Magyar Themis, 1873 (3. évfolyam, 1-55. szám)
1873-06-03 / 24. szám
Harmadik évfolyam. 24. szám. (II. napi szám.) Budapest, junius 3. 1873. Megjelenik India csütörtökön, a „magyar jogász- MAGYAR Előfizetési árak gyár tartama alatt naponként. ) /0BT 1ST— (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérment: IS i pl B 1. a „Magyar Themis“-re és az „Igazságügyi render's, A we §|| ’ letek és törvények tárán-ra (a „Döntvények gyüjte-I i m/11 «a; f&Vj I i 1» ggj pi k . a. a „Döntvények gyűjteményébe külön (a „Magyar v ÉM 1 1 Themis“ előfizetői részéről, félévi kötelezettséggel a —JmiíL-----.min.-------_ Ja _ v —yVw/ lap előfizetését illetőleg) félévre 1 frt., egész évre 2 írt. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. EGYETĚ^VIESTOGI ^KÖZI—ÖInÍY Kiadó-hivatal: nádor-utcza 6. sz. Jk. BUDAPESTI ÉS KOMÁROMI ÜGYVÉDI EGYLETEK KÖZLÖNYE, ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYŰLÉS NAPILAPJA Külön mellékletek: „Döntvények gyűjteménye“ és „Igazságügyi rendeletek és törvények tára“. Felelős szerkesztő: Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonosok: Légrády testvérek. . TARTALOM: Őszinte szavak. — Az állandó bizottság jelentése. — A jogászgyűlés teljes ülése. — A jogászgyülés egyik kitűzött kérdéséhez. Réső-Ensel Sándortól. — Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlönyéből. *) L. Különfélék. Őszinte szavak. (F.) A napi sajtó nem kényezteti el a magyar jogászgyűlést, sőt ellenkezőleg, annak egy tekintélyes része évenként keserű labdacsokat ad neki nyelni. Helyesen cselekszik. Crescit sub pondere palma. És távolról sem volna kifogásunk ezen eljárás ellen, ha a labdacsok csak keserű igazságokat és nem olykor-olykor egyszersmind keserű valótlanságokat tartalmaznának. Nem kivánunk mi a napi sajtótól dythyrambusokat a jogászgyülésre, nem kívánjuk, hogy a sajtó behunyja szemét azon tény előtt, hogy a magyar jogászság átlagos képzettsége nem üti meg teljesen a mértéket és hogy e miatt a tudományos együttműködés szűk korlátok közé van szorítva. Mondja ki ezt a napi sajtó minél gyakrabban, mert a magyar ember jellemében benne van az, hogy a kivülről jövő folytonos nyomás nagyon előmozdítja kitartását a munkában. Ha ügyvédeink, bíráink és tanáraink gyakran fogják olvasni, hogy hátra vannak a külföld ugyanezen állású férfiai irányában, és ha különösen egyes concret esetekben ki fog mutattatni a lapokban, hol követtetett el hiba a képzettség hiánya miatt, akkor igen sokan indíttatva fogják magukat érezni arra, hogy az önmagukban tapasztalt hiányos előképzést utánpótolják. Ám mondja ki a sajtó minél gyakrabban azt is, hogy az, amit a jogászgyűlés enunciál, nem megy át az életbe és rendesen írott malaszt marad. Jó szolgálatot fog ez által tenni a sajtó, mert akkor egyrészt a jogász világ, hogy a jogászgyűlés tekintélyét emelje, tömegesebben fog abban részt venni, tudván mindenki, hogy az ily testületek szavának annál nagyobb súlya van, minél több tag által hozatnak enunciációt ; másrészt pedig a kormány ennek következtében szükségét fogja érezni annak, hogy az eddiginél serényebb tevékenységet fejtsen ki a jogreform keresztülvitele terén. Nem azt kívánjuk tehát a napi sajtótól, hogy hibáinkat és gyengeségeinket takargassa, nem azt, hogy azon bizonyos, körökben meghonosodott kölcsönös dicsőítést biztosító rendszert kövesse irányunkban, mert az a nyilvános élet terén működő férfiak elsatnyítására a legalkalmasabb eszköz, de annyit talán a magyar közvélemény orgánumaitól megkívánhatunk, hogy oly irány követéséért ne tegyenek bennünket felelősekké, amely irány nem a mienk. Több napilap az abstract elméletek, a külföldön a gyakorlat tűzpróbáját ki nem állott intézmények hajhászását veti szemünkre. Már tegnapi számunkban a gondos utánszámitás alapján kimutattuk, hogy mindent inkább lehet a jogászgyülés ellen felhozni, mint azt, hogy tagjait theoreticusok képezik. Kimutattuk, hogy a tanári kar — melyben az abstract theoria kiváTólag találja képviselőit — aligegy ötöd részben vett részt a két utóbbi jogászgyülés tárgyalásaiban és a többi négyötöd rész csaknem egyenlően oszlik meg az ügyvédi és bírói kar között. A jogászgyülés enunciációi tehát igen túlnyomó részben a jogi gyakorlat tövises mezején működő férfiak nézetét fejezik ki, akik nem hagyják magukat egykönnyen elkapatni az elmélet elvont tételeitől. Általában nálunk a tanári kar nem viszi a jogász körökben azon vezérszerepet, mint ezt pl. Németországban látjuk. A német jogászgyűléseken eddig — ha nem csal emlékezetünk — mindig tanár volt az elnök és ott a nagyszámú német egyetemek tanárai, kik közül némelyek világhírű férfiak, erős szellemi nyomást gyakorolnak a praxis embereire. Nálunk azonban, ha a bírói és ügyvédi karnak valami miatt szemrehányást lehet tenni, az abból áll, hogy nagyon is rabja, — nem a theoriának, hanem a gyakorlatnak. Ily viszonyok közt tehát a theoretizálást feltenni a jogászgyűlésről, úgy hiszzük, alig lehet. De nem is követte azon irányt, hanem igenis követelte a kormánytól és a törvényhozástól a józan jogrefom keresztülvitelét, amit különben valamennyi napilapjaink is folytonosan hangoztatnak. Mi ezen utóbbi körülmény folytán azt hittük, hogy ezen követelményünkre nézve a napi sajtóban szövetségessel bírunk, annál inkább, minthogy a napi sajtó a jogreform keresztülvitelének épen azon részleges pontjait állította fel, melyeket a jogászgyűlés is enunciált, és amelyek kivétel nélkül évtizedeken át kiállták már a tűzpróbát számos más országban. Eddig ugyanis a napilapokban a szóbeliség és az esküdtszékek behozatala mellett számos felszólalás történt, az írásbeliséget pedig egyik sem védte A közjegyzői intézmény behozása, az ügyvédség rendezése, a szakbeli oktatás reformlása annak államivá tétele által — számtalanszor követeltetett a napilapok által. Márpedig épen ezek azon kérdések, melyek az eddigi jogászgyűlések működésének súlypontját képezik. Azt sem tehetjük fel, hogy a napi sajtónak az—ellen volna kifogása, amit a múlt évi jogászgyűlés kimondott, hogy a részvénytársulatok alapításához az államhatóságnak különös engedélyezése nem kívántatik, és hogy a hosszabb tartamú szabadságbüntetésre elítélt fegyenczek javára a feltételes szabadonbocsátás jogintézményképbehozandó. Az eddigi jogászgyűléseknek a felsoroltakon kívül hozott határozatai pedig oly szűk körben mozgó jogi szakkérdések, melyek egy politikai lap széles látkörén alig kivehető pontot képeznek. Miért elégületlen tehát a napi sajtó nagy része a jogászgyüléssel ? Nem azért, mintha a jogászgyülés nem mutatna fel annyi eredményt, amennyi viszonyaink közt lehetséges, hanem azért, mivel eleinte, mint nálunk minden intézménynél szokás, nagyon is sok — részben teljesíthetően fűztek a jogászgyüléshez. — reményt Márpedig egy intézmény, mely évenként csak négy napon át működik, nem lehet szakgyűlés és egyszersmind codificáló bizottság, törvényhozás és ezenkívül talán még végrehajtó hatalom is, pedig úgy látszik, a jogászgyűléstől mindezt megkívánják. Ami tehát napilapjaink egy részéből szól, az nem egyéb, mint a túlfeszített várakozások megcsalatásának érzete és ezért ezt — mint speciális magyar betegséget — nehéz szívvel ugyan, de a javulásra való reménnyel, tűrjük. Lapunk mai számához egy negyedik melléklet van csatolva.