NAK ÚJABB AKCIÓJA.­­ Az Új­vidéken élő zomboriak mintegy másfél évvel ezelőtt alakult klubja ezúttal találkozó helyett csoport­utazásra hívja tagjait. Mivel idén Szaloniki Európa kulturális fővá­rosa, különben is gazdag történel­mi múltja mellett sok szép egyéb látnivalóval szolgál. Az Athoszon levő kolostorok kincséből szerve­zett kiállítás például páratlan lehe­tőség ezek megtekintésére, mivel a Szent Hegyre, mint ismeretes, nem mindenkit engednek be. Mű­soron szerepel még a Meteora fő­kolostorának és a Thermopülei­­szorosnak a megtekintése. Az ötnapos út szervezője Kapi­tány Anna, az érdeklődő klubta­gok nála jelentkezhetnek a 021/612-312-es telefonon! (pm) KIRÁNDULÁS DEBRECEN­BE.­­ Az újvidéki kadett kosárlab­da iskola a Demsár jubileumi ko­sárlabdatorna szervezője részt vesz a debreceni ifjúsági kosárlab­daversenyen. Külön kirándulást szerveznek erre a találkozóra. In­dulás Újvidékről 1997. október 22-én, szerdán reggel 8 órakor, a Jovan Vukanović Technikai Isko­la elől (Gagarin utca). Visszaindu­­lás Debrecenből október 24-én, pénteken 16 órakor. Az útköltség 50 DM. Az elszállásolást és az átlé­pési illetéket az utasok fizetik. Je­lentkezni lehet a 021/420-588 és a 469-336-os telefonokon. ÓRIÁS SZÉLKEREKEK SO­KASÁGA DÁNIÁBAN.­­ A dán partok előtt a jövő öt évben szél­kerék-park épül, 500 darab, egyenként 90 méter magas szélke­rekekből. A tervezett szélmalmok mindegyike 1,5 megawatt kapaci­tású lesz, és a beruházás összkölt­sége 9 milliárd dán koronára (1,2 milliárd dollár) rúg majd. A kor­mány döntése alapján 2008-ban már az összes dán energiaszükség­let 15 százalékát szélenergia fedezi majd, és 2030-ra ez az arány már 50 százalékra emelkedik. A kiter­jedt tengerparttal rendelkező, sze­les időjárású Dániában már most Hercegi esküvő egyenes adásban A Magyar Televízió egyenes adásban közvetíti Georg Habsburg, azaz Habsburg György és Eilika von Oldenburg esküvőjét szombaton, az MTV2-n. Az Információs Főszerkesztőség a 10 óra 45 perckor kezdődő - másfél órás - közvetítés során tíz kamerával köved nyomon a buda­pesti Szent István Bazilikában rendezendő szertartást. Pintér Miklós, a közvetítés fő szervezője az MTI érdeklődésére el­mondta: a Bazilikában kizárólag a Magyar Televízió jogosult forgatni, más televíziótársaság nem készíthet felvételeket. Az eddigi tárgyalások alapján előreláthatólag 10-15 és külföldi tévéállomás vetít majd részle­teket az MTV által felvett képekből. A közvetítés kommentátora Cigány György, rendezője Csenterics Ágnes lesz. Habsburg György királyi herceg, Magyarország utazó nagykövete, IV. Károlynak, Magyarország utolsó királyának unokája (Ottó főherceg és Regina főhercegnő fia) és Eilika von Oldenburg hercegnő, Johann von Oldenburg herceg és Ilka hercegnő lánya esküvőjén királyi csalá­dok tagjai, főnemesek, valamint a magyar politikai élet és diplomácia képviselői vesznek részt. Az esküvői szertartást menyasszonyi estély előzi meg, amelyet a külföldi vendégek tiszteletére rendeznek. A hercegi pár rendőri felvezetéssel teszi meg az utat a Bazilikához, az ünnepi menet, előreláthatólag 14 autóból áll majd. Az esküvői szertartás 11 órakor kezdődik, amelyet Seregély István érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke vezet. A szertartást követően a két család fogadást ad, majd Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke látja vendégül záróvacsorán a prominens személyiségeket. több mint 5000 szélkerék van, 1000 megawatt összteljesítmény­nyel. Az eddig messze legnagyobb ilyen beruházással Dánia a minisz­ter szerint azt is bizonyítani akarja a világnak, hogy műszakilag és gazdaságilag egyaránt lehetséges az energiafelhasználásnak akár ilyen nagy arányát is megújuló energiaforrásból fedezni. JÓ A KUTYA AZ UTCÁN...­­ Egy fiatal cocker spaniel meghara­pott és megfutamított egy férfit az utcán, aki a kutya gazdáját, egy 49 éves nőt meg akart erőszakolni. Az eset a hollandiai Elpben történt a hét végén. Roan, az egyéves kutya lendületes ugrással vetette magát a férfira és leszorította karját, ami­kor az éppen kocsijába akarta be­rángatni az asszonyt, hogy erősza­koskodjék vele. A támadó fájdal­mában kiáltozva kereket oldott a tett színhelyéről. A gazdi és a férfi nyomába eredő rendőrök dicsére­tekkel halmozták el Roant. „Meg­dermedtem a félelemtől. Szeren­csére Roan a segítségemre jött”. Ha a kutya nincs ott, a férfi min­den bizonnyal megerőszakolt vol­na. Arany nyakörvet vennék neki, ha lenne rá pénzem” - mesélte el a történetet a De Telegrafnak az asszony, aki csak Roelie-nek ne­vezte magát. A rendőrség azt re­méli, hogy jelentkezik az az orvos, aki a megharapott férfit elsőse­gélyben részesítette - áll az AP je­lentésében. MENNYIBE KERÜL A BOL­DOGÍTÓ IGEN? - A derék ma­gyar Bagó, mint tudjuk, egyetlen rózsaszálra bízta a János vitéznek szóló szomorú üzenetét. Az olasz Pietro - csak a keresztneve ismert a velencei fiatalembernek - 1020 rózsaszállal áll az elé a lány elé, aki már többször is halálos sebet ütött a szívén. Kikosarazta. Kért tehát még egy találkát Sara kisasszony­tól, a mindent vagy a semmit je­lentő utolsó találkára hívta a höl­gyet. És nyert. A meghódíthatat­­lan Sara ugyanis, meglátva a vörös rózsatengert az eszpresszóban, a tudósítás szerint majdnem elájult, ám a boldogító igent gondolkodás nélkül elsuttogta. Amikor meg­kérdezték az immár boldog vőle­génytől, hogy miért ragaszkodott az 1020-as számhoz és miért nem kerekített akár lefelé is, így vála­szolt: „Kerekítettem, de lírában. Hét milliót fizettem a rózsákért.” DIANA: KINEK A TESZT, KI­NEK A TEST.­­ Diana hercegnő temetésén, mint a tévéközvetítés­ből is kitűnt, megnyilvánult a tö­megek részvéte. A hatás azonban személyes, a következményeiben is. Ezt igazolja Sharon Stone dön­tése is. Az amerikai filmszínésznőt sokkolta a walesi hercegnő halálá­nak módja, ezért megköveteli attól a gépkocsivezetőtől, akinek az au­tójába beül, hogy indulás előtt egy gyorsteszttel bizonyítsa: sem kábí­tószert, sem alkoholt nem fogyasz­tott. John Travolta viszont úgy ha­tározott, hogy családi emléket állít a hercegnőnek. „A feleségemmel együtt eldöntöttük, hogy a lehető leggyorsabban összehozzuk a má­sodik gyereket és, ha lány lesz, Dianának fogjuk nevezni. NELSON ADMIRÁLIS BOR­SZÁMLÁJA.­­ Egy angol levéltá­ros felfedezése megoldhatatlan rejtély elé állítja a történelmi sze­mélyiségek döntő pillanatban ho­zott elhatározásainak oknyomozó­it. Nevezetesen megtalálta a fran­cia-spanyol flottát tönkreverő Nelson egy eddig ismeretlen leve­lét, melyben az admirális három hordóval rendelt a legjobb portói borból. Az 1702 liter itóka a szám­la szerint 308 font 3 schillingjébe került. Vagyis majdnem fél évi já­randóságába! És ezt az összeget el­őre ki is fizette (mint a borkeres­kedő jegyzéke tanúsítja), azzal együtt, hogy a portóit 1805. szep­temberében oda szállította, ahol Nelson lady Harriiltonnal töltötte szárazföldi napjait. Az utókor nagy kérdése: Mit akart az admi­rális ennyi itallal? Történelmi tény, hogy Nelson 1805. október 21-én, a dicsőséges trafalgári győ­zelem napján a HMS Victoria pa­rancsnoki hídján kilehelte a lelkét. Anélkül, hogy egyetlen cseppet is ivott volna a portóiból! Közel két évszázad múltán azt kérdezi a brit levéltáros, hogy vajon annyira biz­tos volt a győzelemben, hogy előre megrendelte az áldomást? És, ha ez igaz, vajon ki itta meg Nelson borát? A brazíliai kalungák a XX. század kapujában Afrikai rabszolgaőseik 250 évvel ezelőtt az aranybányákból menekül­ve Brazília középső részén, kopár hegyekkel körülvett, nehezen meg­közelíthető vidéken telepedtek le. A kalungák nagyjából 3500 tagot számláló, teljesen fekete bőrű, elszigetelt közösségben azóta ott élnek, s változatlanul az ősi életmód szabályait követik. Számukra két és fél évszázaddal ezelőtt megállt az idő. Hamarosan azonban belépnek a XX. századba. Egy útépítő csoport lassan, de biztosan halad előre a sűrű bozóttal borított vidéken. A gépkocsik és a villanyfény ígéretét hozzák el egy olyan világba, amelyben még ma is latinul vagy óportugálul imád­koznak az emberek. „Miért kellene nekünk továbbra is hordágyon cipelni a betegeket a hegyeken át a kórházba? Haladást akarunk. Fejlődést akarunk. Csak a kívülállók akarják, hogy a múltban éljünk és a régi nyelven beszéljünk. Talán hasznuk származik ebből” - mondta az új út egyik leglelkesebb híve, Juarez de Aquino, aki a kalungák többségéhez hasonlóan megter­meli a családjának szükséges élelmet. Októberben a földút eléri a parányi Riachao falu sárkunyhóit. Most csak öszvéren, a hegyeken át, nyolcórás megerőltető úton, vagy a Pa­rana folyón hajóval lehet eljutni ebbe a falucskába. „Bolondok, akik ellenzik az útépítést. Ez a vidék meggazdagodhatna, ha az emberek kevésbé félnének a külvilágtól” - mondta a Reuter tu­dósítójának egy Regino nevű ember. A kalungák nem mindannyian így látják a helyzetet. Amikor egy hosszú, kanyargós dűlőutat vágtak egy közeli régióban, az első embe­rek, akik ezen az úton érkeztek, nem modern komfortot hoztak, hanem agresszív telepesek voltak, felégették a termést és kisajátították maguk­nak a földet. Évek teltek el azóta, de családok tucatjai még mindig arra várnak, hogy az állam kormánya adja nekik vissza a házukat. A Parana folyó mentén a közelmúltban mérgező higanyt használó, illegális arany­mosókat kaptak el, és az új út első szakasza mentén árkok keletkeztek, amelyeket kristályra bányászó emberek ástak ki. „Több mint 200 éve élünk itt és jól megvoltunk utak nélkül. Attól félek, hogy az autók csak rossz dolgokat hoznak majd nekünk. De én már öreg vagyok, nem tudom megakadályozni a változásokat” - mond­ta a falu egyik idős lakója. „A kalungáknak fogalmuk sincs a politikáról, a hatalom csínjáról­­bínjáról, arról, hogy milyen könyörtelen lehet az üzleti élet. Akarják az új utat, de nem tudják, hogy az mit hozhat számukra” - mondta Cleude Rodrigues Amorim antropológus.

Next