Magyar Szó, 2010. december (67. évfolyam, 281-306. szám)
2010-12-01 / 281. szám
2010. december 1., szerda Drámai szórványosodás Márciusra elkészül a stratégia Jövő év március 15-ig készülhet el a végleges szórványstratégia - közölte a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium illetékes államtitkársága az MTI-vel. A szórványstratégiáról szóló egyeztetés a hétvégén kezdődött el Temesváron. A tanácskozáson részt vevő egyházi és civil szereplők nagyra értékelték a kormányzat nyitottságát a téma iránt, és mint a közleményben kiemelték, készséggel vesznek részt a részstratégia megalkotásában. A résztvevők csaknem teljes egészében egyetértettek a kormányzat helyzetértékelésével és a cselekvés irányaival - olvasható a kommünikében. Az államtitkárság közleménye hangsúlyozza, hogy a kormány szakít az elmúlt nyolc év határon túli magyar politikájával, hiszen a nemzeti együttműködés rendszerében kiemelt helyet foglal el a nemzetközpontú szemlélet. Ennek jegyében készül Magyarország nemzetpolitikai stratégiája, amelynek része a KIM államtitkársága által összeállított részstratégia a határon túli szórványközösségek helyzetéről, jövőjéről. A dokumentum megállapítja, hogy a határon túli szórványközösségek helyzete drámai, és azonnali cselekvést kíván. A Trianon óta eltelt évtizedek komoly veszteségeket okoztak közösségeink számára, sokuk - amelyeket 1990-ben még szórványként tartottak számon - mára szinte eltűnt, míg a korábban „tömbmagyarként” számon tartott közösségek szórvánnyá zsugorodtak. Az első, november 27-ei temesvári tárgyalási fordulót követően az egyeztetések folytatódnak, más helyszínen és más partnerekkel várják az észrevételeket annak érdekében, hogy a nemzetpolitikai stratégia részét képező szórványstratégia 2011. március 15-ig véglegesítve elkészülhessen. DECEMBER 1-JE A magyaroknak veszteség A romániai magyarok „veszteségként, a magyar államiság elvesztéseként” élik meg december elsejét, Románia nemzeti ünnepét - jelentette ki hétfőn este a bukaresti szenátus évfordulós rendezvényén Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke. Az erdélyi románok 1918. december 1-jén kiáltották ki Gyulafehérváron Erdélynek Romániával való egyesülését. A román hírügynökségek által idézett Markó Béla beszédében kifejtette, hogy a Romániában Nagy Egyesülés néven ismert, nemzeti ünneppé nyilvánított december elseje mást jelent a románoknak, mást a magyaroknak. Mint mondta, a román nemzet számára fontos győzelmet jelent december elseje, a romániai magyarok viszont államiságuk elvesztéseként élték meg az akkori pillanatot. Markó felidézte, hogy a gyulafehérvári román népgyűlésen elfogadott nyilatkozat Erdély népeinek széles körű jogokat ígért, hiszen kimondta, hogy mindegyiket saját nyelvén és a saját köréből választott emberek révén igazgathatják. Hozzátette, hogy ezeknek az ígéreteknek - amelyekhez nagy reményt fűztek a romániai magyarok egy része teljesült, másik része viszont nem. Az RMDSZ elnöke csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy az oktatási törvénytervezet vitát váltott ki Romániában éppen azon rendelkezések miatt, amelyek az anyanyelvű oktatás bővítésére vonatkoznak. (MTI) ZAVAR A JOBBIKBAN „Hullanak” a gárdisták Jelentősen csökkent a gárdisták száma az utóbbi hónapokban, tavaly még több mint ezer volt, idén már csak százas nagyságrendű a tagok száma. A Magyar Nemzet a tegnapi számában Ináncsi József országos vezetőt idézi, aki szerint a Jobbik magára hagyta a mozgalmat a szabálysértési bírságok tetemes összege, illetve a gárda körüli állandó problémák miatt. A vezető szerint a Magyar Nemzeti Gárda elsősorban karitatív munkát folytat. Például a véradást, katasztrófahelyzetekben való segítségnyújtást tekintő fő feladatának. Ináncsi József a lapban arról panaszkodik, hogy Vona Gábor nem kíván vele együttműködni és „egyre kevesebb pártrendezvényre hívják el a mozgalom katonáit”. A Jobbik elnöke „négyszemközti beszélgetésen közölte velem, hogy nem tudom összefogni a Magyar Nemzeti Gárdát országos szinten, ezért nem támogat” - nyilatkozta. Hozzáfűzte: „úgy érzem, nemcsak a mozgalmon belül, de a Jobbik sorai között is változások történhetnek, mert éleződnek az ellentétek”. (MTI) Jlatfic // kitekinto@magyarszo.com KITEKINTŐ 3 Figyelmeztetés a kormánykoalíciónak Az MKP és a Híd „megférhetnének” egymással Szarka László történész, a komáromi Selye János Egyetem Tanárképző Karának dékánja, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének főmunkatársa a Duna Televíziónak nyilatkozva értékelte a szlovákiai önkormányzati választásokat. Hangsúlyozta, abból kiindulva kell nézni az eredményeket, hogy helyhatósági választásokról van szó, ahol helyben, helyi megbízható emberekre voksolnak a választók. „A pártok próbáltak a legjobb jelöltek mögé állni. De a rengeteg független jelölt és győztes azt jelzi, hogy az emberek távolságot kívánnak tartani a pártoktól a helyhatósági választásokon” - vélekedett Szarka László. Szerinte a másik fontos szempont, hogy földcsuszamlásszerű baloldali győzelem látható. Ahol pártok jelöltjei győztek, ott nagyon nagy arányban éppen az ellenzéki baloldali Smer győzött. Ez részben lehet a mostani szlovák kormányzat kritikája is, de legdöntőbb oka, hogy a baloldal nem annyira megosztott és tagolt, mint a politikai jobboldal - tette hozzá Szarka, aki szerint a jobboldal tagoltságához hozzájárult a két magyar párt tagoltsága is. „A szlovák kormánykoalíciónak elsősorban arra nézvést kell figyelmeztetésnek felfogni az eredményeket, hogy a szociálpolitikai intézkedései elsősorban helyben csapódnak le, a választókon, akik a maguk helyi szintjén kívánnak másfajta pozíciókat kialakítani” - érvelt a szakember. A választás végeredménye ugyanakkor vélhetően ébresztőt fúj majd a mostani jobbközép kormánypártok soraiban is - tette hozzá Szarka László. „Az a széthúzás, ami most megjelent, az a sok furcsa koalíció jelzi, hogy sok a kifelé mutató tendencia, főleg a kereszténydemokrata párt részéről. Nagyon erősen össze kell tartania a koalíciónak, hogy meg lehessen hozni a még Szlovákiára váró intézkedéseket” - hangzott el a stúdióban. KOMÁROM „ELESETT” Szarka László a komáromi eredményekkel kapcsolatban (az MKP és a Híd jelöltjével szemben szlovák lett a polgármester - a szerk. megjegyzése) úgy vélekedett, a polgármesterváltás oka leginkább abban keresendő, hogy a választók látták: nyolc év óta nem sikerült kitörnie Komáromnak a perifériára szorítottságból. „Ezen csak a csoda segíthetne, egy nagyvállalatnak, nemzetközi cégnek az odatelepítése. A Nokia a Duna túlsó partján, Magyarországon van, a munkanélküliség kísértete állandóan ott lebeg a város felett. A komáromi magyar és szlovák elit jól érzi magát a városban, de nem biztos, hogy a választók nagy többségét adó egyszerű emberek is jól érezték magukat. Valószínűleg ennek adták most jelét” - vélekedett. SOHA ENNYI MAGYAR KÉPVISELŐ ÉS POLGÁRMESTER Ami a magyar „kétpártiságot” illeti, Szarka helyi szinteken nem tartja feltétlenül rossznak, csupán arra figyelmeztet: okosan kellene használni ezt is a magyar célok elérése érdekében. „Nem lehet tartósan fenntartani az egységpártot az olyan tagolt mikrotársadalomban, amilyen a szlovákiai magyar közösség. A hatszázezer ember nem egyformán gondolkodik, nem azonos pozícióban van” - érvelt. Megjegyezte: soha ennyi magyar képviselő és polgármester nem volt Szlovákiában, mint most lett, az MKP és a Híd révén. „Csak közben elmehet a vonat olyan városokban, mint Komárom. Tehát együtt kell működni olyan helyzetekben, amikor jó előre látni lehet, hogy a szembenállás ilyen eredményekhez vezethet” - hangzott el a beszélgetésben. A szlovákiai magyaroknak az lenne az érdekük, hogy egy jól együttműködő kétpárti rendszer stabilizálja magát. Ennek helyi szinteken van elsősorban realitása, országos szinten a tíz százaléknyi magyarság nem tudja két párt számára biztosítani az ötszázalékos parlamenti küszöböt. „Helyi szinten viszont van ráció a kétpárti rendszer kialakulásában. Ám ehhez az kell, hogy a két párt elitjében szoruljanak háttérbe a személyi szembenállások, jöjjenek a fiatalok, a most felfedezett polgármester-politikusok” - mondta Szarka László. (Duna TV/Bumm.sk) Szarka László ERDÉLYBEN IS KERESIK A VÁLASZT Hogyan maradhatunk meg magyarnak? Sepsiszentgyörgy vált Erdély legnagyobb magyar többségű településévé. Sajnos, tehetjük hozzá, hiszen ez azt jelenti, hogy sorra elveszítettük egykor virágzó és számunkra felbecsülhetetlen értékű és fontosságú városainkat. Melyeket mi építettünk, melyekbe mi teremtettünk kultúrát, s ugyancsak mi fejlesztettük őket gazdasági és szellemi központokká. Ez a folyamat már Székelyföldön is érezteti káros hatását, hiszen Marosvásárhelyen is számbeli kisebbségbe kerültünk, ezért csak a lélekszámban utána következő városokban érvényesíthetjük úgy-ahogy akaratunkat. Ez tény, amit vérző szívvel tudomásul kell venni ugyan, de belenyugodni nem szabad soha, mert akkor nemcsak városainkat veszítjük el örökre, hanem nemzeti létünket is. Ha meg akarunk maradni Erdélyben magyarnak, nem mondhatunk le ősi fészkeinkről, és nem szorulhatunk ki az újabbakból. De nem elég ezt kijelenteni, ennél sokkal több kell. Helytállás és önvizsgálat. Helyt kell állni az elrománosított városokban, hiszen nem szabad veszni hagyni azt a kincset, melyet elődeink az évszázadok folyamán felhalmoztak bennük. Nem engedhetjük meg, hogy mások bitorolják az őseinknek valamikor otthont adó épületeket, nem hagyhatjuk összedőlni templomainkat, elpusztulni temetőinket. Márpedig, ha nem lakjuk be azt a teret, melyben egykor élnünk adatott, akkor mindez óhatatlanul bekövetkezik. Ha valaki meg akar bizonyosodni erről, elég, ha Dél-Erdélybe látogat, ahol a legtöbb településen már csak omladozó falú templomok és gazos temetők hirdetik néhai jelenlétünket. De vannak olyan helységek, melyekben még ennyi nyomunk sem maradt. Azt is meg kell vizsgálnunk, miért és hogyan jutottunk ide, mert csak így derülhet ki, hogy nemcsak az erőszakos és következetes betelepítési politika, hanem mi magunk is hibásak vagyunk ezen szomorú, de nem reménytelen helyzet kialakulásáért. Hiszen tömegesen hagytuk el szülőföldünket, ezzel is elősegítvén Erdély elrománosítását. Az utóbbi negyedszázadban lezajlott kivándorlás kiváltó okai után kutatva megállapíthatjuk, hogy leginkább az alacsony életszínvonal és a nehéz megélhetés kényszerítette szülőföldje elhagyására az erdélyi magyarságot. A diktatúrában ehhez még az elnyomás is társult. A fordulat meghozta ugyan az óhajtott szabadságot, de a remélt gazdasági fellendülés elmaradt, ezért újabb százezrek vették kezükbe a vándorbotot. E folyamatnak számunkra gyászos következményei lettek. Ezt igazolja néhány száraz, de annál beszédesebb számadat, a magyar népesség részarányának marosvásárhelyi változására vonatkozóan. 1966-ban 70,9%, 1977-ben 63,6%, 1992-ben 51,4%, azaz 84 493 fő, 2002-ben 46,7%, vagyis 70 108 személy. Tehát tíz év alatt a magyar lakosság száma 14 385 fővel csökkent. Ha figyelembe vesszük a város lélekszámának alakulását, mely 1992-ben 164 445, míg 2002-ben 150 041 fő volt, egyértelműen kiderül, hogy nem a szocializmus éveire jellemző betelepítés, hanem a magyar népesség számának csökkenése miatt következett be a lakossági arány megváltozása. Ez pedig a nagymértékű kivándorlás következménye. És vigyázat, mert ugyanez a folyamat játszódik le a többi székely városban is, csak nem vezetett kisebbségbe kerülésünkhöz. Egyelőre! Elszomorító adatok ezek, melyek gondolkozásra és cselekvésre kell késztessenek minden nemzete sorsa iránt felelősséget érző magyart. És összefogásra egy megfelelő gazdasági fejlettséggel rendelkező régió létrehozása érdekében. Erre pedig van megoldás, csak élni kell vele. Székelyföldön úgy hívják ezt, területi autonómia. De nem az elnevezés a lényeg, hanem szellemi potenciálunk, természeti adottságaink és altalajkincseink általunk s a javunkra való felhasználási lehetőségének a megteremtése. Hogy gyermekeink szülőföldjükön és ne a nagyvilág vándorútjain keressenek boldogulást. Már csak azért sem, mert kemény munkával lehet ugyan jólétet teremteni, de ez még nem hoz megnyugvást, hiszen lelki békére csak itthon lelhetünk. Őseink földjén és emlékeink között. (Székely Hírmondó) Marosvásárhelyen (is) kisebbségben van a magyarság Csúsztat a „lenullázott” Új Magyar Szó Vita a támogatások elosztása körül Részigazságokkal tűzdelt, Fidesz-fityisz az UMSZ-nek címmel ellátott vezető anyagot szentelt pénteki számában az Új Magyar Szó annak, hogy a Szülőföld Alap idén egyetlen forinttal sem támogatta a Bukarestben szerkesztett napilapot. Az önmagát „egyetlen országos, Románia minden megyéjébe eljutó magyar napilapnak” tituláló újság elsősorban amiatt méltatlankodik, hogy a magyar állami költségvetési pénzekkel gazdálkodó intézmény „bőkezűnek bizonyult a jelenlegi budapesti kormány szívének kedves” erdélyi magyar médiával - az 1,5 millió forinttal támogatott Krónikával, az Erdélyi Napló hetilappal (1,1 millió forint) és a sepsiszentgyörgyi Háromszékkel (1,1 millió) szemben -, miközben az ÚMSZ-hez hasonlóan a Transindex hírportál és az Erdélyi Riport hetilap pályázata is nyeretlennek bizonyult. A Szülőföld Alaptól az elmúlt öt évben mintegy 18 millió forintot „bezsebelő”, a korábban Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor tulajdonában lévő Scripta Kiadó által kibocsátott lap azonban mélységesen elhallgatja, hogy a most „lenullázott” sajtóorgánumok mennyit „kaszáltak” az alaptól a budapesti balliberális kormányzás idején. Tavaly például - amikor a Krónika pályázatát forráshiányra hivatkozva elutasították - az Erdélyi Riport 2,5, a Transindex 3, az ÚMSZ pedig 3,5 millió forintot kapott, 2008-ban az ÚMSZ 2,5 (a Krónika nulla forintot), 2006-ban az Erdélyi Riport 5, az ÚMSZ 5,5 milliót (a Krónika semmit), 2005-ben pedig az ÚMSZ 7, az Erdélyi Riport 2, a Krónika pedig 1,5 milliót. (Krónika)