Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1878 / 1. szám - Ellenmondások esküdtszékeink verdiktjeiben
A német birodalmi büntető törvénykönyv 56. §-a azt rendeli, miszerint a fiatal gonosztevők határozott idejű fogságra ítéltetés helyett határozatlan idejű nevelés végett javító intézetbe szállíttassanak. Büntető törvényjavaslatunk elfogadja ezen eszmét, a 83. §-ban azt rendelvén, miszerint az, ki a bűntett vagy vétség elkövetésekor 12. életévét már túlhaladta, s így bűnvád alá már vehető, de 16. évét még el nem érte, ha cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással nem bírt, 20. életkoráig tartható nevelés végett javítóintézetbe helyezhető. Továbbá a 42. §-ban, hogy fogházra ítélt, de éltük 20. évét túl nem haladott egyénekre nézve a bíróság elrendelheti, miszerint büntetésüknek 6 hónapot túl nem haladó részét magánelzárásban, illetve, mennyiben ott dologház létez, abban töltsék ki. A büntetőjavaslat ez által utat nyitott, melyen tovább haladnunk kell. A főmomentum, mely a 83. §. intézkedésének határéveként a 16. évet jelölte ki, a törvénykezési orvostan köréből meríttetett s a bűncselekmény beszámíthatóságára vonatkozik; ez okozta úgy a német büntető törvénykönyvben mint javaslatunkban azon kitételt is, ha cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással nem birt. Ámde nemcsak oly fiatal egyéneknél, kik cselekményük bűnös természetét nem ismerik, hanem és kiválóan azoknál is szükséges az állam általi javítás és nevelés, kik ennek felismerésére kellő értelemmel bírnak ugyan már, de életviszonyaik folytán a bűntett környezetében elerkölcstelenültek. Kiket pedig az idézett kitétel az ily nevelés jótéteményéből kizárna. Ezeknél is ugy saját mint a társadalom érdekében okvetlenül szükséges, hogy határozatlan idejű nevelés végett javító intézetbe szállíttassanak. Rendszerint oly egyénekből állanak, kik életüket a bűntettnek készülnek szentelni. Tettük belső rugója nem elfásult romlottszívüség, hanem — eltekintve a bűntett hatalmas toborzójától, a nyomortól — elhanyagolt vagy épen hiányzó nevelés és családi kapocs, rosz példa, könnyelműség, fáradság nélküli élet és könnyű módon való meggazdagodás utáni vágy. S azért ezeknél az állami büntetés fő czélja csak az ész és szív nemesítése ; a büntetés főtényezői: tanító, lelkész, munka lehetnek csak. Ezeknél felesleges a magánzárkákban való elkülönítés által komoly lelki furdalásokat előidézni, de igenis mutatni kell nekik a gonosz életmód szomorú, s a becsületes életmód kellemes, boldogító oldalait. Legfontosabb a munkakedv ébresztése s azon remény felkeltése, miszerint munkás élet által a társadalomnak még hasznos és tisztelt tagjaivá lehetnek s hogy szabadonbocsátás után támogattatni fognak, ha becsületes foglalkozást keresnek. Ezen tekintetek azok, melyek századunk javítási eszméjének egyik legszebb gyümölcsét érlelték, az állami javító intézeteket. Mily rendkívüli siker érhető el erélyes és emberszerető bánásmód mellett ily intézetekben, annak élő bizonysága a javító intézetek ama mintaképe, melyet Bretigneres de Courteilles és Demetz fiatal gonosztevők nevelése czéljából Tours mellett Mettrayban alapítottak. A mettrayi javitó gyarmatnak hivatása oly fiatal büntevők befogadása, kiket a törvény javitó intézetbe elhelyezendőknek rendelt. S miután a bűntett ujonczai családi élet és nevelés hiányával szoktak lenni, az intézet alapításának eszméjét e néposztály helyes megítélésére fektették: oly intézetet alapítottak, melyben a letartóztatottak nevelést és családi tűzhelyet, társaikban testvéreket, felügyelőikben szüleiket találják. 40—40 növendék együtt képez egy »család«-ot, mely egy »családapa« szigorú felügyelete alatt áll; e mellé a családbeli ifjak saját keblükből 2 tagot (freres ainés) választanak felügyelőtársaknak. Az intézet nincs körülzárva falakkal; minden útt nyitva áll, semmi nem emlékeztet fegyintézetre; valamint a növendékek egészséges, friss elégedettséget eláruló külseje miben sem emlékeztet fegyenczekre. De a növendékek között a javulás testületi szelleme uralkodik, s mindenki jellemtelenségnek s rút gyávaságnak tartaná megszökni az intézettől. A »családok «-ban a szeretet szelleme leng; komoly czivódás majdnem ismeretlen, szövetkezve haladnak a javulás utján s minden növendék legnagyobb gyalázatnak tartaná magára nézve, ha az intézetben vagy később szabadonbocsátása után magaviselete által intézett családjának szégyenére válnék, vagy mint gonosz visszaeső közmegvetés tárgyává lenne. Hasonló nevelő s javító intézetek fiatal elitéltek számára léteznek Londonban (City Prison, Holloway), Hamburgban (Dr. Wickeren által állapítva) a Rajna tartományban Boppardban a volt szt.-mártoni kolostorban, Szászhonban Waldauban, Bajorországban Niederschönenfeldben, a Lucastól alapított Val-d'Yeure-féle intézet s elkülönített osztályok ily czélra a laufeni, ambergi, zweibrückeni stb. fegyintézetekben. Csak ily intézetektől várható a társadalom biztonlétét veszélyeztető bűnsereg apadása, feltéve itt is, hogy az intézeti bánásmód a czélnak megfelelőleg erélyes, de szelid, szem előtt tartva Plató mondatát: »Megrögzött gonosztevők ellen legyünk szigorúak, izgalmasak s elnézők könnyű vétkesek iránt«. Ily intézet fiatal gonosztevőkre nézve a fekete föld, melyből a legjobb búza nő ki, a hernyó, melyből a legszebb pillangó rejlik ki. S ily intézeteknél még az is figyelemre méltatandó, mit Spitzmüller igen helyesen megjegyzett, miszerint egy ily javító intézetből szabadon bocsátott fiatal ember mindenesetre még nagyobb félelmet érez a fogságbüntetéstől, mint oly egyén, ki már börtönbüntetést szenvedett, s tudja, hogy az ott a tömlöczben mégsem oly nagyon veszélyes, mint azt szabadságban képzelni szokták.") Adja az ég, hogy a büntetőjavaslat által megpendített eszme nálunk is minél gyorsabb s minél egészségesebb megtestesülést nyerjen. Ellenmondások esküdtszékeink verdiktjeiben. Mióta esküdtszékeink fenállanak, folytonosan panasz tárgyát képezik azon ellenmondások, melyek a verdiktek egyes részei közt mutatkoznak. Már e lapok 1875. évi folyamában kimutatták, hogy a bíróság által az esküdtekhez intézett kérdések szerkezetében lelhető fel az anomália forrása. Nem lesz talán felesleges a Verhovay-eset alkalmából újra szóba hozni a dolgot, hátha ki lehetne még irtani a meggyökeresedett rosz praxist. A jogesetből, amint az a bíróság előtt fekszik, a ténykérdés különböző terjedelemben metszhető ki. A tiszta ténykérdés egyedül arra vonatkozik, vajon a vádlott elkövette e azon tettet, amelylyel vádoltatik; az ilykér feltett kérdés semmi tekintettel sincs arra, vajon a cselekmény foglal-e magában büntetendő cselekményt avagy nem. Nagyobb kiterjedése van a szélesebb értelmű ténykérdésnek, mely odairányul, hogy valamely esetben megvannak-e azon tényleges momentumok, melyek találkozásában a törvény valamely határozott büntetendő cselekmény tényálladékát látja. Ebben már benne van a jogkérdés egy része is, mert mihelyt kimondatik, hogy a cselekmény a büntető törvény ezen és ezen §-a alá esik, már nagy részben el van döntve a jogkérdés is. Újabban a doctrina és külföldi törvényhozások azon meggyőződésre jutottak, hogy sem a szűkebb, sem a szélesebb értelmű ténykérdés nem választja el elég határozottan azon részt, mely a jogesetből az esküdtek bíráskodása alá esik. Úgy az egyik mint a másik módozatnak nevezetes hiányai vannak. Jelenleg tehát már eltekintenek az esetnek organikus felosztásától, és inkább korszerű felosztás van használatban, t. i. feltétezik a bűnösség kérdése, és értetik ez alatt a tények és az azok subsumitója feletti határozathozatal; a bíróságnál pedig meghagyatik a büntetés kiszabásának kérdése. Ezen reform következménye az, hogy az újabb felfogás szerint nem szabad az esküdtekhez intézett kérdésekben előbb a ténykérdést feltenni, és aztán, eltekintve a tényektől, a bűnösség kérdését, hanem csak a bűnösség kérdése tétetik fel, melynek azonban magában kell foglalnia a tárgyalás alatt levő bűnügy conkret megjelölését és a büntetendő cselekmény törvényes ismérveit. A mi bíróságaink nem így járnak el, hanem három részre osztják a kérdéstevést; felteszik a tiszta ténykérdést, ezen kívül a szélesebb értelmű ténykérdést és végül az abstract bűnösségi kérdést, mely utóbbiban a ténykörülményekre semmi tekintet nincs. 2) •'») .Spitzmüller J. :Javitós fegyintézetek fiatalok számára.. .Blätter für Gefängnisskunde.. 12. köt. 1. füz. 90. lap. „vüzüdve arról. .) .. Meg vannak-e az esküdtszék tagja, hogy az .Egyetértés, czimü politikai napilap 1877. september tájában .A királyi felköszöntő, felirattal Verhovay Gyula névjegyzéke! . cikkben, különösen annak a vádlevélben kiemelt pontja.tan és tételeiben