Magyar Tükör, 1993 (1. évfolyam, 2-11. szám)
1993-04-28 / 7. szám
Szinte hihetetlen, hogy egy fiatalembernek, aki még nem töltött be semmiféle jelentős párt- vagy állami funkciót, máris van bizonyos politikai múltja. Adódik pedig ez abból, hogy Fodor Gábor Magyarország új márciusának idején egyike volt a márciusi ifjaknak. Fiatalos fogékonysággal vetette bele magát a párttalan állampárt leépítésébe, okos, művelt ifjúként, jogi doktorátussal a zsebében jelentkezett a haza szolgálatára. Biztos, hogy Fodor Gábor tehetséges fiatalember, nem afféle politikai akarnok, még kevésbé (ön)felfújt hólyag; szavai, mozdulatai mögött megfontoltság, érettség és magabiztosság van. Most tudtuk meg, hogy Fodor Gábor nem akar pártelnök lenni, így talán még miniszterelnök se. Pedig... Dicséretes az önmérséklő visszafogottsága. Fodor Gábornak az előnye egyben a hátránya is. A hátránya pedig egyértelműen előny! Mindezek pedig a fiatalságából adódnak. Nem húzza-marasztalja őt semmiféle politikai konvenció. Ez az előny. A hátrány? Sok más politikai szereplés, próbálkozás, tapasztalat nélkül nincs politikus! Mondjuk ki őszintén: önmagában véve Fidesz sincs. De benne, de köztük Fodor Gábor nem elképzelhetetlen. Egy tapasztalt, próbált társaságban. Megfontolt komolysággal beszél. Nem handabandázik, nem blöfföl, a gondolatai nem a szájban, az agyában születnek. Ha nem rontaná őt meg semmi. Ha volna már mögötte 10-20 éves közéleti tapasztalat, próba. Harminc év múlva akár miniszterelnök is lehet. Feltéve, ha addig is fiatal marad. Jobb, mint Orbán Viktor! Kiegyensúlyozottabb, mérsékeltebb, nyugodtabb, megbízhatóbbnak látszik. A mondatai tartalmasabbak, jobban fogalmazottabbak, jobban tudja máris, hogy mit akar bármelyik pályatársánál. Csak nehogy agyonnyomja őt a hirtelen rászakadt felelősség. Mert ha csakugyan bekövetkezne, ha a FIDESZ nem úszná meg 1994-et és nyerne a választásokon, az a politikai romhalmaz, melyet egy új hatalom, egy új kormány örököl, könnyen maga alá temethetne egy Fodor Gábort is. Ha a FIDESZ nyerne és át kellene vegye a hatalmat, azt hiszem — okkal —, kitörne közöttük a pánik. Talán Fodor Gábor volna képes leginkább a talpán maradni. Még rágondolni is rossz: mit kezdene ez a gyerekhad a hatalommal? Hogy kezdené ki őket a hatalom? Fodor Gábort egy jó politika felkészíthetné nagyobb, jelentősebb szerepvállalásra is. Csak az idő, azzal ne lennénk türelmetlenek! Kár, hogy nincsenek manapság nagy, tekintélyes udvarházak, ahol Fodor Gábor a fejedelem mellett jó apród lehetne. Persze akkor, ahhoz meg is kellene hogy fésülködjön. A kócosság se neki, se másnak nem előny. Végh Antal „KOCOS KIS GIMNAZISTA VOLTÁL” Fodor Gábor MCIGanR TÜKOR Olvasom, Debrecenben járt újságíró kollégáim részletesen el is mesélték, hogy a különösen hangulatos Fidesz- kongresszuson Orbán Viktor nagyon zavarba jött. Egy pontatlan kérdésre ugyanis Fodor Gábor azt találta mondani, hogy igen, vállalja az elnökjelöltséget. Aztán kiderült, a kérdező azt akarta firtatni, hogy a vöröses loboncú fiatalember akar-e elnökségi tag lenni (miért ne akarna?). A félreértés tisztázódott, Orbán Viktor megnyugodhatott, mert párton belüli alternatívája nem szegte meg ígéretét: visszalépett az első vonalból. Én nem nyugodtam meg. Magyarország egyik tragédiája, hogy történelmében túltengenek a zsebdiktátorok. Dobusznyi méretű politikusok a kelleténél gyakrabban birtokolják a hatalmat. Tanulságos volna végiggondolni, hogy százötven centi körüli pártvezérek, kisebbrendűségi érzetük és túlnövesztett bizonyításvágyuk folytán, mennyi kárt KÖZÖTT okoztak ennek az országnak. Ettől talán még nem kell féni Orbán Viktor esetében, számomra azonban vonzóbb a százkilencven körüli Fodor Gábor, s az a személyiségtípus, amelyet képvisel. Alighanem azért is rokonszenvesebb, mert mer nyilvánosan tépelődni, hiányzik belőle az elhivatottság tudata, nincsenek előre gyártott válaszai, nincs külön véleménye a köznek és a pártberkeknek. Legutóbb például ezt olvastam tőle: „Ellentétben másokkal, én azt gondolom, hogy a politika kifejezetten az a műfaj, ahol nem lehet hazudni." Max Weber, a századelőn élt német szociológus óta tudjuk: a politikust körülbelül úgy lehetne meghatározni, hogy ember, mínusz erkölcsi érzék. Ezt ő, persze, árnyaltabban fogalmazta meg, ez azonban a lényegen mit sem változtat. Nálunk a politizálás úri huncutságnak számít, s mint efféle foglalatosság szinte csak képmutatásra hajlamosoknak való. Kivéve egy-két olyan amatőrt, mint Fodor Gábor. Nem is jósolok neki jövőt. Megeszik a tigrisek. Ha nem félnék a képzavartól, a legszívesebben azt írnám, hogy a kaméleonszerű, színüket állandóan változtató vadállatok. Emlékezzünk csak egy hozzá hasonló fiatalemberre a rendszerváltozás hónapjaiból. Ruttner György hasonló népszerűséget szerzett őszinteségével, hitelességével, azzal, hogy szemlátomást nem szerepet játszott, hanem önmagát adta. A szocdemek torzsalkodása közben meg is undorodott a politikától, hamarosan eltűnt a nyilvánosság elől. Most jólmenő ügyvéd, ügyes-bajos dolgokkal foglalkozik, s legföljebb rossz álmában ötlik fel, hogy valaha köze volt a jellempróbáló politikához. A hatalom ugyanis kihozza a kedvezőtlen tulajdonságokat az emberből. Kíváncsi volnék Fodor Gáborra: ha egyszer úgy hozza a sors, hogy esetleg miniszter lesz, vajon megmarad-e jó emlékezetünkben. Én bízom benne. Csak bírja addig idegekkel a törpék világában. Zöldi László TÖRPÉK 25