Magyar Themis, 1872 (2. évfolyam, 1-55. szám)
1872-12-03 / 52. szám
Második évfolyam. Megjelenik minden kedden, a „magyar Jogászgyülés“ tartama alatt naponként A kéziratok és megrendelések bérmentve a kiadó-tulajdonoshoz intézendők. THEMIS 52. szám. Pest. decz. 3. 1872. Előfédési árak: helyben házkodással,vagy vidéken bérmentes szétküldéssel, negyed évre . . 2 frt fél évre .... 4 frt. egész évre ... 8 frt. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. az. EGYETEMES JOGr KÖZLÖNY. Kiadó-hivatal: kalap-utcza 6 az. A BUDA PESTI ÉS KOLLAKOMI ÜGYVÉDI EGYLETEK KÖZLÖNYE, és a magipap Jógángyűlés napilapja„ Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő: Dr. SIEGMUNI VILMOS. TUlTLOM: Az olaszországi uj büntető törvénykönyvi javaslat. — Örökösödési jogeset. — Végrehajtási jogeset. — Curiai határozatokban foglalt elvek. — „Tárcza.“ A jog küzdelme. (VI.) — „Vegyes közlemények.“ — Személyi hirek. —• Egyleti közlemények. — Különfélék. — Beküldetett.— Kivonat a „Buda-Pesti Közlönyből.“ Az olaszországi uj büntető törvénykönyvi javaslat. (F.) Olaszország a büntető jogtudomány hazájának szokott neveztetni. Már a középkorban nagy befolyással voltak az olaszországi tudósok az Európában kifejlődött büntetőjogi nézetekre és törvényszéki gyakorlatra. Beccaria és Filangieri munkái pedig korszakot alkottak a büntetőjog terén és azóta Olaszország még mindig fentartja állását a büntetőjog tudományában. Kevésbé szerencsés az e téreni törvényhozási műveivel, minek oka leginkább az országnak még csak néhány évvel ezelőtt megszűnt eldaraboltságában, az egyesülés óta pedig az igen gyakori kormányváltozásban rejlik. Olaszország egyik tartománya azonban, t. i. Toskana már a múlt század második felében (1786) igen jeles büntető törvénykönyvet kapott. Ezen törvénykönyv örök emléket képez meghonosítója, toskanai Lipót számára. Ki van mondva ezen törvényben: a halálbüntetés és a vagyonelkobzás eltörlése és általában el van ismerve benne az enyhe büntetetések nemesítő hatása. Napóleon idejében egységes törvénykönyvet kaptak az olaszok, de alig szabadultak meg a franczia járom alól, azonnal minden egyes olasz állam külön büntető törvénykönyv készítéséről gondoskodott. Toskanában a régi törvénykönyv állíttatott vissza, mely 1853-ban új büntető törvénykörtyv által cseréltetett fel; ez utóbbi is kitűnő törvényhozási műnek van elismerve és szabványai közül csak azt említjük fel, hogy a hármas felosztást megszünteti. Jelenleg Olaszországban 8-féle büntető törvény van érvényben, melyek közül kiemelhető a sardiniai, az ausztriai (az 1866-ban nyert velenczei tartományban), a toskanai, végül megemlítjük az 1865- ben Zapetta által San Marino köztársaság számára készített büntető törvénykönyvet. Nem csoda tehát, hogy Olaszországegyesülése óta igen erélyes kísérletek téteznek ezen tarkaság megszüntetésére; azonban mint már említek, a ministeriumok rövid életén és különösen az egyes igazságügyminiszerek programmjának különbözőségén eddig minden ebbeli kísérletek hajótörést szenvedtek. Most végre úgy látszik, hogy közel van már azon időpont, midőn Olaszországnak egységes büntető törvénykönyve lesz, mivel egy gondosan készített, bizottságilag kidolgozott javaslat fekszik készen, ámbár másrészről máris igen erős izgatások mutatkoznak ezen javaslat egyik nevezetes pontja, a halálbüntetés megtartása ellen. Az új javaslat elkészítésére kinevezett bizottság jelentése nyomatásban is megjelent ily czim alatt : Sul progetto del codice penale e del codice di polizia punitiva del Regno d'Italia. Firenze, Stamperia Reale. (Olaszország büntető- és rendőri törvénykönyvének javaslatáról.) Maga a büntető törvénykönyv, — melynek fő vonásokbani ismertetését épen jelenleg, midőn nálunk egy rendszeres büntető törvénykönyvnek legközelebb leendő közzétételéről beszél a fáma, időszerűnek tartjuk, — a büntettek és vétségekre szorítkozik és csak néhány §. van a sajtótörvényekből átvéve; a rendőri büntetőjog külön törvénykönyvben foglaltatik. A jelentés szerint a bizottság azon kérdést, hogy melyik fegyházi rendszer fogadtassák el, az auburni rendszer javára döntötte el, és ezen — mindenesetre a kérdés jelenlegi állásától meglehetősen hátra maradott álláspontját azzal indokolja, hogy nincs az országban elegendő fegyház és különösen nincs kellő számú jól kiképzett egyén a fegyházak igazgatására. A jelentés ezután élesen bonczolja a halálbüntetés ellen érvényesíttetni szokott indokokat.Kiemeljük ezekből a jelentésben felhozott tényleges adatokat, melyek szerint Olaszországban 1866-ban 24 halálitélet közül csak 1 hajtatott végre, 1867-ben 31 közül csak 3, 1868-ban 18 közül csak 2, 1869-ben 16 közül csak 4. Ebből látszik ugyan, hogy a kegyelmezés joga igen kiterjedt mértékben gyakoroltatik; —ezen körülmény azonban nézetünk szerint általánosságban nem csak hogy nem szól a halálbüntetés fentartása mellett, hanem épen mivel általa a büntetés bizonytalanná válik, a büntetések rendszerét alterálja. Azon aggodalom ellenében, hogy Olaszország egyes részeiben, hol a halálbüntetés már régóta meg van szüntetve, azt ismét be kellene hozni, a jelentés Németországra hivatkozik, ahol szintén 4 államban kellett a már megszüntetett halálbüntetést újra meghonosítani. Felhozatik továbbá, hogy most már csak (!) 12 esetre van halálbüntetés szabva, mely esetek magasabb szempontok szerint rendezve 8-ra redukálhatók, mig az 1869-iki javaslatban még 13 ilyen eset létezett. dőlt A büntetőtörvénykönyv 472, a rentörvénykönyv pedig 121 czikkből áll. A vizsgálati fogság tartamát a szabadságbüntetés nemei szerint majd egészben, majd fele részben, majd csak negyedrészben lehet beszámítani. De nem számíttatik a fogság, ha a vádlott felebbez és felebbezése elvettetik. Ez utóbbi intézkedésből látható, hogy Olaszországban is a felebbezés megszorítása felé irányul a törekvés. Ezt természetesen csak helyeselni lehet, mert emeli a bíróságok tekintélyét és kevesbíti az állam igazságügyi teendőit. De azon szabványt, mely szerint a felebbezési bíróságnak azon ítélete, hogy a felebbezésnek hely nem adatik, már eo ipso büntetéssel járjon a felebbezőre nézve, nem mondhatjuk szerencsésnek, mert abban nincs semmi ratia, hogy személyes szabadságával lakuljon a vádlott azért, mivel a törvény által megengedett felebbezési jogával élt.Különben a dolog már azért is magán hordja a gyakorlatiatlanság jellegét, mivel ezen szabvány presszót gyakorolna a felebbezési bíróságra oly irányban, hogy helyt adjon a felebbezésnek, mert sokszor maga a felebbezési bíróság is belátná, hogy embertelenség volna a vádlottat büntetni azért, mivel — távol minden makacskodástól — használt oly jogorvoslatot, melynek érvényesítésétől ő az összejárása szerint sikert mert várni. Nézetünk szerint a felebbezés megszorításának egyenesnek és nyíltnak kell lennie, mert különben több boszúságot és keserűséget szül a feleknek, mint amennyi hasznot hoz a közérdeknek. A rehabilitatiót a törvényjavaslat elfogadja és ez haladás az előbbi javaslat irányában. Szigorú szabványokat tartalmaz az állam biztonságát veszélyeztető egyesületek s bandák ellen, ami az olaszországi viszonyok közt nagyon is indokolva van. A párviadal, mely Olaszország magasabb társadalmi köreiből még nem tűnt el, csak pénzbírsággal való fenyegetés mellett tiltatik. De e melett a magántermészetű elégtétel ezen módja ellen szigorúbb szabályok is hozatnak, így nevezetesen a párbajt vivők csak akkor részesülnek bizonyos oltalomban, ha a vita tárgya becsületbiróság (giuri d’onore) elé lett terjesztve és ez az esetet a párviadal általi eldöntésre alkalmasnak találta. Ezen kívül előbb a tanuknak (padrinio secondi) a harcz szabályait meg kell állapitaniok, a párviadalnak ezek jelenlétében kell megtörténnie stb. Bünte-