Magyar Themis, 1876 (7. évfolyam, 1-54. szám)
1876-05-04 / 18. szám
Hatodik évfolyam. (Melyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmentve kit ifT * kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések es H H H H A i / H H és a „Döntvények gyűjteménye“ cz.mű mellékletekkel reclamáljék a kiadóhivatalhoz intézendők. | |--------1 *4 %/ ■ | e * g a . t e s e - '^nt, .«évre 6 forint, _______ A 1 ^ 1 Az előfizetési pénzek bérmentesen, vidékről pedig a legczélszerűbben ponta utalvány utján küldendők. Szerkesztőség: V. Nádor utcza 13. sz. Kiadóhivatal: IV. barátok tere 7. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA, AZ UNGVÁRI ÜGYVÉD-EGYLET, VALAMINT A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE.Külön mellékletek: a „2)öntvények gyűjteménye,“ és az „Igazságügyi rendeletek tára.“ Laptulajdonos : Dr. Siegmund Vilmos. Felelős szerkesztő : Dr. Fayer László. Kiadó : az „Athenaeum”. TARTALOM: A tőzsdebiróságról. Major Kálmán, budapesti ügyvédtől. — Kitűzött árverések ellen beadott semmiségi panaszok. — Igazságügyi levelek. — Szemle. (A törvényszékek reductiójáról.)— Jogesetek. (Syndicates. Ha a lefoglalt tárgyak elvitettek az árvíz által, kit terhel a kár .) — Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék. (Legközelebbi csődbejelentési határidők.) — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Pályázatok. — Csődök. —Csődmegszűntetések. — Igénykereseti felhívások. — Árverések.) — Külön melléklet . A »Döntvények Gyűjteményé«-nek egy éve. iN‘" MAGYAR Előfizetési áruk A tözsdebiróságról. A »Magyar Themis« idei 16-ik számában »A tözsdebiróság« czim alatt egy czikk jelent meg, mely a pesti áru- és értéktőzsde választott bíróságát védelem alá veszi a »Magyar Themis «-nek a »Kelet Népé «-ből átvett egy támadó czikke ellenében. A védelem érveinek gyöngesége mutatja, hogy a támadó czikk nagyon is jogosult volt. Lássuk ezen érveket közelebbről. A védő czikk elmondja a tőzsdebíróság mikénti alakulását, hogy t. i. a tőzsdelátogatók a maguk köréből évenként áltaános szavazás útján 30 egyént választanak, kik a tőzsdeválasztmány tagjait és egyszersmind egy évre a tőzsdebíróság tagjait képezik. Ezen 30 tagból választ minden peres fél két-két bírót és e két bíró egy elnököt, ismét a tőzsdeválasztmány köréből, és ezen öt bíróból áll a tőzsdebíróság. Elmondja továbbá a védőczikk, hogy ámbár összeállítására nézve az ily módon megalakult bíróság különbözik a polgári perrendtartás szerint alakuló választott bíróságtól, de amannak összeállítása sokkal több biztosítékot nyújt az igazságos és részrehajlatlan ítélethozásra, mintsem ezen utóbbi, mivel, úgymond, a perrendtartás szerinti választott bíróság tagjai rendesen azon peres fél részén vannak, amelyik őket megválasztotta. Eként tehát a védőczikk összehasonlítja a tőzsdei választott bíróság függetlenségét és részrehajlatlanságát a polgári perrendtartás szerinti választott bíróságtól megtagadott részrehajlatlansággal és függetlenséggel. Ha már a tőzsdebíróság összeállítását tekintjük, látjuk, hogy az semmikép sem felel meg a közvetlen szabad választás elvének. A peres felek választása korlátolva van a 30 tagra. Nem lehetne ez ellen szólani, ha csak oly peres felekről volna szó, kik maguk is tőzsdelátogatók és a 30 tag megválasztásába befolyhatnak. Ámde a tőzsdebíróság oly peres felek ügyeiben is bíráskodik, kik nem tőzsdelátogatók, és ezeknek arra, hogy milyen legyen e 30 választott bírói tag, megvan-e bennök a képzettség, a függetlenség, a tiszta jellem, semmi befolyásuk nincsen, és tehát a peres félre reá van a tőzsdelátogatók szavazata által ootrogálva az ismeretlen 30 tag, hogy ezekből magának bírót válaszszon. És így azon peres felek, kik nem kívánják ügyüket az állam által felállított, s qualificált birákból álló kir. bíróságok által eldöntetni, meg vannak fosztva a megnyugvástól és azon garantiától, mely abban áll, hogy maguknak saját véleményük szerint kellőleg képzett alkalmas és független bírákat választhassanak. A gyakorlati élet mutatja, hogy a perrendtartás szerinti választott bíróság alakításánál a peres felek ezen kellékeket keresik, vagy legalább kereshetik. A lehetőség legalább meg van nekik adva. Innen van, hogy bíráikul olyanokat neveznek meg, kik vagy jogtudók vagy legalább is a per tárgyára nézve szakemberek. És méltán kétségbe vonható azon vád, hogy az így szabadon választott bírák ne lennének legalább is oly függetlenek és részrehajlatlanok, mint a peres felekre octrogált tőzsdeválasztmányi 30 tag, annyival inkább, mivel a prírts. szerint mindegyik peres fél az ellenfele által megnevezett bírákból visszavetés útján a netalán eléggé képzetteknek , tiszta jelleműeknek vagy függetleneknek nem látszókat eltávolíthatja. Sőt a törvény a nyilván érdekelteket (perrendtartás 56. és 497. §§.) egyenesen eltiltja a bíráskodástól megválasztatásuk esetén is, míg a tőzsdebírák e rendelkezés alól is ki vannak véve. Napjainkban, a jogtudománynak olyannyira kifejlett korában a salamoni ítéletek kora lejárt; az élet soknemű szövevényes viszonyaira soknemű törvény alkottatik; a jogtudomány nyomán a törvények szakokra oszlanak, és azok is, kiknek ez hivatása, már nem képesek az egész jogtudományt felölelni, hanem szaktudósok képződnek. Azért is napjainkban általános a vélemény, hogy bíró csak jogtudós lehet, vagyis az, ki jogi képzettség és törvénytudás tanújelét adja. A szabad biróválasztásnál a peres fél talál ily birót, s ha nem keres magának ilyet, maga lássa. De a tőzsdebiróság 30 tagja közt ilyet találni lehetetlen. Jogtudósok, úgy mint birák, ügyvédek, jogtudorok, jogtanárok nem tőzsdelátogatók, tehát sem nem választók, sem nem választhatók már az összeférhetlenségnél fogva sem, mely állásuk és a tőzsdei bírói állás közt fenforog. A tőzsdebíróság tagjai tehát csupa lakosok, kikről azt, hogy a jogesetekre a törvényt helyesen tudják alkalmazni, feltételezni nem lehet. Az igazságszolgáltatás pedig oly fontos feladata az államnak, hogy ez azt ily lakásokra nem bízhatja. Az állampolgárok az állam törvényei alatt állanak. Ezekhez szabják jogcselekvényeiket. Felállítottuk legközelebb a közjegyzőséget azon czélból, hogy a polgárok jogcselekvényei jobban biztosíttassanak. És aztán tartsunk fen egy állandó bíróságot, mely hivatva van ítélni a jogcselekvények felett, de mely ama törvényeket nem ismeri, amelyekhez ama jogcselekvények irányulnak? — És ezzel eljutottunk ama kérdéshez, vajon fentartható-e egy jogállamban egy oly bíróság, mely az anyagi törvényeket nem alkalmazza a jogesetekre ezek eldöntésénél, mert törvényismeret hiányában nem is képes alkalmazni. Mindenki, aki jogügyleteket köt, ezt azon hitben teszi, hogy jogai biztosítva, kötelezettségei meghatározva vannak, vagy magában a szerződési feltételekben, vagy amennyiben ezek nem rendelkeznének, a törvényben. Azt hiszi, hogy jogait bírói után is fogja érvényre juttathatni, mert hiszen jogcselekvényei a fenálló törvényekhez lettek szabva. És ime talál egy oly bíróra, aki a fenálló törvényeket nem ismeri, kap ítéletet hasból, mit úgy neveznek, hogy »legjobb tudomás és lelkiismeret«, de valódi kendőzetlen nevén : önkény. A perrendtartásban nincs kimondva, hogy a választott bíró, habár ítélete ellen nem is lehet felebbezni, nem az anyagi törvény szerint itél, tehát a választott biró nem érezheti magát feloldva az anyagi törvények alkalmazása alól; minélfogva nem is lehet azt mondani, mit a védő czikk 18. szaip. Budapest, 1876. május 4.