Magyar Szó, 2001. november (58. évfolyam, 252-277. szám)
2001-11-01 / 252. szám
2 KÜLPOLITIKA_____________________________MACTASSIÓ z. A nemzetállam kb. kétszázéves történelme is mindenképpen a vége felé közeledik. Az EL Ajt egy Európán kívül sehol sem tudott meghonosodni, eleve megfosztotta a jövő, a távlat lehetőségétől. A világ súlypontjának áttevődése Európáról hasonlóan már eleve csökkentette súlyát. Napjainkban pedig a globalizálódás megadja a kegyelemdöfést számos feltartózhatatlan folyamatával. Onnan, hogy a világ messzi tájain lejátszódó események ma már nagyobb hatással vannak az emberek hétköznapjaira, mint a „nemzeti” kormányok döntései. Azon át, hogy a multinacionális társaságok világméretű kapcsolatrendszerbe állítják bele a „nemzeti” gazdaságot, még a tulajdon „nemzeti” jellegét is eltörlik. Addig, hogy megindult nemcsak a nemzetek, hanem a fajok nagy keveredése is. És ez a nemzetállam ott, ahol egyedül létezik, Európában már elveszítette lényeges elemeit: közös lesz a pénz és közösek lesznek a határok. Mindezen felül Európában is megindult a nemzetállam leépítése: a belga és a francia formában. Most ezt vesszük sorra. A FLAMANDOK ROBBANTANAK 1968 táján, amikor egész Európában terrorakciók formáját öltötte a nemzeti kérdések kiéleződése, Belgiumban is bombák robbantak. Ez a szélsőséges forma is megjelent a flamandoknak az ország helyzete megváltoztatásáért indított harcában. Addig ugyanis Belgium francia államnak számított, az ország lakosságának egy részét alkotó, franciául beszélő vallonok ugyanis teljes egyeduralomra tettek szert. Ennek az uralomnak az alapja az volt, hogy Vallonföld adta az ország gazdaságának gerincét: a szegényebb, mezőgazdasági Flandriával szemben ugyanis itt volt az ipar, elsősorban az acélipar, és itt voltak a szénbányák. A II. világháború után - köztük az új iparágak jelentkezésével - azonban Flandria gyorsabb fejlődésnek indult: 1955 és 1997 között gazdaságának évi növekedése 3,5 százalékos volt Vallonföld 2,2 százalékával szemben. Ennek eredményeként Flandria fejenkénti nemzeti jövedelme 1966-ban elérte a vallonföldi szintet, míg előzőleg olyan volt az arány, hogy mondjuk 1954-ben Flandriában 1000 lakosra 39 autó jutott a vallonföldi 56-tal szemben. Ma már Flandria adja a lakosság 58, a beruházás 60,9, a megteremtett új vagyon 61,3 és a kivitel 69,8 százalékát. És az ország súlypontjának ez az eltolódása szülte a flamandok mozgalmát, amelynek hatására 1970-ben végrehajtották az ország első nagy átszervezését. Ennek eredményeként Belgium hivatalosan 3 részből álló laza föderációvá, ténylegesen két önálló állam konföderációjává alakult át. Flandriát és Vallonföldet már csak néhány dolog fűzi össze: a királyság és az alkotmány, a pénz, a hadsereg és a rendőrség. Na meg persze az ország harmadik része: Brüsszel, a főváros régiója, amelyről egyik sem mondana le, elosztani viszont nem lehet. A három rész még az adót is maga határozza meg és szedi be, sőt még azt is, hogy ki mennyit ad a közös költségvetésbe nem a közös parlament dönti el, hanem hármuk alkudozása határozza meg. De ugyanez a folyamat játszódott le több más európai országban is. Éppúgy, ahogy kiderült, hogy belgák nincsenek, csak vallonok, flamandok meg a kisebbségek, kiderült az is, hogy nincsenek spanyolok, hanem Spanyolországban élnek olyan erős nemspanyolok is, mint a katalánok vagy a baszkok, de maguk a spanyolok is andalúziaiakra, kasztíliaiakra stb. oszlanak. Ennek tudatosodása elég heves harcok árán elvitt az ország tartományokra osztásáig, amelynek keretében Katalónia és Baszkföld elég nagy önállóságra tett szert saját adórendszerrel, rendőrséggel stb. Hasonlóan tudatosodott, hogy nincsenek britek, hanem csak angolok, skótok, walesiek, írek, ami a laburisták előző győzelme idején három tartományi kormány és két parlament meg a walesi gyűlés létrehozásához vezetett. MI VAN A KISEBBSÉGEKKEL? A korábbi központosított nemzetállamoknak ez a feldarabolása nem sokat változtatott a kisebbségek helyzetén. Megoldatlan maradt például a Skóciában élő angol kisebbség helyzete, bár a már szinte polgárháborús körülményeket teremtő észak-írországi helyzet rendezésének kísérlete hozott egy jelentős újdonságot, amely új minőséget vihet a kisebbségek helyzete rendezésének általános európai szabályozásába. Megteremtették ugyanis a „hármas kötődés” intézményi rendszerét: az észak-írországi katolikus kisebbség intézményesen - külön szervek révén - kötődik az országhoz, Nagy-Britannniához, kötődik „anyaországához”, Írországhoz és kötődik az ország többi „kisebbségéhez”. Belgiumban megoldatlan maradt a Flandriában élő vallonok és a Vallonföldön élő flamandok kérdése: kétnyelvűség csak Brüsszelben van, bár az országban három hivatalos nyelv van - a hatvanezernyi német kisebbsége a harmadik, Vallonföldön csak a francia, Flandriában csak a flamard van használatban. Habár a belgák megoldáskeresése hozott néhány olyan elképzelést, amely hasznos lehetne Európa valamennyi kisebbsége számára. Az ország hat parlamentje között ugyanis a központi és a három országrész parlamentje mellett ott van még a kisebbségi jogokat legmesszebbmenően biztosító német autonómia saját parlamentje, és a területi autonómia mellett ott van még Európa jelenleg egyetlen személyi elvű autonómián alapuló parlamentje: az egész országban élő vallonok külön országos parlamentje. A kisebbségi kérdés megoldásán csak most kezdtek el gondolkodni, amikor is Belgium becikkelyezte az európai kisebbségvédelmi keretegyezményt. Csak ezzel tudatosodott ugyanis, hogy területi autonómiával meg kell oldani azoknak a flamandoknak, illetve vallonoknak a kérdését, akik Vallonföld, illetve Flandria egyes körzeteiben többséget alkotnak, de a személyi autonómia segítségével meg kell oldani a „szórványok” kérdését, vagyis a „saját” államukon kívül, de egy-egy körzetben is kisebbségben lévő flamandok, illetve vallonok kérdését, meg a német területi autonómián kívül élő németek kérdését. És a bonyodalmaktól vissza nem riadó „belgák” hozzá is láttak a megoldáshoz. Itt csak a nemzetállam felbontásának legkövetkezetesebben végigvitt belga példájáról akartunk szólni, csak utaltunk más hasonló próbálkozásokra. De már külön téma a szélsőségek jelentkezése. A nemzetállam megrögzött híveinek ellenállásától a flamand szélsőjobbnak az „új” kisebbségek - mohamedánok, törökök stb. - elleni harcán át egész a függetlenségért harcoló baszkok terrorjáig. Ez azonban már túlnő azon a kereten, amit mostani sorozatunkhoz meghatároztunk. (Folytatjuk) BÁLI . István A nemzetállam haláltusája Belgák pedig nincsenek NEMZETKÖZIFIGYELŐ,: §'* ■ Milosevic a végsőkig harcol A vádlott igen jó fizikai és pszichikai állapotban van - Milosevic és Del Ponte „testbeszédes küzdelme” A tegnapi THE NEW YORK TIMES szerint most már nem fér kétség ahhoz, hogy Slobodan Milosevic valamiféle háborús stratégiát alkalmaz a nemzetközi törvényszékkel szemben. Az egykori jugoszláv elnök, aki majdnem egy évtizeden át irányította a háborúkat a Balkánon, most pedig többek között népirtással is vádolják, közölte a bírókkal, hogy addig fog harcolni, amíg meg nem szűnik a hágai törvényszék. A bíróság közölte, hogy maga a tárgyalás februárban kezdődhetne meg. Milosevic megjátszotta, hogy nem érdekli a törvényszék azon kérdése, hogy milyen a mentális meg a fizikai állapota. Előredőlt székében, és elutasította az egész bírósági procedúrát. Milosevic kifejtette, hogy szerinte a vádirat egy fejlődésében lemaradt hétéves gyerek fogalmazására hasonlít, meg felszólította a bírákat, hogy hagyják abba a bohózatot, és azonnal hirdessenek ítéletet. A tudósító a jelentés folytatásában közli a média által már megjelentetett részleteket Milosevic keddi kihallgatásáról, majd pedig beszámol a „hágai kulisszatitkokról” A Milosevictyel egy emeleten tartózkodó öt rab egyikének az ügyvéde kijelentette, hogy tudomása szerint Milosevic jó szellemi állapotban van, annál inkább, mert mind a négy eddigi „jelenésében” harci szelleme magas szintű volt. Egy több évtizedes tapasztalattal rendelkező bíró, akinek nincs szerepe a Milosevic-ügyben, kedden kijelentette: egyértelmű, hogy Milosevic igencsak összpontosít a saját harcára. Az ilyen összpontosítás életben tud tartani embereket - tette hozzá a bíró. A hágai törvényszék tisztségviselői elmondták, hogy Milosevic a jelentések szerint átélt depressziós időszakokat, meg olyan időket is, amikor magas volt a vérnyomása - ez főleg azokra a hetekre vonatkozik, amikor a vádlott még „friss” őrizetesnek számított, vagyis a nyár elejére. Egy hónapos elszigteltség után azonban ismerkedni kezdett a többi bebörtönzöttel, ami egyértelműen javított a közérzetén. Milosevic testbeszéde igencsak kifejező volt mind a négy alkalommal. Semmi áron sem néz rá a főügyészre, gyakran fordul a közönség felé, néha pedig a hátát odaszorítja a padhoz., Az ellenfél viselkedése is magáért beszél. Carla del Ponte igencsak egyértelművé teszi a reakcióit, amikor Milosevicé a szó. A főügyész néha forgatja a szemeit, néha pedig nevetésével fejezi ki megvetését. Del Ponte reagálásai nemtetszést váltottak ki egyes konzervatív európai ügyvédek körében, akik a főügyész mimikáját nem tartják méltónak a törvényszékhez. A keddi ülésezésen Del Ponte megmutatta, hogy milyen hosszú és összetett bírósági tárgyalás következik. A főügyész valószínűleg megkéri majd a bíróság elnöklőjét, hogy egyesíthesse a Milosevic elleni három vádat, azt, amelyik Kosovóval, Horvátországgal és Boszniával kapcsolatos. Ha Milosevict külön-külön vonnák felelősségre mindegyik ügyben, akkor a folyamat akár három évig is eltarthatna - közölték Del Ponte irodájából. Ha azonban engedélyt kapna a vádiratok egybevonására, akkor Del Ponte becslései szerint két-két és fél évet venne igénybe az ügy. Az ügyészségnek ugyanis 170 napra van szüksége, hogy mindhárom vádirat esetében felsorakoztassa a bizonyítékait. Kosovo ügyében például 228 tanúja van az ügyészségnek, Horvátországra vonatkozóan még 255. A boszniai vádiratot valószínűleg a jövő héten hozzák nyilvánosságra. A tanúk vallatásán kívül több ezer oldal dokumentum áll „készletében” az ügyészségen, ideértve különféle térképeket, katonai, rendőrségi, pénzügyi és boncolási szakértők véleményét. A vádlott november 28-án jelenik meg ismét a törvényszék előtt. A brit sajtó is beszámolt tegnap Milosevic keddi fellépéséről. A THE INDEPENDENT és a THE GUARDIAN figyelmet szentel a vádlott azon állításának, mely szerint az amerikaiak 1998-ban segítséget kértek tőle. Milosevic ugyanis azt állította, hogy Oszama bin Laden Kosovóban tartózkodott, miután a terrorhálózata merényletet követett el az Egyesült Államok két kelet-afrikai nagykövetsége ellen. Abban az időben az amerikaiak - állítja Milosevic - azt követelték tőle, hogy segítsen nekik a szaúdi disszidens felkutatásában. A The Guardian hozzáfűzi még, hogy az amerikai tisztségviselők cáfolták Milosevic állításait. A The Independent viszont megállapítja, hogy egyértelmű: Milosevicnek érdekében áll kapcsolatba hozni ellenségeit, a kosovói alábánokat Oszama bin Ladennel. AZ USA AFGANISZTÁNI INVÁZIÓT FONTOLGAT? A tegnapi THE DAILY TELEGRAPH szerint a tél folyamán folytatódik az afganisztáni célpontok „ritka” bombázása. Tavaszra viszont várható a szárazföldi invázió - véli a lap. Amerikai katonai forrásokra hivatkozva a londoni újság azt állítja, a Pentagonban vita tárgya a szárazföldi invázió lehetősége, természetesen arra az esetre, ha a jelenlegi taktika, vagyis a bombázások és a kommandós akciók nem vezetnek eredményhez. A tél folyamán Amerika igyekezne felerősíteni az Északi Szövetséget, hogy a tavaszra elkezdődhessen egy nagyméretű szárazföldi támadás. Az amerikai védelmi miniszter korábban elutasította már a szárazföldi támadások lehetőségét. A helyzet azonban megváltozott, mivel 12 napja a váratlanul erős ellenállás miatt le kellett állítani a különleges egységek hadműveleteit. Ennek következtében elapadtak a titkosszolgálati információk is. A szárazföldi támadás terve pedig zöld fényt kapott - értesült a lap. (Márton) Egy megviselt plakát a belgrádi utcán 2001. november 1., csütörtök (AP-telefotó) Stipe Mesic horvát elnök bocsánatot kért a zsidóktól a második világháború idején ellenük elkövetett bűncselekményekért. Élek az alkkalommal, s bocsánatot kérek mindazoktól - különösen a zsidóktól akik ellen a horvátok valaha is valami rosszat tettek. A jelenlegi Horvátország, az antifasiszta Horvátország ezt elítéli. A horvát államfő a fenti nyilatkozatot az izraeli elnökkel folytatott megbeszélések során tette. Izraelben egyébként történelmi jelentőségűnek tartják Mesic látogatását. Képünkön Stipe Mesic Simon Peresz izraeli külügyminiszter társaságában Tömegverekedés halottakkal Pogrom egy külvárosi piacon Moszkvában Két ember meghalt, 23 pedig megsebesült egy moszkvai tömegverekedés során, amikor kedden késő este fiatalok mintegy 300 főből álló csoportja bokszerekkel, láncokkal és egyéb kézifegyverekkel felszerelkezve kaukázusi árusokat támadott meg Moszkva egyik külvárosi piacán. A hatóságok egyértelműen pogromnak nevezik a történteket. A rendőrség 13 embert a helyszínen vett őrizetbe, 12 társukat pedig az egész éjszaka tartó razziák során fogta el. Miután a támadókat sikerült kiszorítani a piac, illetve a szomszédságában lévő metróállomás környékéről, a tömegverekedés a közeli Szevasztopol Szálló mellett folytatódott. Jurij Luzskov moszkvai polgármester szerdán személyesen tett ígéretet arra, hogy kézre kerítik és megbüntetik a pogrom felelőseit. Készültségbe helyezték az orosz főváros rendőrségének több egységét, mivel attól lehet tartani, hogy a kaukázusiak önbíráskodással akarják megbosszulni az őket, illetve honfitársaikat ért támadást. Hírek szerint a hatóságok vizsgálják az „orosz nemzeti egység” elnevezésű szélsőséges nacionalista szervezet szerepét is, szemtanúk állítása szerint ugyanis több támadó kezére a mozgalom kezdőbetűi voltak tetoválva. A pogrom egyik áldozata egy 37 éves, moszkvai illetőségű örmény férfi, a másik, hasonló korú áldozat származását még nem sikerült megállapítani. A sérültek is döntő többségükben kaukázusiak, de van közöttük indiai, sőt afgán is. Oroszországban a szélsőséges nacionalisták gyakori célpontjai a kaukázusiak. Ez egyébként így volt már a csecsenföldi háború, illetve a kaukázusi szervezett bűnözői csoportok tömeges moszkvai megjelenése előtt is.