Magyar Szó, 2001. február (58. évfolyam, 25-48. szám)

2001-02-02 / 26. szám

10 MŰVELŐDÉS Vajdasági egyetemisták Magyarországon Ezerötszáz-ezerhatszázan tanulnak az új anyaországban - Ősztől Szegeden is nyílik Márton Áron Szakkollégium, hallottuk Horváth Tamás főigazgatótól A Márton Áron Szakkollégium azzal a céllal alakult Budapesten, hogy a határon túlról érkező egyetemisták ideiglenes otthonra leljenek. Az intézmény azonban többet vállal, mint amit a diákotthoni elszállásolás jelenthet: többféle tanfolyamot szerveznek, például angol nyelvből, európai uniós ismeretekből, tehát igyekeznek megadni mindazt a szellemi pluszt, amire a XXI. század elején szüksége van egy ifjú szakembernek Európában. Erről meggyőződhettek azok a vajdasági fiatalok is, akik a nyáron részt vettek a kurzusaikon. A Márton Áron Szakkollégium végzi továbbá az ösztöndíj-szerződésekkel és -folyósítással kap­csolatos teendőket is. - Elsődleges feladatunk az ösztöndíjas hallgatókkal való törődés, de kollégi­umunkban laknak tanulmányi támogatásban nem részesülő határon túli magyar fiatalok is. A szakkollégiumi előadásokat ők is látogatják - hallottuk Horváth Tamástól, a Márton Áron Szakkollégium főigazgatójától. A Magyar Oktatási Minisztérium adatai szerint 1500-1600 vajdasági egyete­mista tanul az anyaországi felsőoktatási intézményekben, s mintegy 500-an ré­szesülnek ösztöndíjban. A többiek önköltséges alapon végzik tanulmányaikat, tehát költségtérítést fizetnek. A minisztérium sajnos nem tudja őket támogatni. Horváth Tamás beszámolt arról, hogy szeptemberben Szegeden is megnyílik a Márton Áron Kollégium. E városban 200 határon túli magyar egyetemista tanul ösztöndíjjal, 90 százalékuk vajdasági. A szakkollégiumi eőadások, vagyis a fenti stúdiumok már beindultak, igen látogatottak. Éppen ezért szeretnék az Itthon 2000 projektummal való együttműködés révén a vajdasági fiatalok szá­mára is beindítani, vagy úgy, hogy ők utaznak Szegedre, vagy pedig Szabadkán tartanák meg az előadásokat, az előadók látogatnának el hozzánk. m. k. Akik megszerezték a jogot a továbbjutásra A Bátaszéki Matematikaverseny vajdasági döntőjén elért eredmények minősítése Tartományunk 3-8. osztályos diákjai második alkalommal vesznek részt a báta­széki Kanizsai Dorottya Általános Iskola által meghirdetett Kárpát-medencei mate­matikai vetélkedőn - ezúttal az Újvidéki Módszertani Központ szervezésében és védnökségével. Bunyik Zoltán, az egy éve megalakult újvidéki társulatunk elnöke már korábban is kezdeményezte ezt az akciót mint matematikatanár: az Új Kép pedagógiai folyóiratunk levelező diák-matematikaversenyének keretében. A 2000 novemberében megtartott általános iskolai selejtezők győztes matemati­kusainak tudását mérték fel január 20-án, a szabadkai döntőn. Összesen 93-an töl­tötték ki a számtani tesztlapokat. Eredményüket a napokban minősítették az ÚMK által megbízott szaktanárok. A ranglistáról főleg azok nevét idézzük, akik 40 százalé­kos és annál magasabb pontszámot gyűjtöttek össze­ , A 3. osztályos tanulók csoportjában: 1. Bozsik Zoltán, a szabadkai Kizár István Általános Iskolából 60%-os eredménnyel, 2. Raffa Roland 54%-kal az említett isko­lából. A 3., 4. és 5. helyezést hárman osztják 52%-os teljesítménnyel: Csendesek Ivett (doroszlói), Kis Réka (topolyai Csáki Lajos isk.) és Kiss Györgyes Ágota (szabadkai VIII. Vajdasági Rohambrigád isk.). A 6., illetve a 7. helyezettek azonos, 50%-os pont­számmal: Lékó Kitti (oromi) és Kocsis Flóra (doroszlói), 8. Gúzs­vány Szandra (ku­puszinai) 48%-kal, 9. Németh Árpád (topolyai Nikola Tesla isk.), 10. Kerekes Ida (szabadkai VIII. Vajdasági Rohambrigád isk.) 44%-kal. A 11. és a 12. hely egyenragú jelöltjei: Pertity Szebasztián (szabadkai Kizár István isk.) és Maluscsik Martin (sza­badkai Sonja Marinkovic isk.), mindketten 42%-kal. 13. Ikic Aleksandar (kupuszinai) 40%-os eredménnyel. A negyedik eset mezőnyében: 1. Losoncz Csongor (oromi) 62%-os sikerrel, 2. Simon Attila (pocséri) 54%-kal. A 3., 4. és 5. helyezettek egyforma eredménnyel, 42%-kal: Beretka Andor és Urbán István (horgosi), úgyszintén Bútora Brigitta (oro­mi). Az ötödikesek körében: 1. Erős Dávid (újvidéki Sonja Marinkovic ssk.) 60%-kal, 2. Fontányi Andor (kupuszinai) 44%-kal, 3. Vörös Lilla (topolyai Csáki Lajos isk.) 36%-kal. A hatodikosok közül: 1. Fésűs Attila (újvidéki József Attila isk.) 76%-kal, 2. Né­meth Norbert (topolyai Nikola Tesla isk.) 60%-kal, 3. Szakács Melinda (oromi) 54%­­kal, 4. Galgóci Szilvia (szabadkai Kizár István isk.) 52%-kal. Az 5., 6. és 7. hely egyenrangú jelöltjei 44 százalékkal: Gábrity Gábor és Losoncz Csaba (mindketten az oromi iskolából), valamint Vida Melinda (palicsi Miroslav Antic isk.). Az utóbbi isko­lából 8. lett a palicsi Tóth Norbert 42%-kal. A hetedikesek körében igen alacsony a pontszám, senki sem érte el a 40%-nál magasabb eredményt, az első helyezettnek 14%-os a pontszáma. A nyolcadikosok versenykategóriája erősebb az előbbinél, de csak Nagy Alfréd (topolyai Nikola Tesla ssk.) lépte át a küszöböt 48%- kal. A felsorolt versenyzők és felkészítő oktatóikat, illetve iskolájukat értékes könyvju­talmakban részesítették. A továbbjutó diákjaink számára az lesz a legnemesebb aján­dék, hogy Bátaszéken újra felmérhetik tudásukat a matematika világában: Magyar­­ország, Erdély, Felvidék és Kárpátalja legjobb diák-matematikusai körében. Erre a nemzetközi vetélkedőre - a versenyszabályzat értelmében - azokat kellene eljuttatni, akik a 40%-os tudásküszöb feletti teljesítményre tettek szert. Vajdasági, illetve báta­széki bizottság határozza meg a határon túli versenyzőink végleges létszámát, amiről majd az Újvidéki Módszertani Központ értesíti az iskolák pedagógusait. Zárójelben megjegyezzük: meglepő, hogy éppen a hetedikes és nyolcadikos cso­p­­ortok voltak a legkisebb létszámúak a vajdasági döntőn, s éppen ők bizonyítottak l­egkevesebbet pontszámukkal, néhányuk kivételével. Pedig rájuk vár elsőként a kö­zépiskolai matematikai felvételi vizsga. Dicséretes, hogy a többi versenycsoportban sok-sok kimagasló eredmény született. BERÉNYI Ilona Molnár-vígjáték és gyermekdarab A bajmoki Jedinstvo - Egység Művelődési Egyesület színjátszói felkészülten várják a községi szemlét Az utóbbi három évtizedben sikert sikerre halmozó bajmoki színjátszók, a Jedinst­vo - Egység Művelődési Egyesület magyar tagozatának fiataljai ebben az évben is felkészülten várják a hagyományos községi szemlét, amelyet március 16-tól 25-ig rendeznek meg a színházteremben, valószínűleg számos együttes részvételével. Baj­­mokra várják a mérgesieket, Klinócki Nándor tanítványait, a tavankútiakat, a sándo­­­riakat, a csantavérieket, a ludasiakat és a szabadkai gimnázium, valamint a Népkör társulatait. Erre a találkozóra a házigazdák három előadásukat nevezik be. A magyar tagozat Molnár Ferenc Ibolyák című vígjátékét mutatja majd be. Ebben a szellemes darabban a szerző a színházi világról vallott, megmutatva véleményét a teátrum édes­bús, erkölcstelen életviteléről. Érvényét a szerepek sokasága és gazdag árnyaltsága, a riportok szellemessége adja meg. Az előadásban fellépnek: Kollár Andor, Nagy Viola, Lukács Aurélia, Jágity Csilla, Farkas Krisztina, Marosán Aranka, Kapor Ta­nya, Somogyi Attila és Hubay László. A bajmokiak ezzel az előadással lépnek fel a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók sorrendben VI. találkozóján, Kikindán. (leg­utóbb Muzslyán Romain Weingarten Nyár című „szerelmes történetét” vitték színre és saját kategóriájukban az első helyen végeztek). A bajmoki gyermekszínjátszók Szüszner Zoltán Deni (Messze vannak a csillagok) című mesejátékát viszik színre, egy történetet az erdőben unatkozó Deniről, aki Con­­chita, a jóságos, de szeleburdi tündér segítségére siet, majd találkozik egy, távoli bolygó királynőjével és csatlósaival. Herceg Nelfi, Priszlinger Zsuzsika, Csen Árpád, Tapiska Ágota, Krizsán Andrea, Peity Jaszmina, Mojzes Krisztina, Small Szabina, Cindel Ildikó és Pandzsity Eleonóra, az egyesület gyermekszínjátszói első színpadi bemutatkozását nagy érdeklődés előzi meg. A szerb tagozat Milan Grgic Probudi se Kata (Ébredj fel, Katám!) cimű vígjáté­kával vesz részt a szemlén. Előadásukat bemutatják a környező falvakban és Zombor­­ban is, valamint a szabadkai Hadseregotthonban. B.Z. Magyar Szó A Tóték újabb sikere A Színművészeti Főiskola másodéves hallgatóinak vizsgaelőadásáról Örkény István első nagy színpa­di sikerét a Tóték című tragikomé­diájával érte el, 1967-ben. A dráma ezután „villámhadjáratban” hódítot­ta meg a magyar, az európai, majd a világszínpadokat is. Nos, január 26-án az Újvidéki Színház kistermé­ben ismét alkalmunk volt látni Ör­kény Tótékját: a Művészeti Akadé­mia másodéves hallgatóinak vizs­­­gaelőadása volt, Csiszár Imre ren­dezésében. Osztályvezető tanárok Hernyák György és László Sándor. „Kemény fába vágták a fejszéjü­ket!” - gondoltam, székemen elhe­­lyezkedve, de mindjárt az elején kel­lemes meglepetéssel szolgált Pálfi Ervin A postás szerepében, s szug­­gesztív játéka az est folyamán mind teljesebbé formálódott. Tétova, kü­lönös mozdulatai, rebbenő tekinte­te, hirtelen hangulatváltásai, lelki­betegekre jellemző kéztartása mind­mind ráillettek Örkény furcsa, talá­nyosan viselkedő „rezonőrjére”. Társai is mind megállták a helyüket. Ha - érthetően - távol is álltak ezek a szerepmegformálások az érett, tö­kéletessé formált alakítástól. Körösi István (Az őrnagy) persze inkább idegesnek, kiállhatatlannak, mint idegbajosnak tűnt, játéka mégis él­vezetes volt, s volt néhány szépen felépített jelenete. Kovács Nemes Andor (Tot) elég nehezen „melege­dett be”, de végül is elhittük mind, hogy ő az a megalázott kisember, akivel minden, de minden aljassá­got meg lehet tenni. Ferenc Judit (Tótné) fiatal kora ellenére, maszkí­­rozatlanul is el tudta hitetni a né­zőkkel, hogy jóságos, aggódó, java­korabeli családanya, sőt megfélemlí­­tettségében valóságos anyatigris, aki katonafiáért mindenre képes. Játé­ka természetes volt, finomam ár­nyalt és kiegyensúlyozott. Árok Sa­rolta (Agika) játéka hullámzó volt. Statikus jelenetei váltakoztak átélt, és hiteles jelenetekkel. Az ő Ágikája merőben más volt, mint az eddig lá­tottak. Bájosan sergő-forgó, rajongó gyereklány helyett ő egy koraérett, nyersebb, maibb és célratörőbb ka­maszlányt alakított. Számomra meg­­lepetést jelentett Szőke Attila játéka, akire, a színlapról legalábbis ezt ol­vastam el, minden „maradék” szere­pet rálőcsöltek. Ő volt A sest tulajdo­nosa, Lőrincke, az Elegáns őrnagy és Tomaji, a plébános. Am ő, válta­kozó sikerrel ugyan, de minden sze­repnek megfelelt, mindbe tudott egy kis egyéni színt csempészni. Legkidolgozottabb szerepe a mér­nöki diplomával rendelkező „lajtos­­legény” , de plébánosként is elég meggyőző volt. Az előadás egyetlen nem főiskolás szereplője Krizsán Szilvia volt Gizi Gézáné öntudatos „rosszhírű nőjének” szerepében. Könnyed volt, természetes, ráme­nős - talán lehetett volna egy kissé közönségesebb is - ha már csak gyantaszedőkkel szűri össze unos­­untalan a levet. Érdekes gondolatokat ébresztett ez a legújabb játék. Többek között, hogy lám, ez a kerek világot bejárt tragikomédia még mindig nat, itt és most is, főiskolásokat is megihlethet, a tőlük telhető legjobb teljesítmény­re sarkallhat, hogy végül egy ilyen érdekes, élvezetes előadásnak tap­solhasson a közönség. Mert a bemu­tató, annak ellenére, hogy „csak” vizsgaelőadás volt, igazi közönségsi­kert aratott. A nézőtéren ülő Tótok, Tóthék és Ágikák könnyes nevetés­sel ünnepelték a színpad Tótjait. JÓDAL Rózsa A pedagógusok bére ismét a köztársasági átlag alatt A Pedagógusok Vajdasági Szakszervezetének sajtótájékoztatóján Mirko Radeta, a végrehajtó bizottság elnöke a tagság nevében ismétel­ten elégedetlenséget fejezte ki az oktatásügyi dolgozók alacsony bére miatt. Igaz, hogy tavaly szeptember óta a keresetük majdnem megkétsze­reződött, de még így is több mint 10 százalékkal kevesebb, mint a köztársasági átlagkereset. A decemberi egytálételüket sem kapták még meg, s a tagság a változásokat követő anyagi helyzetük javulására tett ígéretekből még vajmi keveset látott. A szakszervezet álláspontja szerint a pedagógusok havi bérének a továbbiakban legalább 30 százalékkal magasabbnak kell lennie, mint a köztársasági átlag. Amennyiben ha­marosan nem javítják anyagi helyzetüket, félő, hogy városi bizottságuk ülésén figyelmeztető sztrájkra szólítják fel a Pedagógusok Szerbiai Szakszervezetének Egyesületéhez tartozó tagságot - mondta Goran Srdic, a szakszervezet regionális és városi bizottságának elnöke. Mirko Radeta elítélte az általános iskolák igazgatóinak pártalapon való kinevezését, ami szerintük egyáltalán nem demokratikus és semmi javulást sem hozhat. Különösen azért - tette hozzá Dragan Karlavakis elnök -, mert szinte már gyakorlattá vált, hogy a pozíciójuk megtartása érdekében a szocialista és a baloldali párttagságú igazgatók az elmúlt hónapok során igyekeztek átigazodni a valamikori ellenzék pártjaiba. Több esetről tudnak, ahol az igazgatók az iskolaszéket megkerülve a tantestület 70-80 százalékát is lecserélték, így félő, hogy ilyen esetekben ezek a személyek az újbóli választásnál is élvezik majd a tanári kar támogatását. Javaslatuk szerint minden iskolában új iskolaszéket kell választania a tantestületnek és a helyi önkormányzatnak, amely kiírja majd a titkos szavazással megválasztandó igazgatói tisztségre a pályá­zatot. Tiltakoznak továbbá Vesna Beljin és Novica Vrbaski kinevezése ellen is. Érthetetlennek tartják, hogy a Reformpárt olyan baloldali sze­mélyeket javasolt e tartományi oktatásügyi tisztségekre, akik még Go­ran Latinovic titkárkodása idején többször megkísérelték szétbomlasz­tani a legnagyobb tagságú szakszervezetet, s annak ellenére, hogy Bu­nyik Zoltán tartományi oktatásügyi titkár többször is elvetette a javas­latot, mégis megkapták a kinevezést. M. E. A zombori Petőfi Sándor Műve­lődési Egyesület műemlékvédő és hagyományápoló szakosztályának - mint folyamatosan beszámolunk ró­la - egyedülálló nemes akciója volt tavaly. A kettős jubileum: Krisztus születésének 2000. és államalapítá­sunk 1000. évfordulója tiszteletére az esztendő mindegyik hónapjában szórólapokat adott ki, és ezekből az érdekeltek megismerkedhettek a legfontosabb történelmi esemé­nyekkel, magyarságunk legfonto­sabb személyiségeivel, de elsősorban a Zomborra vonatkozó leglényege­sebb adatokat közölték egy-egy nő­nap történéseiről. Cirkl Rudolf, az akció kiötlője új­ságolta el, hogy Vajdaság-szerte, de a határokon túl is igen nagy érdek­lődés nyilvánult meg a szórólapok iránt, és elhatározták: az idén, au­gusztus 20-ig folytatják a megjelen­tetést, mégpedig új köntösben 4 ol­dalas kisújságként vehetik majd ke­zükbe az érdeklődők. De nemcsak külalakja, hanem a tartalma is meg­változott. A minap megjelent januá­ri számban a Zomborra vonatkozó történéseken kívül olvashatunk a magyarság hozzájárulásáról az egyetemes kultúrához, rajzok látha­tók az 1100 esztendő folyamán ural­kodó királyainkról, továbbá Világra­szóló alkotások - magyar származá­sú alkotók címmel sorozat indult a magyar föltalálókról és más híres személyiségekről. A januári történésekről a követ­kezőket közük a szórólapok: 1715. január 18-án VI. Károly császár oklevelet adományozott Bács Megyének. 1859. január 2-án megtartotta alakuló értekezletét a ma is alapítójáról elnevezett Bie­­niczky Károly Népkönyvtár (akkor Községi Könyvtár). 1876. január 1- én született Zomborban Bosnyák Ernő, a jugoszláv filmművészet út­törője, első filmrendezőnk, filmfel­vevőnk és producerünk. 1885. ja­nuár 12-én megalakult a Zombori Korcsolya Egylet; 1895. január 29- én kezdődött meg a város elektrifi­­kálása. Kelet és Nyugat tudományossága között épített hidat Körösi Csom­a Sándor (1784—1842). A magyarok őshazáját kereste és a tibetisztikai kutatások úttörője lett. Az alkotók és alkotásaik nagy történelmi tablóján Jedlik Ányos (1800-1895) a kísérleti fizika és az elektrotechnika úttörője, a dinamó, az elektromágneses ős­motor megalkotója; Irinyi János (1817-1895) a biztonsági gyújtó, a zajtalan gyufa feltalálója; Semmel­weis Ignác (1818-1865) szülészor­vos, az „anyák megmentője”, aki föl­ismerte, hogy a gyermekágyi láz fer­­tőzéses következménye. Mechwart András (1834-1907) alkotása a malomipart előrelendítő kéregöntésű, rovátkolt acélhenge­rekkel működő hengerszék; Puskás Tivadar (1844-1893) 1879-ben Pá­rizsban megszervezte az első euró­pai telefonközpontot, valamint 1893-ban Budapesten létrehozta a telefonhírmondót, a rádió előfutá­rát; Zipernowsky Károly (1852— 1942) Déri Miksával (1854-1938) 1882-ben szabadalmaztatta az ön­gerjesztésű váltakozó áramú gene­rátort, Bláthy Ottó Titusszal (1860- 1939) és Déri Miksával közös talál­mányuk a váltakozó áramú transz­formátor. Bánki Donát (1859-1922) Csonka Jánossal (1852- 1939) közö­sen kidolgozta a Bánki-Csonka mo­tort és ennek részeként a porlasztót; Kandó Kálmán (1869-1931) nevé­hez fűződik a fázisváltós villamos mozdony; Fejér Lipót (1880-1959) a magyar matematika iskolateremtő alakja, legnagyobb fölfedezése a ró­la elnevezett Fejér-tétel; Galamb Jó­zsef (1881-1955) a világ első népau­tója, a híres T-modell tervezője; Ma­­gyary Zoltán (1888-1945) a magyar tudománypolitika alapvetője, Brody Imre (1891-1944) a kriptontöltésű izzólámpa feltalálója. Ugyancsak világra szólót alkottak a következő magyar származású al­kotók: Mihály Dénes (1894-1953) találmánya, a szeléncellával és húros oszcillográffal működő „Telehor”. 1929-ben a Berlin-Witzleben rádió­­állomás a világon először adott moz­gó televíziós közvetítést a Mihály ál­tal föltalált és továbbfejlesztett köz­vetítő készülékkel. Okolicsányi Fe­renc (1894-1954) a televízió céljait szolgáló tükörcsavart alkotta meg; Tihanyi Kálmán (1897-1947) a lép­cső feltalálója; Bíró László Józsefnek (1899- 1985) a golyóstollat köszönheti a vi­lág; Goldmark Péter Károly (1906- 1977) találmánya 1940-ben az első, gyakorlatban használható 343 kép­­soros színes televíziórendszer; Hel­ler László (1907-1980) hűtőtornya, a „Heller-system” az erőművek víz nélkül, levegővel történő hűtését adja; Kemény János György (1926- 1994) Thomas E. Kurtz matemati­kus kollégájával a számítógépek szinkron használatának kifejlesztő­je­ Még nagyon folytatható a tudo­mányt és a technikai haladást gazda­gító sikeres magyarok, illetve ma­gyar származásúak sora. Két sze­mély és az alkotók két köre azonban még a nagyok között is külön figyel­met kíván. Bolyai János (1802- 1860) matematikus, filozófus, a leg­nagyobb magyar tudós. A Holdon kráter őrzi Bolyai nevét, és­­ szép jelkép - közvetlenül mellette Eötvö­sét is. Eötvös Loránd (1848-1919) legnevezetesebb találmánya az általa 1891-ben kifejlesztett torziós inga, amellyel megmérhetők a nehézségi erő változásai. Eötvös Loránd Bo­lyai példája nyomán maga is világ­raszólót alkotott, és ilyen teljesítmé­nyek felé indította útnak az iskolák és a tudományos élet fejlesztésével tehetséges ifjak seregét, köztük ké­sőbb Nobel-díjat nyert tudósokat. H. Á. RÉGIEKRE EMLÉKEZVE Világraszóló magyar alkotások 2001. február 2., péntek

Next