Magyar Szó, 2002. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

2002-02-28 / 49. szám

2002. február 28., csütörtök Sodródás az árral E­gészen a minapig úgy tetszett, hogy Dindic miniszterelnök eltökélten szorgal­mazza a hágai törvényszékkel történő együttműködést. Buzgalma legfeljebb az együttműködés indítékai miatt kelthetett némi kételyt. Kiemelte, hogy Szerbia népe nem lehet a Milosevic-garnitúra túsza, hiszen a vádlottak kiszolgáltatásának megtagadása esetén elesne a nyugatiak anyagi támogatásától, s így az ország to­vábbra is a tönk szélén maradna. Ezért azokat, akik ellen Hágában vádat emel­tek, felszólította, utazzanak önként Hágába, s ha ártatlanok, bizonyítsák be iga­zukat. Ha meg bűnösek, akkor vezekeljék le bűneiket. Ez akkor egyenes beszéd­nek látszott. Mégis, Dindic úgy beszélt, mintha a vádlottak Hágába távozása patrióta csele­kedetnek számítana. A gonosztevők önfeladása mint hazafias cselekedet! Bizarr elképzelés volt, így a gonosztevő is a hazafi mezében tetszeleghetett. Aki mégis másként tekintett patrióta kötelezettségére, az Dindic szerint megérdemelte - akár elkészül a Hágával történő együttműködést szabályozó föderális törvény, akár nem! -, hogy különösebb teketóriázás nélkül kiszolgáltassák Hágának. A fékező és ellenkező Kostunicával szemben Dindic látszott a kiszolgáltatás igazságos angyalának. Miután Milosevicet kiszolgáltatta, többször kijelentette: Milosevic most már nem Szerbia, hanem Hága gondja. Csak azt vetették többen Dindic­nek a szemére, hogy mindezt nem a szörnyű bűncselekmények tisztázása, hanem a nyugati segélyek és hitelek elnyerése végett tette. Mintha a vádlottakat csencselésre szánt portékaként kezelte volna. A minap sokaknak tátva maradt a szája, miután Dindicnek arról a kijelentésé­ről értesültek, amit a Szabad Európának adott. Dindic szerint Milosevic hágai pere a törvényszék hebehurgyasága miatt közönséges cirkusszá torzult, s már azt sem tudni, nem változik-e a törvényszék vádlottá. Ha így folytatódik a per, kérdé­sessé válhat, indokolt volt-e egyáltalán vádlottakat kiszolgáltatni neki, s nem kompromittálódnak-e mindazok, akik ilyenformán együttműködtek a törvény­székkel. Itt Dindic nyilván jómagára gondolt. A miniszterelnök legfőképpen azon bőszült fel, hogy a hágai főügyész Ratko Mladic tábornok kiszolgáltatását követelte, akinek szerbiai hollétéről pontos ada­tokkal szolgált. Dindic kereken elutasította Mladic tábornok kiszolgáltatását. Azt mondta, hogy Mladic tábornokot a nyugatiak, ha akarták volna, Boszniában már réges-rég letartóztathatták volna ötvenezer katonájukkal az utóbbi öt év alatt. Csak azért nem tették, mert Mladicot tettrekész testőrök őrzik. Aki le akarja tar­tóztatni a tábornokot, az a saját bőrét vigye a vásárra. A nyugatiak pedig féltik a bőrüket. Ez alighanem így is van. Dindic szerint persze a kisjugoszláviai polgá­roknak az élete épp olyan becses, mint a nyugatiaké. Egyébként is Szerbiában mintegy kétszázezer boszniai szerb menekült él, akik fel vannak fegyverezve, s mi­ért is kockáztatná meg a szerbiai kormány, hogy netalán polgárháború törjön ki Mladic tábornok esetleges letartóztatása miatt? Mintha bezzeg természetes volna, hogy idegen ország polgáraiból ennyien fel legyenek fegyverkezve Szerbiában, s mintha a szerbiai kormánynak nem az volna a dolga, hogy lefegyverezze őket, ha a polgárháború gondolata is felmerül. Dindicnek ez a kitérő csak azért kellett, hogy leszögezhesse: Szerbia csak a Milosevic-garnitúra vádlottjainak a kiadásával tartozik a hágai törvényszéknek. Ebben azonban korántsincs igaza. A világszerve­zet minden országot minden megvádolt háborús bűnös kiadására kötelezett. Közben Dindic ugyanabban a nyilatkozatban arról kezdett töprengeni, hogy a nyugatiak sohasem adtak annyi pénzt, amennyit megígértek; utólag vagy az de­rült ki, hogy részletekben utalják majd át az ígért összeget, vagy az, hogy kiutalás előtt lecsípik belőle még a Milosevic­-rezsim egy-egy korábbi tartozását, így a mi­niszterelnök ismét azt az érzést keltette, hogy a kiszolgáltatás feletti háborgása va­lamiképpen összefügg a pénzjuttatások nagyságával, netalán növelésével. Ami is­mét Dindic miniszterelnök kalmárkodó viszonyulásáról árulkodott. A Milosevic-per egyébként az első napok rövidzárlatai után, amikor a volt dik­tátor ellenvádja frappírozta a világot, keresztkérdései pedig összezavarták a vád­lottakat, az utóbbi napokban mindinkább kerékvágásba került. Kedden May bíró, miután Milosevic már órákon át masszírozta a tanút, rászólt Milosevicre, hi­szen a tanúvallomás lényegére vonatkozóan még egyetlen keresztkérdés sem hangzott el, térjen rá végre a lényegre. Milosevic azt felelte neki, hogy számára az a lényeg, amiről a tanút addig faggatta, nem pedig az, amit a törvényszék te­kint lényegesnek. Milosevic ugyanis a tanúknak feltett keresztkérdéseivel is azt igyekezett bebizonyítani, hogy Kosovóban az albán „terroristák” és a NATO-bom­­bázók követtek el bűncselekményt, azokat kellene tehát perbe fogni, nem pedig arra összpontosított, hogy a szerbiai hatóság bűncselekményeire vonatkozó tanú­­vallomásokat, tehát a közvetve őellene felhozott vádakat cáfolja. Ez a látószögbe­li különbség az oka annak, hogy Milosevic keresztkérdései a per szempontjából nem sokat vetnek a latba. Milosevic továbbra is más malomban őröl, mint a tör­vényszék. Ezzel a módszerrel alig-alig befolyásolhatja a per végkimenetelét. Frappáns dolog, hogy Milosevic, akinek hivatalosan nincsenek védői, minden tanúról, minden tanú rokonságáról, minden tanú lakhelyén történt események­ről naprakész, részletes adatokkal rendelkezik, s ezeket az adatokat aprólékosan, olykor meglepő módon használja fel keresztkérdéseiben. Ilyen szerteágazó ada­tokat manapság a helyszínen, Kosovóban még a legjobb védőügyvédek sem gyűjt­­hetnének össze naprakészen. Valószínű tehát, hogy Milosevic embereinek ren­delkezésére bocsátották a Kosovóból Szerbiába átmentett legfontosabb állami adattárakat és archívumokat. Feltehetőleg Milosevic csak így juthat hozzá ezek­hez az adatokhoz. Ez jóval több annál, ami a közönséges vádlottaknak idehaza és külföldön bármikor rendelkezésükre áll. Ha helyes a feltevésünk, akkor a Dindic-kormányzat kiszolgáltatta ugyan Mi­losevics, de cselekvőleg közreműködött abban is, hogy Milosevic a saját elképze­lése szerint védekezhessen. Ez a védekezés pedig arra épül, hogy Kosovóban nem a szerbiai karhatalom, hanem az albán „terroristák” és a NATO követett el bűn­­cselekményt. Félelmetes, hogy Milosevic a legkisebb együttérzést sem fejezi ki azokkal a ta­núkkal szemben, akiknek a szerbiai karhatalom tíz-tizenöt hozzátartozóját ölte meg, s akik most ott ülnek szemtől szembe vele. Esetükben félreérthetetlen, hogy nem az albán „terroristák” és nem is a NATO-bombázók ölték meg hozzá­tartozóikat; senki más, csakis a szerbiai karhatalom olthatta ki az életüket, miu­tán elszedték tőlük az irataikat, kirabolták őket, felgyújtották házaikat, s világgá kergették őket. Milosevic meg arról faggatja most őket, mit tudnak a szerbiai ren­dőrök ellen elkövetett merényletekről, mit tudnak a szerbek házainak későbbi felgyújtásáról. Ezzel a félelmetes érzéketlenségével Milosevic emberileg máris elveszítette az „évszázad perét”. De hova sodródott közben Dindic ambivalens kormányzata? MAJOR Nándor UTOLSÓ BÚCSÚ Szeretett édesapánktól Homok Nándortól (1928-2002) Temetése február 28-án, 15 órakor lesz a Futaki úti temetőben. Újvidék, 2002. II. 28. Fiai, Zoltán és Attila HOLNAP ZENTÁN A VMDK lakossági fóruma Pénteken, március 1 jén a VMDK tar­tományi elnöksége és tanácsa összejöve­telt tart Zentán, a Lenin u. 2. alatt levő VMDK-irodában. A tagokat és az érdek­lődőket szívesen várjuk a megbeszélésre, melynek témája az aktuális politikai hely­zet és az előkészületek a március 15-ről való méltó megemlékezés lesz. A VMDK zentai körzeti elnöksége M/muSzó „Az omnibusztörvény magyar ügy is...” A VMSZ újvidéki szervezete az aktuális kérdésekről­ ­A február 15-én életbe lépő om­nibusztörvény egyes magyar pártok szerint nem magyar ügy. Mi viszont úgy gondoljuk, hogy igenis az. Épp annyira, amennyire a szerbek vagy a más itt élő nemzeti kisebbségek ügye. Azáltal, hogy a Vajdaságban begyűjtött adó egy része a tartomány pénzügyi önállóságát fogja szolgálni, a kisebbségek érdekei is fokozottab­ban érvényesülhetnek. Egyes hatás­körök, mint például a tanfelügyelő­ség, már hétfőtől átkerülnek tarto­mányi szintre, másokat viszont egy hónapos határidőn belül lehet majd itt érvényesíteni, a pénzellátás kérdé­se pedig két hónap múlva tér át vaj­dasági hatáskörbe. Előzőleg ugyanis a szerb parlamentnek egy költségve­tési módosítást kell elfogadnia - je­lentette ki Bunyik Zoltán, a VMSZ új­vidéki szervezetének az elnöke a párt tegnapi sajtótájékoztatóján.­­ Sokan kifogásolják, hogy az om­nibusztörvényben nincs feltüntetve egy pénzösszeg, amellyel rendelkez­het a tartomány. Eddig a szerbiai költségvetés 40-45 százalékát Vajda­ságból töltötték fel, egyes területe­ken viszont, mint például az oktatás­ban, a begyűjtött pénznek csupán a 20-25 százalékát utalták vissza a tar­tománynak. Reális elvárás, hogy a tartománynak jutó pénz a költségve­tés feltöltésének eddigi aránya és az eddigi visszajuttatás között lesz.­­ Az omnibusztörvény lehetősé­get nyújt arra, hogy az Újvidéki Rá­dió és Televízió újra önállósuljon, és ennek megfelelően várhatóan javul­ni fog a magyar szerkesztőségek helyzete is. A mélypont most a televí­zióban van, de reméljük, hogy az előállt változások eredményeként növekszik a magyar műsorok adási­deje, s lehetőség nyílik új, fiatal ká­derek alkalmazására - jelentette ki Bunyik elnök. „A Forum esetében az az állás­pontunk, hogy az adósságokat és a technológiai fölöslegként számon­­tartott alkalmazottak kérdését a Dnevnikkel egy csomagban kell me­goldania az alapítónak. Az átszerve­zés a Forum esetében gyorsabban halad, mint a Dnevnikben. A célunk, hogy működésbe hozzunk mindent, amit lehet. A ház vezetőségének fela­data lesz viszont, hogy olyan munká­kat találjanak, amely jövedelmet hoz” - hangzott el a sajtótájékozta­tón. A VMSZ üdvözli Borislav Novako­­vic polgármester gesztusát, hogy nyilvánosan lefestette a nemzeti gyű­löletet szító falfirkákat, és reméli, hogy ez tartós akció lesz. V. A. Bunyik Zoltán Tavaszi árubőség Több mint száz cég és termelő­­vállalat a közszükségleti cikkek 18. újvidéki kiállításán Március 1-jétől 10-éig az Újvidéki Vásár csarnokaiban megtartják az idei, sorrendben a 18. tavaszi kiállítást, amelyen több mint száz hazai cég és termelővállalat, valamint iparos állítja ki és árulja termékeit. A tíz nap alatt igen jutányos áron vásárolhatunk háztartási berendezése­ket, élelmiszer-ipari termékeket, cipőt, ruhát, tisztítószereket, edényfélét, de könyvet, műszaki árut, tanfelszerelést, bőrárut, szőrmét, kozmetikai készít­ményeket és elektronikai termékeket is. Az idei tavaszi vásáron a kiállítók át­lag 20 százalékkal olcsóbban kínálják termékeiket, mint az üzletek, sőt a Gornji Milanovac-i Metalac készítmé­nyeit hathavi törlesztésre is megvásá­­rolhatják. A legtöbb kiállító külön vá­lasztékkal fog megjelenni március 8- án, az ünnep alkalmából kedvezmé­nyes áron vehetünk alkalmi ajándéko­kat. A közszükségleti cikkek 18. kiállítá­sa naponta reggel 9-től este 7 óráig várja a látogatókat, a belépőjegy 30 di­nárba kerül, gyerekek és nyugdíjasok számára 20 dinár, katonáknak a belé­pés ingyenes. Március 8-án a nőknek nem kell belépőjegyet váltaniuk. NAGYBECSKEREKEN MA A VMDK tagozati közgyűlése A VMDK nagybecskereki tago­zatának rendes évi közgyűlését ma 19 órai kezdettel tartják a tagozat irodájában (a Pupin utca 6. alatti tömbház első emeletén, a postával szemben). A közgyűlésen jelen lesz dr. Páll Sándor, a VMDK elnöke is. m. BELPOLITIKA 5 Lehetőségek és távlatok A nemzeti kisebbségeket tömörítő civil szervezetek regionális konferenciája Újvidéken A Jugoszláviai Nemzeti Kisebbsége­ket Tömörítő Civil Szervezetek Máso­dik­ Fórumának keretében négy regio­nális konferenciát szervez a Nyitott táv­latok, Szabadka és az újvidéki Multi­kulturális Központ, az Európa Tanács támogatásával. A Második Fórum, vala­mint a regionális összejövetelek célja a térségben élő etnikumok közötti biza­lom erősítése, a kisebbségi civil szerve­zetek közös stratégiai elemeinek meg­valósítását szavatoló feladatuk megha­tározása, egy állandó testület létreho­zása. Az utóbbit a Második Fórumon alakítják meg. Emlékeztetőül elmondjuk, hogy az Első Jugoszláviai Kisebbségi Civil Fóru­mot 2000. szeptember elején tartották meg Szabadkán, a szerbiai demokrati­kus változásokért folyó küzdelem ré­szeként. Felméréseik szerint eredmé­nyesen mozgósították több mint 10 nemzeti kisebbség választópolgárait. Megváltozott körülmények között im­már a közös és hosszú távú programok kidolgozására összpontosíthatnak a szervezők. Kelet-Szerbiában az elmara­dottságra, Presevo völgyében az etni­kumok közötti feszültségekre, Sand­­zakban a sajátos körülményekre, Vaj­daságban pedig a több évszázados ha­gyományokra, a multikulturális tapasz­talatokra helyezik a súlyt. Az együtt­ és az egymás mellett élés a múltban sem volt mindig felhőtlen. De mégis ez volt és ez lehet a jövőben is térségünk né­peinek egyedüli esélye. A harmadik regionális konferenciát szombaton és vasárnap, március 2-án és 3-án Újvidéken, a Petőfi Sándor Ma­gyar Művelődési Egyesületben tartják meg. Témája: A szövetségi kisebbségi törvény fogadása és alkalmazásának le­hetőségei. Az oktatás mint a kisebbsé­gi azonosság alapja: van-e előremozdu­­lás?; A kisebbségi lap- és könyvkiadás helyzete: regresszió, vagy progresszió? A konferenciát dr. Dusko Radosav­­ljevic, a TVT alelnöke, Kudlik Gábor, a Nyitott Távlatok, Szabadka elnöke és dr. Losoncz Alpár, a Multikulturális Központ igazgatója nyitja meg. A szer­vezők szívesen látnak minden érdeklő­dőt. S. T. G. Szervezettségre van szükség A kishegyesi termelők megbeszéléséről A jószágtenyésztés és -takarmányo­zás volt a témája a tegnapi beszélgetés­nek a földművesekkel a kishegyesi Voj­­vodanka Földműves-szövetkezet és a Termelők Klubja szervezésében, de a szűk szakmai kérdéseken túl mindun­talan a szervezetlenség problémája ke­rült előtérbe. A közelmúltban például nagy mennyiségű kukoricát hoztak be az országba, mert senki sem tudja, hogy mennyi a tartalékban levő kuko­rica, és természetesen senki sem tilta­kozik a behozatal ellen, hogy ez eset­leg szükségtelen volt. Holnap ugyanígy lehet majd húst vagy tejterméket be­hozni, csak azért, mert a termelők nem szerveződtek meg kellőképpen. Szervezettségre azonban nemcsak azért van szükség, hogy megvédjük a hazai piacot a behozataltól, hanem azért is például, hogy kialakuljon a megfelelő jó hozamú törzsállomány. Biztos ugyanis, hogy a néhány tehenet vagy kocát tartó földműves számára nem létfontosságú, hogy megfelelő faj­tavonalakat alakítson ki, de annak már igenis érdeke, akinek 30-40 fejőstehe­ne vagy 40-50 anyakocája van. Ahhoz pedig, hogy a termelők ilyen szakosí­tott termelést alakítsanak ki, minden­képpen szükség van önszerveződésre. Ez nagyon hiányzik ahhoz, hogy mező­­gazdaságunk fel tudja venni a versenyt a sok támogatást kapó nyugat-európai mezőgazdaságokkal. Az a mezőgazda­ság ugyanis nemcsak azért erős, mert sok támogatásban részesül, hanem azért is, mert rendkívül jól meg van szervezve. A megbeszélésen, amelyen részt vettek a topolyai mezőgazdasági intézet szakemberei, elhangzott, hogy pillanatnyilag a legfontosabb a megfe­lelő fajták kiválasztása az állattenyész­tésben. P. I. Fogadóórák Bezdánban Ma és holnap Bezdánban tart foga­dóórákat a CMH zombori információs irodája. Az iroda dolgozói a bezdáni helyi közösség épületében veszik át a magyarigazolványra vonatkozó kérel­meket. Kilenc és 15 óra között a ma­gyarigazolvány mellett kérelmezhető még az oktatói, diák- és a hozzátarto­zói igazolvány. Pribilla Zsófia irodave­zető ismét felhívta a figyelmet, hogy csak fehér háttérrel készült fényképe­ket fogadhatnak el. H.Á Öngyilkosság Kikindán A belügyminisztérium kikindai titkársága tegnap közleményt adott ki, amely arról tájékoztat, hogy teg­nap reggel Dragisa Bokanic, a Bo­­kanic gépkocsiszerviz és autószalon 48 éves tulajdonosa a Kosovo és a Zmaj utca sarkán levő ügyviteli he­lyiségben lőfegyverrel öngyilkossá­got követett el. Tettének oka egyelőre nem is­meretes. B. M.

Next