Magyar Szó, 2004. február (61. évfolyam, 25-48. szám)
2004-02-12 / 34. szám
2004. február 12., csütörtök A gonosz század siratója Illés Sándor temerini származású budapesti író születésnapján Kilencvenedik életévét tölti be február 12-én a népszerű prózaíró, a Magyar Nemzet, az Új Ember, a Magyar Rádió ma is aktív jegyzetírója, Illés Sándor. Szeretett szülőfaluja, a délvidéki Temerin I. helyi közösség tanácsa úgy döntött, hogy ebből az alkalomból a helyi közösség díszpolgárává avatja. A határozatról szóló dokumentumokat városliget-közeli otthonában, az író születésnapján kívánják ünnepélyesen átnyújtani. Illés Sándor 1945 óta él Budapesten. Több rangos elismerés és irodalmi díj birtokosa. Novelláiban, regényeiben, publicisztikai munkáiban állandóan visszatérő motívumként van jelen ifjúkorának bácskai élményanyaga, a Temerinben eltöltött gyermekkor mélyen beleivódott, felejthetetlen világa és a délvidéki magyarság sorsa iránti féltő aggodalom. - Gonosz század volt ez - tekint vissza az író. - Kezdődött a rengeteg vérveszteséggel járó első világháborúval, aztán jött Trianon, Kun Béla kommunizmusa, és a kisebbségi sors, ami rányomta bélyegét az egész magyarságra, a kultúrára is és a gazdaságra is. Jött a második világháború, a Don-kanyarral, ahol rengeteg magyar elpusztult, akkor újabb Trianon, még szörnyűbb, mert amit közben visszaadtak, elvették megint. Aztán Szovjetunió. Forradalom. Forradalom után bitófákt, rengeteg per, ítélet. Közben a parasztságot tönkretették, lesöpörték a padlást, a kis- és középgazdaságokat szétrúgták, nem beszélve a gyűjtőtáborokról, Hortobágyról, ahová elhurcolták, kitelepítették a népet. Mindez így átszűrődik bennem, mint egy fekete dobozban. Ez egy derekat roppantó, rettenetes forgószél volt, történelmi vihar, egy évszázadig tartott, és ha szétnézek, nem látom a nyomát az irodalomban, a festészetben. Nem szólalhatott meg, mert nem volt téma. Amikor azt mondtam, írok a németek kitelepítéséről - meg is írtam Johann bácsi történetét, akit nem vittek el, mert felakasztotta magát. Otthagyták a kampón, az üres házban, és azt mondták, nem téma. Kitelepítés itt nem volt. Mondom, írok egy zsidó anyáról. Azt mondták, a zsidóról csak hősi eposzt lehet írni. Bármelyikbe fogtam, mindent letiltottak, megakadályoztak. Az új generáció, amelyik most fölnövekszik, nem fogja a huszadik század szörnyűségeit megérteni, mert nem kap tájékoztatást, se képben, se írásban, semmiben, mert berekesztették, elzárták a csatornákat, Így vergődtem hatvanhat évig, mint újságíró ebben a szörnyűségben magam is, írógépemmel együtt. Le is futott ez az évszázad, elmúlt a vihar, helyette ittvannak újabb, másfajta viharok és nem látom a kibontakozásnak a közeli lehetőségét. Talán, mint régi fekete doboz, illő volna megszólalnom, de már nem is szólok semmit. Az ember csak süket füleknek beszél. Mutatja, több tucatnyi megjelent kötete mellett mennyi kiadatlan regénye áll még kéziratban a szekrényében. „Nem tudok mit csinálni a megírt dolgaimmal. Utána se tudok járni. Két éve nem mozdultam ki a lakásból. A könyvkiadás sem úgy megy ma már, mint régen.” De a zsidó édesanya kálváriájában benne van minden, a huszadik század minden gyötrelme, keserve és igazságtalansága, ezért nagyon szeretné - mondja -, hogyha a Pokol tüzére vetve című történelmi regénye kiadását valamelyik kiadó felvállalná. Illés Sándor olvasóinak figyelmét ezúton hívjuk fel arra, hogy a Magyar Nemzetben megjelent tárcáiból készült két válogatáskötet, az Imádság és vallomás, valamint a Hajnali madárfütty még beszerezhető a kiadó címén. Estrade-City Kft., 1054 Budapest, Alkotmány u. 15. Telefonszámok: 331-0358,331-0383. ■ VARGA Gabriella Mtcr/utfic ■ // _ // / muvelodes@magyar szo.co.yu MŰVELŐDÉS 15 A tartományi titkárság támogatja Megteremtődtek a gyógyszerészeti szak zentai megnyitásának előfeltételei A zentai Egészségügyi Középiskolában ősztől a tervek szerint három szakon öt tagozatot nyitnak. A egészségügyi nővér-technikus és a népszerű fizikoterápiatechnikus képzés mellett megkezdődhet a négyéves gyógyszerész-technikus képzés magyar és szerb nyelven. Nagy Abonyi Zoltán, az Egészségügyi Középiskola igazgatója elmondta, hogy az új szak bevezetéséhez szinte minden szakmai és laboratóriumi feltételt biztosítani tud az intézmény. A gyógyszerészeti szak megnyitásával kapcsolatban a tartományi oktatási titkárság szakbizottsága 90 százalékban kielégítőnek találta az oktatási feltételeket. Az önkormányzat pedig garanciát vállalt, hogy a még hiányzó felszerelést beszerzi az iskolaév kezdetéig. Amennyiben minden az elvárások szerint alakul, lehetőség nyik szerb és magyar tagozat beindítására, ami azt jelenti, hogy Zentán 60 diák tanulhatna a gyógyszerészeti szakon. Ezzel úgy tűnik, megoldódott legalább az a kérdés, hogy a zentai vagy a csókai középiskola kapja-e meg az új középiskolai szakot, a végső szót azonban a köztársasági oktatási minisztérium mondja ki. ■ ger Alföldi építészet Előadás Magyarkanizsán Régi és új gondolatok az alföldi építészetről címmel 2004 folyamán előadássorozatot indít a magyarkanizsai Caesa OMI a régió építészetéről és annak alapjairól. Valkay Zoltán építész gazdagon illusztrált előadása új szempontok szerint összegezi az Alföld - sokáig lebecsült - sajátos építészetét. Az első előadás címe és témája A nap felé forduló házak. Az előadás a Művészetek Háza pincéjében lesz február 12-én 18 órai kezdettel. A belépő: 50 dinár. A megszállott Hamvas-rajongó / Újvidéki rendezvények Sava Babic tiszteletére Sava Babic 70. születésnapja alkalmából a neves író, műfordító munkásságát bemutató sorozatot szervez február folyamán az újvidéki Városi Könyvtár. A Duna utcai könyvtár olvasótermében kedden immár negyedik alkalommal megrendezett műsoros összejövetelen dr. Laza Lazic és dr. Branimir Covic irodalmárok méltatták Sava Babic tevékenységét, munkáját. Az 1934-ben Palicson született író, gondolkodó, tanár, de számunkra talán elsősorban mint műfordító állhatatossága, felkészültsége és fáradságot nem ismerő munkatempója szinte példa nélküli a XX. századi szerb kultúrában. Rövidre fogott életrajzából tudjuk, hogy gyermekkorában tanult meg magyarul, annál is inkább, mert magyar nyelven volt kénytelen befejezni a harmadik és a negyedik osztályt. S mivel a kényszer mindig ellenszenvet is szül, később csak akkor beszélt magyarul, ha nagyon muszáj volt, és sokáig egyáltalán nem olvasott ezen a nyelven. Pedig már akkor sokat olvasott, hisz a gimnázium után a belgrádi Bölcsészettudományi Karon délszláv irodalmat tanult, s esszéket írt szerb írókról, és a szerb irodalomról. Magyar nyelvtudását Budapesten tökéletesítette, ekkor kezdett fordítással foglalkozni, amit a mai napig előszerettetet művel. S ki ne tudná Sava Babicról, hogy megszállott Hamvas-rajongó? S nem csak rajongó, de egész életre szóló nagy kalandjának tartja, hogy Hamvas Béla összes munkáját lefordítsa. Eddig 48 Hamvas kötetet ültetett át szerb nyelvre, de alig várja, hogy azon a következő kettőn is elkezdje a munkát, melyek a napokban kerülnek ki a nyomdából. Született olvasónak tarja magát, de az olvasás mellett nem csak fordít, de rengeteget ír, értekezik is a lefordított művekről, szerzőkről, elmélyed az eredeti mű és a fordítás rejtelmeiben. Több munkájában foglalkozik behatóbban a műfordítás elméletével és gyakorlatával. Könnyedén, gördülékenyen, mégis rejtelmekbe vezetően és érdeklődést felkeltően fogalmaz és adja át mások gondolatait. S nem titkolt vágya az is, hogy a világ nagy elméinek gondolatait mások számára is fontossá tegye. Emellett tanári tevékenysége sem volt elhanyagolható, hisz ő alakította meg 1993-ban a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéket a fővárosi egyetemen, azzal a reménnyel, hogy a falai közül kikerülő tehetséges fiatalok folytatják majd az ő általa elkezdett munkáját. Hogyan győzi mindezt? Munkatempóját közvetlen kollégái sem tudják már régóta kísérni, hisz a mintegy négy évtizedes munkássága során körülbelül 500 saját alkotását, 1000 fordítását, 12 monográfiáját jegyezték fel bibliográfiájába. S mivel mindig saját ízlése szerint válogatja témáit és a fordítandó alkotásokat, még mintegy 70 írása és fordítása kéziratban vár kiadásra. ■ M. E. Kontroll a föld alatt A filmszemlén bemutatott Antal Nimród-film moziba csalogat, de gondolkodásra is késztet A 35. Magyar Filmszemle egyik legnépszerűbb filmje Antal Nimród Kontrollja volt, amely egyaránt elnyerte a zsűri, a közönség és a külföldi vendégek tetszését. Maga a rendező elsőfimes, aki Amerikában született magyarként, 17 éves koráig ott élt, s hazatért Magyarországra, hogy kitanulja a rendezői szakmát. Élete első alkotásával benevezett a versenyre, azzal, hogy az ő filmjét nem a szemlén mutatták be, hanem egy fél évvel korábban már látható volt a mozikban, sőt mi több, százezren megnézték, mire versenyfilmként a zsűri elé került. A közönség egyszerűen kedveli ezt a filmet, amelynek rövid története a következő: „Ki ne érezte volna már egy adott pillanatban, rövid vagy hosszabb élete során, hogy ki kell lépnie megszokott környezetéből. El kell bújnia a világ elől. Menekül a múlt elől, saját maga elől és a jelenetből egyaránt a főhős. Eltűnik a föld felszínéről, ami tulajdonképpen a szó szoros értelemben kétértelmű, hiszen a történet a föld alatt, a metróban játszódik, s a 20 éves Bulcsú (Csányi Sándor alakítja) önmagától is menekül, mert életében elérkezett ez a pillanat...” Ez a film a mese és a valóság speciális keveréke. Egy furcsa fiatalemberről, Bulcsúról és ellenőr társairól, valamint a rivális ellenőr csapatról és mindarról, ami körülöttük zajlik. Az utazók és a jegyellenőrök - jól ismert - drámai, de legtöbbször komikus viszonyáról szól, nagyon frappáns, szép történet. Merészen rávilágít a rendező a metró vezetőségének embertelenségére, akiket Gestapónak kereszteltek el az ellenőrök, bemutatja a gyilkológépet, aki az utasokat löki a metró alá. Időről időre feltűnik a képen egy alak, akit Gyalogkakukknak kereszteltek el, s kedvenc szórakozása, hogy magára haragítja az ellenőröket oly mértékben, hogy azok a heves izgalmak közepette üldözni kezdjék a metró útvesztő folyosóin, a peronokon, a mozgólépcsőn, sőt mi több, a sínek között is. A filmnek pozitív kicsengésű vége van, talán azért is, mert a rendező Amerikából jött. Bulcsú, a főszereplő győz, nemcsak a Rosszat győzi le, hanem saját magát is. Ismét szembe mer nézni önmagával, vállalja azt ami volt és lesz, sőt mi több, a szerelemmel is találkozik Szofi képében. Az alkotáson látszik, hogy alapos kutatómunkát végzett a stáb, tanulmányozta a föld alatti életet, s minden bizonnyal nagy-nagy nehézséget kellett leküzdeniük, hiszen a filmet végig a föld alatt forgatták, egy pillanatra se bukkantak fel a fenti világban. A rendezőt, Antal Nimródot rövid beszélgetésre kértük fel, arra a kérdésre, hogy egy Amerikában nevelkedett fiatal miért tér haza, Magyarországra filmet forgatni, a következőket válaszolta: - Nagyon sok szép emlék fűz Magyarországhoz, rengeteg olyan dolog történt velem itt, ami megragadt bennem, hiszen gyermekkoromban gyakran nyaraltunk Magyarországon. Az első csóktól kezdve sok minden Magyarországon történt meg, ami az ember emlékében megmarad. Nos, úgy érzem, a szép emlékek befolyásolták a döntésemet, hogy Magyarországon váljak rendezővé. • Amerikában is kísérletezett filmezéssel? Nem különösebben, rendezéssel egyáltalán nem, forgatáson voltam, de csak mint harmadik kameraasszisztens és mint „optika pucoló” dolgoztam. Az az igazság, hogy ott komolyabb próbálkozásra nem volt lehetőségem. • Mennyire elégedett a csapattal, amellyel Magyarországon forgatott? Csodálatos volt, már sokszor elmondtam, hogy itt Magyarországon olyan lehetőségek vannak, amelyek sehol máshol a világon nincsenek. Leginkább azért, mert olyan kaliberű emberekkel dolgozhattam, akik nagyon sokat jelentenek a szakmában. Gondolok itt mindenkire, akikkel együtt forgattam, a színészektől kezdve a stáb többi tagjáig. Egyszóval csodálatos volt. Jó csapat jött össze, s az számomra a legnagyobb öröm, hogy elsőfilmes rendezőként mindez nekem megadatott. Amiben csak tudtak, segítettek, ösztönöztek. Pedig nagyon furcsa forgatási körülményeink voltak, ugyanis abban az időpontban, amikor a metró jár, nem lehetett dolgozni, tehát ki kellett várnunk az éjjeli szünetet. Ez azt jelentette, hogy naponta legfeljebb öt órát tudtunk forgatni, ami viszont azt eredményezte, hogy nagyon gyors tempót kellett diktálni. Mindez nem esett nehezünkre, szinte észre se vettük, olyan gyorsan elrepült a forgatás ideje. • Miért választotta filmje témájaként a föld alatti világát? Engem valahogy megragadott ez a kérdés, mindig izgatott, hogy mi történik a föld alatt. Valahogy úgy gondoltam, hogy innen próbálok üzenni a nézőknek, s mivel megadatott, hogy háttérkutatást végezzek, így még inkább ösztönzött a dolog. Csakhamar rádöbbentem, hogy az ellenőröket mindenki utálja, rengeteg atrocitásnak vannak kitéve, s náluk sem tud érvényesülni az, hogy ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel, mert annyira feldühítik őket. Persze tudtam, hogy ez nemcsak Magyarországon gond, így van ez mindenhol a világon, ahol metró létezik, ezért igyekeztem úgy elkészíteni a filmet, hogy az ne legyen térben és időben behatárolva. Nagyon megkopott a helyszín, érdekesnek találtam a metró világát, s az ellenőrök élete egy szürreális dolognak bizonyult. Egyáltalán rácsodálkoztam, hogy ilyesmi létezik. Nem volt könynyű megvalósítani az elképzelésemet, de nagy szerencsém volt, mert sorra olyan emberek vettek körül, akik óvtak és vigyáztak rám. Ha mindaz ami elkészültre, nézőknek is tetszik, számomra a legnagyobb öröm. ■ VARJÚ Márta Antal Nimród érdekesnek tartja a metró világát A Víztől vett város Film a szegedi nagy árvízről Az 1879-es árvizet bemutató filmet forgatnak Szegeden. Az eseményeket a kortársak által írt beszámolók, visszaemlékezések mesélik el, és a videografika mutatja be a víz útját a gátszakadástól a városig. A Víztől vett város című alkotás forgatókönyvét Kozó Attila írta, a rendező Hell István. Az alkotóknak segít Vágás István egyetemi tanár, mérnök, a szegedi árvíz történetének kiváló ismerője. A szerzők szerint két fontos narrátora van a történetnek: Mikszáth Kálmán, aki akkor 32 évesen a Szegedi Napló újságírójaként megdöbbentő erejű írásokat közölt, és Lechner Lajos, aki 1879 június derekán érkezett Szegedre. A forgatás stúdiófelvételekkel kezdődik. A filmhez használt szövegek szerzőit jelmezes színészek személyesítik meg: Lechner Lajost Székhelyi József, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója, Mikszáth Kálmánt Kiszely Zoltán, Jókai Mórt Janik László, Tisza Lajost pedig Sinka Károly. A tervek szerint március 5-én, a petresi gátszakadás emléknapján rendezik meg a sajtóbemutatót, március 11-én, este pedig a filmet a városi televízió is bemutatja. ■ Tuti