Magyar Themis, 1876 (7. évfolyam, 1-54. szám)

1876-05-04 / 18. szám

Hatodik évfolyam. (Melyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmentve k­i­­­­t ifT * kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések es H H H H A i / H H­­ és a „Döntvények gyűjteménye“ cz.mű mellékletekkel reclamáljék a kiadóhivatalhoz intézendők. | |--------1 *4 %/ ■ | e * g a . t e s e - '^nt, .«évre 6 forint, _______ A 1 ^ 1 Az előfizetési pénzek b­é­r­m­e­n­t­e­s­e­n, vidékről pedig a legczélszerűbben p­o­nt­a ut­a­lván­y utján küldendők. Szerkesztőség: V. Nádor­ utcza 13. sz. Kiadó­hivatal: IV. barátok tere 7. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA, AZ UNGVÁRI ÜGYVÉD-EGYLET, VALAMINT A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE.­­Külön mellékletek: a „2)öntvények gyűjteménye,“ és az „Igazságügyi rendeletek tára.“ Laptulajdonos : Dr. Siegmund Vilmos. Felelős szerkesztő : Dr. Fayer László. Kiadó : az „Athenaeum”. TARTALOM: A tőzsdebiróságról. Major Kálmán, budapesti ügyvédtől. — Kitűzött árverések ellen beadott semmiségi panaszok. — Igazságügyi levelek. — Szemle. (A törvényszékek reductiójáról.)— Jogesetek. (Syndicates. Ha a lefoglalt tárgyak elvitettek az árvíz által, kit terhel a kár .) — Az ügyvédi kama­rákból. — Különfélék. (Legközelebbi csődbejelentési határidők.) — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Pályázatok. — Csődök. —Csődmegszűn­­tetések. — Igénykereseti felhívások. — Árverések.) — Külön melléklet . A »Döntvények Gyűjteményé«-nek egy éve. iN‘" MAGYAR Előfizetési áruk A tözsdebiróságról. A »Magyar Themis« idei 16-ik szá­mában »A tözsdebiróság« czim alatt egy czikk jelent meg, mely a pesti áru- és értéktőzsde választott bíróságát védelem alá veszi a »Magyar Themis «-nek a »Kelet Népé «-ből átvett egy támadó czikke el­lenében. A védelem érveinek gyöngesége mu­tatja, hogy a támadó czikk nagyon is jo­gosult volt. Lássuk ezen érveket közelebbről. A védő czikk elmondja a tőzsdebíró­­ság mikénti alakulását, hogy t. i. a tőzsde­látogatók a maguk köréből évenként álta­­­­­ános szavazás útján 30 egyént választanak, kik a tőzsdeválasztmány tagjait és egy­szersmind egy évre a tőzsdebíróság tagjait képezik. Ezen 30 tagból választ minden peres fél két-két bírót és e két bíró egy elnököt, ismét a tőzsdeválasztmány köré­ből, és ezen öt bíróból áll a tőzsdebíróság. Elmondja továbbá a védő­czikk, hogy ámbár összeállítására nézve az ily módon megalakult bíróság különbözik a polgári perrendtartás szerint alakuló választott bí­róságtól, de amannak összeállítása sokkal több biztosítékot nyújt az igazságos és részrehajlatlan ítéleth­ozásra, mintsem ezen utóbbi, mivel, úgymond, a perrendtartás szerinti választott bíróság tagjai rendesen azon peres fél részén vannak, a­melyik őket megválasztotta. Eként tehát a védő­czikk összeha­sonlítja a tőzsdei választott bíróság függet­lenségét és részrehajlatlanságát a polgári perrendtartás szerinti választott bíróságtól megtagadott részrehajlatlansággal és füg­getlenséggel. Ha már a tőzsdebíróság összeállítását tekintjük, látjuk, hogy az semmikép sem felel meg a közvetlen szabad válasz­tás elvének. A peres felek választása kor­látolva van a 30 tagra. Nem lehetne ez ellen szólani, ha csak oly peres felekről volna szó, kik maguk is tőzsdelátogatók és a 30 tag megválasztásába befolyhatnak. Ámde a tőzsdebíróság oly peres felek ügyei­ben is bíráskodik, kik nem tőzsdelátogatók, és ezeknek arra, hogy milyen legyen e 30 választott bírói tag, megvan-e bennök a­­ képzettség, a függetlenség, a tiszta jellem, semmi befolyásuk nincsen, és tehát a peres félre reá van a tőzsdelátogatók szavazata által ootrogálva az ismeretlen 30 tag, hogy ezekből magának bírót válaszszon. És így azon peres felek, kik nem kí­vánják ügyüket az állam által felállított, s qualificált birákból álló kir. bíróságok ál­­­­tal eldöntetni, meg vannak fosztva a meg­­­­nyugvástól és azon garantiától, mely abban­­ áll, hogy maguknak saját véleményük sze­rint kellőleg képzett alkalmas és független bírákat választhas­sanak. A gyakorlati élet mutatja, hogy a perrendtartás szerinti választott bíróság alakításánál a peres felek ezen kellékeket keresik, vagy legalább kereshetik. A lehe­tőség legalább meg van nekik adva. Innen van, hogy bíráikul olyanokat neveznek meg, kik vagy jogtudók vagy legalább is a per tárgyára nézve szakemberek. És méltán kétségbe vonható azon vád, hogy az így szabadon választott bírák ne lennének legalább is oly függetlenek és részrehajlatlanok, mint a peres felekre oc­­trogált tőzsdeválasztmányi 30 tag, annyival inkább, mivel a prírts. szerint mindegyik peres fél az ellenfele által megnevezett bí­rákból visszavetés útján a netalán eléggé képzetteknek , tiszta jelleműeknek vagy függetleneknek nem látszókat eltávolíthatja. Sőt a törvény a nyilván érdekelteket (per­­rendtartás 56. és 497. §§.) egyenesen eltiltja a bíráskodástól megválasztatásuk esetén is, míg a tőzsdebírák e rendelkezés alól is ki vannak véve. Napjainkban, a jogtudománynak oly­annyira kifejlett korában a salamoni ítéle­tek kora lejárt; az élet soknemű szövevé­nyes viszonyaira soknemű törvény alkot­­tatik; a jogtudomány nyomán a törvények szakokra oszlanak, és azok is, kiknek ez hivatása, már nem képesek az egész jogtu­dományt felölelni, hanem szaktudósok kép­ződnek. Azért is napjainkban általános a vélemény, hogy bíró csak jogtudós lehet, vagyis az, ki jogi képzettség és törvény­tudás tanújelét adja. A szabad biróválasztásnál a peres fél talál ily birót, s ha nem keres magának ilyet, maga lássa. De a tőzsdebiróság 30 tagja közt ilyet találni lehetetlen. Jogtudó­sok, úgy mint birák, ügyvédek, jogtudo­rok, jogtanárok nem tőzsdelátogatók, tehát sem nem választók, sem nem választhatók már az összeférhetlenségnél fogva sem, mely állásuk és a tőzsdei bírói állás közt fenforog. A tőzsdebíróság tagjai tehát csupa lak­osok, kikről azt, hogy a jogesetekre a törvényt helyesen tudják alkalmazni, fel­tételezni nem lehet. Az igazságszolgáltatás pedig oly fontos feladata az államnak, hogy ez azt ily lak­ásokra nem bízhatja. Az állampolgárok az állam törvényei alatt állanak. Ezekhez szabják jogcselek­­vényeiket. Felállítottuk legközelebb a köz­­jegyzőséget azon czélból, hogy a polgárok jogcselekvényei jobban biztosíttassanak. És aztán tartsunk fen egy állandó bíróságot, mely hivatva van ítélni a jogcselekvények felett, de mely ama törvényeket nem is­meri, a­melyekhez ama jogcselekvények irányulnak? — És ezzel eljutottunk ama kérdés­hez, vajon fentartható-e egy jogállamban egy oly bíróság, mely az anyagi törvénye­ket nem alkalmazza a jogesetekre ezek el­döntésénél, mert törvényismeret hiányában nem is képes alkalmazni. Mindenki, a­ki jogügyleteket köt, ezt azon hitben teszi, hogy jogai biztosítva, kötelezettségei meghatározva vannak, vagy magában a szerződési feltételekben, vagy a­mennyiben ezek nem rendelkeznének, a törvényben. Azt hiszi, hogy jogait bírói után is fogja érvényre juttathatni, mert hi­szen jogcselekvényei a fenálló törvények­hez lettek szabva. És ime talál egy oly bíróra, a­ki a fenálló törvényeket nem is­meri, kap ítéletet hasból, mit úgy nevez­nek, hogy »legjobb tudomás és lelkiisme­ret«, de valódi kendőzetlen nevén : ön­kény. A perrendtartásban nincs kimondva, hogy a választott bíró, habár ítélete ellen nem is lehet felebbezni, nem az anyagi törvény szerint itél, tehát a választott biró nem érezheti magát feloldva az anyagi törvények alkalmazása alól; minélfogva nem is lehet azt mondani, mit a védő czikk 18. szaip. Budapest, 1876. május 4.

Next