Magyar Szó, 1998. december (55. évfolyam, 285-309. szám)
1998-12-02 / 285. szám
Kérdezni szabad? Nem nagyon tudok hazudni (különben sem látom értelmét), úgyhogy jobb, ha nem is tagadom: többnapos állami ünnep ide, bejelentett javítási szándék oda, értékes szerkesztőségi ajándék amoda, továbbra is mélyen a „begyemben” van az érvényben levő tájékoztatási törvény. (Persze nemcsak az.) Ez utóbbinál, vagyis annál a műszaki felszerelésnél maradva, amelyet a tartományi kormány adott a Magyar Szó szerkesztőségének, kétségtelenül dicséretes és üdvözlendő az, hogy az állam legalább időnként igyekszik eleget tenni alkotmányban is vállalt kötelezettségének, mely szerint gondot visel a kisebbségeire, így annak tájékoztatására is, de ez még nem semlegesíti azt, hogy ugyanakkor ugyanez az állam cenzúrára és öncenzúrára akarja kényszeríteni ugyanezt a tájékoztatást. A kettő (ajándék és tájékoztatási törvény) így együtt ugyanis óhatatlanul azt a képzetet kelti, hogy a hatalom ad tollat a kisebbségi újságíró kezébe, amivel aztán az azt írhat, amit csak... szabad. Vagyis lassan már lesz mivel írni, de lassan már nem lesz mit. Ez a sajtószabadság és az állami jóindulat specifikus szerbiai keveréke, a balkáni 22-es csapdája. Annak a sajtónak és annak az újságírónak, amelyik és aki tiszteletben akarja tartani a tájékoztatási törvényt, bizony alaposan meg kell gondolnia, hogy mit mond. A törvény ügyes alkotói fogalmaztak annyira általánosan és homályosan, hogy szinte minden olyan állítás büntethető legyen, amelyik nem tetszik az ajándékozónak. Én egyetlen rést fedeztem fel ebben a drákói szigorban, ez pedig az, hogy az állítást büntetheti, de sehol nem említi azt, hogy a kérdésfeltevés is büntethető. Úgyhogy a továbbiakban ezzel a lehetőséggel szeretnék élni. Előre mondom, akinek nem inge, ne vegye magára. Elkerülhető lett volna-e három környékbeli rendőr, a 26 éves kanizsai Igor Bui, a szintén 26 éves kikindai Zoran Vrbaški és a 45 éves zentai Csizmadia János nemrégi kosovói halála? Gyilkosaikon kívül tehet-e más is a halálukról? Felelősségre vontak-e bárkit is feletteseik közül beosztottjaik halála miatt, egyáltalán folytattak-e vizsgálatot az ügyben? Megtett-e a felelős politikai vezetés minden lehetséges lépést annak érdekében, hogy a kosovói válságot tárgyalásos úton rendezze, hogy Kosovóban se rendőr, se katona, se civil, se albán, se szerb, se magyar nemzetiségű állampolgár ne haljon meg, sőt, egyáltalán ne folyjon vér? Tudott-e a szerbiai titkosszolgálat arról, hogy Kosovóban már évek óta erőteljes fegyverkezés folyik? Ha igen, miért nem akadályozta meg, ha nem, minek van? Felelősségre vontak-e emiatt bárkit is? Mennyibe került eddig Szerbiának a kosovói háború, és honnan rá a pénz? Hová folyik el az adófizető polgárok pénze? Igazak-e a ciprusi bankszámlákról szóló pletykák, vagy sem, és mi akár az egyikre, akár a másikra a bizonyíték? Miért áll ez az ország hadban kétmillió állampolgárával? Miért késnek a nyugdíjak, a fizetések, a szociális juttatások, miért mennek tönkre az állami vállalatok, miért nincs privatizáció, miért zárták ki az országot szinte minden európai folyamatból és szervezetből, miért van még mindig határátlépési illeték, áramhoz kötött tévéelőfizetés és hadiadó? Miért nem kell felelnie Slobodan Miloševićnek az alkotmány megsértése miatt? A nemrég lebonyolított referendumon az ország lakossága döntő többséggel megszavazta, hogy nincs szükség külföldi közvetítőkre Kosovo ügyében, Milosevic viszont több héten keresztül tárgyalt egy külföldi közvetítővel, név szerint Richard Holbrookekal, tehát megsértette az alkotmány egyik legszentebb rendelkezését, a nép akaratát. Miért nem vonják ezért felelősségre? És végül: büntetendő-e a kérdezés? KÓKAI Péter A közös európai fizetőeszköz értékállóságát szavatoló egyezményt Bonn és Párizs foglalkoztatási egyezménnyel kívánja kiegészíteni, hogy ezáltal is az európai politika középpontjába állítsa a munkanélküliség elleni harcot - szögezi le a két ország vezető politikusainak potsdami konzultációjáról kiadott zárónyilatkozat. Gerhard Schröder német kancellár és Jacques Chirac francia elnök a kétnapos tárgyalásokon egyetértett abban, hogy az eddiginél is nagyobb hangsúlyt kell helyezni az európai integráció szociális dimenziójára. Ennek érdekében a „szociális partnereknek” - azaz a kormányoknak, a munkaadók és a munkavállalók érdekképviseleti szerveinek - Európa-szerte olyan megállapodásokra kell jutniuk, amelyek előrelépést jelentenek a dolgozók számára. Párizs és Bonn ezen a téren is jó példával kíván szolgálni, hogy létrejöhessen az „európai szociális modell”. A két államférfi új lendületet kíván adni a német-francia kapcsolatoknak, amelyek az európai integráció motorjaként minden korábbinál nagyobb jelentőséggel bírnak. Egyetértettek abban, hogy az Európai Unió december közepén tartandó bécsi csúcsértekezletén döntő lépést kell tenni az Agenda 2000 elnevezésű EU-reformcsomagról való megállapodás felé, s azt az 1999 januárjában kezdődő német EU-elnökség alatt tető alá kell hozni. Párizs és Bonn egyeztetni kíván annak érdekében, hogy közös álláspontra jussanak az unió bővítésével kapcsolatban. Egyúttal szorgalmazzák a tagjelölt államokkal megkezdett csatlakozási tárgyalások gyors ütemű folytatását. A Potsdamban hétfőn este kezdődött volt a 72. német-francia csúcstalálkozó, amely egyben új fejezetet is nyit a két ország kapcsolataiban: 16 év óta ez az első alkalom, hogy a francia elnök nem Helmut Kohllal, hanem annak szociáldemokrata utódjával, Gerhard Schröderrel ült le tárgyalni. (Folytatása a 3. oldalon) POTSDAMI CSÚCS Új lendületet a kapcsolatoknak Német-francia közös nyilatkozat Chirac és Schröder (foNet-telefotó) Kosovóba szánt fegyverek lefoglalása A horvát rendőrség által szombaton Šibenikben lefoglalt nagy mennyiségű fegyvert Kosovóba szánták - közölte vasárnap Ivan Penić belügyminiszter, akit a közszolgálati televízió idézett. A miniszter szerint a fegyvereken található jelzések, illetve a minisztérium rendelkezésére álló információk szerint a lefoglalt fegyverek Bosznia- Hercegovinából - a boszniai Szerb Köztársaságból és a horvát-muzulmán föderációból - származnak. Az AFP jelentése szerint a šibeniki rendőrség előzőleg bejelentette, hogy kiterjedt fegyvercsempész-hálózatot göngyölítettek fel, miután nagy mennyiségű fegyverre bukkantak két raktárban és egy boszniai kamionban. A rendőrség által lefoglalt fegyverek között föld-levegő rakéták, rakétavetők, harckocsi-elhárító lövedékek, több száz puska, jelentős mennyiségű lőszer és több mint 500 golyóálló mellény volt. Az ügy öt gyanúsítottját, négy boszniai állampolgárt és egy šibeniki lakost letartóztattak. A rendőrség két további személy - közöttük egy albán - után folytatja a nyomozást. „Milosevic nem a stabilitás tényezője Az USA élesen bírálta a jugoszláv elnököt A nyugati sajtó spekulációi a belgrádi hatalom sorsáról Az amerikai kormány jó szemmel nézné, ha Slobodan Milošević jugoszláv elnök távozna a hatalomból, mivel szerinte ő a balkáni stabilitás egyik akadálya - derült ki James Rubin amerikai külügyi szóvivő hétfőn újságírók előtt tett kijelentéséből, közölte az MTI hírügynökség. A Miloševićet élesen bíráló kijelentésében a szóvivő hangsúlyozta: az Egyesült Államok demokratikus Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot kíván, és ebben az esetben hozzájárulna a Belgrádot sújtó utolsó büntetőintézkedések feloldásához. Rubin szerint a Milosevic által a jugoszláv apparátusban nemrégiben végrehajtott tisztogatások összevisszaságról és bizalmatlanságról tanúskodnak. A jugoszláv elnök tíz év óta valamennyi balkáni válság középpontjában állt - mutatott rá az AFP és a Reuters jelentése szerint az amerikai külügyi szóvivő, majd hozzátette: „ő nem egyszerűen csak a probléma része, ő maga a probléma”. Rubin elutasította azt a gondolatot, hogy Milosevic egyfajta stabilitást garantálna Kosovóban, mondván, hogy hatalma - éppen ellenkezőleg - a balkáni stabilitás negatív tényezője. A hír értelmében az amerikai külügyi szóvivő ígéretet tett arra, hogy az USA a jövőben is együttműködik a szerbiai ellenzékkel és a MiloSevictyel szemben álló Crna Gora- i reformpártiakkal. Megérkeztek az ezüstfiúk A tokiói világbajnokságon ezüstérmet nyert jugoszláv röplabda-válogatott tagjait tegnap Belgrádban, a Szövetségi Képviselőház előtti téren több tízezren fogadták. Az ezüstfiúkat az este az újvidéki szurkolók is üdvözölhették. A zömmel jelenlegi és volt Vojvodina-játékosok alkotta válogatott a városi sportközpont előtti térre a késő esti órákban érkezett meg KARÁCSONYI TÁRGYSORSJÁTÉKUNK A nyertesek listája a 7. oldalon HIRDESSEN AfoffiWMban SZABADKA Jovan Nenad cár tér 3. tel/fax: 024/552-458 HIRDESSEN AfMBWMban ÚJVIDÉK Vojvode Mišića 1. tel/fax: 021/57-633 telefon: 021/57-505 ___________ A DEMOKRATI K US KÖZVÉ L E M Il NY M A P M_ APJA LV. évf., 285. (18 214.) szám , Újvidék, 1998. december 2., szerda Ára 3 dinár Megépül az elválasztó híd A Javuló magyar-szlovák kapcsolatok jelképe lesz a Mária Valéria híd? - 3. oldal Szorgalmazzák a Vajdasági Magyar Tanács létrehozását Öt vajdasági magyar párt levelet Intézett Szerbia elnökéhez - 4. oldal „CLINTON TITKOS TERVE” AJSZK-beli fejleményekkel egyébként az elmúlt napokban igen részletesen foglalkozott a nyugati sajtó. A csak vasárnap megjelenő londoni Observer azt írta, hogy „az amerikai elnök zöld fényt adott a Milošević rezsimjének megdöntését célzó és a szövetségi Jugoszlávia maradékának a szétverésére irányuló titkos tervnek”. (Folytatása a 3. oldalon) A „szerb Adolf’ pere Hágában A hágai nemzetközi törvényszék egyik legnagyobb érdeklődéssel várt perének tárgyalása kezdődött meg hétfőn az önmagát „boszniai szerb Adolf’-nak nevező Gorán Jelaié ügyében. A volt jugoszláviai háborús bűnök kivizsgálására hivatott bíróság 56 személy ellen emelt vádat az évtized elején lezajlott boszniai háborúban elkövetett tetteiért Jelišić a második, akit népirtással is vádolnak: az első ilyen pert Milan Kovačević ellen folytatták, ő azonban hágai cellájában öngyilkos lett. Jelišić - akit az idén januárban vett őrizetbe a boszniai NATO-erő -nem érzi magára jogosnak a népirtás vádját, mert ahhoz szerinte a bosnyákok módszeres gyilkolását célzó terv végrehajtásában kellett volna részt vennie, márpedig ilyen nem létezett. „Adolf ezzel szemben elismerte, hogy legalább 12 horvát és muzulmán személyt meggyilkolt - csak ez utóbbiakért életfogytig tartó börtönbüntetésre számíthat. Jelišić 1992-ben egy Brčko melletti fogolytábor vezetője volt. Muzulmánok és horvátok meggyilkolásával és kínzásával is vádolják, bűntetteinek száma a vád szerint meghatározhatatlan. Ő maga a tucatnyi gyilkosság mellett négy kínzást ismert el.