Magyar Ujság, 1871. április (5. évfolyam, 75-99. szám)
1871-04-01 / 75. szám
agyarországon mindenütt léteznek, midőn közekedési eszközök létrejöttéről van szó; hogy legyen egyszer a tudozás által véglegesen megállapított terv, hogy ezen tervet ismerje a nemzet és hogy tudja, midőn valami ezen terv szerint történik, nem ennek vagy annak javára, ennek vagy annak kedvezménye tekintetéből történik, hanem történik egy országos bizottság vizsgálata, megfontolása és előmunkálata után és megállapodása következtében. Ez fő célja a hat. javaslatnak és ezért kívánja annak elfogadását. A többség azonban nem fogadja el. Következik Irányi Kat. javaslata, Irányi Dániel. Mind a törvénykezés mind a közigazgatás hiányai iránt általánosak a panaszok. Ezen hiányokat nem a tisztviselők elégtelen száma, hanem a képesség és szorgalom elégtelensége okozza. Ezen hiány orvoslására legczélszerűbb mód a pályázat. Ez némely állomásokra nézve már nálunk is civil és határozati javaslata annak általánosítását czélozza. Ajánlja elfogadás végett. A ház 71 szóval 68 ellen a hat. javaslatnak tárgyalásra tűzését elhatározza. A húsvéti ünnepek utánra tűzetik napirendre. Következik Halász Boldizsár hat. javaslata a napirend megállapítása tárgyában. A ház elfogadja. Napirendre kerül az úrbéri törvényjavaslatok tárgyalása. Huszár Imre közp. előadó rövid indokolással átalánosságban elfogadásra ajánlván, a ház azt észrevétel nélkül elfogadja. Az 1-ső §-ban Vidliczkay József styláris megjegyzést tesz. Kiss János a §. végéhez a következő toldalékot javasolja: „vagy a földes ur által kárpótlás végett feltéresztettek és kárpótoltattak!“ T.i. az állományoknak melyekért kárpótlást kaptak,tehát ezek kiegészítő részét képezik az úrbéri állománynak. Horváth B. a módosítványt nem fogadhatja el. A szerkezet marad. A 2., 3. és 4. §. elfogadtatik. Az 5. §-nál Madarász József az 5. §. 3. pontjában „az úrbéri telkeken nyitott boltokról“ szavak után ezeket kívánja tétetni: „úgy az úrbéri telkeken épített száraz, szél, vagy mírmalmoktól a „bérszedési jog megszűnik.“ Nehrebeczky L. nézete szerint a módosítás el nem fogadható. Simonyi Ernő: A malom nem jus regale, hanem dominale, ezért nem is sorozható a boltok közé. Paczolay J. a módosítást elvettetni kéri. Szavazásnál a módosítás elvettetett. Salamon Lajos kérdi az igazságügyéitől, mikor szándékozik a korcsmáltatási jog tárgyában törvényjavaslatot beterjeszteni? Horváth B. ígéri, hogy a kormány rajta lesz, hogy e törvényt minél előbb beterjeszthesse. A 7. 8. 9. §§-ok maradnak. A 10. §-nál Tisza Kálmán indítványozza, kivévén azon esetet, ha netalán most vagy az igazságügyi miniszter úr vagy valaki más határozott felvilágosítást tudna ez iránt adni, hogy ezen b) pontnak megállapítása a holnapi napra halasztassék, amíg azzal tisztába lehet jönni. (Helyeslés.) Horváth B. ebbe beleegyezvén e pont holnapra halasztatik. A 11., 12., 13. és 14. §§. maradnak. A 15. §-nál Madocsányi Pál indítványozza, hogy e szakasz hagyassék ki. Ghyczy K. e §. végéhez a köveik, sorokat kívánja kitenni: „Ezek a zsellérek által megváltandó maradványföldekül tekintendők a menynyiben az úrbéri táblában kitett mennyiséget meghaladják.“ (Helyeslés.) Várady János Madocsányi nézetét osztja. Paczolay János a szerkezet meghagyása mellett szól. Juuth J. Ghyczy K. nézetét pártolja. Zsedényi Ede Madocsányi-ét. Horváth B. az eredeti szerkezet elfogadása mellett nyilatkozik. A többség Ghyczy indítványát elfogadja. Holnap 9 órakor ülés. Tegnapi országgyűlési értesítésünkben Tisza Kálmán indítványára vonatkozólag tévesen maradt „elfogadtatott“ él nem fogadtatot helyett. Tegnapelőtti számunkban a „nem“-mel szavazók közül kimaradt Csiky Sándor neve. Blanqui, a párisi mozgalom főszervezője, nincs Párisban, hanem a törvényes kormány kezeiben van. Legalább a „Cri du Peuple“ ezeket írja: „Blanqui e hó 17-én este Sol megyében Ardeneuxben unokatestvérénél, kinél két hét óta betegen fekszik, elfogatott s a két fok hideg daczára a jigenci börtönbe vitetett. Ez óta semmit sem lehet róla hallani. A „Rappel“ szerint Gamban szajna megyei képviselő azon pillanatban fogatott el, midőn Corsicában indulandó, hajóra akart szállni. A „National“ a következő történetet beszéli : Midőn a központi bizottság küldöttei Rothschildnél az egy millió fölvétele végett megjelentek, mely a városi pénztárból neki visszafizetendő lett volna, a báró egészen nyugodtan ezt felelé: „Uraim! ily műveletekbe csak oly egyénekkel bocsátkozom, kiknek nálam hitelük van a kikkel házam üzleti összeköttetésben áll.“ — Midőn a küldöttek a komoly viszonyokról szóltak, ezt felejé: Épen uraim, mert a viszonyok komolyak, házam eddigi szokásaiból még kevésbé térhetek el.“ — Roulland, a francziaországi bank igazgatója a központi bizottságnak egy milliót utalványozott. E két esemény nagyon is természetes. Rothschild a maga zsebéből vonakodott fizetni, míg Soulland a mások pénzét oda adta. A „Journal de Génévé“ tudósítója 26-ról a st.etiemei eseményekről a következőket ija: Teljes rémuralom közepette élünk. Három nap óta a község hívei erőlködést-erőlködésre s kisérletet-kisérletre halmoztak, hogy uralomra jussanak, s ez végre is sikerült nekik. L’Espée prefektus, ki hivatalát csak tegnap foglalá el, e csorda által elfogatott s az éjjel gyáva módon megöletett, mert vonakodott a község kiáltványát aláírni. Mint vértanú halt meg, s holtteste a kórházba vitetett s három bandita mellé helyeztetett , kiket védelme közben ölt meg; arczán az átszenvedett borzasztó küzdelem nyomai láthatók. A mint a jel meg volt adva, előre látható volt, hogy a helyzet urai ez emberek fognak maradni. Az első lövés tegnap délután 4 órakor történt. A fölkelő nemzetőrök egy zászlóalja a fegyvergyárhoz ment, a munkásokat ez épület elhagyására kényszerítő s azután a városházához czipelte őket. Amint e csapatok a Joanne utczán e kiáltással haladtak: „Éljen a község!“, egy fiatal ember kiálta: „Le a községiekkel!“ Azonnal elfogatott s a városházába vitetett, honnan kínteljes 24 óra után bocsáttatott el. Midőn e fiatal embert elfogták, a Joannes paix utczák sarkán közel a városházához, lövés történt, mely egész csatatüzelést idézett elő. A rendpárthoz tartozó nemzetőrök kevés száma még elfoglalva tarta a városházát, mialatt több csapat a városházához vezető utakat már elfoglalá s a városháza ellen élénk tüzelést kezdett. A támadók által a két őr elfogatott, bántalmaztattak s az utcza során át a városház egyik termébe hurczolva, hol hadi tanácsot tartottak fölöttük. Csak másnap reggel, véresen, rongyosan s összetörve bocsáttattak szabadon. A tüzelés az egész éjen át tartott s reggel felé a városház erkélyén nyolcz mitrailleuse s két ágyú lett felállítva. Az utczán nagy embertömeg hullámzott s újabb összeütközéstől lehetett tartani. A távirdai összeköttetés a felkelők által megszakittatott, a boltok s középületek zárvák. KÜLFÖLD: Francziaország. Párisban a helyzet még mindig olyan, mint volt az utóbbi napok alatt. A két, egymással szemközt álló pártok közt a látszólagos béke nem zavartatott meg, de azért a veszély sem múlt el s inkább van kilátás véres összeütközésre,mint a dolgok békés kiegyenlítésére. Páris s Versailles azon két tábor, hol a polgárháborúra előkészületek léteznek. Párisban új zászlóaljak állíttatnak föl, nyilván a nemzetgyűlés megtámadására. Versaillesban az ország különböző részeiből érkező önkéntes csapatok gyűlnek össze, hogy Thiers számítása szerint két-három hétig tartó hadjáratot folytassanak a főváros ellen. E zavar közepette a valódi köztársaság ügye legtöbbet szenved; Párisban a központi bizottság észnélküli tervei által a végletekig viselik; Versaillesban a monarchia töredékek nyílt föllépésre készülnek. Párisban a község, mint a kormányzási s politikai ügyekben a köztársaság legfelsőbb szuverén hatalom törvényes formával fel van állítva s nem elégszik meg azzal, Francziaországnak jövős köztársaságában önálló s legelső helyet foglalhatná el, a nagyobb részt ismeretlen s titkos czélokat követő emberek merészsége most már nem csak annyira megy, az egész ország által megválasztott nemzetgyűléssel egyenjogúnak tekinteni, hanem még annak is fölébe helyezik magukat. A központi bizottság, mely az egész mozgalomnak vezető lelke volt, nem fog a cselekvés teréről letűnni, amint a választások előtt hirdeti, hanem névleg, mint alközponti bizottság továbbra is fenn fog állani, a valóság szerint pedig, mint azegy- ügy hatalom fölött rendelkező főbizottság. A nemzetőri főparancsnokok s tisztek választása Párisban tegnap ment végbe. A párisi ma írek s képviselők, úgyszintén a lapok legnagyobb része az erőszakos kormány ellen határozott ellenzéket képeznek, mi rájuk nézve nem kevésbé veszélyes dolog. A romániai válság. A Ioan Ghika minisztérium a márczius 22-iki botrány után beadta lemondását, melyet a fejedelem el is fogadott; ugyanezt tette Mihalescu Bukarest rendőrfőnöke. Az új minisztérium alakításával Catargiu L. biztatott meg. Tagjai a márczius 23-án kelt kinevezések szerint a következők: Catargiu L. miniszterelnök; Tell tábornok, hadügy; Castaforu, klilügy és (ideiglenesen) közoktatásügy; Cretzulescu igazságügy és (ideigl.) közmunka; Mavrogheni P. pénzügy. Az így összeállított minisztérium pénteken márczius 24-én bemutatta magát mind a két háznak, mely alkalommal a miniszterelnök a következő politikai hitvallást olvasta fel: „A fejedelem őélget bennünket a kormány vezetésével megbízni méltóztatott. Önök ismerik a helyzetet, melyben kötelességünknek tartottuk e nehéz terhet elvállalni. Meg vagyunk győződve, hogy minden Önöktől kitelhető támogatásban fognak részesíteni, mert bizalmunkat a mindnyájunkat lelkesítő hazaszeretetbe helyezzük. Mi az alkotmányt egész őszinteséggel mind szelleme mind betű szerint érvénybe hozni akarjuk. Tetteinket önök ellenőrzésének lesznek alávetve, mi egy perczig sem akarunk a rend által biztosított törvény és szabadság ösvényéről eltérni.“ A követek házában Fleva mindjárt vitára szolgáltatott alkalmat a jelenlegi helyzet felett, felvilágosítást kért ugyanis az előbbi minisztérium gyors bukása és az új minisztérium keletkezése felett. A kamara úgy mondja, ostrom állapotban van, minthogy körülötte fegyveres hatalmat lát, mely csak a kamaraelnök intését várja, hogy a kamarában megjelenjék. A kamaraelnök kinyilatkoztatja, hogy tegnap egy ezredes jött hozzá, ki a fegyveres hatalmát rendelkezése alá bocsátotta, ő azonban azt felelte, hogy nincs szüksége rá. Teli hadügyér kijelenti, hogy ő arról mit sem tudott. Gheorghiu az uj minisztérium ellen beszél és mondja, hogy ő azt el nem ismeri. A hadügyér késznek nyilatkozott, a katonaságnak visszavonulási parancsot adni. Erre a gyűlés jövő napra halasztatik el. KRÓNIKA. Pest, manrcz. 31. — Ő felsége Kölni Miksának a „Pester Journal“ elitélt munkatársának két havi fogságbüntetését elengedte. Ivóim Miksa magán rágalmazás miatt ítéltetett el. Kiváncsiak vagyunk: meddig fog ülni — Bényei István. — Ez az igen épületes história Szentendrén történt. Egy közkatona a mondott mezővárosban állomásozó tüzérek közül a gyakorlatnál leesett az ágyúról, s a kerekek alá került, melyek halálát okozták. A halotti bizonyítványt átküldik a szentendrei plébánosnak, Murcsics János urnak, hogy a szerencsétlenül járt közvi MAGYAR ÚJSÁG 1871. ÁPRIL 1. tért kiharangoztassa és temetésénél megjelenjék. De mivel az obnigát 2 frt 50 krajczárt az illetők elfeledték a plébános úr részére mellékelni, a plébános úr megtagadta a kiharangozást, maga pedig a temetésnél nemcsak meg nem jelent, hanem még a temetőben sem akart a szerencsétlenül járt közvitéznek helyet adni. A Mars fiai azonban úgy tették nullává a bősz lelkipásztor haragját, hogy maguk megásták pajtájuk számára a sírt, a pap tisztét pedig elvégezte Fissinger főhadnagy, csinos beszédben emlékezvén meg a koporsó fölött az elhunyt bajtársról és szentendrei plébános keresztényi magaviseletéről. — Sajtóügy Erdélyben. A Kolozsvárt megjelenő „Magyar Polgár“-t a múltkor tudvalevőleg lefoglalták, mert a köteles példányról a szerkesztőnek saját névaláírása hiányzott. Az eset miatt Tisza László interpellálta is a kormányt , melynek következménye lett, hogy a belügyminiszter az Erdélyben fennálló 1852. máj. 27-iki sajtórendszabály 2. §.-át így módosíttatta: „A lap kiadója a kiadással egyidejűleg a lap egy példányát az illető hatóság rendelkezésére bocsátani tartozik.“ Hanem azért mégis csak korrigálják a részét a sajtószabadság érvényesítése helyett! — Az írói segélyegylet javára rendezendő második pilharmóniai hangverseny műsorát megkaptuk. Bámulásunk annál nagyobb volt fölötte, mert összeállítását egy igen nagy buzgalmú lap már előre agyonmagasztalta. Elmondjuk tehát, kitől fognak benne darabokat előadni: Erkel Sándortól, Langer Viktortól, báró Orczy Bódog „Renegát“ czímű halvaszületett operájából két részt, Bertha Sándortól és Mihalovics Ödöntől. Na ez gyönyörű hangverseny lesz ! — A Ráth Mór-féle régi váczi-utczai könyvkereskedés helyén szintén könyvkereskedést nyitott meg Tettey Nándor és társa Ráth Mórnak vezérlő üzlettársa. Örömmel említjük fel, mert könyvkereskedéseink gyarapodása az olvasókör szélesülését jelzi. — Apró Ilmnek. A Pesten állomásozó honvédek számára a pénzügyminisztérium 500 ingyen fürdőt 3000-et pedig féláron rendelt meg a Lukács fürdőben. — Nem Farkas Elek, hanem Hevessy Bertalan orsz. képviselő adott 100 irtot a honvédmenházra Jókai parókájának megörökítéséül. — A természettudományi közlönyből megjelent , a márcziusi tüzet. — Egy szegény napszámos asszony tegnap este a budai partról a Dunába ugrott s a hullámok közt elveszett. — Hazafiság a nemzetiségnek! A budai népszínház épületét husvét után elkezdik lebontani. — Felekinét Ungvárit is nagyon kitüntették, s itt még diszlakomát is rendeztek tiszteletére. Nemzeti színház. Szombaton, április 1-én adatik: „Norma“, opera 2 felv. Irodalom. — Gazdászati tankönyv irodalmunk egy szükséget pótló munkával gazdagodott. Ezt Mudrony Soma az orsz. m. iparegyesület vezértitkára irta a mondott intézet megbízásából. Czime: a társadalmi gazdaságtan vázlata ipariskolák, polgári és középtanodák számára. Dióhéjban egyesíti az összes nemzetgazdaságtan fő ágazatait s oly szerencsésen választott nyelven van megírva, mely igen sok sikert helyez számára kilátásba. Kívánjuk, hogy ne ez legyen szerzőnek első és utolsó kísérlete e téren. — A magyar történelmi társulat gonddal szerkesztett közlönyéből, a „ Századok“-ból megjelent és szerkesztőségünkhöz beküldetett a márczius havi III. füzet. Venczel Gusztávtól és Szabó Károlytól vannak benne terjedelmesebb önálló munkálatok. Továbbá könyvismertetések és gazdag tárcza. Egyúttal megemlíthetjük hogy a magy. történelmi társulat ápril 6-án d. u. 6-kor tartja legközelebbi választmányi ülését. Jegyzetek a múltból. 1848. márcz. 31. Az alsótáblán a népképviseletről s vallásügyről szóló törvényjavaslatok elfogadtatnak. A minisztériumról szóló szentesitett törvény fölolvastatik. 1848. márcz. 31. Perczel csapatai Verbász, Kuta és Szent-Tamás felől a szerbek s Lederer által megtámadtalak, de rövid ütközet után visszavezetnek, s Perczel nagy mennyiségű gabonakészletet foglal el. Komárom várát Weiden erősen bombáztatja s három oldalról támadást intéz siker nélkül. April 1. A hatvani ütközet kezdete. Gáspár András ezredes csapatait Hortról, Hatvan s Aszód felé kémszemlére küldi, az ugyanezt tevő Schlick csapatai azonban a huszárokat Hatvanra visszanyomják s rövid harcz után a honvédek Hatvant elhagyják. Látogatás a Vidats gépgyárban. Van-e a hazai nagy vagy kis gazda közönségből, ki a Vidats nevet ne ismerné? holott e névvel áll összeköttetésben hazánk gépészeti iparának mind kezdete, mind idáigi fejlődése, de sőt hazánk határain túl terjedtsége is! E ezég gépgyárát megtekintendő, egy szép reggelén a múlt napoknak többen megjelentünk a tulajdonosoknál, kiknek egyike, a pestferencvárosi képviselő által személyesen vezettetve, a gyártelep minden helyiségét megszemléltük. S miután a behatás, mit e gyártelep reánk tett, várakozásunkat is felülmúló volt, s miután e lapok olvasóinak nemcsak kellemes de hasznos szolgálatot is vélek tehetni, habár halvány lerajzolásával annak mit ott láttunk, közlöm azon rendben mint nekünk bemutattatott. Ott láttuk egy roppant teremben, az udvaron felhalmozott kitűnő szerszámfából dolgozó bognárokat, amint készítik a hazaszerte ismert Vidats ekék stb. faalkatrészeit; egy másik helyütt az asztalosokat, készítve a hajtórosták, malmok stb. faalkotmányát, százával ezeket, ezeréves amazokat; ott láttuk hosszú csapatban a hideg kovácsok seregét, kalapálni, metszeni, fűrészelni, ráspolyozni, fúrni és faragni az ekék taligák, boronák, rosták s egyéb gazdasági eszközök és gépek vasrészeit, oly könnyűséggé kezelve még a legtömörebb vasdarabokat is, mintha szappant esztergáloztak volna, mely szakmában leginkább meglepett bennünket egy közsajtó azon roppant ereje,melylyel hüvelykny vastag vaslapon hüvelyknyi átméretű lyukakat, mint valami viaszon, egy pillanat alatt nyomott akkér keresztül, hogy alant mint a pénzverdében hullottak le egymásután az átnyomott darabok, s alant ott láttuk a cyklopsok szurtos csapatát, mathematikai figurákkal játszadozva mintegy a fekete porondban, a mint a mintázásokat készítették, a nyers vasat kohóban olvasztották s az izzó anyagot tégelyekben széthordták a kész mintázásokba öntözve, hogy alakot nyerjen az ember teremtő szelleme lehelletétől a formátlan tömeg, szolgálni urát, az embert. És láttuk egy átelleni nagy telepen hosszú sorát a szikeknek és raktároknak, telve az ipari gazdászat ezernyi ezer különnemű tárgyaival, képviselve az ekék minden faját, melyek közül hazai viszonyaink közt, ugy látszik nagy jövőjük van, az időt, napszámot s igy költséget is pótló szőlőkapálók is rigolozóknak, melyek 2 láb mélyen fordítanak; a nagyon könnyen kezelhető kis helyen elférő borsajtoknak, melyeken, — tapasztalásból mondhatom, — a szőlő utolsó csöppje is kisajtoltathatik egy egyén által is, s minek nagy előnye még gyors munkaképessége is. Ott voltak a gazda nélkülözhetlen segédszerei, a boronák, rögzúzók, hengerek, vetőgépek, a répa és szecskavágók; ott a kukoricza morzsolók, a kézi és lóerőre készített daráló és őrlő malmok s végről a nagy jövőjű aratógépek, a ló és gőzerőre készült cséplők és locomotivok. Minket azonban leginkább meglepett gyönyörű hosszú sora a hazaszerte oly előnyösen ismert közönséges Vidats ekéknek, melyek ezerével várják a tavasz kinyittát, hogy hasogathassák a barázdákat s melyekből V. évente mindig többet és többet ad el, most már külföldre is, miután egy azon minta szerint készítetvén kormánylapja is, egyik mint a másik egyenlő mélység, szélesség és könnyűséggel, a földet egyformán tisztán félhasitva és megfordítva szóval egyenlő tökélylyel dolgozik, mi pedig ott, hol több eke szánt egy táblán, oly lényeges, hogy ép e körülménynél fogva falusi kovácsok által sohasem lesznek pótolhatók. Mi azonban ámulatunkat költé föl, az a nagy gyárépület padlását zsúfoltan betöltő kincshalmaza a mintáknak, melyek a hazánkban első Vidats gyár kezdetétől fogva máig, különböző lépcsőin át az iparfejlődésnek, szolgálták a magyar gyáripart és gazdaközönséget, melyek tehát a magyar gyáripar történelmi dokumentumai, s melyek a tulajdonosnak száz és száz ezerekbe kerültek, a magyar ipar múltja szempontjából kiszámithatlan értékűek, melyeknek, — a magyar politechnikumnak szolgálni, — volna legméltóbb rendeltetésük s melyeket a magyar kormány a kiválóan hazafias szellemű Vidatstól bizonyosan ajándék arért volna képes megszerezni s melyek, — remegünk a gondolattól, — az izzó katlanok fölött elhelyezve, egy szerencsétlen pillanat alatti megsemmisülésnek vannak kitéve. Valóban a magyar kormány nagy szolgálatot tenne a hazai ipartörténelem s atalán az ipartanulmány érdekeinek, ha a Pesten építendő összműegyetem számára, habár érdekesebb választékban is, megszerezné s számunkra biztosítaná ez iparkincset. Csupán számtalan bronz, ezüst és arany érmeit s dicsérő okleveleit, amelyeket nemcsak a hazai, de a legfejlettebb műiparral biró államok mint Porosz-, Franczia- s Angolország kiállításain is nyert a gyár, nem mutatta be a szerényy tulajdonos, de a melyek megtekinthetését kieszközöltük, s melyek bizonyítékai annak, hogy már e téren is oda jutottunk hogy csak gazda közönségünknek megrendeléseitől függ, hogy emancipáljuk magunkat teljesen a külföldi iparnak az agro, vám és szállításdíjjal tetemesen drágább, de mivel nem értékesebb terményeitől. Örömmel jegyeztük még meg, hogy a derék őr, Vidats, e gyár teremtője, nem elégedett meg ez egynek létrehozása s felvirágoztatásával, hanem hazánk missióját tartva szem előtt e téren is, mig itteni telepeit átadta fiainak, addig maga lement Oláhországba Krajovába s ott uj gyárt állítva, a magyar ipar számára hódítja a hazánk szomszédságában fekvő délkeleti tartományokat, szerezve a magyar névnek becsületét és rokonszenvét. Vajha a nagy magy. gazda közönség is és oly mértékben méltányolná e gyár terményeit, mint ahogy ez felkarolta a hazai gazdászat érdekeit, miután csak kölcsönösen virágoztathatják föl egymást, s mire legczélszerűbb lenne, ha hazánk könnyebb közlekedési pontjain hazafiak vállalkoznának bizományosokul azon hazafias vállalat részére, mely nemcsak könyvvitelében, de minden izében s szellemében magyar. Végről nem hagyhatom érintetlenül az örvendetes hit felemlitését sem, amit iparos körökben beszélnek,hogy t. i. a Vidats testvérek a város kebelében levő nagy telkeiket házhelyeknek átadandók, a liquidatio alatt levő Iso magyar gépgyár részvénytársulat egy millió értékű telepét, átvenni szándékoznak, miután kétségtelen, hogy ha azok helyébe, kik egy millióval rendelkezve is bukás örvényébe vezették a fönt nevezett társulatot, oly egyének lépnének, kik a magy. ipar ezernyi akadályokkal küzdött múlt viszonyai közt is nemcsak megállani, de becsületet kivívni voltak képesek iparunknak, meg fogna mutatni hazánk ipar érdekeinek egy oly vállalat, melynek bukása szégyenünk, megmentése pedig hazafias kötelességünk s mire a hazai pénzintézetek részvétét is felhívni bátorkodunk. Egy somogyi földbirtokos. KÖZGAZDASÁG. Mai üzlet. Pest, márcz. 31. Búza 20,000 mércnyi jött forgalomba szilárd árak mellett. Hivatalosan jegyeztettek: Búza; tiszavidéki 2000 m. 847a fns üszögös 5 frt 60 kr; 200 m. 85 fns 6 frt 15 kr; 600 m. 85 fns 6 frt 15 kr; 600 m. 85 fns 6 frt 127s kr; 500 m. 857a fns 6 frt 20 kr; 400 m. 86 fns 6 frt 35 kr; 2200 m. 867a fns 6 frt 377a kr; 500 m. 82 fns 5 frt 50 kr, mind 3 hóra; 1500 m. 82 fns 5 frt 50 kr készp; 200 m. 87 fns 6 frt 45 kr, 200 m. 87 fns 6 frt 427a kr mindkettő 3 hóra. Bánsági 1000 m. 84 fns 5 frt 90 kr 3 hóra. Bácskai 5000 m. 821.1 fns 5 frt 727a kr 3 hóra. Misül vámmázsánkint. Árpa: 400 m. 72 fns 2 frt 75 kr, 800 m. 72 fns 2 frt 55 kr, mindkettő készpénz. Tengeri: 600 vá mázsa 2 frt 85 krjával készp. Zab: 1000 m. 50 ms 2 frt 20 kr készp. Az értékpapírok tőzsdéjén kis mérvű forgalom mellett következő árak jegyeztettek: 1 Magyar vasúti kölcsön 107.20, magy. sorsjegyek 1 91.25 foton keltek. Osztrák hitelrészvény 268.80 szilárd. Pesti közúti 303 foton fizettetik. —Gschovind-féle szeszgyár 196-ig kel, budai közúti 110-ig kináltatik. Tramway 205 írton adatik. Salgótarjáni 111 fizettetik. Napoleon 9.95, arany 5.85 tallér 1.837* Mt. Utolsó posta. (Terner tbk. a lapokhoz intézett levelében kijelenti, hogy a központi bizottság alatt nem volt szándéka parancsnokságot elvállalni s csak azért ment Párisba, hogy Chanzys Langouront megszabadítsa. A tbk. erre az algíri hadosztály parancsnokává neveztetett ki. A „Times“ jelenti: Újabb egyezmény folytán a franczia hadifoglyok haza szállítása ismétmegkezdődött. Fabrice Iicknak, Bismark meghatalmazottjának, beleegyezése a párisi helyőrségnek 80.000 ember számig való szaporítása (habár a békepontozatok csak 40.000 embert engednek meg) azon feltételhez van kötve, hogy a berlini kormány ez egyezményt megerősíti. Nem kételkednek miszerint a porosz kabinet abba bele fog egyezni. Ez intézkedés Thiersnek lehetővé teszi a fölkelők elnyomására elengendő haderőt vonhatni egybe. A „France“ jelenti: Tegnap a község fontos elvi kérdés fölött két ízben ülést tartott, de minden eredmény nélkül. Különösen a községi főnök választása nagy nehézsgeket okozt, úgyszintén a versailles-i kormány irányában követendő magatartás iránt sem tudtak megegyezni. TÁVIRATOK. Páris, márcz. 30. A bizottság Fonvielle Wilfriedet a község ellen intézett merény miatt in contumaciam halálra ítélte. — A község elrendelte Párisba egyéb fegyveres hatalom nem jöhet mint nemzetőrség; a lakbérlőknek az utolsó három bérnegyedből leengedés fog létetni.— Delescluze és Cournet a községtagjai kívánnak maradni és a képviselőségről mondtak le. Pétervár, márcz. 31 Egy császári ukáz Gorcsakoff herczegnek az örökös „fenség“ czimet adományozta a hazának és trónnak tett szolgálatai és azon működéséért mely által a fekete tengeri kérdést békés és Oroszországnak megfelelő megoldásra vezette. London, márcz. 31.. A Times Párisból sürgönyt közöl, mely kétségbeesett harczot jósol. — A „Vengeur“ napilap a nemzetőrséget a felkelők hatalmával elűzni fenyegetőzik, nem hiszik, hogy a csapatok ellenálljanak. A község a hadiköltségek fizetése végett következő indítvány felett fog tanácskozni: Versailles egy angol-amerikai társulatnak egy milliárdért, St. Cloud egy német társulatnak egy játékbank felállítására 800 millióért és Fontainebleau 800 millióért adassék el. Daily News jelenti: A versaillesi kormány megakadályozza marháknak és lovaknak Párisba szállítását. Páris, márcz. 30. A község egy kiáltványban bizalmat kíván a polgároktól a létesített intézmények megszilárdulására ; a bizottság felhatalmazta Duvalt házmotozások tételére és az ellenséges érzelmű egyénekre való felügyeltetésre. Páris, márcz. 30. A község forradalmi lapja jelenti: A községi tanács elismerte a nemzetgyűlést azon feltétel alatt hogy a községtanács hatalmi körét tiszteletben tartsa. A havonkint újra választandó és mindenkor elmozdítható végrehajtó hatalmat a község fogja alájegyezni és végrehajtani. Mostani öszszeállítása következő : Eudes , Tridon, Vaillart, Lefranclais, Duval, Pyat és Bergeret. A felkelési bizottság kilencz osztályból áll és pedig pénzügy, hadügy, igazság, belügy, közbiztonság, életfentartási eszközök, oktatás, munka és külügy, Berlin, márcz. 31. A katonai intézkedések olyképen tétettek, hogy 24 óra alatt legalább 200,000 ember öszpontosítható Páris előtt, és a Szajna elegendő erővel átlépethetik ; egyelőre 18000 lovast vntik előre. Pális, márcz. 30. A Soir lapjája: A versaillesi kormány nem akarja a község erőszakos feloszlatását, csak a választókat szándékozik új választásokra összelőni. A község egy parancsa a versaillesi rendeletek és falragaszok kifüggesztését eltilti. A lázadó nemzetőrök mindenütt azt kiáltják : Le Thierssel. Felelős szerkesztő: Helfy Ignácz.