Magyar Szó, 1999. május (56. évfolyam, 91-116. szám)
1999-05-01 / 91. szám
1999. május 1., szombat Majális disznótorral júniust sejtető április végi nap süt le a zentai utcára, ahol járok: az épüeteket, az embereket, a korábban számomra érdektelen kirakatokat figyelem. Amit ezerszer látott a szem, szépségében is, csúfságában is közömbössé válik. Az úttesten, a szegénység hagyta lukban csörren-csattan egy autó utánfutóstul: a kis kocsi úgy felpattan, mintha életre akarna kelni rajta a két levágott disznó. Félredőlt világban élünk, hiszen a kolbásztöltés, a szalonna- és a sonkafüstölés ideje a tél. A nagy disznótorokat, a rokoni, hajnalba nyúló mulatságokat pedig elsöpörte a modernnak mondott kor: gyors, ipari munkát jelent a disznóvágás szertartás helyett, s különben is délutánra már a mélyhűtőbe kell tömni a húst, mert a brazil filmsorozat százvalahanyadik része végképp nem mulasztható el. Ismerősökkel állok meg néhány szóra, azt mesélik, hogy disznót vágtak; a másik majd az ünnepen, május elsején teszi ugyanezt; a harmadik malacot vett, csak tepsibe kell tenni, és betolni a kemencébe. Mindig szerettem az újat, azt, ami nem szokványos, de ezzel együtt a hagyományost is: újévre süljön a malac, húsvétra a sonka, a munkásság ünnepén meg forogjon a nyárson az ökör, bár sosem kóstoltam meg. Felsőhegyen valamelyik szövetkezet előtt ismerős parasztemberekkel találkozom, s ki ne tudná, hogy mostanság az országban robbanó rakétákon és a szokásos termelési gondokon kívül egyéb beszédtéma alig vetődik föl. A jószágtenyésztésről kérdezek valamit, és látom, ha idegen lennék, elzavarnának. Aztán kissé nyugodtabban egyikük megjegyzi: Tudod te nagyon jól, mi a helyzet. Hát igen, majdnem ingyen kénytelenek eladni a jószágot. Élősúlyban annyit kapnak kilónként, mint amennyi egy liter benzinnek az ára; egy doboz jobb cigarettáért már két kilót kell a disznóból adni, egy pár cipőért pedig egy fél disznót, a bombázások előtt még létező autógyárunk legolcsóbb kocsijáért egy szép nagy csürhét, száz jószágot kellene felhajtani. Egy régi kis Yugo kocsi bejegyzésének a költségei is két egymázsás sertés árát teszik ki. A „jó humorérzékkel megáldott” tenyésztő a takarmány- és a jószágárözötti arányokat egyszerűen lerajzolja: - Eladsz nekem kétszáz dinárért százat? Ilyen üzletet csinálunk mi most. Vásárló fordul a beszélgető társasághoz, nyilván a városból jött. Gyors megállapodás születik. - Van engedélyed vágásra? - kérdezi az előbbi „humorgazda". A megszólított meghökken. Fiatal ahhoz, hogy értse a tréfát. Nem hallott vagy nem olvasott beszolgáltatásról, nem nézett filmet háború utáni korszakról, amikor ahhoz is engedélyre volt szükség, hogy a gazda a saját disznaját kés alá vegye. Nem is félrebillent világról van itt szó - töprengek immár a falusi utcán baktatva -, hanem olyanról, amely úgy állt fejre, hogy azt sem tudja, hol van lent és hol van fönt. Mert miközben rakéták és bombák nyomán hidak merülnek a folyókba - de sokkal nagyobb baj, hogy emberek halnak meg -, s háborús állapotban élünk, amikor szülők és nagyszülők szerint sót, lisztet és mindent tartalékolni kell, ami a túléléshez szükséges, az árak pedig az egekig szöknek, addig nemhogy zsírt, hanem egészséges étolajat kínálnak a boltok, a kutyának járó csont pedig fél évvel ezelőtt jóformán annyit ért, mint mostanság a hús. Mindezen tobzódás ellenére a nemzetközi segélyszervezetek tevékenykednek, mert a bombázások más vidéken mégis okoztak nyomort, s az államvezetés is bejelentette, hogy a jószágfölösleget fölvásárolja tartaléknak. Merthogy a miénkhez hasonló gazdag országban is elképzelhető, hogy a mainál nagyobb gondok az ellenség meghátrálása után következnek be. Bár ma a régi zenés ébresztő helyett talán ismét szirénabúgás kelt bennünket, mégis ünneprontó volna háborút emlegetni, s arról szövegelni, hogy rövidesen kiürülnek a disznóólak; azt sem kellene ezúttal boncolgatni, hogy száztíz év után a munkásosztály nemzetközi ünnepére milyen szerencsétlenné váltak a szétrombolt gyárak dolgozói, s hová jutott a hazai munkásosztály, mely dolgozna, ha tehetné, és igenis mindenki támogatja őket, aki még kap bért, sőt talán már korábban is meg kellett volna ezt tenni azok irányában, akik minimálbéren tengődtek, segélyhez is éves késéssel jutottak, dolgoztak, de fizetést hónapok óta nem kaptak. Nem hazafi az, főként pedig nem munkás, aki két-háromnapi bérét nem adná azonnal oda a szegényeknek annak alapján, amit a rendelet előír a jelenlegi háborús helyzetre. S üljön hát olcsó hús ezen a majálison, és legyen drágább a jövő évi, de csendes égbolttal, olyan békében, amilyent a parasztember és a munkásosztály is szeretne. S legyen végre munkásosztás! FODOR István NYUGAT-BÁCSKÁBAN Befejezés előtt a vetés Egyre erőteljesebb ellenséges propaganda - Jobb a közellátás, mint másfelé Támadás nem, átrepülések azonban voltak tegnap éjszaka Nyugat- Bácska fölött, tehát ezúttal sem pihenhettek nyugodtan a polgárok. Rade Šumonja tájékoztatási megbízott azonban elégedetten állapította meg a tegnapi sajtóértekezleten, hogy a biztonsági szervek eredményes munkájának, de még inkább a polgárok öntudatának köszönhetően a közrenddel továbbra sincs gond. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy egyre kifejezettebb tevékenységet fejt ki a körzetben a NATO tájékoztatási propaganda szolgálata. Elmondta továbbá, hogy jelenleg nem kellene energiát fecsérelni a különféle apró politikai vitákra, amelyekre vannak próbálkozások a zombori községben. Branko Paravinja, a nyugat-bácskai körzet vezetője ezúton is kellemes május elsejei ünnepeket kívánt a körzet lakosságának. Kifejezte reményét, hogy „mi és azok is, akik jelenleg ellenünk vannak, munkaszünettel fogunk ünnepelni, és hogy ez huzamosabb ideig el fog tartani”. A körzetvezető elmondta: jelenleg az a legfontosabb, hogy egységes a nép és hősiesen viselkedik, magas fokú öntudatról tesz bizonyságot. A legjelentősebb szolgálatok továbbra is zökkenőmentesen működnek, és ez mondható el a gazdaságról is. Újvidék után ezt a körzetet támadták leggyakrabban Vajdaságban, de állhatatosan kitartanak az itteni polgárok. Mindennap nehezebb, de ha továbbra is ilyen egységesek leszünk, ki fogunk tartani - tette hozzá. Tegnap Branko Paravinja megbeszélést folytatott a körzet mezőgazdasági vállalatainak igazgatóival, és erről is beszámolt az újságíróknak. Elégedetten közölte, hogy jól haladnak a vetési munkálatokkal, és be lesz vetve a tervezett 137 000 hektáros terület a zombori, apatini, hódsági és a kulai községben. Zombor községben jelenleg még 997 hektár földet kell fölszántani (a többi háromban ennél jóval kevesebbet), de beszerzik hozzá a gázolajat, hogy mielőbb elvégezzék a szántást és a vetést is. Ezekben a napokban minden bizonnyal befejezik ezt a munkát mindegyik községben, ami azt jelenti, hogy a temérdek gond ellenére is korábban elvetnek, mint az elmúlt esztendőkben, és ez valóban kiváló eredménynek számít. A közellátásról azt hallottuk a körzetvezetőtől, hogy Nyugat- Bácskában ebben a tekinetben sincs baj, sőt, azt mondta, másfelé meg sem közelítik ezt a szintet Az itteni polgárok tehát nem panaszkodhatnak, legföljebb arra, hogy májusban még kevesebb üzemanyag állhat rendelkezésükre, mint áprilisban. H.Á. Magyar Szó FELHÍVÁS A SZABADKAIAKNAK Ne fogjuk meg a röplapokat A szabadkai tájékoztatási bizottság értesíti a lakosságot, tudomásukra jutott, hogy a NATO Jugoszlávia területére röplapokat szór. Mivel ezek a cédulák - áll a szabadkai tájékoztatási bizottság közleményében - hallucinogén anyagokkal vannak bevonva, egészségügyi problémákat okozhatnak a polgároknak, éppen ezért azt tanácsolják, hogy ne nyúljanak kézzel hozzájuk, hanem söpörjék egy rakásra, és égessék el őket A káros anyaggal bevont röplapok égetésekor ajánlatos távolabb tartózkodni a tűztól. k. BELPOLITIKA 3 Ingyen vonat Palicsra Regge nyolckor kezdődik a Trimbi - Megnyílik a Szúnyogcsárda Immár a 108 éves szakszervezeti hagyomány szellemében, de háborús körülmények között szervezik meg a mai majálist Palicson. Nem lesz ez sem vigasság, sem kihívás. A kirándulóknak szerény keretek között vendéglátást nyújt a Palics-Ludas Közvállalat, a sporthorgászok tóparti otthona, több lacikonyha, továbbá a vállalati nyaralók sokasága. Az eddig is működő vendéglők mellett május elsejétől a Ludasi-tó partján levő Szúnyogcsárda is megnyílik, és várja vendégeit az idény végéig. A háborús károk áldozataival, a munka nélkül maradt dolgozókkal szolidaritást vállalva a szervezők gyűjtőakciót tartanak a fürdőhelyen. Három helyen lesz persely a pénzadomány gyűjtésére. A szakszervezeti tanács utóbb eljuttatja a pénzt a rászorulóknak. Ezúttal elsején és másodikán is lesz díjtalan utazás Palicsra és vissza, vonattal, mindkét napon három alkalommal. Szabadkáról 9, 10 és 11 órakor, Palicsról pedig 16, 17 és 18-kor lesz vonat A szervezők ígérik, hogy mindenki kijut a fürdőhelyre, aki a jelzett időpontok egyikére megjelenik a vasútállomáson. A hagyományos rendezvények egyike a Trimbi kerékpártúra lesz, amelyen ma 8-tól 11 óráig lehet rajtolni a Suboticanka Italgyár elől. A cél a palicsi sportközpontban lesz, ahol a stadionban 13 órakor számos értékes jutalmat (9 kerékpár) sorsolnak ki a résztvevők között Jutalomban részesül a legöregebb bicikli tulajdonosa, továbbá a legidősebb és a legfiatalabb résztvevő. A benevezési díj 10 dinár. A szabadkai szakszervezeti tanács május elsejei üzenete 11.55-kor hangzik el a palicsi zenepavilonból. A nap folyamán vetélkedők és bemutató rendezvények lesznek. A kirándulók megtekinthetik a sporthorgászok versenyét. A verseny 7- től 10- ig tart. A benevezés 50 dinár. Az ebből befolyt összeg 80 százalékát pénzjutalomként kiosztják, emellett érmeket kapnak a legjobbak. A sporthorgászok otthonában halászlét és disznópaprikást fogyaszthat bárki - mint hallottuk -, elfogadható áron. A nap folyamán a vitorlások és az evezősök edzést tartanak, a Vöröskereszt és a búvárok pedig délelőtt bemutatják mentőtudományukat. A Palics Borpincészet bemutatja a nagyközönségnek a YU-COLA elnevezésű új alkoholmentes italtermékét, a NORDNET cég pedig lehetővé teszi a díjtalan szörfözést az Interneten. A kirándulók megtekinthetik még az állatkertet is. A rendezvényekről egész napos műsorban közvetítést ad a Szabadkai Rádió. A Régi majális (Brezsán Gyula felvétele, 1959) A SZABADKAI KIRÁNDULÓK FIGYELMÉBE Tilos tüzet gyújtani az erdőben Palicson lesz a majális - A környéjebeli erdőkben megtiltották a kirándulást A mai május elsejei ünnepek a háború árnyékában telnek. A hadiállapot miatt a kirándulásokat is korlátozták. A szabadkai községi tájékoztatási bizottság értesíti a polgárokat, hogy tilos a kirándulás a makkhetesi, a kelebiai és a tőzegbánya környéki erdőkbe. A tilalom nem vonatkozik azokra, akiknek ezekben az erdőkben hétvégi házuk van. A Szelevényi erdő viszont természeti rezervátum, és ez azt jelenti, hogy csak meghatározott helyen lehet tartózkodni és tüzet gyújtani. A szabadkai községi belügyi titkárság tegnapi közleményében értesíti a lakosságot, hogy az erdőkben és az erdei övezetben szigorúan tilos tüzet gyújtani. Éppen ezért a rendőrség felkéri a lakosságot, hogy majálisozni a palicsi rendezvényre látogassanak el, ahol, mint az a korábbi években is gyakorlat volt, hagyományápoló május elsejei kirándulást szerveznek. A tűzgyújtási tilalom megszegése törvényes következményeket von maga után, és a törvényszegőket eltávolítják a erdőből - áll a rendőrség szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében. VÉGZI A MUNKÁJÁT Naponta a pancsovai hídon át Reggelente a nagybecskereki kenyér az első a belgrádi boltokban Vajda Ernő, a becskereki Žitoprodukt 42 éves járművezetője egyike azoknak, akik ezekben a vészterhes időkben naponta átkel a mostanában egyre többet emlegetett pancsovai hídon. A munkája ugyanis az, hogy becskereki kenyérrel lássa el a C-Market nyolc belgrádi üzletét Ezt csinálja megszakítás nélkül minden nap, vasárnap kivételével, a bombázások megkezdése óta is. A kora hajnali utazás egyre kockázatosabb, de ő továbbra is vállalja. Nemrég még vele utazott két fia (természetesen segítettek apjuknak a kirakodásnál), de az utóbbi napokban már csak egyedül utazik. Hajnali bombázás esetén előfordult, hogy Belgrád alatt kellett bevárnia a légiriadó végét Többször figyelmeztették már a rendőrök is a veszélyre. Mindezek ellenére a becskereki kenyér elsőként érkezik a belgrádi üzletekbe, mivel a fővárosi és a pancsovai pékségek nem dolgoznak éjjel. Az utóbbi napokban az a szóbeszéd járja, hogy a becskerekieket nem jó szemmel nézik a fővárosiak. Állítólag azért, mert a bombázók eddig elkerülték a Bega-parti város. Vajda Ernőnek eddig még nem voltak ilyen kellemetlenségei, de szemtanúja sem volt ilyen esetnek. Egyedül az bosszantja, hogy a folytonos légiriadók miatt nem tudja kellőképpen kipihenni magát. Négy kiskorú gyerekével és feleségével másfél szobás lakásban él a becskereki Baglyas lakótelepen. K.I. Felesleges takarás A múlt héten a zentaiak kissé meglepve olvashatták egyellen (és még úgy-ahogy létező) napilapunkban, hogy több, túlnyomórészt magyar lakta településen a helyi kábeltelevízió kezelői folyamatosan „letakarják” a magyarországi tévéállomások híradóit. Tudomásunk szerint ezt nem önszántukból, hanem minisztériumi rendeletre teszik. A zentaiak számára ez érthetetlen, hiszen a városi hálózaton mindeddig zavartalanul láthattuk/hallhattuk, mit mondanak rólunk és az egész balkáni tragédiáról a határon túl. Ez a viszonylag szélesebb körű tájékozottság azonban nem aratott osztatlan elismerő bólogatást, különösen a TV2, az RTL Klub, kezdetben pedig a Duna Televízió hírműsoraival kapcsolatosan. Mi, akik saját bőrünkön tapasztaljuk a valóságot, nem ritkán egy sok mindent fedő „Marhaság!” felkiáltással kommentáltuk a hallottakat. De mégis ránk volt bízva, hogy a harminc csatornán közvetítettekből magunk szűrjük le a hozzávetőleges igazságot. Mondom: ránk volt bízva. A hét közepén ugyanis, jóval a híradók kezdete előtt megjelent a takarás, aláfestésként a belgrádi rádió hangja. Letakarták tehát a nem hazai terepről származó túlzásokat és olykor hazugságokat. Alapjában véve az utóbbi csaknem egy évtizedben sok mindenhez hozzáedződött ember csak vállat von. Minek dühöngeni, hiszen ha nagyon akarom hallani az odaáti véleményt, százötven márkáért műholdvevőt szerelek a nemlétező kertembe. Ha akarom, megoldom tehát. Az azonban felettébb meglepő, hogy miért kell „félúton” elkapni a szemem elől Vágó Istvánt, amint éppen a vetélkedő kétharmadánál egy köcsög megvásárlására szeretné rábírni a játékost? Vagy mit vétett a hetente bravúrosan és bonyolult észjárással nyomozó üvegszemű Peter Falk, alias Colombo hadnagy? Mert a zentai kábeltévések olykor ennek az izgalmától(?) is megszabadítanak bennünket. Hiába töröm erősen őszülő fejemet, nem tudok rájönni a kitalált bűnügyi történet vagy éppen az intimbetétreklám jelenkori politikai-propagandisztikus tartalmára. Annyi azonban bizonyos: a hiba nem az én készülékemben van. . .M.