A magyar társadalom lexikonja (Budapest, 1930)
B
Balogh Balogh Sándor, ügyvéd, szül. Nagydobrony, 1858. Középiskoláinak befejezése után Bécsben és Bpesten jogi tanulmányokat folytatott. 40 év óta a fővárosban mint gyakorlóügyvéd működik. Bpest székesfőváros közgyámja. A kerületi közjótékonysági és gyermekvédelmi bizottság tagja. A Budapesti Ügyvédi Kör alelnöke, ezenkívül számos más hivatalos testületnek, társadalmi és kulturális egyesületnek vezetőségi tagja. Balogh Zoltán (szendrei), szöv. igazg. v. főispán, szül. Kassa, 1883 aug. 2. Középiskoláinak befejezése után a nagyváradi jogakadémián folytatott tanulmányokat, majd 1906. Borsod vármegye szolgálatába lépett. 1909. Miskolc város rendőrfőkapitány-helyettesévé nevezték ki. 1918. Borsod vármegye főispánkormánybiztosi teendőinek ellátásával bízták meg. 1919. a szoc.-demokrata uralom miatt ebből az állásából távozni kényszerült, visszavonult a közszerepléstől és az utóbbi években csupán a szövetkezetek érdekében fejtett ki értékes munkásságot. 1924. a Tiszajobbparti Körzeti Mezőgazdasági Hitelszövetkezet igazgatójává választották. Baloghy Ernő (de genere Balogh), ny. miniszter, ügyvéd, szül. Wien, 1866 nov. 8. Középiskoláit Bpesten és Zomborban végezte, egyet, tanulmányait Grazban, Berlinben és Bpesten, itt nyert jogtudori oklevelet. Tanulmányainak befejezése után Párisban és Londonban hosszabb időt töltött. Párisban ideiglenes karmestere volt az ottani magyar munkás-dalárdának és ezzel szerepelt a híres Munkácsy-estélyeken. Hazatérése után Budapesten ügyvédi oklevelet szerzett és Zomborban ügyvédi irodát nyitott. Ugyanitt a keresk. és jogi ismeretek tanára lett a felsőkeresk. iskolában. Hosszú ideig szerkesztője volt a Bácska c. politikai lapnak. Tevékenyen részt vett a megyei közéletben. Vm. és városi törv. hat. biz. tag, vármegyei tb. főügyész volt, 1904. a nemzeti ellenállás idején a vármegyében vezető szerepet játszott és a Tisza-kormány lemondása után, a koalíció alatt, az újverbászi kerület orssz.gyül. képviselőjévé választották. Előadója volt a mentelmi bizottságnak. Hírlapírói, publicisztikai tevékenységet is fejtett ki. Egyik önálló műve: A magyar kultúra és a nemzetiségek, élénk feltűnést keltett. Újverbász és Topolya községek díszpolgárrá választották. A Khuen-Héderváry-féle választásokon kisebbségben maradt. Zomborban ismét folytatta ügyvédi tevékenységét. 1917. Bácsbodrog vm., Zombor és Szabadka városok főispánjává nevezték ki. Mint főispánt, a hadsereg élelmezése körüli értékes szolgálataiért a hadiékítményes Lipótrenddel tüntették ki. Mint főispán vármegyéjében nagyarányú akciót kezdett meg a tuberkolózis elleni védekezés terén. A szerb megszállás után főispáni állását el kellett hagynia és Bpesten miniszterelnökségi államtitkár, majd a Berinkey-kormányban a kommunizmus kitöréséig közélelmezési miniszter volt. Államtitkársága idején készült a nevezetes Nem nem sohia-plakát, melyet a Magyarországba érkezett Coolidge, volt amerikai köztársasági elnök és társai között terjesztett. Most ismét ügyvédi gyakorlatot folytat Bpesten. Balpataky József, kúriai bíró, szül. Balpatak. Középiskoláit Lőcsén, a jogot az eperjesi jogakadémián végezte. Tanulmányainak befejezése után a bírói pályára lépett és csakhamar törvényszéki bíróvá nevezték ki. Később a bpesti kir. ítélőtáblához került, ahol egy ideig szavazóbíró volt, majd táblai tanácselnök lett. 1924. kúriai bíróvá nevezték ki. Ebben a minőségében a III. sz. büntetőtanácsnál működött, majd 1929. bírói korhatárát betöltve, nyugalomba vonult. B. mintaképe volt a nagytudású, bölcs bírónak, aki az írott törvényeket az ítélet kiszabásánál mindenkor a való élethez alkalmazta. A jogi szaksajtónak állandó munkatársa volt, számos nagyfontosságú értekezése látott napvilágot. Baltazár Dezső, ref. püspök, felsőházi tag, az egyetemes konvent és zsinat elnöke, szül. Hajdúböszörmény, 1871 nov. 15. A debreceni kollégium főgimnáziumában 1890-ben érettségizett, majd a kollégium teológiai fakultásának hallgatója lett. Mint gróf Tisza Lajos nevelője, hatodfélévet töltött a Tisza-kúrián. Közben a bpesti egyetemen elvégezte a jogot és doktorátust nyert, majd a fiatal gróffal együtt a berlini és heidelbergi egyetemen folytatta tanulmányait. 1899. a kultuszminisztérium szolgálatába lépett, ahol a kongruaosztály előadójává nevezték ki. 1900. a hajduszoboszlói ref. egyház lelkipásztora lett. 1901. az alsószabolcs-hajduvidéki egyházmegye jegyzőjévé választották és a megye képviseletében az egyházkerületbe küldték. 1903. beválasztották a Zsinatba és ebben a minőségében tevékeny részt vett az egyházi törvényalkotás munkájában. 1904. egyházmegyei esperessé választották és ugyanakkor szülővárosa meghívta lelkipásztorául. 1908. az Országos Ref. Lelkészegyesület megalakulásakor, annak elnöke B. lett. 1911. a Tiszántúli ref. egyházkerület püspökévé választották és ugyanakkor a debreceni egyház lelkészéül hívták meg. 1914. a főrendiház tagjává nevezték ki, majd a református egyetemes Konvent lelkészelnöke lett, majd az orsz. Zsinat elnöki székét foglalta el. Elnöke lett a Magy. Prot. Irod. Társaságnak és tb. doktora a debreceni Tisza István egyetemnek. Kora ifjúsága óta foglalkozik az irodalommal. Első ódái és tárcái a Debreceni Ellenőr hasábjain jelentek meg. 1896 óta a Debreceni Prot. Lapban, majd 1904 óta a Magyar Szó c. polit. napilapban különböző egyházjogi közleményei jelentek meg. Hajdúszoboszlói lelkész korában az ottani Független Hajdúság c. függetlenségi lapnak volt állandó cikkírója. 34 Baltazár