Magyar Ujság, 1871. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1871-09-27 / 221. szám

221-ik szám. Szerda, 1871. szeptember 27. V. évfolyam. Szerkesztőségi iroda : Lipót utcza 11. szám, földszint, ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtat­nak el. Kiadó-hivatal, Lipót­ utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi ré­szét illető mind a közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben ház­hoz hordva. Egész évre . . . . 20 frt — kr. Félévre...................10 „ — „ Negyedévre . . . 5 „ — ! Egy hónapra ... 1 „ 70 „ Egyes szám ára 6 kr. Hirdetési díj: 8 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 12 kr.; többszörinél 11 kr Bélyegdíj minden hirdetésért kü­lön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábo­­petitsor 25 kr. Előfizetés a „Magyar Újság“- ra egy évre . . 20 forint — kr. félévre ... 10 „ — „ évnegyedre . 5 — „ egy hóra . . 1 „ 70 „ Az előfizetési pénzek A „MAGYAR UJSÁG“ kiadó­hivatalához (Pesten, Lipót utcza 11. sz.) intézendők. Az előfizetést legczélszerű­bben pos­tautalván­y­nyal eszközölhetni. Pest, szeptember 27. A francziák kezdenek mindinkább megba­rátkozni azon eszmével, hogy a függőben lévő vám kérdése nagyon is messze van még a meg­oldástól, s e végett sietnek is a negyedik félmi­­liárdot előteremteni, hogy a hat megyét az ide­gen megszállás nyomásától megszabadítsák. A franczia területek a németek által való mielőbbi elhagyása már a legnagyobb fokú szükséggé lett, mert különben a két ország közt a gyűlöl­­ség csakhamar válsággá nőheti ki magát. Az orleansi herezegek hajlandók a megyei tanácsosi állást választás útján elfoglalni, mert ezáltal mindinkább nagyobb tért vélnek nyerni, miáltal végre is a legmagasabb polczot hiszik elérhetni. Aumale h­erczeg a többi közt válasz­tóihoz ezeket írja: „Az oisebeli választók ismét megnyitják előttem Lazám kapuit, midőn egyik képviselő­jüknek megválasztottak. Tisztességnek tarta­nám, ha egy oly departement nyilvános életében résztvehetnék, melyhez a hála valódi tartozása köti stb. A béke- és szabadsági liga előkészítő gyűlé­sében Eitel nemzeti tanácsnok elnökké, Vogt ta­nár nagy tanácsossá, Cappius­ Vickod alelnökké választottak. Jelen vannak Lemonnier és Belan­ger (Páris),­ Sonnemann (Frankfurt), Googy (Baden), Mauromachi (Olaszország). Mazzini, Louis Blanc, Colle és Quinet levélben fejezték ki sajnálkozásukat meg nem jelenhetések fölött és helyeslik a gyűlés programmját. Gambetta is küldött levelet, melyben egyebek közt azt mondja, hogy Francziaországnak előbb nemzeti erejéhez kell jutni s előbbi befolyását elérni, mi­előtt kosmopolitikus törekvésekhez csatlakoz­­hatik. Az olasz budget a képviselők közt kiosztat­ván, e szerint 1871 re a betétesek 1,397,030,000, a kiadások 1,558,042,000 s így a deficit 161,012,000 frankot tesz. Olasz hírek szerint a kívülről gyakorolt nyomás következtében a papi rendek eltörlését tárgyazó törvényjavaslatban kivételi szabály­zatok állapíttattak meg azon rendek javára, melyek idegen kormányok védelme alatt ál­lanak. Az osztrák alkotmány­zavarokról a „Nord. Alig. Ztg.“ ezeket írja: „A német elem oly sokszor bizonyult be az osztrák állameszme és egységi gondolat legfőbb képviselőjének, hogy a monarchia bel­megszilárdulását illetőleg nem lehet aggodalom nélkül a lehetőségre gondolni, hogy épen ez elem lenne visszanyomva, hogy épen ez nem gyakorolna döntő befolyást hazája sorsára . . . s általános érdek, egész Európa szempontjából, melyben az osztrák monarchia oly fontos helyet foglal el, az ottani zavarok békés megoldása oly nagyon kívánatos, hogy a komor előjelek daczára senki sem akar en­nek reményéről lemondani. S mily örömmel üdvözölnék azt Németországon, miután Gastein és Salzburg a német birodalom s a Habsburg­­monarchia közötti viszonyt oly barátságossá s kedvezővé tette.“ A berlini nemzeti újság jelenti, hogy Remu­­sat franczia miniszter Amim-nak a Lyonban a németek ellen intézett tüntetésekre vonatkozó jegyzékére azzal válaszolt, hogy a panasz teljes jogosultságát elismeri, és a kormány nevében megígéri, hogy ő mindent el fog követni, a né­metek védelmére és a kihágások megszünte­tésére. Románia minden Duna kikötőjében a Török­országból érkező hajókra az ott uralgó cholera miatt 10 napi vesztegzár határoztatott. A belga király Wight szigetre érkezett. Az angol királyné egészségi állapotában veszélyes visszaesés állott be. A „Tagblatt“ jelenti: A bécsi ó-katholikusok beadványt készítnek a községtanácshoz, mely szerint a község birtokában levő Salvator-kápol­­nát nekik isteni tisztelet tartása végett en­gedje át. Alkotmány-alchimisták. Sokáig hitték az emberek, hogy ara­nyat lehet éhemire csinálni. Az alchimis­­ták nagy mesterek voltak. Ők maguk tisztában voltak a balga hiedelem felett; de mikor az ember oly hajlandó a hiszé­kenységre, miért ne zsákmányolhatták volna ki a maguk javára. Mundus vult decipi, ergo decipiatur. A világ szereti, ha áltatják, tehát el kell bódítani. E tan­nak voltak ők követői, s utódaik mai napon is feltalálhatók — a kormányokon, mint alkotmány-alchimisták. Az osztrák­­birodalomban most például azon törik fejüket, miként lehetne e birodalmat, me­lyet az erőszak s más alchimikus műkö­dés hozott létre, a népek saját hozzájáru­lásával fenntartani ? miként lehetne azt, a­mit a nép érdekellenes közreműködés ho­zott létre, átvarázsolni alkotmányossá, azaz miként lehetne a népet rábírni, hogy az összbirodalmi érdek javára mindenéről lemondjon. Az alchimisták nagy bűvészek voltak, ország-világ tudja. E szép tudományt a mi kormányunktól — mert hát többféle van — sem lehet megtagadni. Aranyat ígérnek e­e mire előállítani; terjedelmes kohóik Bécsben, Pesten, Prágában mű­ködnek is : köveket tördelnek, melyekből az arany fog kovácsoltatni, a szabadság aranya — mint ők mondják. Hiszik-e ők ezt maguk ? Dehogy. Épen úgy tudják ők azt, mint más halandó, hogy a­mit az erőszak hozott össze, az sohasem lesz ön­kényt egymáshoz fűződő egész. Nyomj össze két kezeddel két követ, látszólag egygyé lesz, míg kezed erejével össze­tartod ; de a­mint elbocsátod, széjjel fog esni. Hiába, ha csak a természetes érdek ragasza együvé nem csatolja , széjjel fog hullni. Nézzük meg a történelmet, mi fűzte össze az osztrák uradalom alatt élő népe­ket ? Találjuk-e csak nyomát annak, hogy a népérdek a ragaszanyaga? Csehország ép úgy mint Magyarország, Lengyelor­szág önálló független államot képeztek. Semmiféle belérdek nyilatkozványát nem észlelhetjük múltjuk, történetéből, mely azt fejezné ki, hogy ők egy osztrák birodalommá olvadjanak össze. De ha itt bővebben akarnók fejtegetni az okokat, melyek az öszbirodalmi alakulást elő­idézték, kimutathatnék, hogy épen ellen­kezőleg ez országok népeinek szabadsági követelményei ellenére, annak megsem­misítésére lett ez öszbirodalmi államala­­kulás alchimistikai procedúrán át ve­zetve. De még eddig nem is volt történetíró, a­ki például Magyarország múltjából akarta volna kimagyarázni az osztrák birodalomba olvadás természetességét. Magyarország egész múltjában nincs egy gyökérszál, honnan fel lehetne vezetni e szükséget. Magyarország Lajos halála után királyt választott törvényes jogai értelmében. Midőn Ferdinandot, a habs­­burgi ház tagját választá, semmiféle előnyt nem kötött le részére, s önálló ál­lami életéből, semmiféle érdeknek, mely e hazán kívül foglal helyet, áldozatot nem hozott, királyt választott, nem azért, hogy majd egy alkotandó osztrák monarchia szerény kiegészítő része legyen — ha­nem hogy az a törvények értelmében uralkodjék. Bizony soha sem gondoltak az akkori király választók arra, hogy ma­gyar h­azájok érdeke majdan egy biro­dalmi érdek alá helyeztessék; ők Magyar­­országot olyannak kívánták látni, a­mi­lyen volt, önálló, független államnak, me­lyet alapjában semmiféle esemény meg nem rendített. Hogy az alkotmány alchimistái idő haladtával miféle vegyészi műveleteket hajtottak végre rajta, azt ismerjü­k. A művelet napjainkban is folytatta­­tik, s a­mit eddig az anyagi erő tüzénél olvasztottak-forrasztottak, most az alkot­mány lombikjaiban szeretnék egygyé főzni a népérdek melegével. E czélból a bűvészi tudomány egész hatalma az ezer­jóld­vek kábító gőze, a szemkáprázat bűv­­ereje, minden, de minden mozgásba ho­zatott. Magyarországon ez időszerint sikerült a művelet. Dualismus, paritás s más efféle szójátékokból megszületett az unitás, azaz egységes osztrák birodalom az életben, úgy a mint volt az absolutismus fényko­rában, melynek egyik fele Magyaror­szág, másik fele az osztrák tartományok. Csakhogy, mit az alchimistai theoria ki­gondolt, az mégis sok akadályba ütközik a gyakorlatban. A csehek és lengyelek — mint tudjuk — a deczemberi alkotmánynyal megál­dott osztrák tartományokban, mint egy­szerű osztrák birodalom egyik része sze­repelni nem óhajtanak. A deczemberi alkotmány, mely állami jogaikat egysze­rűen eltörölte, nekik nem kell, s így annak gyakorlati alkalmazásában részt sem vettek. Az 1867-ki országgyűlés meghozta a 12-ik t. czikket, a közös ügyek intézése módjáról, melyben kimondatik, hogy a „teljes alkotmányosságnak“ ő felsége többi országaiban is életbe kell lépni, mert a magyar országgyűlés delegáltjai csak azon országok alkotmányos utón lett küldötteivel fognak a közös biroda­lom közös ügyei felett tanácskozni. Ezen czikkely alapján az 1867-diki s az azóta tartott országgyűlés delegá­tusai a deczemberi alkotmány alapján álló reichsrath küldötteivel valóban ta­nácskozásokba is bocsátkoztak,ami annyit tesz, hogy a 12-dik t. czikk kívánalmai­nak elég volt téve, a teljes alkotmányos­ság ő­felsége többi országaiban is kifo­gáson kívül állott, holott a csehek abban részt nem vettek, az ellen tiltakoztak, azt alkotmánynak soha el nem is­merték. Most fordult a koczka. Ő felsége töb­bi országainak kormánya élén Hohen­­warth gróffal elismeri, hogy a deczem­beri alkotmány nem „teljes alkotmány“, s a cseheknek, kik azt soha el nem is­merték, igazuk van. A csehek értelmében leendő „teljes alkotmányosságra“ uj in­tézkedés létetik, a cseh államjog elismer­tetik s a deczemberi volt teljes alkotmány fenekestől felforgattatik. Igen, de ezen uj „teljes alkotmány“ pedig most e fel­sége többi országainak egy részét tevő német tartományoknak nem kell, a reichs­­rathba a követküldést megtagadták, a cseh tartomány­gyűlésből óvás mellett ki­léptek, s az új teljes alkotmány most fog állani a csehekből, lengyelekből s némely szlovén tartományokból. „Jönnek-mennek“ — énekelné róluk Petőfy, mint az égi felhőkről. „Honnan jőnek? Hová mennek?“ 1867-től a csehek és szlovének men­tek, a románok jöttek, mai naptól a né­metek mennek, a csehek és szlovének jönnek; nagyon is természetesen az 1867-dik év 12-diki államjog szerint „teljes alkotmányosságban“ mert külön­ben Magyarország delegátusai velők szóba sem állanak. A helyzet a­mily mulatságos, ép oly komikus. A magyar 1867-ik évi 12-ik­­czikk ugyanis elő­írván „ő felsége töb­bi országaira“ nézve is a „teljes alkot­mányosságot,“ elfeledkezett arról, hogy egy commisiót bízott volna meg, melynek feladata lett volna „ő felsége többi or­szágainak“ alkotmányos állapotáról ten­ni jelentést, megírván részére egyszers­mind egy alkotmány­tant, melynek bölcs alapelveit a jobb oldali kutforrásból me­rítve­­ vehetnék irányadóul jelentés té­telükre. Miután az a „teljes alkotmány“, mely eddig a jobboldaliak összekötő kapcsát képezte a lajtántúli tartományokkal, azon alkotmány h­ívei által, teljesen felforga­­tottnak állíttatik, s miután a jobboldal nem küldött ki olyan fentebb említett „alkotmány“ szemlélő közeget, mely e körülményt észrevenné, Giskra és társai, a dec­emberi alkotmány teremtői s szülei Pestre rándultak , megtudandók kolle­gáiktól ott a jobboldalon, hogy az alap­jaiban felforgatott deczemberi alkot­mánykérdésben mit lesznek teendők? Hát a deczemberi alkotmány túl a Lajthán, melynek alapján köttetett a 6­7-es alku, valóban fel van-e forgatva ? vagy a németek résztvétele nélkül a cse­hek s­zlovénektől képezett alkotmány „teljes alkotmány“ lesz-e, melynek kül­dötteivel a közös ügyek tárgyalhatók lesznek? ez aztán a kérdések kérdése, mely a 67-es alchimisták agyát egy kissé nyugtalanítja az arany­főzés bűvös mes­tersége közepette! De régen megmondotta egy bölcs, s azóta a világon elismerve lett, hogy a hallgatás arany. A mi alchimistáink most e ragyogó aranynyal fizetnek híveik­nek, s végtére is ki tagadhatja meg tő­lök, hogy ők meg így is aranycsi­­nálók. Ki ne ismerné fel a 67-es művelet folytán teremtett e szánandó helyzetet? Ország, haza biztosító alkotmányt ígér­tek, s ide függünk a levegőben, mint Mahomed koporsója, azt sem tudjuk, Andrássy vagy Hohenwarth körmei kö­zött ébredünk-e a holnapra. Pedig mint nagy száműzötteink előre megjövendölő, még most szélcsend volt, hátha a zivatar alapjában forgatja fel a tengert ? A­ki elég bölcs volt arra, hogy egy ország bőrére alkut kössön, önállósága s függetlensége árán; a­ki Magyarország és az osztrák tartományok között létre­hozta a reáluniót — az, ily kritikus idő­ben mért nem áll elő, s ha „teljes alkot­mány“ volt a deczemberi osztrák alkot­mány, mely most felforgattatott, mért nem védelmezi, hiszen azzal paktált, az­zal szerződött; ha pedig nem volt „teljes alkotmány“ — önhibáját vallja be, s áll­jon sarokba. De azt nem teszik, hanem szövetsé­gesek után néznek. Az alchimista tábor természete ez, hogy retortájában minden elfér : ma dec­emberi alkotmány, holnap cseh alkotmány, holnap után, a­mit az események hoznak, s fizetnek azért, hol kongó arany­nyal, hol a bölcs hallgatás aranyával, csak a szintéren maradhas­sanak. A jobboldali lapok legutóbbi hírei szerint, az osztrák alkotmányválsággal szemben már megtalálták szövetségesüket s ez az, „a­mit majd az idő és körülmé­nyek hoznak.“ Gratulálunk a jobboldalnak e szövet­ségért. Az idő,­e vén bölcs nekünk is szövetségesünk. A jelenleg feldúlt viszo­nyok között, a könnyelmű s lelkiisme­retlen paktálás s más efféle alkudozás közepette, mi is ettől várjuk hazánk el­árverezett önállósága s függetlensége visszaszerzését, mert igaz a halhatatlan Buckle állítása, hogy az emberek min­den látszat daczára, még­sem a föld ha­talmasságaitól, hanem a szellem hordo­zóitól vezéreltetnek —már pedig hazánk önállósága s függetlenségének vezér szelleme mindig hatalmasabban lép elő­térbe ... s az idő s a körülmények egyengetik útját. Szederkényi Nándor. — A „Pester Lloyd“ értesülése szerint azon felelet, melyet Pejacsevich Péter gróf, a horvát s szlavón miniszter a horvát tartomány­­gyűlés elnapolása tárgyában Iványi által hozzá intézett interpellációra adni kíván, azért maradt el mindeddig, mert a miniszterelnök távolléte miatt a minisztertanács e felelet fogalmazványá­nak megállapítását jónak látta Andrássynak visszajöttéig elnapolni.­­ Az említett lap azt is hallja, hogy az itt levő horvát képviselők e kér­désben a magyar országgyűlés illetőségét, mely csupán horvát-szlavén belügyre vonatkozik, két­ségbe vonják s e végett azt hiszik, hogy a hor­vát miniszter nincs is feljogosítva amaz inter­pellációra érdemlegesen felelni, hanem az Inter­­pellátiót tevőnek adja egyszerűen tudtára, hogy a horvátországi bán s ezzel együttesen Peja­­chevich miniszter úrról csakis a horvát-szlavón tartománygyűlésnek tartoznak felelni s fölvilá­­gosítást adni. Palachevich ennek folytán tegnap meglátogatta Váczon a miniszterelnököt, hogy a szóban forgó feleletre vonatkozólag nézetét meg­tudja ; az eredményt nem tudjuk, de minden­esetre jó volna ez interpellációt még ez ország­­gyűlés elnapolása előtt elintézni. Baranya megyének küszöbön álló törvényhatósági szervezése tárgyában I. 1871. évi szept. 30-án d. e. 11 óra­kor Pécsen a „Pécsi olvasókörnek“ a lyceummal szemben álló helyiségében tartandó ellenzéki (balpárti) értekezlet­re­­n, mint balpárt buzgó hive, ezen­nel meghivatik. Pécs, 1871. szept. 11-én. Pécs-Baranya ellenzékének központi bizottsága. Úgy értesülünk, hogy a fentebb hirdetett értekezleten jelen lesz néhány baranyai orsz. képviselő is, nevezetesen: Simonyi Ernő, Dietrich Ignácz, Henszlmann Imre és V­aj­d­a János. — A n Giornale di Fiume“ e hó 18-áról Kat­­taróból jelenti, hogy az albániai és montenegrói határon a török erődök folyton erősittetnek s a s­ánczbányásokra katonaság alkalmaztatik. Az erődítési munkát az egy őrnagy vezeti. Az erő­dök mitrailleusökkel láttatnak el. Az „ Obzor“ e hó 23-ai számában e lap élén Pejachevich Péter gróf horvát miniszterhez következő nyílt levelet közöl: „Excellentiád a legutóbbi Verőcze megyei nagygyűlés alkalmával és pedig a főispán la­kásán az ebéd alatt azt mondá, hogy a horvát s szlavóniai nemzeti párt a cseh ellenzéktől vá­lasztási izgatásokra 150,000 frtot kapott s párt­­hiveink megbízatásaikat ez áron vásárolták meg ; sőt mi több, excellentiád még azt is állitá, hogy erre vonatkozólag, kezei közt számos bi­zonyíték van. Vájjon bír-e bizonyítékokkal vagy nem, azo­kat öntől elvenni nem lehet; nem követünk el tehát indiskretiót, ha önt fölszólítjuk, miszerint hozza nyilvánosságra e bizonyítékokat. Ha ex­cellentiás két hét alatt nem bizonyítja be, hogy Horvátországban s Szlavóniában a nemzeti párt a cseh ellenzéktől vagy bárkitől 150.000 frtot vagy csekélyebb összeget kapott, kénytelenek leszünk önt excellentiádat hazudozónak s rá­galmazónak tartani, ki az ő felsége által nyert czim s kitüntetésre méltatlan. — Zágráb, 1871. szept. 21. A nemzeti párt.“ — A zágrábi hivatalos „Narodni Novine 11 szerint a horvát ellenzéki conferentia, mely Mrazovicsnál tartatott meg, f. hó 22-én befejez­­tetett. Határoztatott: ő felségéhez egy küldött­séget meneszteni. Az újvidéki „Zastava“ azon kívánságát fe­jezi ki, hogy a Magyarországban lakó nemzeti­ségek a cseh nemzetiségi törvény értelme sze­rint elégíttessenek ki. Ennek folytán reméli is, hogy a szerb, román s­kót ajkú képviselők az i­ránt tanácskozni fognak, vájjon nem volna-e jó az országgyűléshez egy hasonló javaslatot be­nyújtani.­­ A cseh lapok nagy megelégedéssel con­­statálják azon eredményt, melylyel Wedl és Giskra pesti küldetésük eljártak, különösen a „Narodni Listyíl fejtegetve az okokat, melyek a magyarok beleavatkozását előidézhetnék, — azt mondja, hogy a német alkotmánypártiak el­maradása a reichsrathból csak azon esetben ad­hatna alkalmat a magyaroknak a közbeszólásra, ha az alkotmánypártiak önhibájuk nélkül vol­nának akadályoztatva, vagy pedig, ha alkot­mányos joguk gyakorlatában erőszakosan gá­­toltatnának. A brü­nni „Moravszki Orficert szin­tén megelégedését nyilvánítja a válaszszal, me­lyet a német küldöttek Pesten nyertek, s azt mondja: „Nem vagyunk oly esztelenek, hogy oly egyezményt akarnánk felforgatni, amely hasonló ah­hoz, melyet mi is kötni akarun­k.“ E nyilatkozattal ellentétet képez­nek a „Politik“ izgatásai. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. Szept. 26. d. e. 12 órakor. Elnök :Somssick Pál. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Rannicher Jakab az erdélyi szász nem­zeti egyetem kérvényét mutatja be. Vukutinovich Lajos hivatkozva Irányi Dánielnek a horvát-szlavén országgyűlés elna­polása tárgyában a horvát miniszterhez intézett interpellációjára, ugyane tárgyban a következő interpellációt intézi a horvát miniszterhez: 1. Volt-e a miniszter úrnak befolyása azon elhatározásra, melynél fogva a horvát-szlavén országgyűlés elnapoltatik. 2. Igenlés esetében, melyek azon okok, me­lyek őt arra indították ? 3. Hogyan igazolhatja miniszter úr ezen in­dokokat és ezen rendszabályait a kormánynak ? Közöltetik a miniszterrel. Csernátony Lajos: T. ház! Tudva van a t. ház előtt, hogy a királyi tetszvényjog meg­sértése folytán két képviselőtársunk interpellá­­tiót intézett a vallás- és közoktatási miniszter úrhoz. (Halljuk.) Bocsánatot kérek, hogy ha nem beszélhetek hangosabban, de egészségi állapotom nem en­gedi, ennél fogva igen rövidre kell szabnom az interpellatió indokolását. Tudva van, ezt az előbbivel kapcsolatban mondva, az is, hogy azon interpellációk tárgyát illetőleg a t. miniszter úr micsoda biztosítást adott a háznak a múlt ülés alatt. Mindezen tu­domás daczára a válasz az interpellatiókra mai napig sem adatott. Ezt lehetetlen hallgatással mellőzni. Az interpellatió joga épen oly joga a képvi­selőnek, mint minden más jog. Ezen jog el van ismerve minden alkotmányos ország parla­mentjében, az nem kívántatik a minisztertől soha Angliában sem, hogy ha nem tartja helyén a választ bizonyos időben, arra kiterjeszkedjék, hogy miért nem válaszolhat; de az igen­is meg­­váratik minden parlamentban, hogy a tett kér­désre feleljen legalább annyit, hogy nem vála­szol. Ez itt nem történt. Hogy miért nem tette azt a miniszter úr a mai napig, azt nem tudom, de annyi bizonyos, hogy az interpelláció joga kijátszatik, hogy ha kérdésre felelet nem adatik. Ennélfogva bocsánatot kérek a t. háztól, hogy ez interpellációt beadhassam, kérem azt felol­vastatni. Jámbor Pál jegyző (olvassa): Interpellá­­tio a vallás és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Van-e tudomása a miniszter úrnak a tény­ről, miszerint Schwarcz Gyula és Simonyi Ernő képviselő urak kérdést intéztek hozzá azon el­járást illetőleg, mely a törvényszegő püspökök irányában követtetett? S ha van tudomása az ismételve is hozzá intézett kérdésekről: nem helyesli-e a minisz­ter úr azon parlamentáris és minden alkotmá­nyos országban érvényesült szokást, miszerint a nemzeti törvényhozás tagjainak közérdekű kérdésekre mindig válaszolnak a felelős kor­mány tagjai? S ha a tett kérdésekről tudomással bír, a

Next