Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1878 / 1. szám - A bagatell-eljárás és a vidéki ügyvédség
Nyolczadik évfolyam. 1. szarra Budapest, 1878. január 3. Kilön mellékletek: „Döntvények gyűjteménye", az „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyűjteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadóhivatal: IV. barátok tere 7. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak: (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmentes szétküldéssel) a „Magyar Themis", a ..Döntvények gyűjteményeaj „Igazságügyi rendeletek tára- St a* „Igazságügyi törvények anyaggyűjteménynyel" eximon • •tlikletekkel együttesen: egész évre 10 forint, félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. • L előkrtési pénzek bérmente legczélszerűbben posta utat küldendők: MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. vidékről utj.n Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. TAETAlOMJA bagatell-eljárás és a vidéki ügyvédség. Egy vidéki ügyvé d tö 1. _ Eszmék a büntetés végrehajtáTtoak reform[Ahol"síküdt nekeink verdiktjeiben mutatkozó ellenmondások. Dr. Fayer Lászlótól. Jogirodalom. (A keresk. törvény magyarázata. Dr. Neumann Ármin Dr Nagy Ferencz egyetemi magántanártól. A kritika értéktanához). A budapesti keresk. és váltótörvényszék legújabb ítélete a »Hazac,Tisza«ügyben. — Az ügyvédi kamarákból. (A budapesti kamara tagjainak létszáma. Az ügyvédvizsgáló bizottság tagjai). — Különfélék. (Jogászkör). -Legközelebbi csődbejelentés, határidők. — Kivonat aBudapesti Közlönyből. (Csődök. — Csődmegszüntetések, felhívások). — Külön melléklet. A váltótörvény anyaggyüjteménynyel. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. Pályázatok. — Igénykereseti Mai számunkkal küldjük szét a váltótörvény anyaggyüjteményének 13. ivét. Hogy e művet új előfizetőink ne csonkán kapják, ezeknek a már a múlt évben kiállított tizenkét évet, mely az Apáthy-féle javaslatot, az enquete munkálatát, a képviselőház elé terjesztett szöveget és a képviselőház tárgyalásainak elejét tartalmazza, díjtalanul megküldjük, ha ez iránt a szerkesztőséghez fordulnak. T. előfizetőinket felkérjük, szíveskedjenek az előfizetést megújítani, mivel különben a lajtot tovább nem küldhetjük. A kiadóhivatal. A bagatell-eljárás és a vidéki ügyvédség. A legutóbbi időben azon hír volt olvasható, hogy Bécsben a legtekintélyesebb ügyvédek kezdeményezése folytán és az ottani ügyvédi kar igen jelentékeny részének élénk részvéte mellett bizottság alakult, melynek feladata leend azon okok eredetét kutatni, melyek miatt az ügyvédi teendők és így a tisztességes ügyvédi jövedelem oly roppant nagy és folytonosan fokozódó mérvben apad, és óvszereket indítványba hozni, amelyek által a bécsi ügyvédség körében napról-napra ijesztőbb alakban feltűnő elszegényedésnek eleje vézethetnék. Ha valakire — úgy bizonyosan a magyarországi ügyvédekre kivétel nélkül — ezen hír igen sajátszerű benyomást tehetett. Roszabb és a javulásnak legtávolabbi kilátásával sem kecsegtető sanyarú helyzetben alig lehet és alig volt még ügyvédi kar valamennyi európai államokban, mint azon állapot, amelyet mi jelenleg keresztülélünk vagy jobban mondva keresztültengődünk. Az újabb alkotmányos korszak kezdete óta nem volt igazságügyi reform és nem volt év, melyben valamely intézkedés nem történt volna, amely nem egyenesen döfés az ügyvédség ellen. Azon fanatikus ideából kiindulva, hogy minden igazságügyi és társadalmi nyomornak kútfeje az ügyvédség, valóságos irtó háború foly minden eszme ellen, még az ügyvédi rendtartás meghozatala után is, mely az ügyvédség hivatásszerű hatáskörének és mélyen lesülyedt társadalmi helyzetének felemelésére van irányozva. A pécsi mozgalom legalább azt mutatja, hogy ott a kar érdekét felismerik és erős akarat mutatkozik az észlelt baj orvoslására. Nálunk, ahol az osztrák és különösen a bécsi ügyvédség állapota még most is mint eszménykép, mint Eldorádó, tűnik fel, és viszonyainkhoz képest joggal annak is tartható: a fatalizmussal rokon egykedvűség anynyira megy, hogy már senki sem mer gondolni a súlyosan érzett baj csak némi enyhítésére is. Pedig még nem értük el a sanyaruság legmagasabb fokát; jön az még a jövő évben jelentékenyebb, hatványozottabb fokban. A bagatell-törvény életbeléptetése előtt állunk. Ez haláldöfés lesz számos ügyvédi existenciára és különösen a vidéki ügyvédségre. A jelenlegi viszonyok mellett egy járásbíróság területén 15—20 ügyvéd szegényesen bár és sok dolog mellett, de megkeresheti kenyerét. Ha az illető vidék a jómódunkhoz tartozik, melynek központja jelentékenyebb és élénkebb forgalommal bíró város, és ha a járásbíróság telekkönyvi hatósággal is van összekapcsolva, harminc ügyvéd is megférhet e területen. A bagatell-törvény életbeléptetése után máskép fognak a viszonyok alakulni. Letűnnek az aranjuezi szép (?) napok. Távol áll tőlünk azt követelni, hogy új törvények hozatalánál az ügyvédség érdeke is tekintetbe vétessék. Ezt nem kívánhatjuk. Minden jó és korszerű reformot, mely a mai jogélet követelménye, mi ügyvédek is örömmel üdvözlünk, habár életbeléptetése nekünk anyagi kárt okozhatna. Ott van a fizetési meghagyás az új váltóeljárásban. A budapesti ügyvédi kar kétségkívül jóval többet kétszázezer forintnál veszített évi átlagos jövedelméből ezen új eljárás behozatala által. De nem jutott senkinek eszébe azért panaszra fakadni. Mert az eljárás sikeresnek bizonyult be, mivel általa a váltójogi szigor hatálya emeltetik és a rosz lelkű huzavona és csak a perköltségek felszökkentésére irányult perlekedés megakasztatik. A magyarországi ügyvédi kar nagyobb többségében megvan azon tisztességes öntudat, hogy a törvények nem az ügyvédek, hanem a magyar állam polgárainak öszszességére való tekintetből hozandók és hogy a közjó iránti szempont mellett minden más magán- vagy testületi érdeknek el kell elnémulnia. Könnyű kebellel áldozunk anyagi érdekeinkből, ha tudjuk, hogy ez egy javítás, egy lényeges haladás érdekében történik. De az indignatiót nem zárhatjuk ki keblünkből, midőn azt látjuk, hogy az ügyvédség tisztességes érdekei egy olyan az éretlenség bélyegét magán hordó törvénynek áldoztatnak fel, szellemi korlátoltság folytán, mely nem egyéb mint roszabbitása igazságszolgáltatásunknak. Nem hiszszük, hogy még pályadíj kitűzése mellett is lehetne a budapesti és a marosvásárhelyi tábla területén oly naiv eszű szakférfiút kinyomozni, aki jóhiszeműleg azt állíthatná, hogy a bagatelltörvény jelenlegi, fájdalom, már vissza nem vonható, alakjában a legkisebb javítás lenne igazságszolgáltatásunkra nézve. A törvény összevissza kuszált szövege, pongyola szerkezete csak félig érintett mintegy odadobott határozmányai hirdetik ezt »aere perennius«. S kétségbe nem vonható, hogy a községi bíráskodás és a bagatell-eljárás az úgy is folytonosan elharapódzó zugirászatnak dobatik oda martalékul. Koncz lesz ez eljárás ezen kétes existentiája, a társadalom legalacsonyabb rétegeiben buján tenyésző egyéneknek, akiket semmi tisztességes kategóriába nem lehetvén sorozni, azért a zugirászat fogalma alá jönnek. Mintha csak azon czél lebegett volna szem előtt: mikép kell, mikép lehet Magyarországon a zugirász jövedelmét emelni: ugy jártak el, a midőn az 1877: XXII.t.-cz.34. és 35. §§-ait megalkották. Ezen két §. lesz a magyarországi zugirászok arany bullája. Rövid mint II. András királyé, de értéke ma mindenesetre nagyobb. Áldott szó ezen »meghatalmazott. A kinek csak némi ügyessége van egyszerű emberek félrevezetésében, nyisson irodát »községi és békebirómeghatalmazott czimén. Ez a bagatell-törvény életbeléptetése után uj hivatás és nem rosz jövedelmű iparág lesz. Ha a községi biróság előtt az út szélén felszedett jogismerettel.