Magyar Szó, 2012. december (69. évfolyam, 281-305. szám)

2012-12-10 / 288. szám

12 ÜVEGGOLYÓ üveggolyo@magyarszo.com Aratto 2012. december 10., hétfő A SZÖVEGÉRTÉS FOGALMA 2. rész Bevezető: Az eredményes kommunikációhoz nem önállóan elhangzó mondatoknak, hanem rö­­videbb-hosszabb szövegeknek a feldolgozására van szükség. A szövegértés bonyolult folyamat, a beszédfel­dolgozás szintjeinek mindegyike részt vesz benne: a megértés, az értelmezés, a képzettársítás. A szö­vegösszefüggés megértését a szöveg megfelelő szer­veződése, szemantikai és prozódiai kohéziója teszi lehetővé. FUNKCIONÁLIS ANALFABÉTA A nemzetközi átlagnak megfelelő eredményt ér­tek el a magyar középiskolások a 2009-es PISA-fel­­mérésen, szövegértésből javítottak, a matematikai és természettudományi teszten azonban ugyanúgy teljesítettek, mint 2006-ban. Bár akkor az oktatás államtitkár átlagon felüli eredményről beszélt, a ti­zenöt éves magyar tanulóknak 17 százaléka 2009- ben funkcionális analfabéta volt (2000-ben még 23 százalékuk). Funkcionális analfabétának számít az, akinek megvannak ugyan az olvasáshoz és az íráshoz szük­séges képességei, készségei, de nem tudja őket olyan szinten alkalmazni, amilyent a közösségében betöl­tött szerepe megkívánna, illetve amely a saját vagy a közössége fejlődését szolgálná. A funkcionális írás­­tudatlanság tehát viszonylagos dolog, és az ember­nek a társadalomban betöltött szerepéhez kapcso­lódik. AZ ISKOLARENDSZER SZELEKTIVITÁSA A szövegértésben jól teljesítők arányának nö­vekedése a k­ompetenciafejlesztés középpontba ál­lításának pozitív következménye. Az igazi problé­ma az, hogy nagyon erős a magyar iskolarendszer szelektivitása, óriási a különbség az egyes intéz­mények között. Ezzel szemben más országokban, így Finnországban, Svédországban vagy Hollan­diában az iskolákon belül vannak a különbségek, mert a differenciált oktatás egyben tartja a külön­böző képességű és családi hátterű gyerekeket - mondja Arató László, a Magyartanárok Egyesü­letének elnöke. A különféle magyarországi iskolatípusok kö­zötti teljesítménykülönbség kb. 71 százalék, Svéd­országban csupán 9. Egyes isko­lák a puszta fennmaradásukért küzdenek, és emiatt a tanulói hátrányok ledolgozásában nem elég hatékonyak. Az iskolán belü­li különbségek Magyarországon 25 százalék körüli értéket mutat­nak, míg Svédországban ez a mu­tató 73 százalék. Ütköznek az olvasóvá nevelés és az irodalom­­tanítás szempontjai: az olvasásra szánt szövegek tartalma sokszor életidegen a diákbefogadó szem­pontjából, nem veszi figyelembe, hogy a megcél­zott korosztály mely szerzőkre, illetve művekre nyitott. Az általános iskolai irodalomtankönyvek egy részének, a középiskolai irodalomtankönyvek nagy részének legfőbb tartalmi szervező elve az időrend, és ennek nincs feltétlenül köze a megér­tés fejlődéséhez, fejlesztéséhez. AZ OLVASÁSKULTÚRA Az olvasáskutatók felhívták a figyelmet, hogy az elmúlt évtizedekben 40-ről 60 százalékra nőtt azoknak a felnőtteknek a száma, akik egy év alatt modern, gyerekek számára is érthető világnézet, könnyen levonható tanulságok. SZÖVEGÉRTÉS VAGY GONDOLATOLVASÁS? A legutóbbi magyar érettségi szövegértési részében feltett kérdésekről egy magyartanárnak az volt a véleménye, hogy „nem voltak korrektek, mert sok esetben a válaszokat nem lehetett a szöveg­ből kihámozni.” Szerinte némelyik feladat inkább a gondolatolvasásra emlékeztetett, és nem a szövegér­tésre. (OrientPress) Az Eduline által megkérdezett diákok szerint a szövegértési feladatsor nehezebb volt, mint az előző években, néhány feladat félreért­­hetően volt megfogalmazva, „becsapós volt”. A SZÖVEGÉRTÉS FEJLESZTÉSE A szövegértés-szövegalkotás fejlesztési feladatait érdemben a magyar nyelv és irodalom tan­tárgynak kell megoldania. SZARVAS GÁBOR NYELVMŰVELŐ NAPOK A mai magyar szövegértés nehézségei A vezérkas végzete Meseszerű történetem személyesen hallottam egy általam jól ismert birkanyíró embertől, Sán­dor bácsitól, akinek sok-sok évvel ezelőtt birkanyírás volt a kenyérkeresete. Szorgalmasan járta a ta­nyákat, ahol „levetkőztette” a juhokat, vagyis a jól előkészített, élesített birkanyíró ollóval, fürge kéz­mozdulatokkal megnyírta a nyájat. Csak a fiatal báránykák menekültek meg a kényszervetkőzéstől. A birkaállomány tulajdonosai abban az időben alig várták a birkanyírást, mert akkor még jó áron ér­tékesíteni is lehetett a sok szép gyapjút, amit a birkanyírók aránylag gyorsan „lefejtettek” a birkák­ról. A gyapjú árára nagyon is számítottak, mert abból a megnyírt juhok számától függően akár fon­tos dolgokat is el lehetett intézni, de a mindennapi megélhetési költségeket is pótolta, nem úgy, mint napjainkban, amikor a gyapjút már nehezen, vagy nem is lehet eladni. A mesémbeli Sándor bácsit egy alkalommal, úgy Szent György napja táján, birkanyírásra hívták egy bánáti tanyára. Az egyezség könnyen ment, mert a nyírást darabszámra végezte, immár több éven át. Annak rendje és módja szerint segítőivel hozzá is látott a juhok szokásos tavaszi nyírásához. A gazda örömére gyűlt is a szép nyers gyapjú az eperfa árnyékában, ahol a birkanyírók még ósdi módon, kézi ollóikkal szorgoskodtak. A nyírásnál igyekeztek előbb sorra venni az általában kisebb testű anyajuhokat és az éves tokjuhokat, úgy tervezve, hogy a rendkívül szép testtartású, vastag nya­kú, igazán nagy testalkattal megáldott vezérkost utolsónak nyírják meg. A nyáj büszkesége olyan szép volt, hogy akár valamely nagy hírű kiállításon még díjazhatták is volna. Szaporodtak is a tanyaudvarban a megnyírott juhok. Bizonyára jólesett nekik a tavaszi meleg, mert csoportba verődve, fejüket lehajtva, szinte mozdulatlanul álltak, még az „ügyeletes” terelőku­tyának, a pulinak sem akadt dolga. Senkinek a jelenlévők közül nem tűnt fel, hogy a vezérkas a szokásosnál nyugtalanabbul tűrte beosztottjai drasztikus átvedlését. Viselkedéséből arra lehetett következtetni, hogy a jogos bundáját, ami mellesleg az állomány egyedei között a legszebb volt, semmi áron, de még a gazda kedvéért sem szerette volna levetni. Talán még tartott a tavaszi frisses éjszakáktól, a bőrig áztató tavaszi zuhan­­csoktól, vagy - mint a fajtájának szaporító egyede - szőröstül-bőröstül, a természet adta fajtajelleget is bizonyító gyapjas bundában akarta tenni a szépet az állomány minden egyedének. Úgy tűnt, a vezérkas minden próbálkozása, hogy ne jusson a megnyírottak „csúfos” sorsára, si­kertelennek bizonyult. A tanyaudvar többszöri megkerülése a terelő puli buzgó segítségével csak késleltette a nyírást. De ami késik, az nem múlik, végül a jól bevált pásztorbot kampója segített. A gazda csak megakasztotta a kampóval a kos egyik hátsó lábát, és mire a kos egyről kettőre jutott volna, máris a nyírók kemény fogása alatt kénytelen volt belenyugodni sorsába. De csak átmenetileg, amíg az erős kezek tartották, amíg ösztönös akarata ellenére bundája utolsó darabkájától is megsza­badították. Amit ezután tett, csakis arra enged következtetni, hogy a nyírók vele szemben foganato­sított eljárását állati ösztöne nem tudta elfogadni. Bizonyára úgy érezhette, megbántották a hiúsá­gát, esetleg vérig sértették, sőt a vezérszerepébe is belegázoltak. Abban a pillanatban, amikor a nyírás befejeztével felengedték, leszegte fejét, mintha riválisával mérné össze erejét. Sértett vadként elrohant, de nem a juhaihoz, hanem óriási vágtával az udvar közepén egy rendesen elkészített méretes kút betonkávájának, annak a betongyűrűnek, amely kö­rülfogta a kút nyílását. Egyszeriben óriási ütközésre került sor, talán a beton is megrepedt, de an­nál biztosabb, hogy a kos feje is olyannyira, hogy azon nyomban elköltözött az örök legelőkre, ahol többé már nem teszik csúffá. ■ NÉMETH János egyetlenegy könyvet sem olvasnak el. A könyvol­vasás a felnövekvő nemzedékek életében is egyre inkább háttérbe szorul. A PISA eredményei sze­rint az elmúlt évekhez képest számottevően nőtt ugyan a kedvtelésből olvasó gyerekek száma, kö­zülük azonban csak igen kevesen, mindössze 6 százalékuk olvas szépirodalmat, viszont 40 szá­zalékkal nőtt az újságok népszerűsége a fiatalok körében. Gombos Péter, a Kaposvári Egyetem tanára: A pedagógusok többsége a kötelező olvasmányok kiválasztásakor nem alkalmazkodik rugalmasan a felnövekvő nemzedékek igényeihez. Nem ismerik fel, hogy a tanulóik nagy része alig érti a máso­dik világháború előtt írt regényeket. Különösen a XIX. századi irodalmi művek nyelvezete áll tá­vol a világuktól, ismeretlen szavak tömege, hosszú mondatok, lassú cselekményvezetés, az azonosu­lási lehetőség hiánya akadályozza a befogadást. A mai magyar kortárs irodalom olyan kincse­ket rejt, amelyek tökéletesen alkalmasak a fiata­lok olvasásra való nevelésére: fiatalos, lendületes nyelvezet, igényes szóhasználat, rövid mondatok. A Dr. Szabó Miklós országos szövegértési ver­senyt a kiskunhalasi Bibó István Gimnáziumban 1993-ban azzal a céllal hozták létre, hogy megszilár­dítsák a hetedikes és nyolcadikos diákok kommuni­kációs kompetenciáját. A szövegértési verseny a Nemzeti alaptanterv kulcskompetenciái közül az anyanyelvit, az idegen nyelvi­, a digitálist, az önálló tanulást, a szociálist, a kezdeményezőképességet és az esztétikai tudatossá­got erősíti. A versenyfeladatok minden évben valamely ne­ves kiskunhalasi születésű vagy a városhoz kötődő személyiséghez kapcsolódnak. A 2012-es PISA-felmérésre a tavasszal került sor; március 19-e és április 20-a között véletlen mintavé­tellel kiválasztott 208 iskola tizenöt éves tanulói ír­ták meg a felmérést. Az adatfeldolgozást követően jelennek majd meg az első eredmények. (Vége) ■ Dr. MOLNÁR CSIKÓS László A fenti szöveg az adat Szarvas Gábor nyelvművelő napok Beszéd- és szövegértés címen megtartott tanácsko­zásán elhangzott előadás szerkesztett változata. Sóhaj A modern ember életét szebbé kellene tenni. Mert egész nap csúnyán szalad, alkudik, számol, izzad és ideget rázó feketekávét iszik. Füstös ter­mekben ülésezik, s az utcán benzinfüst kormozza, olajos latyak csapdossa, építések sara ragad a talpá­ra. Bömbölő, sziszegő, csikorgó gépek bántják a fülét. Véznán felhőkbe nyúló, liftektől lüktető tornyokból ki kell vinni a kapkodva siető embert kis kertek, virágos hegyi ösvények közé, a madarak csöndjébe, simogató halk verset mondani neki gyógyítóan, fel­idézni benne anyja altatódalát, és visszaadni neki a tovaszállt Szépséget. A modern, ványadt idegű embert ki kell szabadítani a maga kovácsolta hétköznapok vasrácsai és betonfalai közül, hogy megtanulja még egyszer érteni a mókusok cincogását és a zöld fű közt vadon nö­vő krajcáros virágok illatát. Egy kis olcsó egyszerűséget kell belopni a modern ember gonoszul hadaró órái közé... ■ LATÁR István hagyatékából

Next