Magyar Szó, 2005. december (62. évfolyam, 283-308. szám)
2005-12-01 / 283. szám
2005. december 1., csütörtök Az orvoshiányra nincs megoldás? Az EU-hoz való csatlakozással kiszabadult a szellem a palackból. Külföldön nemcsak a fizetés vonzó, hanem a kórházak, rendelők felszereltsége is. Noha az uniós csatlakozás óta mást sem lehet hallani, minthogy a Nyugatra vándorló orvosok miatt kritikus hiány lesz gyógyítókból Magyarországon, az Egészségügyi Minisztériumtól kapott adatok szerint valójában egyre kevesebb az üres orvosi állás. Legalábbis ez derül ki a Központi Statisztikai Hivatal kimutatásából - írja a Magyar Hírlap. Becslések szerint pillanatnyilag kétezer orvos hiányzik a rendszerből. A kórházakban 1325 betöltetlen álláshely van, a járóbeteg-ellátásból több mint ötszáz, a háziorvosiból hetven orvos hiányzik. Ennél frissebb adat még nincs, ám a tendencia mit sem változott - állítja Huszár András, a szaktárca főosztályvezetője. Persze azt a minisztérium sem állítja, hogy minden rendben volna, sőt. A házi gyermekorvosok zöme például annyira idős, hogy jó részük öt-hat éven belül nyugdíjba megy. A helyzetet akkor sem lehetne orvosolni, ha felpörgetnék az „utánpótlás-nevelést”, hiszen egy orvos kiképzése nyolc-tíz évig tart. Számos más területen is hasonló a helyzet. A Magyar Orvosi Kamara nyilvántartása szerint nyolcezer orvos a nyugdíjkorhatár közelében van, vagy már át is lépte azt. Ezekben a szakmákban három-négy éven belül krízishelyzet alakul ki, ha tovább odázzák az ágazat struktúrájának átalakítását, vagyis bizonyos értelemben az egészségügy reformját. „E nélkül a jövő nehéznek tűnik” - mondta Huszár András. Szerinte Magyarországon relatív orvoshiány van. Ez annyit tesz: átszervezéssel meg lehetne oldani a gondok nagyobb részét. A hiányszakmák közös jellemzője, hogy tipikusan hálapénzmentesek. Hiszen az orvoshiány oka a szakma alacsony presztízse és túl hierarchikus volta mellett egyértelműen az alulfizetettség. Persze nyilván szerepet játszik az is, hogy a rendszerváltás környékén némileg csökkentették az orvosi egyetemekre felvehető hallgatók számát. 2004-ig folyamatosan csökkent a létszámkeret, majd az idei tanévben százhatvan fővel nőtt. A tárca tervei szerint a 2006/2007-es tanévben hatvanhat fővel több orvostanhallgató ülhet be az egyetemi padsorokba. Nem kis részben az itthoninál akár tízszer magasabb fizetés lehetősége az, ami nyugati határainkon túlra hajtja a magyar doktorokat. Eddig 1026-an kérték ki a külföldi munkavállaláshoz szükséges igazolásokat, a minisztérium szerint háromszázra rúghat azoknak a száma, akik valóban elmentek. Eközben mindössze kilencven orvos jött külföldről, elsősorban Romániából, Magyarországra. Huszár András ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy legalább háromszor annyi gyógyító dolgozik háromszor-ötszörös bérért orvoslátogatóként különböző gyógyszercégeknél, mint amennyit eddig az EU-csatlakozás elvitt. Különbségekről konkrétan Ágoston András fogadta az EU megfigyelőket Ágoston András tegnap Temerinben fogadta Sir-Katrine Lehtroe és Gilbert von Haugovitz EU megfigyelőket. A belgrádi megfigyelőket elsősorban a hárompárti kezdeményezés, valamint a VMSZ és a kezdeményezők közötti különbségek érdekelték. A VMDP elnöke rámutatott arra, hogy a három vajdasági párt úgy mérte fel, hogy az eddigi két sikertelen próbálkozás után, most harmadszor is fel kell ajánlani a szerb kormánynak, hogy a vajdasági magyarok nyílt és megoldatlan kérdését megfelelő autonómiaformákkal oldja meg. A három kezdeményező párt és a VMSZ között a különbség az, hogy Kasza József pártja egyelőre nem kíván kezdeményezni, mert úgy véli, hogy majd egyszer, ha Szerbia EU-csatlakozása időszerűvé válik ez a kérdés is megoldódik. Ágoston szorgalmazta továbbá, hogy nem szabad a végtelenbe kitolni a garantált parlamenti helyekkel kapcsolatos követelés megvitatását sem. A VMDP bízik abban, hogy Ahtisaari ENSZ-tárgyaló nem hagyja figyelmen kívül a hárompárti kezdeményezést és a kisebbségi autonómia dolgában figyelembe veszi a reciprocitás elvét. Lenni vagy nem lenni? Az MDF utóbbi évekbeli ténykedései sokak számára rejtélyes talányt jelentenek, hiszen a pártot sorozatosan hagyta el számos ismert személyiségük. Ezáltal a párt olyan mértékben takaréklángon működik, hogy még azoknak is komolyan el kell gondolkodniuk azon, hogy kik is alkotják a jelenlegi MDF-et, Dávid Ibolyán és Herényi Károlyon kívül, akik rendszeresen foglalkoznak a politikával. Természetesen maradtak még néhányan, például Boross Péter egykori miniszterelnök még mindég elő-elő bukkan a háttérből, és elmondja kritikus, de legtöbb esetben cseppet sem reményt keltő instrukcióit. Bár ő is azok közé tartozik, akik többet bírálják a Fideszt és az MSZP- t, mint a saját pártjukat. Pedig lehetséges, hogy alapvető és a jövő évi választások kapcsán a párt életképességét és jövőjét meghatározó problémák vannak a belső környezetben. 2002 után még jómagam is azt hittem, hogy ez egy kidolgozott és átgondolt stratégia, mármint az, hogy elhatárolódni a Fidesztől, kihasználni a baloldali sajtó látszólagos szimpátiáját (főként Dávid Ibolya irányában) és megpróbálni megszólítani a semlegesebb szavazókat, azaz erőteljesen független középpártként mutatkozni. Ez az ötlet, ha egyáltalán létezett már akkor, elég laikusnak tűnt, hiszen Magyarországon is kialakult és megszilárdult a többségi demokrácia, avagy a két nagy pártból álló többségi elven működő rendszer, azaz a nyertes mindent visz a választásokon, a másik nagy párt pedig bizonyos ideig tartó válságba kerül, a kis pártok pedig egyre jelentéktelenebbé válnak. Természetesen az MDF ezt nem akarja, és ez érthető is, hiszen logikus, hogy minden párt saját elképzeléseiben hisz, és főként saját közösségével akar hatalomhoz jutni. De kérdés, hogy minden áron érdemes-e követni egy vagy esetleg két ember stratégiáját egy olyan pártban, mely ismert volt a csapatmunkáról. Azt már évekkel ezelőtt borítékolni lehetett, hogy Lezsák Sándor és a hasonló gondolkodásúak előbb-utóbb elszakadnak, vagy ahogyan történt, leszakítják őket. Gémesi György esete pedig szintén azt mutatja, hogy a párt egyre inkább hierarchikusabbá válik, a plurálisabb gondolkodás helyett, amire Dávid Ibolyáék nemigen hajlanak. Gémesi kétségtelenül húzóember, és nem igazán becsülik meg. A konfliktus legközvetlenebb oka az lehet, hogy Gémesi Györgynek és az MDF-es tagságnak, valamint a szavazók nagy részének egyáltalán nem tetszik a Fidesszel szembeni állandó hadakozás és a rejtélyes közeledés (valóságos vagy nem valóságos?) a szocialisták felé. Tény, hogy az semmiképpen sem ad okot a bizalomra, hogy Földi László, a párt néhány hónapja kinevezett kampányfőnöke is távozott, amit Herényi Károly azzal indokolt, hogy néhány kérdésben nem értettek egyet. Bár nagyon furcsának találom, hogy választás előtt az egyik bizalmi ember, avagy a kampánystratégiát irányító személy, nem személyesen, hanem sms-ben közli, hogy nem csinálja tovább. De lehet, hogy el sem kezdte igazán? Talán ő sem tudott kiigazodni azon, hogy mit is akar a pártvezetőség. Ez is arra utal, hogy az MDF-et már igazán nehéz elhelyezni, azaz behatárolni a politikai palettán, a szavazók pedig szeretik tisztán látni a helyzetet. Az azonos mértékű távolságtartás a két nagy párttól és ideológiától pedig jól láthatóan nem hoz szavazatokat. ■ TALPAI Lóránt Mambó kitekinto@magyarszo.co.yu KITEKINTŐ 3 Szili az uniós vezetőknél lobbizott az autonómiákért Szili Katalin levélben kérte az uniós intézmények vezetőit, hogy segítsék elő a tagállamokban a különböző autonómiaformák megvalósításakor figyelembe veendő alapelvek kialakítását. A magyar országgyűlés elnöke kiemelte: annak ellenére, hogy a tagállamok hatáskörében van a területükön élő kisebbségekre vonatkozó szabályozás kialakítása, a kisebbségekhez tartozó személyek jogai, mint fontos európai értékek, európai dimenziót is felölelnek. Szili kiemelte: az Európai Unió a maga eszközeivel mindent tegyen meg ezen értékeknek az érvényre juttatása érdekében az unión belül, valamint a stabilizációs és társulási folyamat, illetve az európai szomszédságpolitika keretében is, hozzájárulva ezzel a regionális, illetve az egész kontinensre kiterjedő stabilitáshoz és biztonsághoz. A házelnök a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának szeptemberi találkozóján elfogadott állásfoglalást tolmácsolta az európai uniós vezetőknek. y Úri kedvtelés vagy természetvédelem? Vadászbalesetektől hangos a magyar sajtó Budapesti tudósítónktól Légikatasztrófák alkalmával, amikor több százban mérik a halálos áldozatok számát, szokták azt mondani a szakemberek, hogy „igen, ez valóban szörnyű, de nem a légi forgalom a veszélyes, ezek csak kirívó esetek, éves szinten a közutakon sokkal többen veszítik életüket, mint repülőgépek baleseteiben”. Akárhogy vesszük is, annak, aki az adott tragédiában veszíti el szeretteit és rokonait, nem jelent vigaszt a statisztika. Hasonló a helyzet a vadászbalesetekkel is: az öt idei szerencsétlenséget a magyar sajtó felkapta, s egyáltalán nem biztos, hogy minden esetben „helyi értékén” kezeli a témát. Urbán Árpád szocialista honatyát szombaton a Balassagyarmat és Érsekvadkert közötti vadászterületen érte a végzetes, szívtájéki lövés. Testvérbátyja lőtte le a Nógrád megyei MSZP-s országgyűlési képviselőt, aki a vadászaton történt baleset után a kórházban meghalt. A rendőrség szóvivője szerint akkek nem látták egymást, miközben hajtották a vadakat. Amikor a vaddisznók kiszaladtak a földútra, az idősebb testvér oldalra fordulva lőtt, és öccsét találta el. Gyakorlat nélkül, néhány tízezer forintért fegyverhez és vadászati joghoz lehet jutni Magyarországon. A vadászengedély megszerzéséhez a jelentkezőknek nem kell sokkal komolyabb feltételeket teljesíteniük, mint a hajtási jogosítványhoz. Az állami vadászvizsgának van elméjén és gyakoribb része is, s ez utóbbinál, a főfeladatnál 25 korongból az „átmenő osztályzathoz” elég mindössze tízet eltalálni. Amint ez megvan, az általános orvos szinte azonos feltételek alapján adja ki a fegyverviselési engedélyt, mint a gépjárművezetői jogosítványhoz. Ehhez a rendőrség teszi hozzá a lőfegyvertartási engedélyt, s már mehet is a jelentkező, vagy ekkor már az újdonsült vadászpuskát vásárolni. Jelenleg ötvenezer főre teszik a Magyarországon vadászengedéllyel rendelkező személyek számát. Egy nemrég készült közvélemény-kutatás eredményei szerint a magyar közvélemény 90 százaléka szerint szükség van a vadászatra. Azért is érdekes ez az adat, hiszen a vadászokról a hétköznapi sztereotípiáknak köszönhetően általában úgy szoktunk gondolkodni, mint gonosz emberekről, akik megölik a szegény, ártatlan állatokat. A terített asztalnál, az őzpaprikás mellett ücsörögve azonban mindez már ritkán jut eszünkbe, s a vaddisznó is igazi ínyencségnek számít. A globalizációnak köszönhetően pedig ma már könnyűszerrel megvásárolhatjuk a sarki boltban is, vagy a legközelebbi hipermarketben a recept szerint vadas mártással készülő kengurucomb hozzávalóit is. Nem véletlen hát, hogy a vadászok számára sem közömbös, hogy a közvélemény hogyan ítéli meg őket. Nagyon sokáig ők is abban a tudatban éltek, mondják, hogy a társadalom vadász- és vadászatellenes, ennek mondott azonban ellent az imént említett közvélemény-kutatás. A reprezentatív mintán végzett kutatást készítő cég jelentésében leírta: „...úgy látják az emberek, hogy a vadászok egyensúlyfenntartói a természetben, körültekintően hasznosítják a vadállományt, gondozzák és etetik az állatokat - és nem csupán a vadászható fajokat -, segítik a természet tisztán tartását; a döntő többség (97 százalék) minősítő különbséget tesz a vadász és az orvvadász között; a megkérdezettek több mint fele (61 százalék) értékes, szórakoztató, de legalábbis közömbös tevékenységnek tartja ezt (sport, kikapcsolódás, felüdüléspihenés, természetvédelem, munka vagy üzleti tevékenység). A lakosságnak mindössze 6 százaléka ítéli el a vadászatot (ölés, agresszió). ”A közvélemény-kutatók elemzései arra utalnak, hogy a városokban élő lakosság körében, tehát az urbánus közegben kifejezettebb a vadászat negatív megítélése, míg vidéken, a „természetközeli helyen és körülmények között” élő populáció soraiban elfogadottabb, mert ők közvetlenül látják és tapasztalják a vadászok tevékenységét. „A legnagyobb elismerésnek talán azt lehet te Mécs Imre MSZP-s színekben „Én így döntöttem, mert úgy gondoltam, hogy egyrészt a szociálliberális elvek, másrészt pedig ‘56 képviselete nagyon fontos” - indokolta döntését a politikus. Mint mondta, eredeti elképzelése szerint közös SZDSZ-MSZP jelöltként kívánt volna indulni a főváros I. kerületének 1-es számú választókörzetében. A liberális párt helyi szervezete támogatta a képviselő egyéni jelölését, azt az SZDSZ ügyvivői testülete is jóváhagyta, a közös jelöltséget azonban nem támogatta a vegyes körzetben szintén jelölési joggal bíró II. kerületi szervezet - részletezte a képviselő. Az SZDSZ egyik alapítójaként számon tartott politikus hangsúlyozta: semmilyen körülmények között nem lép be más pártba. Hozzátette: döntését hétfőn este a II. kerületi csoportgyűlésen jelentette be, és a frakció keddi ülésén tájékoztatta a képviselőtársait is. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke szerint sajnálatos, hogy Mécs Imre a szocialisták színeiben indul jövőte ékinteni, hogy az emberek 12 százaléka - spontán módon - kifejezetten természetvédelemnek tekinti a vadászatot”- teszik hozzá az elemzők. A vadászoknak Magyarországon több szervezetük is van: a legnagyobb hagyományú Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV), az ugyancsak sokéves múlttal rendelkező Magyar Vadászok Országos Szövetsége (MAVOSZ), és az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK). A legnagyobb hagyományokkal rendelkezőnek mondott, új OMV 1989-ben kezdte meg működését, hogy a megyei szervezetein keresztül képviselje a vadászatra jogosult személyek és a vadásztársaságok érdekeit. A szervezet történetét azonban a XIX. századig, a kiegyezésig vezetik vissza: „kicsi volt a vadászterület minimális nagysága (100 hold), kevés helyen folyt vadgazdálkodás, elterjedt volt az orvvadászat és ezen az 1872-es vadászati törvény sem tudott érdemben változtatni. Ilyen körülmények között érlelődött meg egy országos egyesület létrehozásának a gondolata. Az OMV 1881-ben alakult, elnöke if. gr. Nádasdy Ferenc lett, alelnöke Keleti Károly." Az elmúlt néhány esztendőben az Országos Magyar Vadászkamara taglétszáma mintegy tízezer fővel gyarapodott. Az 1998-ban jegyzett 45 300-hoz képest tavaly már 54 550-en voltak. 2004-ben a 3570 hivatásos vadász mellett 50 930 férfi és 1187 nő alkotta a sportvadászok taglétszámát. Nem kell hát csodálkoznunk azon sem, hogy szakosodott utazási irodák természetesen a vadászturizmust is propagálják. Egyik reklámjukban például Oroszországba csalogatják a magyar vadászokat, melynek „ember által még háborítatlan tájain, természetes élőhelyükön” vadászhatnak: jávorszarvasra és óriásmedvére Kamcsatkán, Jakutföldön, őzbakra Irkutszkban, Barnaulban, siketfajdra, medvére, farkasra és vaddisznóra a hatalmas ország más tájain. Valódi tragédia hát, ami Urbán Árpád szocialista képviselővel történt szombaton, mégis erős túlzásnak tűnik a baleset kapcsán azonnal a vadászat veszélyessége miatt vészharangot kongatni, hiszen ezzel a tevékenységgel foglalkozni sohasem volt egy életbiztosítás. Az idei öt halálos vadászbaleset kapcsán felmerült túlzások, amelyek arra hivatkoznak, hogy ez meghaladja az évente „megszokott” két-három esetet, ugyancsak furcsán hatnak, ha a közutakra és a magyar sofőrök már legendálisan rossz vezetői „stílusára” gondolunk, vagy ha a hajléktalanok jutnak ízünkbe, akik telente egy éjszaka alatt ebben fagynak meg. S hiába változott a statisztikák és a közvélemény-kutatások szerint a vadászat országos megítélése, hiába az ízletes őzpaprikás és egyebek, talán az OMVK tagétszámának ugrásszerű növekedése isra utalhat, hogy bizony a rendszerváltás után felkapaszkodott újgazdagok körében valóban amolyan „úri kedvtelés”, és az ,úrhatnámság nagyzolása” a vadászat. Taán ez is az egyik oka lehet annak, hogy egyre gyakrabban szólnak vadászbalesetekről a hírek. A kivételnek persze ezúttal djár a tisztelet! ■ s-K Léphart Pál