Magyar Történelmi Tár – 3. sorozat 14. kötet – 1891.

Gróf Bethlen Miklós tragoediája. Közli: P. Szathmáry K.

GRÓ­F BETHLEN MIKLÓS TRAGOEDIÁJA. Gróf Bethlen Miklós, a XVII. század végén már haldokló Erdély éneklő hattyúja és nemcsak Erdélynek, hanem az egész magyar nemzetnek saját korszakát jóval megelőző műveltségű férfia. Erdélyben, Kis-Bánon 1642. szept. 1-én született, ama nagyhírű Bethlen családból, mely — mint a czímerében fölvett országalmát tartó koronás kígyóval is jelezte, eredetét Aba királytól hozta le. Atyja Bethlen János, a nagy Bethlen Gábor hatalmas feje­delemsége idejében ennek legbizalmasabb és kedvesebb udvari bejárója, II. Rákóczi Györgynek hadvezére és Apafynak jeles korlátnoka, ki kora történetét is megírta ékes latinsággal. Ennél is maradandóbb emlékét hagyta Erdély műveltségtörténetében az által, hogy az 1658-ban csaknem megsemmisült Bethlen Gábor-féle fehérvári collegiumot Enyedre áttéve, új életre kelté ; az udvarhelyit 4000 frttal megalapítja, a vásárhelyit 2000 frtnyi, az enyedit 1000 frtnyi tőkével gazdagítja. Édes­anyja Várady kolosvári gazdag kereskedőnek leánya, Borbála volt. A nevelés és tanításügy ez időben épen nevezetes váló pontra jutott Erdélyben. Bethlen Gábor külföldi nagyhírű mestereit: Alstedet, Bisterfeldet stb. külföldön nevekedett nagyratörő ifjú tanárok váltották föl, kik a tanítás gyakorlati módszerében európai névre tettek szert, mint Apáczay, Keresztúry, Jász­berényi, — ez utóbbi még Angliában is nagy hódításokat tett bámulatos eredményű módszerével. Ezek közül Keresztúry Pál volt az ifjú, lángeszű Bethlen első mestere, »r­mnia sponte fluant, absit violentia rebus.« »Minden önkénytelenül haladjon ; távol legyen minden erőszak.« Ez volt­­ Keresztúry nevelési és tanítási főelve. Milyen kár, hogy a német TÖRT. TÁR. 1891. I. FÜZET. 1

Next