Magyar Szó, 2002. július (59. évfolyam, 153-177. szám)
2002-07-31 / 177. szám
2002. július 31., szerda Az ekhós szekér útra kelt Néhány emlék és gondolat a Tanyaszínház jubileumának ürügyén Az eső már nemegyszer elmosta Felsőhegyen a Tanyaszínház előadását, s hétfőn este is bizonyosan elriasztotta a közönség nagyobb részét, de az egyaránt kitartó színészeknek és a két-háromszáz főnyi nézőnek köszönhetően este tíz órakor mégis színre lépett Kukorica Jancsi és Iluskája. Várakozás közben igazán csak a látványos, a darabban pedig - mint az éjszaka folyamán kiderült - „életre kelő” színpad-díszlet előtt tudatosodott bennem a gyorsröptű idő hozta jubileum, hiszen ezek a fiatalok még meg sem születtek huszonnégy évvel ezelőtt, amikor elindult első útjára az ekhós szekér, hogy eljusson - már csak jelképesen, a Tanyaszínház pedig valóságban - a jubileumot jelentő negyed évszázadig. A kritika talán nem is szólt az indulásról, de a sajtó sem sokat. Az előbbi mit is mondhatott volna a vásári komédiákról? Hiszen annak okán kerültek a vásári darabok a fűben zsineggel kijelöltszínpadba, hogy egyszerű, olykor vaskos humorukkal megnyerjék a közönséget. Máig is vallom: ezeket a komédiákat „átugorhatták volna”. Mégis érthető a témaválasztás, hiszen a kukoricatáblák között gyalogszerrel a teljes bizonytalanságba indult el Gere Vilmos kevi parasztember ekhós szekere és szamarai mellett a társulat, mindannyian főiskolások: Hernyák György rendező, Kovács Frigyes, Horváth Géza, Kelemen Etelka, Czifra Erika, Szirácki Katalin, Tallós Zsuzsa, Csizmár Margit és Földi László színésznövendékek. Ugyanebben a faluban, Felsőhegyen az előadás utáni vacsora közben beszélgettem velük. Elmondták, hogy a kilenctagú társulatból öten faluról származnak, s az ottani színházi élet ismeretében született az ötlet - Hernyák György és Kovács Frigyes beszélgetése alkalmával -, s ezt követően már gyorsan „peregtek az események”... Napi tizenöt-húsz kilométeres gyaloglásra, falujáró közönségcsalogatásra, majd föllépésre csak a „mindenre elszánt” elhivatott fiatalok vállalkoznak, hogy másnap ugyanezt folytassák, gyakran (kényszerből) mellőzve a főtt ételt vagy a fürdőszobát. A rendező arról is szólt, hogy igazi eredményt akkor tudnának elérni, ha évente három-négy csoport kelne útra hivatásos és amatőr színészek bevonásával -, akkor öt vagy tizenöt év múlva (már-már utópisztikus elképzelésként) akár Shakespeare-t is játszhatnának. A János vitéz huszárjainak a Tanyaszínház 25 évét (évadát) megjelölő zászlóját (is) látva idéződtek föl bennem az indulás emlékei. Persze, hosszasan kellene szólni Soltis Lajosról, aki nem sokkal később vállára vette a meg-megújuló társulatot, s nincs falu, melyben, ha járt a Tanyaszínház, ne emlékeznének színészrendezőre. (Talán kevesebben azokra, akik életre keltették a vándorszínházat.) Volt időszak, amikor riporter kísérte minden állomáshelyére a csoportot, hogy évek múltán a körút kimerüljön néhány szokványos interjúban, hírben, egy-egy dicsérő vagy elmarasztaló kritikában. Más már a világ, mint volt 1978- ban, „intézményesedett” a vándorszínház is, de ha nincsenek, akik elkezdték, és nincsenek, akik ma is vállalják, akkor eleve rengeteget veszítettünk volna a küldetés hiányával. Mert amikor egykori gyerekek vagy már huszonével ezelőtt is felnőttek a „hőskorról” is hosszasan tudnak emlékeket és élményeket idézni, akkor a szándék elérte célját, még akkor is, ha művészileg olyakor silányabb, máskor pedig éppen kiváló darabot hoztak el a színészek falvainkba. is. Amikor elindultak a „komédiások” FALUSI JEGYZETEK Nyár és ősz között Régebben augusztus kezdte ébresztgetni bennem az ősz hangulatát, nyilván azért, mert ilyenkor már le-lepottyant a fákról néhány korán megfáradt levél, s a termést érlelő egész lombozat is elhagyta üde ifjúságát; a napraforgótányérok karimájáról barnán elszáradva vesztek el a virítóan sárga sziromlevelek; ugyanúgy a számtalan színben villódzó gyomnövények virágai helyén magvak készülődtek, hogy jövőre is fönntartsák fajtájukat a földművelő jókora bosszantására. Az idén - természetellenesen, a nyár kellős közepén - már a július sejteti velem, hogy készülődik az ősz. Talán amiatt ez a furcsa érzés, mert - szintén a természet megszokott rendjének ellenében - az első nyári hónapban embertelen forróság telepedett ránk, és gyorsan learatták a búzát, máskor pedig július második felében végeztek ezzel a munkával. Mindezek ellenére csalóka lehet az érzésem, mivel a növények arculata, a határ képe kelti bennem; lehet, hogy akik a tengerek üdítő áldását élvezik, azok a szinte örökké tartónak tűnő nyár hangulatát élik át mostanság. Igazán szeretem az őszt - nem azt az állandóan szürkét, ködösen áztatót, sokkal inkább a vénasszonyok nyarát-, most mégis az igazi nyarat kívánom tetten érni, s ha már a szántóföldek dűlőutain nem megy, akkor falum félreeső utcáin, amerre sok évvel ezelőtt naponta jártam, mostanában meg csak elvétve. Nem tudatos ez a kutatás, inkább véletlen hozta bámészkodásnak mondanám. Valaha itt jól ismertem a téglajárda kiálló éleit, tudtam, hol kell nagyobbat lépni, hogy ne víztócsában csobbanjon a cipőm. A sima betonjárda mára csak az emlékeket hagyta meg. A botladozás veszélye nélkül bámulhatom a házakat, hiszen azok a legfontosabbak lakóikkal együtt. A sarkon levő régóta üres, az udvari épület omladozik. Elköltöztek az örökösök. Amott lakom, előtte egy másik, azt hiszem, senki sem lakja. Itt egy idős asszony él, azt követően - ha jól tudom - úgyszintén, majd öreg házaspár, átellenben gondozott kerttel körülvéve ismét özvegyasszony; a következőből elköltöztek a gyerekek, egyikük külföldre; távolabb bedőlt kerítés, talány számomra, él-e itt valaki; ismét özvegyasszony jobbról és balról is. Innen is, onnan is városba mentek a gyerekek, a harmadik helyről csak az unokák választottak új országot maguknak... Tudom, egyoldalú a látásom, merthogy javarészt az időseket ismerem, s rajtuk kívül a negyven-ötvenéveseket, de ha az ismeretlen lakosok mindegyikét fiatalnak vélem, s elképzelem, hogy néhány kisebb-nagyobb gyerek veszi körül a szülőket, akkor is kissé megriadok a jövőtől. Bár tisztában vagyok vele, hogyha Felsőhegy valamely másik utcáját járnám, amerre tizenvalahány évvel ezelőtt még sokan építettek házat, őszies hangulatom valamelyest enyhülne. A szinte hivatalosnak tekinthető adatok mégis kegyetlenek: bő egy évtized alatt tizenegy százalékkal maradtunk kevesebben a zentai község legnagyobb falujában. Utoljára alighanem a szocializmus alkonyának tájékán készültek falufejlesztési programok - a korábbiak nemigen jártak eredménnyel, azt követően pedig létünk vált bizonytalanná, nemhogy fejlődésben reménykedhettünk volna. Mégsem nyugodott bele mindenki, hogy örökre a hullámvölgy mélyére kényszerültünk, s az előrelátóbbak kutatni kezdték a megmaradás módját, nem szűk látókörrel, hanem átfogó elképzelésekkel. Abból kiindulva, hogy egy lerongyolódott és elhanyagolt kis településen nem szívesen élnek az emberek, és szinte vendégeket is szégyellnek meginvitálni. Miért ne lehetne ismét piac? És megnyílt. Némi költséggel jár ugyan, de a szemétnek nem az utak mentén van a helye, hanem a szeméttelepen. S néhány hónapja már rendszeresen elszállítják. A tönkrement és új utak építésére csak akkor lehet mástól pénzt kérni, ha a helybeliek előteremtik egy részét. Következett tehát a településfejlesztési járulék, támogatás, utána pedig gyorsan az építés. Emellett bármennyire is elvárható, hogy az óvodát és az iskolát az „állam” tartsa fenn, aligha fog annyit juttatni ezeknek az intézményeknek, hogy legalább lassú léptekkel közelebb jussunk a fejlettebb világhoz. Tehát az oktatási intézményekre is gondoltak, mert különben a szülők a mégiscsak fejlettebb városba küldik gyerekeiket. Jórészt külföldi támogatásnak köszönhető a művelődési otthon felújítása, de kulturális igény és élénk tevékenység nélkül nem nagy értelme lett volna a jelentős beruházásnak. Az éppen csendes faluközpontban alig több mint egy héttel ezelőtt pezsgett az élet; néhány ezren voltak részvevői vagy szemlélői az aratóünnepségnek. Persze, ennek az ünnepnek a hozadéka sem merül ki egy-két napos kikapcsolódásban, hiszen az itthoniak mellett külföldiekkel, polgármesterekkel, vagy éppen magyarországi minisztériumi képviselőkkel szövődnek és fejlődnek kapcsolatok. Nem nyereségvágyból, hanem a kölcsönös haszon reményében. Aki mindezt érzi, érti és hisz benne - ami kézzel fogható, azt már az örökös kétkedők sem tagadhatják -, annak talán ez enyémhez hasonlóan kissé nyáriasabbra vált a korán őszbe hajlott hangulata. FODOR István Macymne ZENTA Rendezik a közműveket A Kertek helyi közösségben a Kiss Ferenc utca csatornázását kezdik el - Az elkövetkező tíz évben a helyi járulékból százmillió dinárra számítanak - Berecz Csaba, a helyi közösség titkára nyilatkozik A polgárok véleménynyilvánítása alapján a zentai képviselő-testület határozatot hozott, amelynek értelmében a község lakossága 2002. április 1-jétől 2012. március 31-éig helyi járulékot fizet a kommunális problémák rendezése érdekében. Ebben a határozatban azt is rögzítették, hogy a helyi járulékot a kötelezettek havonta fizetik az alábbi kulcsok szerint: a keresetek, illetve bérek, valamint személyi járandóság vagy egyéb járandóságok után 3, a polgárok bel-, illetve külföldön megvalósított nyugdíja után 3, az önálló tevékenységből származó bevétel után 3 százalék, a mezőgazdaságból eredő kataszteri jövedelem után 50 kg első osztályú búza hektáronként, évente a hivatalos átvételi ár értékében, azon kötelezettek részére, akik kataszteri jövedelemmel rendelkeznek, valamint az ingatlan utáni bevételre 0,3 százalék évente, szeptember elsejéig. A zentai Kertek helyi közösségben eddig 1,14 millió dinár érkezett a folyószámlára. Az ütemterv szerint nagyobb összeggel kellene rendelkeznünk. Sajnos, a nyugdíjasok nem fizetik a helyi járulékot, az iparosoktól pedig csak az adó elszámolása után várhatjuk a befizetéseket, hasonló a helyzet a földművesekkel is. Sajnos, a Kertek helyi közösség, amelynek mintegy 4800 szavazópolgára van, azon környezetek közé tartozik, amelyekben kifejezetten sok a munkanélküli, akikre természetesen nem vonatkozik a helyi járulékról szóló határozat - fejtegette Berecz Csaba, a helyi közösség titkára, aki elmondta a következőket is: - A Kertek helyi közösségben az elkövetkező tíz évben a helyi járulákból 100 millió dinárra számítunk. Ezt a pénzt elsősorban a kommunális létesítmények, a csatornahálózat kiépítésére és karbantartására, a szilárd utak és járdák kiépítésére és karbantartására, a vízvezeték-hálózat karbantartására és további építésére, valamint a gázvezeték karbantartására és további épíésére fordítjuk. Emellett hozzájárulunk az óvodák és iskolák illesztéséhez, a meglevő sportlétesítmények karbantartásához, valamint a tervezett városi sportcsarnok építéséhez stb. is. Mint már említettem, a helyi járulékból 190 millió dinár gyűlik össze, a tervezett beruházásokra viszont 200 millió dinárra lenne szükség. A hiányzó összeget a következő forrásokból tervezzük megvalósítani: az útalapból (25 millió dinár), községi támogatásból (70 millió dinár), az alapítványok adományaiból (20 millió dinár) és a polgárok külön hozzájárulásából (23 millió dinár). Megelégedéssel közlöm, hogy a gyakorlati munka a kommunális gondok rendezése érdekében rövidesen kezdetét veszi: a Kiss Ferenc utca első, mintegy 286 méter hosszúságban megkezdjük a csatornahálózat kiépítését. Azért éppen ott, mert nagyon keskeny utcáról van szó, az úttest feljebb van, mint a járda, s ennek következtében nagyobb esőzések alkalmával a víz befolyik a házakba. A beruházás értéke 2 millió dinár. Ennyi pénzünk jelenleg nincs, de számítunk a helyi járulék további folyamatos érkezésére és az egyéb forrásokra is. A kivitelezőt meghívásos pályázat alapján a helyi közösség kommunális bizottsága javasolja, végleges döntést pedig a helyi közösség tanácsa hozza meg. Terveink szerint a munkálatok augusztus első felében kezdődnek el és 3 hónap leforgása után be is fejeződnek. Véleményünk szerint ugyanis nem lesz semmilyen lényeges akadály a kivitelezésben, annál inkább sem, mivel az építkezési terv már korábban elkészült. Ezzel kapcsolatban kell megemlítenem a következőket is: kommunális szempontból helyi közösségünk területén kifejezetten rossz a helyzet a kompetenciában, amelynek közművesítési terve még nincs meg. Éppen ezért, most ennek a tervnek a minél előbbi kidolgozását javasoljuk. Egyébként kidolgoztuk a beruházások sorrendjét is, amelynek értelmében prioritásban van a Március 8., a Lőwi testvérek, a Radivoj Cirpanov, a Szerémségi, a Boszniai, a Nisi és a Tornyosi út északi része, valamint természetesen a kompetencia lakótelep tervdokumentációjának elkészítése. Azt kell mondanom, hogy mi minden tőlünk tehetőt megteszünk annak érdekében, hogy a polgárok által támogatott és a képviselő-testület által elfogadott beruházási tervet megvalósítsuk. Véleményem szerint a dolgok jelenlegi állása szerint ez, ha nem is teljes egészében, de nagyrészben sikerülni fog az elkövetkező tíz évben. Minden ezzel kapcsolatos kérdésről a polgárokat részletesen és folyamatosan tájékoztatjuk, annál is inkább, mivel a helyi járulékról szóló határozat egyik lényeges szakasza a polgárok tájékoztatására vonatkozik - magyarázta Berecz Csaba P. P. Áldatlan a kommunális helyzet a Kertek helyi közösségben TISZAVIDÉK 9