A magyar társadalom lexikonja (Budapest, 1930)
T
Tankörnek volt. 1907—09. Belgrádban teljesített szolgálatot, mint katonai attasé. A Balkán-háború alatt a görög főhadiszállásra nyert beosztást. 1914. ezredessé nevezték ki és a 10. hegyidandár parancsnoka lett. Mint katonai meghatalmazott, egy évig volt beosztva Szófiában. A háborús esztendők alatt teljesített szolgálatainak elismeréséül megkapta a hadiékítményes II. o. vaskoronarendet és a Lipót-rend lovagkeresztjét a kardokkal, valamint számos más kitüntetést. A Károlyikormány vezérőrnagyi rangban nyugdíjazta, majd a Friedrich-kormányban külügyminiszter lett. 1920. újból tényleges katonai szolgálatba lépett, 1921. atábornaggyá nevezték ki. 1926. nyugalomba vonult, amikor is lovassági tábornokká nevezték ki és az I. e. magyar érdemkeresztet kapta meg. 1923 óta a Népszövetség előtt a magyar kormány képviseletében több ízben szerepelt és különösen a fegyverkezések csökkentése, valamint korlátozása, nemkülönben a gázháború megakadályozásának kérdéseivel foglalkozik sikeresen. 1928. az emlékezetes hidasnémeti fegyvercsempészés ügyében, mint a magyar kormány képviselője eredményesen járt el. Tankovich János, malomtulajdonos, országgyűlési képviselő, szül. Bőszénfa, 1869. Elemi iskoláit Simonfán végezte és mivel szegénysorsú szülei tovább taníttatni nem tudták, ipari pályára lépett. A molnármesterséget tanulta ki és több évi molnársegédi működés után, visszatért Simonfára. 1900. Kaposvárott megalapította a Gizella-gőzmalmot és egyszersmind bekapcsolódott Kaposvár közéletébe is. 1906 óta Kaposvár képviselőtestületének tagja. 1907. pedig városi tanácsnokká választották meg. 1912 óta Somogy megye törv.hat. bizottságának, 1915 óta pedig a közigazg. bizottságnak is tagja. Élénk közgazdasági működést is fejt ki, a Kisgazda és Kisiparos Takarékpénztár vezérigazgatói pozícióját tölti be. Különböző fővárosi és vidéki lapokban számos politikai, közgazdasági és ipari vonatkozású cikke jelent meg. Néhai nagyatádi Szabó István egyik legtevékenyebb munkatársa és legbizalmasabb barátja volt s a kisgazdapárt megszervezésében hathatósan közreműködött. Az első és második nemzetgyűlésen, valamint az új országgyűlésbe a kaposmérői kerület választotta képviselőjévé, kisgazdapárti programmal. Tantos Ferenc, tb. kanonok, szül. Tolnán, 1869 júl. 13. Középiskoláit és teológiai tanulmányait Kalocsán végezte. Eleinte különböző vidéki városokban mint káplán működött és 1912 óta a kalocsai nagy szeminárium gondnoka. 1924. tb. kanonokká és szentszéki bíróvá nevezték ki. A kalocsai Hózsafüzérkészítő Háziipar és az Árpádnyomda megalapítója. A város közéletében tevékeny részt vesz, képviselőtestületi tag. Tarányi Ferenc, főispán, szül. Pusztaszentlászló (Zala m.), 1878. Középiskoláit Budapesten végezte. Jogi tanulmányait a bécsi, lipcsei és genfi egyetemeken folytatta, majd a magyaróvári Gazd. Akadémiát végezte. A bpesti tud. egyetemen jogi doktorátust szerzett. Tanulmányainak befejezése óta vidéki birtokán gazdálkodik. Zala vármegye törv.hat. bizottságának 1906 óta tagja. A Zalamegyei munkapártnak éveken át alelnöke volt. A háború kitörésekor harctéri szolgálatra jelentkezett és a 6. honv. huszárezreddel Przemyslben harcolt. A város elestével T. is fogságba esett. Mint fogoly Asztrahánban és Szibériában több, mint 3 évet töltött, ahonnan 1918. elején megszökött és háromhavi bolyongás után 1918 áprilisában hazatért. A proletárdiktatúra ellen nagy agitációt fejtett ki és a csabrendeki ellenforradalomban részt vett. Az első nemzetgyűlésen a zalaszentgróti kerületet képviselte két nemzeti egyesüléspárti programmal. Később a pártból kilépett és a disszidensekhez csatlakozott. A második nemzetgyűlési választások alkalmával, mint egységespárti képviselőt, régi kerülete választotta meg. Jelenleg a zalavármegyei Gazda Egyesületnek alelnöke és a vármegye közig. bizottságának tagja. Vas vármegye főispánja. Tardos-Krenner Viktor, festőművész, drámaíró, szül. Budapest, 1866 aug. 4. Festőművészeti tanulmányait Bpesten végezte, melynek befejezése után főként freskófestéssel foglalkozott. T. festette a Vígszínház, a pannonhalmi mill. emlék, az Országház ebédlője és a gyöngyösi templom freskóit. Megzavart fürdés c. olajfestményével nagy sikert aratott. A Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Tarján Vilmos r.-t. igazg., szül. Bpest, 1881. Fiatalon került az újságírói pályára. 1903. az akkori Magyarság, majd a Friss Újság, Magyar Hírlap és később, 1920-ig Az Est rendőri rovatvezetője volt. Szenzációs és izgalmas rendőri riportjaival az újságírásnak eddig nem kultivált formáját teremtette meg. A háború alatt harctéri tudósításokat írt. Hosszú ideig igazgatója volt az Otthonírók és Hírlapírók Körének. A hírlapírói pályáját elhagyva, a New-York kávéház r.-t. igazgatója lett. A Kávésipartestület társelnökévé választotta. Tarlós György, nyug. h. államtitkár, szül. Nagykanizsa, 1861 ápr. 24. Tanulmányainak befejezése után 1882. a posta kötelékébe lépett. 1909. postatanácsos, 1913. főtanácsos, 1917. igazgató, 1918. pedig posta és távirda-főigazgató lett. Az 1914. év májusában a kereskedelmi minisztériumba osztották be, ahonnan a háború alatt az egész , ország posta- és távirdaforgalmi ügyeit irányította. Kiváló és hozzáértő munkásságának elismeréséül a III. o. vaskoronarenddel tüntették ki. 1924. négy évtizedes szál- 562 Tarlós